Zalamegyei Ujság, 1939. október-december (22. évfolyam, 227-298. szám)

1939-11-22 / 268. szám

ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1939. november 22. hói építik^e, vagy téglából, hiszen a fal a leg­olcsóbb a házban. Mégis, tekintve, hogy ezek a kis házak száz meg kétszáz évre épülnek, nem szabad megengedni, hogy a magyar fal­vak ma is ilyen földigsár házakkal szaporod­janak. Ennél még alacsonyabb életszintet jelent a barlanglakás. Vannak vidé­kek, ahol szinte az egész község népe barlangban lakik. A mezőkövesdi járásban 718 barlanglakást számoltak össze. Az azóta megindított társa­dalmi akció több, mint száz családot már ki­emelt a barlangból, de még mindig nagyon sokan vannak, hiszen az országban máshol is elterjedt, ha nem is ilyen mértékben, a bar­langlakás. Egy, Budapest közelében fekvő község 424 háza közül csak 23-ban találtak megfelelő illemhelyet, 68 házban egyáltalán semilyen sem volt. Abban a községben a gyermekek 62 százalékának volt bélférge. A falú élelmezése ugyanilyen siralmas. Az ivóvízellátás kérdésének külön fejezetet szentel a könyv. Ezt a kérdés meg is érdemli, mert az ivóvíz a magyar falunak egyik legsú­lyosabb problémája. Hazánkban a falusi ku­tak, még a közkutak sincsenek nyilvántartva és erre nézve a becslések is nagyon bizonyta­lanok. Egyesek 600.000-re becsülik a falusi kutak számát. Az utóbbi tíz év alatt 32.712 falusi kutat vizsgáltak meg vegyi és bakteri­ológiai összetételének megállapításá­ra. Ezek közül csak 27 százaléknak a vízét találták egészségesnek, a többi 73 százalék szennyezett volt. Ráadásul a kutakat a nemzetközi mértéknél jóval enyhébben bírálták el. Ha a nemzet­közi mértéket alkalmazták volna, akkor a kutaknak csak 15 százalékát találhatták volna megfelelőnek. A kutak egy része már eredeti­leg is rossz, egészségtelen vizet tartalmazott, nagy része azonban a hibás építés vagy a helytelen, illetve semilyen kezelés következ­tében romlott meg. Túl sekély kutak már ere­detileg is szennyezettek szoktak lenni, rosszul fedett, vagy fedezetlen, trágyadomb közelében lévő, vagy hasonló módon szennyeződésnek és fertőződésnek kitett kutak vize pedig vég­érvényesen megromolhatik. A rossz kutakat csak a legritkább esetben lehet megjavítani, a legtöbb esetben olcsóbb új kutat kell ásni, illetve fúrni. Johann Béla dr. úgy számítja, hogy hat év alatt az okvetlen szükséges új kutak egyhar- madrésze már működni fog. A szükségletet a következőkben határozták meg hozzávetőle­gesen: 1.100 aknás kút, 5.900 100 méternél sekélyebb fúrt kút, 1.000 100—200 méteres mélységű fúrt kút, 200 200 méternél mélyebb kút, 250 egyszerű vízelvezetés s az összes költség 19,000.000 pengő lenne. A nélkülözhetetlen kutak száma tehát több, mint 8 és félezer. A beruházási hitelből éven­ként egymillió pengőt szántak kutak létesí­tésére, az 1938—39. évi költségvetésben is szerepel 300.000 pengő erre a célra, a tör­vényhatóságok és az érdekelt községek pedig a költségeknek mintegy 20 százalékával járul­nak hozzá a kutak létesítéséhez. Hat év alatt tehát remélhetően a vízszükséglet egyharmad- részét fedezzük. További évekre előre még számítani sem lehet. Remélhetően a vízellá­tás fejlődése azután sem fog megakadni. Lakás, étel, ivóvíz, az életnek legszűkebbre szabott feltételei. Szomorú, hogy a magyar falú ezeket a legelemibb szükségleteit sem elégítheti ki a kellő módon. Vigasztaló azon­ban, hogy ezek az adatok ebben a könyvben megjelentek. Nem gyűjtötte volna és nem közölte volna ezeket az adatokat maga a segítésre hivatott szerv, ha ezt a közlést nem a segítés szükségességének felismerése dik­tálta volna. A LEGSZEBB férfibundák