Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)
1939-07-25 / 169. szám
rx FJ, fG5?» »swAinrs, t»> " ’ n-vMW*—‘«'^^«S^Wiä'ileWSiSS füléi* 1939. július 25. Kedd, ó3*®$t « Felelős szerkesztő : H e r b o 1 y Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési érák: egy hónapra 1‘50 pengő, negyed* évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. m 1« Mit féltünk a nemzeti szocializmustól ? Hasonló címmel irt vezércikket Közi-Kor- váth József* dr. országgyűlési képviselő a Nemzeti Újság július 21-i számában. A cikk tulajdonképen válasz Pröhle Sándor nyilaskeresztes képviselő, evangélikus esperfcslel- késznek a Holnap-ban napvilágot látott »Miért fél és mit félt az egyház a nemzeti szo- cializmustól ?« cirnű írása. Pröhle a felvetett kérdésre mindjárt válaszol is. -Erre — Írja — csak egy felelet van : E világban szerzett kiváltságait és politikai hatalmát, mejy egyáltalán nem tartozik az egyház lényegéhez. Politikai és hatalmi kérdés ez, az állam és az egyház évszázados harcának A'ésői fejezete, melyet szándékosan igyekeznek világnézeti útra terelni. A német népi megújhodás, mely az állam felségisé- gét a népfelségiségből származtatta és alakította ki, szembe találta magát a római katolicizmus világhatalmi törekvéseivel. A két totalitás természetszerűleg összeütközött « Attól eltekintve, hogy »a római katolicizmus világhatalmi törekvéseinek« vádját már százszor és ezerszer megcáfolták, érdemes felhívni rá a figyelmet : igy érveltek annak idején a szabadkőművesek is. Nem értjük, honnét ez a nagy közösség ? ! A másik érdekes dolog pedig az, hogy Pröhle úgy beszél a »római katolicizmus« világhatalmi törekvéseiről, — mintha bizony a nemzeti szocializmusnak csak Rómával lett volna baja! Hát hogyan: Pröhle protestantizmusa rokon a nemzeti szocializmussal ? Pröhle protestantizmusa nem azonosítja magát az internálótáborokban élő protestánsok hitével ? Mert tény az, hogy a nemzeti szocializmus »totalitása« nem csupán a római katolicizmus »totalitása« ellen tör, hanem szülőföldjén a protestáns felekezeteket is hatalmi »szárnyai« alá veszi. Erre Pröhle felelete valószínűen az lenne, hogy a magyar nemzeti, szocializmus más. Igen, de ha mint épen ő vallja-: a római katolicizmus és a nemzeti szocializmus totalitása összeütközik, akkor melyik pártra áll a protestantizmus ? A katolicizmus oldalára természetszerűen nem. Ebből következik, hogy az állam totalitásába olvad bele és újabb felekezeti harcot kavar. (Mindenesetre érthetetlen az, hogy Pröhlé-nek nem fáj a protestantizmus feje.) A divatos totalitás, magyar szóval: a népfelség teljessége a templomban különben is fejetejére állított világot teremtene, azt jelentené, hogy. nem az oltár felé, az Isten- tennek, hanem kifelé tömjénezzen a pap. Az Egyházban nincs népfelség, itt csak egy Felség van, — a Krisztus. Ez a Felség a fáradt, könnyes és alázatos szivű bűnösöket jött megváltani, nempedig a »népfelség« gjro- morigényeit kiszolgálni. Kenyeret adóit ugyan a népnek, de nem államot alapitolt, hanem Egyházat; nem választatta meg magát Felségnek, hanem Ö maga a Felség, aki intézményt létesített a lelkek üdvözülésére. Ebben i»z intézményben pedig nincs helye népfelség)- nek, mert a termeimény nem dirigálhat a Teremtőjének. Itt nem a nemzeti szocializmus totalitása ütközik össze a katolicizmus totalitásával, hanem egy pogány állam tagadja meg az Úristen parancsát. Isten Egyt házában nem parancsolni, hanem engedelmeskedni kell az Istennek, épazért a világhar talmi törekvések távol állanak az Egyháztól, legfeljebb egy/es elvakult államistenit ők azt hiszik, hogy világi hatalomra tör. Közi-Horváth azt mondja : Csodálom, hogy, Pröhle Sándor nem tudja, — ha tudja, annál súlyosabb beszámítás alá esik —, hogy Németországban a katolicizmus* nem »e világban szerzett kiváltságait és politikai hatalmát« félti a nemzeti szocializmustól, hanem egyszerűen annak a konkordátumnak betartásáért küzd, amelyet nemcsak a Szentszék, hanem a nemzeti szocialista Németország fe/elős vezetői is aláírásukkal hitelesítettek és magukra nézve kötelezőnek ismerték el. Jogokért küzd az egyház, amelyek az ő számára egyúttal kötelességek is. Olyan jogok és olyan kötelességek, amelyekről nem mondhat le isteni küldetésének elárulása nélkül.' Kétezer esztendő története bizonyítja, hogy az egyház le tud mondani vagyonról, hata- j lomról, szerény, igénytelen és dísztelen tud I lenni egészen a nyomorúságig, de nem tud! ! lemondani, még a vértanuság árnyékában sem azokról a jogokról és kötelességekről, amelyeket Krisztus reá bízott.« A magyar püspöki kar nem egyszer le- szögtezte már, hogy a szociális kérdések meg- oldása érdekében a legmesszebbmenő áldó- z ltokra is hajlandó. Tehát, bármennyire mást beszélnek is, itt nem anyagi kérdésekről van szó ,hanem árról, amire maga Pröhle Sándor is ráhibáz cikke második telében. Azt írja ugyanis, hogy »a háború utáni idők nemzeti megújhodásában létrejött nemzetiszocialista államok a népfelségből eredő totalitás! elvét az egyházra is ki akarják terjeszteni, azt mint az állam egyik függő szervét kezelve, munkájának irányát elsősorban iS ä népközösség érdekének vonalába állítva«. Ebbe pedig az Egyház nem megy, nem' mehet bele soha. Az Egyház a népközösség érdekét úgy szolgálja, ahogyan az Úristen a számára megjelölte az utat. Az állam, divatos szóval; »népközösség« nem szólhat bele az egyház munkájába, a kegyelmi eszközök 'közvetítésének módjába. Higyje él Pröhle Sándor, nem mint ryilaskeresztes képviselő, hanem mint evangélikus lelkész, hogy a katolikus egyház nem »é világban szerzett kiváltságait és politikai hatalmát« félti a nemzeti szocializmustól, hanem a nemzeti szocialista mozgalomnak ez az általa is helyesen meglátott törekvése teszi aggódóvá még akkor is, ha egyes vezetők a |;ereszténységüket( hangoztatják. Ezt az aggodalmat különben Pröhle nemcsak a katolikus Egyházban találhatja meg, hanem saját protestáns paptársainak és hittestvéreinek a szivében is. «*<•*(0* *»■*«»>** V “kM Danzig nem probléma. Egyetlen gond az angol-német viszony London, július 24. Nyilvánosságra került, hogy Wohlthat német megbízott milyen körülmények között folytatott tanácskozást a brit fővárosban. A lapok úgy tudják, hogy Hudson kereskedelemügyi államiitkár folytatott megbeszélést a német kormány megbízottjával. Tárgyaltak az összes időszerű kérdésekről, a nehézségek kiküszöböléséről és mind Hudson, mind Wohlthat feltárták kormányaik álláspontját. Hudson kijelentette, hogy Anglia soha nem mondhat le tengerentúli javairól, de hajlandó Németországot ipari termelésében támogatni, ha háborús törekvéseitől eltávolodik. Wohlthat közölte, hogy nem a danzigi probléma okoz gondot, hanem az elmérgesedett angol-német viszony, mert ez kirobbanással fenyeget. A lapok szerint fix összegről nem esett szó a megbeszélésen, Chamberlain és Halifax lord Hudson tárgyalásairól nem bírtak tudomással. Német és lengyel járőrök egymásra tüzeltek. Berlin, július 24. Rennebergben eldördült a lengyel és a danzigi határj ár őrök fegyvere. A jelentés szerint egyik lengyel járőr körülbelül egy kilométer mélyen danzigi területre ment. Találkozott egy danzigi járőrrel. Eddig még meg nem állapított okból, a lengyelek lövöldözni kezdtek, a danzigiak a tüzet viszonozták. Később a lengyelek visz- szatértek országuk területére. » » » »O« ««« Az a!exandrettei szandzsák a törököké. Ankara, július 24. Az alexandréttei szandzsák átadása Törökországnak most véglegesen megtörtént. Ebből az alkalomból Ankarában nagy ünnepségeket rendeztek. Az ankarai Ulos című lap szerint Törökország hű szövetségese kíván maradni Franciaországnak és jó viszonyban szeretne maradni Szíriával, Rövidesen angol szakértőket várnak a szandzsákokba, ahol légi támpontokat kívánnak létesíteni.
