Zalamegyei Ujság, 1939. október-december (22. évfolyam, 227-298. szám)

1939-12-09 / 282. szám

1939. december 9. Z AL AMEG YE I ÚJSÁG 3 új cenzúra rendelet. Budapest, december 9. Ai hivatalos lap va­sárnapi Száma új cenzúra rendeletet közöl, «mely a mai kötelező bemutatás helyett ia fakultatív rendszert hozza be. Ennek a lé­nyege az, hogy minden cikket a felelős szer­kesztő mérlegel, cenzúra alá tartozik-e, vagy nem. Kivételt képeznek a honvédelmi, kül­ügyi és közrendészeti cikkek, amelyek ezr után is a cenzúra alá tartoznak. »»» o « « « A vármegyei mező« gazdasági bizottság ülése. Thassy Kristóf elnök megnyitójában fontos gazdasági kérdésekről szólott. A Zalavármegyei Mezőgazdasági Bizottság ma délelőtt Thassy Kristóf dr. országgyű­lési képviselő, elnök vezetésével rendes köz­gyűlést tartott, amelyen a Tagok nagy szám­ban jelentek meg. Résztvett a közgyűlésen vitéz Teleki Béla gróf főispán, Tomka János dr. vármegyei főjegyző és Szalay Gyula dr. vármegyei tisztifőügyész. Az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamarát Pálvölgyi István ka­marai intéző képviselte. A Hiszekegy elmondása és az egybegyűltek üdvözlése után Thassy Kristóf dr. elnök megnyitót mondott, amelyben hangsúlyozta, hogy a gazr datársadalom érdekében kétízben is felszó­lalt a képviselőházban, mégpedig a köHségvet- tés és a földbirtokjavaslat tárgyalásánál. Meg­állapította, hogy a gazdatársadalom, különö­sen pedig a kisgazdatársadalom érdekében sok a tennivaló, azonban mindent egyszerre elvégezni nem lehet. Bízik abban, hogy a törvényjavaslatok törvényre emelkedése után megvalósíthatók lesznek lépésről-lépésre azok az intézkedések, amelyeknek segítségével a kisgazdatársadalmat mai helyzetéből kiemel­ni és sorsát jobbra fordítani lehet. Nem kí­ván foglalkozni azokkal a kérdésekkel, ame­lyek a múltban elintézést nyertek, inkább el­gondolásai felől tájékoztatja a gazdatársadal­mat. Elsősorban is a termelés átállításáról szólott. Kívánják, hogy a kalászosok helyett takarmány-és ipari növények termelésére tér­jenek át. Szerinte ezeknek a terményeknek termelése a kisgazdákra nézve nem előnyös. A kalászosoknak termelésével meg­termeli a kisgazda a saját házi szülő- \ ségletét és azokat könnyebben, is ér­tékesítheti. Takarmány- és ipari nö­vények termelésénél úgy kellene meg­szervezni az értékesítést, hogy a kisy gazda helyben értékesíthesse a tér- i mést és ott is szerezhesse be szük­ségleteit. Szükséges a szarvasmarha- és lótenyésztés terén is a nagyobb gonddal való gazdálko­dás. A lóállományunk az utóbbi időben na­gyon leromlott. Az állattenyésztésnek jöve­delmezőbbé tételével kapcsolatona nagy súlyt kell helyezni a legelő-gazdálkodásra is, A gyümölcstermelésnél gondot kell fordí­tani arra, hogy a nem exportképes termést is kellőképen értékesíteni lehessen. Szaporí­tani kellene az aszalók számát, hogy aszalvá- nyokat ne kelljen behozni. A szőlőtermelést illetően érdeke vol­na a kisgazdának, hogy. legalább az év egy részében szeszfőzésre kap­jon jogot. Kertmunkás-képző iskolák felállítása is sok előnyt jelentene a kisgazdákra és ott a méhé­szetet is tanítani kellene. A mezőgazdasági szakoktatást fokozni kell