Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)
1939-09-17 / 214. szám
1939. szeptember 17. ZALAMEGYEI ÚJSÁG m 3 Jegyző, bíró meg a többiek Irta : Gijutay István. XIII. , Rekvirálás. A nagy háború elején történt... Csapataink1 mentek előre, diadalt diadalra arattak. Alig volt nap, amikor valami szép eseményről ne olvastunk volna. Szerb, orosz harctér, mindenütt győzelem ! Az arcokon örömpír ragyogott. Mégis az itthonmar adottak örömébe néha-néha egy kis aggodalom is vegyült. Nemcsak a harctereken küzdőkért, de egyebekért is. Az ám, mert a háborúhoz nemcsak ember kell, hanem zab, kukorica, meg miegymás. Ezt már nem szívesen adja az ember. Megfizetik, igaz, de ki tudja, mit hoz a jövő. •. Hátha szükség lesz rá.. Bizony sok ellenvetés történt. Különösképen, a hatóságokat illették kifakadások. Mégis inkább a falú vezetőit, köztük a jegyzőt. Igen, mert neki kellett a szolgáltatás mértékét megállapítani. Neheztellek is a jegyzőre, de jobban haragudtak erre a szóra: »rekvirálás«. Valami borzasztót jelentett. Hallatára sorompóba lépett a ravaszkodás s az érdekeltek nemcsak kibúvót kerestek, de indulatoskodtak is. Pedig a hazáról, annak sorsáról esett szó ... Berekhát faluban ez időben keménykötésű ember volt a jegyző. Az »i« betűről el nem engedte volna a pontot. De •valahogy neki ?s borsózott a háta a »rekvirálástól«. A munka nem jelenteit nehézséget, de a nénémasz- szony szája már sokat. Ettől félt. Dehát parancs, parancs. A kukoricát kellett számba- venni. Gondolkodott. Talán lehetne »símán« is megoldani a kérdést. Ámde hogyan ! Törte a fejét. Egyik pipa a másik után égett ki. A megoldás mégsem jelentkezett. Hosszas elmélkedés után a homlokára üt és kibuggyan a hang. — Megvan ! Felkel az asztalától. Körüljár. Dörzsöli a kezeit, tervezi a részleteket. Arcáról elröppen az aggodalom, mosolyog is. Most már ví- gabban hangoskodik. — Megvan ! Hogy mi van meg, nem árulja el, de rendelkezik. ' — Hol az a kisbíró ! üstöllést ide ! A »segéd« úr nem tudta a kitörést mire vélni, egy helyett hármat is ugrott. Hamarosan elő is került a kisbíró. Persze, dobbal a nyakán. Erre már a jegyző kitervezte, főzte az egészet. Elvonult előtte a »rekvirálás« újabb módja. Ja, eszével él az ember. — Te, kisbíró, holnap mise után én hirdetek ! — Igenis, kéremalássan! — Te dobolsz, én meg kiáltok... — Igenis, kéremalássan! — De megverd ám jól! , — Igenis, kéremalássan! Most mindjárt ? — Vigyen a... Majd vasárnap— Igenis, kéremalássan ! Csak tessék szólni, ütöm én... Ha kell, a muszkát is ! ' — Azután csak rám vigyázz ! Ha intek, abbahagyod a dobolást! ! — Igenis, kéremalássan ! — Tehát! vasárnap 1 Most pedig »hátra arc !« Indulj ! A kisbíró elköszönt. A jegyző meg mosolygott tovább. Főzte terveit. Egész vasárnap reggelig, sőt azon túl, a mise végéig. Az volt ugyanis szokásban, hogy a vasárnapi mise végén a kisbíró hirdetéseket kürtőit világgá. De csak a kisbíró. Nagyot nézett az ájtatoskodók tömege, amikor megjelent a jegyző is. Fel sem ocsúdtak az ámulatból, a jegyző intett. A kisbíró pedig őrületes dobt- pergetésbe fogott. Mintha Belgrad alatt szólt volna a gépfegyver. Verte, verte és várta a megállás jelét. De az késett. Igen, mert a jegyző még mindig agyait, meg aztán várt, hogy mind többen és többen jöjjenek össze a látványosságra. Végre mozdult az ujja. Csend lett. Már hirdet is. — Adatik tudtára... Szerbiában csapataink ezrekre menő sertéscsordákat zsákmányoltak. A lakosság közt kiosztatik __ De csak az ka p, akinek sok a kukoricája... Akinek több, többet kap ! Bejelentendő nálam ... Határidő holnap... Aki későn jelent, nem kap sertést... Megértettük 1 Ezzel be is fejezte. Intett a kisbírónak s aa a szokásos ütésekkel pontot tett a »hirdetmény« után. Az emberek összedugták fejüket, megértőén bólongattak. Súgtak-búgtak\ Mégis csak jó a háború! Hogyne, ha az nincsen, ingyen sertés sincs. Másnap pedig bejelentették készletüket. Többet is, mint amennyi a góréban állott. Azulán várták a sertéseket, meg a