és öltönyszö­vetek TÓTH szabónál. Téli úri divatcikkek igen nagy választékban. Tovább él a Népszövetség ? Washington, november 22. Roosevelt egy nyilatkozatában kijelentette, hogy bízik a Nép- szövetség jövőjében. A mostani események háttérbe szorították a Népszövetség igazi műm káját, de ezek csak hátráltatások és nem je­lenti azt, hogy a Népszövetségre a jövőben ne lenne szükség. II» o €««€ A jövő évi nemzeti nagytábort Krasznahorka környékén rendezik meg. A magyar cserkészszövetség nemzetvédelmi főbizottsága 1940-ben Krasznahorka környé­kén nemzeti nagytábort rendez, amelynek cél­ja a nemzetvédelmi tartalommal gazdagított próbaanyag élményszerű átvétele a központi- asan kidolgozott programúi szerint, ezenkívül a visszacsatolt Felvidék megismerése és a csonkahazai és felvidéki cserkészek kapcsola­tainak megszilárdítása. A III. altábor (szombathelyi kerület) az eredeti tervtől eltérően nem közvetlenül Krasznahorka vár alatt, hanem különállóan Rozsnyótól északra Csúcsom község mellett A határszéli Tótszerdahely templomára a nagykanizsai Mécs-est fővédnöki és véd­nöki karából érkezeti adományok: Kelemen Ferenc bankigazgató 25 P, Kohl Gyula plébános Eszteregnye 6 P, Lengyel Ká­roly dr., Filó Ferenc, Unger-Úllmann vais,- kereskedés, Hennig Alfréd dr., Samu Lajos, Plihál Viktor dr., Babochay György 5—5 P Nagykanizsa. — Báró Gaudernak Emil, A páti Imre dr., Benczik Mihály, Tomka János dr., Wollák János dr., Szirmai Miksa, Kovács László dr., Medve István dr., vitéz boldogfai Farkas Sándor, Hedry Miklós, Andráskayl Müller István Zalaegerszeg 5—5 P. — Géfin Gyula dr., Iszak Károly dr., Galambos Miklós dr., Szendy László dr., Liber Béla dr., Kap­pel János dr. Szombathely 5—5 P. — Kövess Emil dr. Székesfehérvár, Novák Béla dr. Tűrje, Osvald János Nagykölked, örffy Imre dr. Budapest, Ledniczky Lajos Káptalantóti, Wenckheim Frigyes gróf Ják, Csoknyai Ernő Salomvár, Zimits József Felsőoszkó, Kovács László Zalaszentiván, Öry Antal Egervár, Né­meth Ödön Csákánydoroszló, Héjjá Lajos Bá­a Csucsom-völgyben lesz, amely hely táboro­zásra minden tekintetben alkalmas. A tábor előreláthatóan 1940. július 14-től 23-ig lesz, amelyhez még az oda- és visszautazásra 2—2 napot kell számítani. Az altábor létszáma 600 cserkész lehet, tehát vármegyénként 200—200 cserkész ve­het részt a nagytáborban. A táborozás költ­sége utazási költséggel együtt körülbelül 40 pengő. Ha azonban sikerülne az 50 százalé­kos utazási kedvezménynél nagyobb kedvez­ményt biztosítani, a költségek mérséklődnek, »»»»0«««« nokszenlgyörgy, Krassovich László Ságod, Ká- uzü Dezső Veszprém, Szerecz Imre dr. Keszthely, Németh Ferenc Egervölgy, Hor­váth Ányos Zalaapáti, Bődy Zoltán Keszthely, özv. Barthelmes Valterné Babosdöbréte, Raf- íensperger József Rédics, Gerencsér Zoltán Bánokszentgyörgy, Búzás Béla dr. Keszthely, Gacs János Sopron, Jaross István Kőszeg, vi­téz Kornis Elemér gróf Óliid, Major Gyula Páka, Kiss Anna Tótszerdahely, Csertán Fe­renc Nemesapáti 5—5 P. ,/ Belpolitika. Budapest, november 22. A képviselőház ma kezdte tárgyalni a kultusztárca költségvetését, amit vitéz Somogyváry Gyula előadó elfoga­dásra ajánlott. Varga Béla volt az első fel­szólaló, aki arról szólott, hogy a politikát ki kell tiltani az iskolából. A javaslatot nem. fogadta el. Szabó Gusztáv beszédében hang­súlyozta, hogy a hadi felkészültség mellett szellemi felkészültség is szükséges. Szólott a kisebbségi iskolákról, majd azt fejtegette, hogy, az új nemzedék olyan lesz, amilyennek ne­velik, tehát a népiskolákra nagy gondot kell fordítani, v ; | Siessen hozzánk őst teljes a vál Schütz ár >ztók. ház

Next

/
Oldalképek
Tartalom