Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)

1939-07-13 / 159. szám

Ara 8 fillér XXII. évfolyam 169. Hám, 1939. július 13. Caül3r«3k, Felelős szerkesztő : Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. : Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 1‘50 pengő, negyed* évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. A tótokkal egy évezreden át igazi testvéri szere tét ben él­tünk. Magyar és tót között ellenségeskedésről .szó sem volt- Ha időnként meg is szólalt egy egy hangosabb tót, annak hallgatósága nem igen akadt. Az a mozgalom, 'amit ezek a szájasak indítottak, csak egy vidékre korlái- tozódotl. Tömegeket nem vonzott, mert a tót nép biztosítottnak látta életfeltételeit és tudta, hogy jó helyen van Magyarország halárai között. Arra tehát még csak gondolni sem mert volna, hogy valaha a magyaroktól bár­mely tekintetben is elkülönítetten éljen- A tőt népnek gyermekei elérhették a legmaga­sabb polcokat Magyarországon. Az iskolákat illetően pedig úgy gondolkodott a tót nép, minek a tót iskola, a gyermek az iskolában tanuljon magyarul, tótul úgy is megtanul Otthon. A tót népnek addig nem volt panasza, amíg Magyarország határain belül mint nemzetiség élt. Kálváriájárása akkor kezdődött, amikor »felszabadult a magyar járom alól«, amikor néhány — óh nem vezér, hanem — szájhős az új államban zsíros álláshoz jutott. 1918-ig a tót nép nem éhezett; de akkor, amikor elő­léptették szlovák nemzetté«, amikor fölvet­ték az új ország elnevezésébe a »szlovák« szót, amikor a lót nép megszűnt nemzetiségi kisebbség lenni és államalkotó nemzet« lett, akkor felszabadító cseli testvérei nyakába akasztották a koldustarisznyát, kezébe adták a vándorbolot, hogy — boldoguljon. A tót népet nem bántotta az, hogy a magya­rok »lót«nak nevezték és nem szlováknak. Egy alkalommal már megírtam, hogy Dula Má­té, a legnagyobb tót, aki az elszakadást ki­mondó gyűlés vezetője volt, egy prágai uta­zásunkkor »tót ember«-nek mondta magát. Közbevetett kérdésemre; hát a szenátor au­tót és nem szlovák, igv válaszolt: Ha magya­rul beszélek, azt mondom, tót vagyok, ha tótul akkor: ja szom szlovák. 1920-ban falragaszo­kon hívta föl a pozsonyi vezérpénzügyigazgató adózásra az elszakított Felvidék lakosságát. A magyar szöveg fölött ez állott: A Tótföld ve- zérpénzügyigazgatójától- — Tehát tótnak vál­totta magát a legnagyobb tőt és a Prágából kirendelt főtisztviselő — mindenesetre felsőbb utasítás nyomán — »tót« földről szólott hiva­talosan. Vájjon mért felejtettük el mi Magyar- országon .hogy voltak valamikor tótok ? A tót nem tudná magát elválasztani a magyar­föl; — nem. A szlovák azonban, amint látjuk, egyre idegenebb lesz, támad is bennünket. Az elszakadást előkészítő csehek és az álta­luk lepénzelt, de már saját testvéreik által is elátkozott tót szájhősök, akik kezet emeltek ezeréves hazájukra, hitványul azt hazudták be a tót népnek, hogy a magyarok lenézés- képen, gúnyból nevezik őket tótoknak- Ezzel izgatták ellenünk őket egészen a csehszlovák köztársaság összeomlásáig. Ennek hatását érez hetjük ma is. És mi, mintha megrettentünk volna, mintha elismertük volna, hogy bűnt követtünk el tót testvéreink ellen azzal, hogy tótoknak és nem szlovákoknak neveztük őket, most tüntetőén elhagyjuk, elfelejtjük a »tót« nevet; márpedig ha ezt elhagyjuk, ha elfelejtjük, soha sem leszünk képesek olyan szeretettel visszaemlékezni tót testvéreinkre, mint amilyen kedvesen él berniünk az emlék. Nejünk nem voltak szlovák testvéreink, ha­nem voltak és vannak tót testvéreink. A sze­retet szálai minket a tótokhoz fűztek és fűz­nek ma is, ne használjuk tehát azt> a nekünk idegen »szlovák« kifejezést, amelynek kiéle­zésével egy időre ellenségeinkké tették a tó­tokat. Most már csak az van hátra, hogy Tótszerdahelyből. Tólszenlmártonból, Tótkom lós'rói S lovákszerdahtlv, Szlovákszentmárlon, Szlovákkomlós, az összes Tóth Jánosokból Szlovák János legyen ! Mulassuk meg, hogy továbbra is szeretjük tót testvéreinket, hogy velük ismét egyesülni és örökké egységben élni akarunk. A ml félre nem vezetett tót testvéreink most sem hara­gusznak meg ránk ha tótoknak nevezzük őket; ellenben mindig fájdalommal emlékeznek meg arról, hogy őket mint »szlovákokat« válasz­tották el tőlünk, mint szlovákokat éheztettéki és bizony-bizony beismerik, hogy többet ért a tótnak a magyar járom, mint a szlovák szabadság. Ugyan ki is izgathatja tót testvéreinket el­lenünk a halálokon kívül ! ? —hf. Anglia a bolgár és magyar revíziós törekvések ellen. A Berliner Börsenzeitung a bolgár-román viszonyról ir s megjegyzi, hogy Anglia rá akarta bírni Bulgáriát,mondjon le Dobrudzsá ról, mert ha nem mond le, akkor Magyar- ország is joggal előállhat revíziós követelései­vel . Dobrudzsa visszatérése jogi alapot nyúj­tana Magyarorszság törekvéseinek. Érthető, hogy Angliának és Romániának az érdeke, de a revíziós gondolat mégsem veszhet el. Amerika a tavaszra bonyodalmaktól tart. Washington, július 12. Roosevelt elnök nyi- > vaszra nemzetközi bonyodalmaktól lehet tar- latkozata szerint súlyos helyzet állhat elő, ha J tani, mert világszerte válság van és ezért fon- a képviselőház nem szavazza meg az amerikai tos a semlegességi javaslat letárgyalása. Hull kormány semlegességi javaslatát. A jövő ía- j külügyminiszternek hasonló a véleménye. Csak a véletlen hozhat eredményt az angol—francia szovjet szerződés ügyében. Páris, július 12 A Petit Párisién szerint azért húzódik a szovjettel kötendő szerződés, mert a szovjet különleges katonai egyez­ményt akar előbb nyélbeütni. Rövidesen fran­cia tisztek mennek Moszkvába szovjet tiszf- tekkel folytatandó tárgyalásra. A Journal szerint Bonnet külügyminiszter kijelentette, hogy nem bízik a moszkvai tár­gyalások sikerében, mert a szovjet előzőén katonai szerződéseket kíván kötni Lengyel- országgal, Romániával és Törökországgal. Sze­rencsés véletlen kell ahhoz, hogy a szerződéi megkötésére irányuló tárgyalások sikerrel fe­jeződjenek be. Sorozatos ir merényletektől félnek az angolok London, július 12. Az angol kormány az ir terroristák kiirtására törekszik és jpótkölti- ségvetést állított be arra a célra, hogy költ­ségeket nem kiméivé széleskörű nyomozás le­gyen folytatható. A királyi kastélyba menő látogatókat megmotozzák, mert azt tapasztal- f ták, hogy merényletet akartak elkövetni a wíndsori királyi kastély ellen és bombákat I akartak szórni a Themze-völgyében. Ázsia több részén különben heves tüntetések voltak Anglia ellen és a lakósság követelte, hogy az angolok teljesen vonuljanak ki Ázsiá­ból. A Daily Telegraph értesülése szerint Anglia 1940. vlégéig 40 új hadihajót épitlet. »HO<<<<

Next

/
Oldalképek
Tartalom