Zalamegyei Ujság, 1939. október-december (22. évfolyam, 227-298. szám)

1939-11-18 / 265. szám

2 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1939. november 18. Bezárták az „Arany Bárányát. Most keil Zalaegerszegen a hosszú idő óta vajúdó szállodaügyei gyökeresen megoldani. Azoknak az intézkedéseknek következmé- nyeképen, amiket a rendőrség foganatosított Szép Ferenccel szemben, az Arany Bárány [hatalmas épülete most lehúzott redőnyökkel, bezárt ajtókkal áll a város reprezentáló pont­ján. Az Arany Bárány tehát, amely már két évtized óta tüske a város lábában, most újabb szúró fájdalmat okozott. Eddig ugyanis volt a városnak üzemben lévő nagy szállodája ét­teremmel, kávéházzal, 24 alkalmazottal, moist pedig ezek az üzemek szünetelnek, i A helyzet nehéz feladat elé állította a vá­rost. Ez a feladat pedig nem más, mint a szálloda-kérdés gyökeres rendezése, ami már másfél évtized óta várat magára. Volt ugyan a városnak nagy szállodája, de ez nem telelt meg azoknak a követelményeknek, amelyek­nek megfelelnie kellett volna. Állandóan csak kifogások, panaszok hangzottak el ellene. A sok panasznak következménye az lett, hogy Zalaegerszeg úgy áll az egész ország közvéle­ménye előtt, amelynek még szállodája sin­csen. Az Arany Bárányban uralkpdó állapotok ugyanis egyre csökkentették forgalmát. A vá­rosba érkező idegenek, akiket ügyes-bajos dol­gok vezettek ide, nem szívesen keresték fel az Arany Bárányt és ha dolgaik több napra terjedtek, éjjelre inkább átutaztak Szombat­helyre, vagy Kanizsára,, ami bizony ferde vi­lágításba helyezte a várost még azoknak sze­mében is, akik különben jóindulatot, elisme­rést tanúsítottak irányunkban. A város az állapotokkal szemben úgyszól­ván tehetetlenül állott. Nem volt lehetőség arra, hogy változtatásokat eszközöljön, vagy — mondjuk ki nyíltan — gyökeresen oldja meg a szállodai kérdést, ölhetett kezekkel természetesen nem várhatjuk, mit hoz a jövő, mert az ügy sürgős elintézést követel. Ami persze nem könnyű dolog. Érzi ezt a város vezetősége és épen ezért, amint a polgármes­tertől értesülünk, meg is telte azokat a lépé­seket, amelyek a bajok orvoslásához és a halasztást nem tűrő ügynek rendezéséhez ve­zetnek. Első dolog megegyezni békés úton az épület tulajdonosával, hogy úgy a szálló, mint az étterem és kávéház mielőbb üzembe­helyezhető legyen. Ha azonban a békés meg­oldás elé akadályok gördülnek, akkor erélye­sebb eszközökhöz kell nyúlni. Elegendő tő­kével rendelkező, minden tekintetben meg­bízható kezekre kell bízni a vezetést, hogy legyen már egyszer olyan szállodánk, amely méltó a megyeszékhelyhez, legyen kávéház, ahol a város társadalma megtalálja azt a szórakozást, amire íöltétlen szüksége van. Egyébként hosszädalmasan magyarázhatni a dolgot fölösleges. A megyeszékhely, amely ipari, kereskedelmi és kulturális téren fokoza­tos fejlődést mutat s ahol az idegenfor­galom is várja föllendülését, nem nélkülözheti ma már azokat a lehetőségeket, amelyek még kisebb helyeket is megilletnek. A feladat előttünk áll. meg kell azt oldani, mégpedig a legsürgősebben, a város érde­keinek megfelelően. Szép Ferenc ügye sokat ártott a varos jóhírnevének. A kérdés megoldásánál tehát úgy kell eljárni, hogy a jóhírnevünkön esett csorbát is kiköszörüljük és megmutassuk or- szágnak-yilágnak, hogy Zalaegerszegnek is van. olyan szállója, aha) *nz idegen nyugalmat, megfelelő ellátást, kényelmet nyerhet. És egy­szer tegyünk már pontot a végére, annak a sok huzavonának, amit a Bárány ügye oko­zott a városnak. Jelentés az 1938. évi gfümölcstermeiésrél és értékesítésről. Az Országos Mezőgazdasági Kamara, va­lamint a Budapesti Kereskedelmi és Iparka­mara 1938. évi jelentése nemrégen hagyta el a sajtói. E jelentések foglalkoznak úgy^ a szőlő-, valamint a gyümölcstermelés és ér­tékesítés kérdéseivel az 1938. évi adatok alap­ján. Á Az Országos Mezőgazdasági Kamara a gyü­mölcsre vonatkozóan ezeket jelenti : * »Az 1938. évi tavaszi fagy, a túl csapadékos és hideg nyári időjárás lényegesen csökken­tette a "virágzás ideje alatt mutatkozott ter­mést. A mostoha időjárás legjobban kajszi- barack-, őszibarack- és cseresznyctermésün- ket tizedelte meg és a szilvából elért legma­gasabb termés csak igen kis részben pótolta a többi gyümölcs terméshiányából előállott veszteséget. Gyümölcs- és zöldségféléink külkereskedel­mi forgalmát az 1938. évben is különböző megállapodások szabályozták. így Németor­szággal 4,650.000 marka erejéig volt keret- megállapodásunk, amely összegből 1.5 millió márka esett szőlőre, Ausztriával a régi ma­gyarosztrák kereskedelmi szerződés maradt érvényben az eddigi rendszertől annyiban el­térően, hogy úgy a kontingentált, mint a be­hozatali engedélyt igénylő, valamint a szaba­don bevihető cikkekre minden esetben de­vizaengedélyre volt szükség. Csehország és Svájc felé kereskedelmi szerződéssel bonyo­lítottuk le a forgalmat, míg Lengyelországgal 1938. július 1-től új államközi megállapodás lépett életbe, amelynek érteimében a külön­böző gyümölcs- és zöldségfélékből összesen 129.000 métermázsát vihettünk ki. Angliába és az Északamerikai Egyesült Államokba irá­nyuló kivitelünk korlátozás alá nem esett. Angliánál kivételt csupán a cseresznye képe­zett, amelyhez magyar származási bizonyít­ványra volt szükség, míg Dániába csak kom­penzációs alapon lehetett szállítanunk. Gyümölcskivitelünk az elmúlt évben a kö­vetkezőképen alakult: Almából 1455 métermázsát vittünk ki 53.000 pengő értékben, amelyből Németországba 1168 Ausztriába 150 és .Svájcba 137 métermázsa került. A kivitelre került alma kizáróan kora- nyári érésű volt, téli almából ugyanis még az új telepítések folytán sincs annyink, hogy belső szükségletünket fedezné, erre mutat 471 mázsa almabehozatalunk is, amelyet Romá­niából szereztünk be. A jövőben már jobb helyzetben leszünk, mert a Felvidék egyrészé- nek visszaszerzése folytán épen télialma-állo- mányunk növekedett meg legalább is annyira, hogy behozatalra nem szorulunk. Kajszibarackból 19.237 mázsát vittünk ki, az előző évi 56.454 mázsával szemben, ami 37.217 mázsával, illetve 66 százalékkal keve­sebb. A terméskiesésből előállott veszteség/ részben megtérült a magasabb árban, mert míg 1937-ben átlagban mázsánként 41.61-gyel, addig az elmúlt évben 60.8 pengővel, azaz 50 százalékkal magasabban értékesült a 06 százalék mennyiségi visszaesést mutató kivi­tellel szemben. A kivitelből csaknem egyforma arányban részesült Németország (9473 mázsa) és Ausztria. (8855). Őszibarackból is egész kivitelünk Ausztria (4697 mázsa) és Németország (1708 mázsa) felé irányult. A kivitelre került összes meny­nyi ség 6597 mázsa volt (í'937-ben 8176 mázsa), a kiesés itt már csak 19 százalékot mutat. A szilád az egyetlen gyümölcs, amelyből jobb termésünk volt és így ez a körülmény ad magyarázatot a kivitel mennyiségének kö­zel 50 százalékos emelkedésére. Az 1937. évi 48.000 mázsával szemben 84.000 mázsát vit­tünk ki és pedig sorrendben Ausztriába 34.062, Belgiumba 17.935, Svájcba 7538, Csehszlová­kiába 7232, Németországba 6462, Nagybri- tanniáha 5092 és Lengyelországba 4998 má­zsái. örvendetes jelenség, hogy az 1937. évben Svájc, Németország és Belgiumnál mutatko­zott nagy visszaesés megszűnt és az elmúlt év csaknem teljes egészében ismét az 1936. év kivitt mennyiségére emelte e három országba irányuló kivitelünket. A szilva az egyetlen gyümölcsünk, amelynek a mennyiségi növe­kedését nyomon követte az értékbeli emelke­dés is. Ez azzal magyarázható, hogy a szom­széd államokban történetesen gyenge volt a termés és így a kivitelre kerülő mennyiség jó áron értékesülhetett. így az elmúlt évben mázsánként 28 pengővel értékesült a szilva, az 1937. év 18,2 és az 1936. év 19.3 pengőr jével szemben, ami több mint 50 százalékos értékemelkedésnek felel meg. Cseresznye-kivitelünk a nagyarányú fagy- kártétel folytán csökkent iermés miatt, sajnos, egynegyedére esett vissza^ amennyiben 1937- ben 9604 mázsa volt, míg az elmúlt évben csak 2186 mázsái lett ki. A legtöbb mennyiséggel ilt is Ausztria szerepel (1596 mázsa), míg a többi mennyiség Lengyelországba (249 mázsa) és Németországba (136 mázsa) került. A ki­vitt 2186 mázsa 176.000 pengő értéket kép­viselt és így mázsánként 80 pengővel értéke­sült az 1937. év 48 pengőjével szemben. A terméskiesés folytán bekövetkezett áremelke­dés itt sem volt olyan arányú, hogy pótolta volna a gyengébb termésből előállott vesz­teséget. Meggyből 6281 mázsát (1937-ben 9223 q) vittünk ki 460.000 pengő értékben és legna­gyobb része Németország (4755 mázsa), Ausz­tria (876 mázsa) és Csehszlovákia (606 mázsa) felé irányult és mázsánként átlagban 73 pen­gővel értékesült. Földieperből 22 mázsát vittünk ki és ebből Ausztriába 12 és Csehszlovákiába 10 mázsa került. Ribizliből 1005 mázsa volt a kivite­lünk 52.000 pengő értékben az 1937. év 1660 mázsájával szemben, amelyből Ausztria 981, Németország 543 és Nagybritannia 171 má­zsával részesült. Nagy visszaesést mutat egres- kivilelünk is, amelyből 1936-ban 1451, 1937- ben 3186, míg az elmúlt évben csak 836 má­zsát vittünk ki. A mennyiség jórészét Német­ország (543 mázsa) és Nagybritannia (121 mázsa) vásárolta fel. t Itt említjük meg a gyümölcskonzerv-kivi­telünket is, amely, sajnos szintén visszaesést mutat, mert összes kivitelünk 934 mázsa volt 79.000 pengő értékben az 1937. év 1925 má­zsájával szemben, ami 123.000 pengő értéket képviselt. — A belek petyhüdtségén alapuló székszo­rulások kezelésében a régbevált, tisztán ter­mészetes »Ferenc József« keserűvíz — eset­leg kisebb adagokba elosztva, naponta több­ször bevéve — gyakran igen nagy segítséget nyújt. Kérdezze meg orvosát! ' i t

Next

/
Oldalképek
Tartalom