téli gazdasági isko­lák és tanfolyamok segítségével, de szükséges, - zok, akik ezeket az iskolákat és tanfolya­mokat végezték, térjenek vissza az eke szarvához s ne akarjanak gar­dák, ispánok, gazdaságvezetők lenni. Ismertessék meg családtagjaikkal azt, amit tanultak. i Szaporítani kellene a gazdasági felügyelő­ségek számát és személyzetét. A sok gazda­szervet egy kalap alá kellene vonni. Gazda­körök, népházak, gazdakönyvtárak létesítése szintén elsőrendű feladat. A telepítéssel kapcsolatosan a tagosítás kér­dését is meg kellene oldani. Ennek révén sok időt és költséget takaríthatnának meg a kisgazdák. A biztosítást illetően nagy nem­törődömséget tanúsítanak a gazdák. Kötele­zővé kellene tenni a biztosítást. Ezek azok az elgondolások, amelyeknek alapján a Kamara útján felterjesztést kellene tenni a minisztériumhoz. A megnyitót a közgyűlés nagy helyesléssel fogadta. Jelentések. A múlt gyűlés jegyzőkönyvének bemutatása után a vármegye mezőgazdasági helyzetéről szóló gazdasági felügyelői jelentést terjesz­tették elő. Éhez többen szólották hozzá. Fi­gyelmeztették a vezetőséget a vármegyét fe­nyegető takarmányinségre. Thassy elnök biz­tosította a bizottságot, hogy; a takarmányinsé- get elhárítják. Kérték az elnököt, hasson oda, hogy a szőlősgazdák jövő évi rézgálic szük­ségletét biztosítsák, mert a rezet zár alá vették. Az elnök megígérte az utánjárást, majd el­búcsúzott a bizottság nevében Pálvölgyi gaz­dasági intézőtől, akinek ez volt az utolsó sze­replése a bizottságban. Pálvölgyi intéző meg­köszönte a szíves szavakat és megígérte, hogy a központban is figyelemmel kíséri a zului vi­szonyokat. Ezután a kamarai átiratokat, valamint a városi és járási bizottságok működéséről szóló jelentéseket is tudomásul vetlek. Munkás jutalmazás. Az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara 50—50 pengő pénzjutalommal és elismerő ok­levéllel tüntette ki Cseh József nagykutasi és Kálmán József boncodföldei 9 gyermekes me­zőgazdasági munkásokat. Az elnök szép be­széd kíséretében adta át a derék munkások­nak a kitüntetést, amit a munkások hálásan köszöntek meg. Az indítványok során először Jakabffy Antal indítványát tárgyal­ták. Jakabífy a védettségnek azonnali meg­szüntetését indítványozta azzal, hogy a 20 holdon aluü birtokosukat egyénileg bírálják el, az ingatlanokból annyit engedjenek eladni, amiből az adósság fele fedezhető, a fenn­maradó adósság törlesztésére 20—25 évre amortizációs kölcsönt nyújtsanak. Horváth Gergely hosszabb időre szóló tör­lesztést kíván, vitéz Kornis Elemér gróf ar­ról szólott, hogy a falvak népe a földbirtok- reformmal kapcsolatban ferde nézetekét vall, föl kell tehát világosítani. Az ingatlanokat pedig olyan áron lehessen eladni, mint ami­lyen terhekkel annak idején a bankok köl­csönt adtak. Az indítványt a hozzászólások ér­telmében fogadták el. Horváth Gergely az örökösödési eljárás re­formját sürgette indítványában. Elfogadták. Pörneczi József gazd. tanácsos a 8 osz­tályú népiskola helyett ötfalunként alsófokú gazdasági népiskola felállítását indítványozta. Az indítványt elfogadták. Körséta karácsony előtt a zalaegerszegi főtéren. Az újságíró mindenkor kíváncsi