Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)

1939-09-08 / 207. szám

2 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1939. szeptember 8. Régi dicsőségünk — új templomunk. Szentadorján, szeptember 7. Szentadorján község gyökerei az Árpádokig mélyednek le. írások beszélnek arról, hogy itt már a XIII. század elején virágzó hitélet ivóit. Valamikor Égerszöggel vetekedtünk. A mostani temető helyén barát-kolostor állt. (Úgy hisszük, az ásatások sok mindenre fényt derítenének). Sajnos, a régi dicsőségből ez- időszerint emlékünk sincs. Csak a közeli ba­rokk-időkből maradt itt a temető egyik fül­keszerű helyén egy tipikus Kis-Jézust tartó Szent Antal-szobor. Fuimus •. • Ami az általános magyarság vér- szegénységének volt oka, az volt a mienké is. A törökvész. Majdnem ugyanarra a sorsra jutott Szentadorján is, mint az Alföldnek sok-sok valaha virágzó városa. Nincsenek. Ezen a most is csak pár száz lelket szám­láló helyen nem is olyan régen egy-két ház álli csak. Bizony, ez volt a helyzet a kurácia meg­alakulásakor : pár ház, nagy szegénység, hit­életi elmaradottság. A hitélet mécsese csak egy kis magánépí- lésű kápolnában pislogott. Itt kellett az 5 községből álló kurácia lelkét felmelegíteni. Több, mint kétezer fagyos lelket. Télen ru­hátlanok, nyáron sommás munkások. Itt is, ott is : távol az Istentől. Akik e nagy százalék letargikus massza leütése után is megmarad­tak Isten-éheseknek, azok közül is sokan las­sanként elvesztették istenétvágyukat, mert nem fértek be a kis kápolnába, ahol kielégül- hettek volna. Akiknek sikerült mégis bepré- selődniök — főkép nagyobb ünnepeken — azoknak valóságos purgatóriumot kellett ki- állaniok a hely szűke miatt. A kántort egy­szer úgy kellett feladogatni kézből-kézbe a kórusba. A pap egy- egy ünnepi mise után úgy érezte magát, mint akit a vízbefúladás- tól mentettek ki. Aki még nem próbálta, föl­világosíthatom, hogy akit az utolsó pillanat­ban ment meg a jó Isten a vízbefúladástól, azt két dolog jellemzi. Az egyik az, hogy csu­rom vizes, ez elég természetes, a másik az, hogy amikor már a parton van, akkor is órák hosszat kapkod a levegő után, mintha nem kapna levegőt. Itt is így. Ezen a helyzeten valahogyan változtatni kell. így gondolkoztak velem együtt a csekély számú buzgóbbak. De hogyan ? Az egész ku­rácia az ország legszegényebb része. És en­nek a szegény kuráciának is talán még egy­ötöde sem akarja a templomépítést. (Akik a kis kápolnába eljártak). Mindegy. Amit ott Fönt elhatároztak, az menni fog. Tudtuk, hogy magunk semmire sem me­gyünk. Ilyen adottságok között! Hangszer nélkül még Beethovennek sem tudnak ját­szani, nem ilyen szerencsétlen flólásnak. Meg­kerestük Pehm József prelátus, püspöki biz­tos Urunkat. Jött az útmutatás. A téglát ké­szítsük el mi magunk házilag, az épületfa­anyagot kérjük adományképen Esterházy Pál őhercegségétől, vegyük nyakunkba az orszá­got és kolduljuk össze a szükséges pénzt, ál­lítsunk be a községi költségvetésekbe egy észszerű összeget, a kézi- és igáserőt adják a hívek. így szólt a divinációs irányjelzés. És megindultunk. A küzdelem egyidős a 12 éves kuráciával. Magunk mellé vettük a jobbak kicsi seregét. Végigjárattuk velük a kuráciát, könyörögjék össze a szükséges tég­lát. (Tudniillik, itt csaknem mindenki tud téglát vetni.) Egy-egy jobb család 200—1000 téglát ajánlott fel. összejött körülbelül őO.OOQ tégla. Hiányzott még 130.000 Hát ez honnan lesz meg ? Fogadunk itt egy mestert, aki jutányosán kiveti Mégis olcsóbban jövünk ki, mintha gyárból veszünk. (Tényleg, így meg is takarítottunk mintegy ezer pengőt!) így is lett- Hónapokon keresztül vetik a téglát, ezer aggodalom közt: most, ha eső lesz, el­ázik a vályog, most meg víz nincs, most szalma kellene befödni a vályogot. Honnan ? Könyörgünk. Van. Most itt a nagy nap : ösz- szerakni a téglát. Csak most ne jöjjön eső, Ezalatt püspöki biztosunk, aki az egész munkának a lelke, fáradhatatlanul dolgozik: megszerzi az épülelfaanyagot (többezer pengő érték), Esterházy Pál őhercegségétől, a mi­nisztériumban kieszközli az egész Dunántúlra érvényes gyűjtési engedélyt, mennek a gyűj­tők a szélrózsa minden irányában, ő maga az, aki jelentős összeggel megnyitja a gyűj- tőkönyvet, figyelmeztet, hogy most az alka­lom költség ve tésileg biztosítani az építést, mi itt ezer gonoszsággal állunk szemben, de ezer szerencsénk, hogy a vármegye élén olyan fér­fi áll, aki az Isten ügyét úgy veszi, mint a saját ügyét és segít. Sokat. A jó Isten áldja meg érte. Ott van mindenütt, ahol az Isten ügye ott van- Kér, kéret, utazik, föllép, harcol. Ezt így, ahogy ő, csak ő bírja, a lelke minden­nek, a püspöki biztos. Hát még amiről nem tudunk : amit sikerült előlünk elrejtenie. Mi itt sokszor csüggedtünk. Amikor már mert vége minden keserves fáradtságnak. Hála Istennek : kedvez minden. A nyár cso­dálatosan száraz volt, a tokák a vizet adták szorgalmasan, a szalmát az egyik uradalom. Égnek már a kemencék. 130 ezer tégla vörös fényben az augusztusi éjszakában. Gyönyörű látvány. Egyszer fogytán az égetési fa. Futni hamar fuvarosok után : fát hozni, kihűl a kemence. Megvan. Nincs semmi baj. tudta, hogy semmi baj sincs. Már a kezdet kezdetén megmondta : ez a templom felépül. Pedig volt periódus, amikor legjobb embe­reink álltak elénk, hogy lebeszéljenek, mint ábrándról, nekünk szegezve a kérdést: mi­ből gondoljuk felépíteni a templomot ? Onnan Felülről.. A munkához bizony kevesen álltak. Most láttuk csak, kik azok, akik velünk vannak. De mindig az az tIv irányított, hogy a kényszert, mint segédeszközt, ne vegyük igény be. Ez nem a Názáreti módszere. Igaz, hogy így a templom 3 évig épült. De a szívekkel építették. Onnan Felülről. Áldott eszközök voltak a jó Isten kezében a már említetteken kívül : Püspök Urunk ö- nagyméllósága, aki megértő szívvel, hathatós anyagi támogatással segített bennünket a cél­hoz ; a vármegye mostani alispánja is, aki­Páris, szeptember 7. A hadügyminiszter rendelelet adott ki a Franciaország terüle­tén élő külföldieknek internálótáborokban va­ló összegyűjtéséről.. A rendelkezés alapján a francia földön tartózkodó németeket gyűjtő­Háború van most a nagyvilágban. Zalaeger­szeg társadalma is nagy izgalommal habzsolja a híreket, általában nyakra-főre politizálnak, majdnem mindenkinek titkos diplomáciai ér­tesülése van, kombinálnak és gyököt vonnak a hadijelentésekből, úgy látszik, mintha a Havas és a Reuter iroda összes ügynökei gyűltek volna össze ezen a kis földdarabon. De a háború izgalma, úgy látszik, csak szalmaláng. A közönség nem törődik a maga érdekével sem, miközben másnak drukkol, vá­sárra viszi a bőrét. A háborúra mindig ké­nek segítsége nagy lendülettel gyorsította a befejező munkát; a MAORT, Papp Simon Öméltóságával az élén, szintén nagy mérték­ben hozzájárult a mai örömünnephez, Smicz- hoffer János dóri plébános, aki sok-. ok Szentf- lélek-templomot renovált a kúrádéban és több-több ezer pengőt hozott össze az Isten kőből épült templomának felépítéséhez is. Hálával tartozunk Kovács és Völfer mérnök uraknak, akik a tervet elkészítették, illetőleg az építés folyamán álltak rendelkezésünkre szakszerű útmutatásaikkal. Megköszönjük a hercegi tisztviselőkarnak is megértő támogatását. Különösen ki kell emelnünk Lámfalussy, Skublics főfelügyelők, Raffensperger, Bencze felügyelő, Barlay gond­nok urak hathatós segítségét. Szívünk szeretetét fejezzük ki annak a kis­dednyájnak is, amelynek tagjai mertek merni velünk, akik kitartottak, dolgoztak a többi helyett is. A jó gyűjtők azok, akik nem kí­mélték sem magukat, sem állataikat az Isten ügyében, akik hozzájárultak pénzzel az épí­téshez. Valamennyit nem lehet felsorolnom. Isten legyen valamennyinek jutalma. Nektek is, akik segítettétek kiimádkozni ezt a temp­lomot. A terv kivitelezője Zsolnay Mihály építő­mester. Dicséri a templom. Sokat-sokat lehetne még mondani a küz­delemről. De valahogy úgy van az ember, mint az evángeliumi asszony, aki elfelejti a fájdalmát, amikor anyai szeme szíve gyü­mölcsén pihen boldogan. Amikor a végső simítások folytak, talán minden félórában kimentünk, jól esett végig- simílanunk tekintetünkkel a küzdelem alko­tását : Szép vagy, zsongott a melódia lel­kűnkben. De melyik anyának ne volna szép. a gyermeke, főkép, ha mindenki azt súgja a fülébe, aki csak látja. örülünk. És ebben az örömben — úgy lá­tom — egyek vagyunk ma mindnyájan- Az öröm és a dicsőség napja egyaránt ragyog mindenkire, mint az evangéliumi nap. Elfet- lejtjük az olajfákhegyi vérrel verejtékeztető , egyedüllétét, ha a mennybemenetel — Olaj- i fák-hegyének örömsokaságát látjuk. A község akkor volt nagy, amikor nagy volt a hitélet. A kuráciával, úgy látszik, a vidékre is új idők, új, boldog hajnala hasad. A lis- peszentadorjáni folyékony arany nagyobb és jobb kenyeret jelent e szegény népnek­Múltúnkban dicsőség, jövőnkben szebb re­mény ! De mindez : Onnan Felülről ! táborokba zárják. London, szeptember 7. Angliában is elren­delték az idegenek internálótáborba utalását. Már eddig 400 külföldit vittek a kijelölt he­lyekre. szülni kell. Ezért a légoltalmi liga légvédelmi előadásokat rendezett az Edison-moziban. Fel akarta világosítani a lakosságot, hogyan vi­selkedjék légitámadás esetén. De a közönsé­get ez mind nem érdekelte. Politizáltak és társalogtak a légvédelmi előadások hallgatása helyett- A parancsnokság pedig érdeklődés hiányában megszüntette az előadásokat. Az ember szinte kétségbe esik: miért nem nem védi önmagát a város társadalma ? Mire vár és mit akar ? ) ,j »»»»©«««« j Takáts Lajos. Internálótáborba gyűjtik a nómeteket Franciaországban és Angliában. Érdeklődés hiányában megszűntek a légvédelmi előadások.

Next

/
Oldalképek
Tartalom