dobszót, amely az átvételre hív. Szólt is a dob, de nem sertéskiosztásra, hanem a tengeri beszolgáltatására. Persze, a jegyző a bejelentésekből könnyen kiszámította, hogy kinek mennyit kell a haza javára átengedni. > i A kiszabottat megadta mindenki. Nem is zúgolódtak, mert rájöttek, hogy szükség volt ez a »1 eke- . Még szégyenkeztek is, hogy a haza iránLi kötelességleljesítésre igy vezették őket.., Meddig lehet műtrágyázni ? A rendkívüli, háborús viszonyok folytán sok gazda elmarad és elmaradt az őszi mun^ kólátokkal. Gyakori kérdés, nem késtünk-e tel. a műtrágyázással ? Bizonyos, hogy kötött talajon, nevezetesen a nehezen oldódó műtrágyákat korán kell elszórni és bemunkálni, őszi kalászosok alá azonban a szuperfoszfátot még kötött talajon is adhatjuk közvetlenül a vetés előtt, kombinált vetőgéppel természetes n vetéskor. Ilyenkor a szuperfoszfát könnyű oldékonysága különösen előnyös. Már nyirkos talajban is oldódik, egyenletesen eloszlik és a kibúvó csíranövényeknek rögtön rendelkezésére áll. Minél későbben vetünk, annál kevésbé tudják a csírázó ősziek a könnyen felvehetői foszforsav táplálékot nélkülözni, mert ez ad növekedésüknek lendületet, ez segíti őket, hogy a kitelelésre alkalmas fejlődési fokot a tél előtt elérjék. Ha kálisót adunk, annak elszórása is ráér ősszel vetés előtt, mert vízben szintén köny{- nyen oldódik, kivéve klór iránt érzékeny növényeknél. Nitrogénből a szükséges adagnak rendszerint csak felét, egyliarmadát adjuk ősszel, a többit, ha szükséges, tavasszal fej- trágyának. Ha Hungária-Mészfoszfátot alkalmazunk, azt igyekezzünk minél előbb a talajba juttatni. — Szeretni fogja a híres nagyenyedi Kor vács krémet, ha rendszeresen használja. Csordáim fogja bámulatos hatását, eltünteti az arcbőr szépséghibáit, az arc megszépül, feltűnően üde, tiszta lesz. Éjjeli használatra kék', nappali használatra sárga csomagolásban. — Reumás fájdalmakban szenvedő egyéneknél reggelienként felkeléskor egy pohár; természetes y>Ferenc József« keserűvíz a gyot- morbélcsatornát alaposan kitisztítja és mé- regteleníti, azonkívül az anyagcsere és az emésztés folyamatát igen hathatósan előmozdítja. Kérdezze meg orvosát! NEPRADIO Tarnt, SiátaJZcitat, 'Mvdfrt Ceruzajegyzetek. ' ! Újabban nagyon kedveli a magyar ob vasóközönség az angolból fordított regényeket. Elsősorban Cronin két regényére! gondolok. Egyik a Réztábla a kapu alatt; másik: Ezt látják a csillagok. Már az első regény világhírnévre te t szert; a második azonban (ha nem ismerik is annyira) mélyebb, szélesebb, hatalma- , sabb. Nézzük csak: mi lehet Cronin titka ? Azt hiszem, az idealizmus. Megadta testiségbe fúladt korunknak az|E, amire szivünk legmélyén mégiscsak vágyunk, — az eszmék szeretetét. És Cronin annyira mai ember, hogy nem légieskedik el az idealizmus szolgálatában- Valószerű és eszmékkel telített, harcos és gondolködó, érthető és mégis egy kicsit titokzatos. Azért kell Cronin, mert megérti a mai embert. * A minap hallottam a következő kit, történetet : Az egyik szegről-végre eredeti gálái földbirtokos, aki még a múlt században gyűjtötte csürjébe a zalai föld áldott terr mését, elvesztette a pénztárcáját. Valamelyik becsületes magyar megtalálta, utána vitte és visszaadta. A dúsgazdag nemes megszámolta a pénzt, hiányzik-e belőle valami. Bizony nem hiányzott abból egy\ fillér sem. Erre felhúzta a szemöldökét, öt koronát nyomott a becsületes magyar markába és megszólalt: ■ — Végy rajta kötelet, aztán akaszd fel magad. Azt már nem tudom, jó ínagyarunk hogyan gondolkodott azután a becsületről. * Pázmánytól mindig lehet tanulni. Minden szava ízes, magyarsága tüzes, gondolata nagyszerű. íme, egy idézet a házastársi szeretetről: »Azt kivánnya az egymást-szeretet, hogy morgás, veszékedés, pántolódás ne légyen a házasok-közt... Az asszony-néf- pek közönségesen szósok és zúgotódók, majd alig vagyon pedig amivel jnkáb idegenedgyék a férjek kedve, mint a keVillatelkek, háztelkek, szántók, rétek a zalaegerszegi Hitelszövetkezetben eladók.