és leg­jobban érdekli, mi történik városában na­gyobb események, vagy ünnepi előkészületek idején. Magunk is körülnéztünk, hogyan ké­szülnek Egerszegen karácsony ünnepére. Mindenütt díszes kirakatok csábítják! a ve­vőket és legjobban megkap bennünket egy komoly épületben elhelyezett áruház, amely­nek kisebb kirakatai mint karácsonyi aján­dék-dobozok világítanak felénk. Belépünk az áruházba, ahol élénk sürgés-forgás fogad ben­nünket. A kiszolgáló asztalokon dúsan felhalmozva feküsznek az ajándékra alkalmas színpompás női sálak, díszes zsebkendők, más asztalokon a női divatszövetek és selymek nagy válasz­téka. Az úri szövetosztályon még mindig ta­lálunk tiszta gyapjúszöveteket, úgy hétköz­napi, mint ünnepi és estélyi fekete öltönyökre alkalmasat, a legfinomabb minőségben. Megkérdezzük a cégvezetőtől, hogyan le­hetséges, hogy a mai árúhiányos világban mégis ily nagy és jó választékot tud adni az áruház. Megkaptuk a felvilágosítást, hogy a vezetőség állandóan készenlétben áll és hét- ről-hétre úgy a cégfőnök, mint a cégvezetői körutazást végeznek a gyárosoknál, és a fővá­rosban árúbeszerzés céljából, nem kímélve költséget és fáradtságot, hogy leküzdjék az akadályokat és megnyissák a gyárosok hét lakat alatt tartott raktárait, csak azért, hogy, szeretett vevőinek jó és pótanyag mentes árú­val szolgálhassanak. Körültekintünk a kiszol­gáló személyzet között és a régi, ismerős ar­cok egész sorát látjuk, mégis hiányzanak né­hány an, akik jelenleg katonai szolgálatot tel­jesítenek. A közben hozzánk csatlakozott fő­nök úr maga is közli, hogy fia, aki textilmér­nök, a legészakibb hólepte Kárpátokban szol­gálja a hazát és most kapott értesítést, hogy fiának jól megy a sora. Avval az érzéssel távozunk az Áruház meg­tekintése után, hogy nagy munka folyik itt a közönség érdekében és egyáltalán nem szük­séges, hogy a közönség Budapestre utazzék bevásárolni, mert itt is megtalál mindent, ami részére szükséges, az egyszerűbb polgári szükséglettől kezdve a legnemesebb szőrmé­ből készült díszes női bundáig. Emlékezzünk. December1. 9. 1914. Bagi Mátyás, volt kaposvári 44. kö­zös gyalogezredbeli őrmester az oroszlengyel­országi Pietrkuv környéki Rogoiniecznél, ami­kor támadásunk az oroszok gyilkos tüzében megakadt, önként jelentkezett, hogy szaka­szával előretör. Az ellenséges megerősített ál­lást sikerült is 100 lépésre megközelítenie, amikor ellenséges golyótól súlyosan megse­besült és leroskadt. Hősies öníeláldozásáéi’t az arany vitézség! éremmel jutalmazták. 1914. Dr. öze Gyula, volt szatmárnémeti 12. honvéd gyaiogezredbeli zászlós a Krakkói közelél>en lévő Zakrzouúoe falucskánál bá­tor magatartásával nagyban növelte az alá­rendelt legénység lelkesedését, úgyhogy ezek ők a legnagyobb tűzben áldozatkész elszánt­sággal követték. E példátadó bátor magatartásáért dr. öze zászlós a nagyezüst vitézségi érmet kapta. Kálóczy István villanyszerelő értesíti a n. é. közönséget, hogy az Elektrától külön vált. Ezentúl II. Rákócai Ferenc-utca II. tiáw alatti saját Bileléhen áll rendelkezésére minden Rádió *« »illanyazcreléai munkában a mélyen tisztelt megrendelőinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom