Zalamegyei Ujság, 1939. április-június (22. évfolyam, 75-148. szám)
1939-04-27 / 95. szám
JUUi. ••folyam 95. szám. Ara 8 fillér 1939. április 27. Csütörtök, ZALAMEGYH ÜJSAG Felelős szerkesztő :Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. —:-------- Telefonszám 128. PO LITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 1*50 pengő, negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Nyilatkozatok. Manapság igen sok államférfit!, sőt államfő is nyilatkozik a nagy nyilvánosság számára. És mi felől történik a legtöbb nyilatkozat ? Nem nehéz azt kitalálni: a külpolitika felől. A nyilatkozat föltétlenül ezeket tartalmazza: a béke fentartásához ragaszkodunk, senkit meg nem támadunk, területünket bármely oldalról jövő mindenféle támadás ellen megvédjük. Hát az ilyen nyilatkozat nagyon okos, nagyon önérzetes. Ki ne törekednék a béke fen- tariására, ki akarna könnyelműen háborúskodni és ki ne védené körömszakadtáig jogos tulajdonát ? Olyan nyilatkozatot azonban a most elhangzottak között még nem hallottunk, amelyben arról lett volna szó, hogy a béke fentartasa érdekében föltétlenül meg kell szüntetni azokat az okokat, amelyek a békét fe nyegetik s ezek között szerepel elsősorban az, hogy adják vissza mindenkinek azt, ami őt jogosan megilleti. Önérzetes ember nem is szokott magánál rablott holmit tartogatni s még kevésbé szokta a rablott holminak védelmét becsületbeli kötelességének vallani. Nekünk, magyaroknak, van visszakövetelni valónk, innen is, onnan is. És, amikor a visszaadást csak a legszerényebben is emlitjük, akkor kész a nagy, az önérzetes, a büszke nyilatkozat: a béke fentartásához ragaszkodunk, területünket bármely oldalról jövő támadás ellen megvédjük. Az a bizonyos terület pedig, amit olyan igen megvédeni akarnak, csak kis részben jogos tulajdon. A nagyobb részhez olyan utón módon jutottak, amivel nem illik önérzetes embernek dicsekedni. Mert az, hogy valakit a hatalmasok rászabadítottak egy hős, vitéz nemzetrt akkor, amikor négy évi hősi küzdelem után a nagy vérveszteségtől kimerültén feküdt a földön és a kegyenc alávaló módon kirabolta: valahogyan nem úri dolog. Hősiességgel, vitézséggel megszerezui valamit és azt védelmezni az utolsó csepp vérig, az már derék dolog. Aki az ilyen birtokállomány- nak védelmében áll ki és nyilatkozik önérzetesen, az tiszteletet érdemel, az előtt meg kell hajolni. Most olyan revíziós időket élünk. Napirendre kerültek azok a gyalázatos békeparancsok, amikor a győzők adtak ki s amelyeknek a világ végéig szóló érvényben tartására megal kották a kisántántnak titulált közkereseti társaságot, meg a genfi sóhivatalt. De nem azért kerültek napirendre, hogy operettszerü megöl* dásokkal port hintsenek a világ szemébe, hanem, hogy teljes igazságot szolgáltassanak. Nem szabad leutánozni Clemenceaut, aki a béketárgyalásokon azt válaszolta Apponyi Albert grófnak, hogy az ezeréves uralom nem elegendő indok Magyarországnak épségben tartására. Ma más szelek fujdogáinak. Ma ezeréves élettereket emlegetnek és erre alapítanak jogokat. Hát akkor szabad lenne a Cle- menceau -féle felfogásnak helyt adni ? Ha az ezeréves becsületbirtoklás nem jogcím, akkor joggal kérdezhetjük, mi az igazság, miért hozták napirendre a revízió ügyét ? Távol áll tölünk az eddigi eredményeknek lebecsülése, sőt hálát adunk a jó Istennek, hogy idáig segített bennünket s hála és köszönet azoknak, akik az eddigi eredményeket elérni segítették. De jogunk van nekünk is önérzetesen nyilatkozni, hogy hát: amit ezer évvel ezelőtt vérrel szereztünk és ezer éven át vérünkkel védelmeztünk, abból egy talattnyit sem engedünk. Mi nem irigyeltük, nem is ki vántuk a másét, de jogainkat a sajátunkra föntartjuk. A rablás nem tisztességes, nem jogos I szerzési mód, hallgasson tehát az, akinek birtokában rabolt holmi van. Akkor beszéljen az ilyen ember, amikor vérrel szerzett birtokról ' Általános hadkötelezettség Angliában. Pr>@bálk9zá9ok az angol védelmi rendszer kiépítésével. London, ápr. 26. Az angol kormány tegnap esti minisztertanácsán elvileg elhatározták az átalánös hadkötelezettséget s ennek keresztülvitelére albizottságot küldtek ki. A lőszer- minisztérium felállítására is sor kerül s ezzel jkapcsolatban kaszárnyákat is építenek. Az 55—60 éves nyugdíjas altiszteket szolgálatra hívták be, hogy a behívandó korosztályokat megfelelően kiképezhessék. Szó esett a minisztertanácson a t őke bizonyos fokú igény- bevételéről is. Befejezett tényként emlegetik, hogy az angol királyi pár nem csatahajón, hanem szemclygőzösön leszi meg az amerikai utat. Párísban igen hagy horderejűnek mondják az angol kormány határozatát és a Journál megállapilja. hogy messzemenő következményei lehetnek a londoni döntésnek. London ápr. 26. Gafencu román külügyminiszter még ma is folytatott megbeszélést { az angol külügyi hivatalban, majd megtekintette az angol légi haderőt és az esti órákban elutazik Párisba. A Times úgy- értesül, hogy az angol-román megbeszéléseken megvizsgálták Románia viszonyát szomszédaihoz, különösképen a Magyarországgal és Bulgáriával, fennálló helyzetet. Gafencu közölte az angol kormányfé rfiakk al, hogy a román-orosz és a román-török viszony még tisztázásra szorul. Tárgyalt Gafencu az Angliától felveendő kölcsönről is, de újabb angol-román egyezmény [megkötéséről nem folyt megbeszélés. Az angol kormánynak állitóan az a felfogása, hogy; Románia tegyen engedményeket Bulgáriának, jpert ebben az esetben a bolgárok is belépnének az angolok állal elgondolt védelmi rendszerbe. Hír szerint Potemkin szovjet külügyi inegbizolt is arról tárgyal Ankarában, hogy, a török kormány is csatlakozzék az angol-' francia-orosz védelmi hármashoz. Nagy ellentétek a zsidójavaslat körül. A képviselőház és a felsőház egyesitell bizottságai ma együttes ülést tartottak. Nagy érdeklődés nyilvánult meg az ülés iránt, amelyen csaknem minden tag megjelent. Teleki miniszterelnök megérkezése után Wekerl-e Sándorral, Bethlen Pál gróffal és Makkai előadóval folytatott megbeszélést. Az ülés nagyon viharos volt, a két ház álláspontja nagyon merev egymással szemben. A képviselőház tagjai hangoztatják, hogy az engedékenység legvégső határáig mentei! már el. A felsőház álláspontját Glattfelder) Gyula csanádi püspök, a képviselőházét Ivády Béla fejtette ki. Ha a mai ülésen nem sikerülne a zsidója- vaslai körül Itiámadt ellentéteket elsimítani, akkor vágj- a kepviselőház által hozott határozatot terjesztik kihirdetés végett a kormányzó elé, vagy esetleg1 még egyszer megkísérlik a két álláspont összeegyeztetését. A légvédelmi óvóhelyek épitési költségeit a lakókra akarják áthárítani a háztulajdonosok. A Háztulajdonosok Országos Szövetsége fel ■ terjesztést intézett a honvédelmi miniszterhez a légvédelmi óvóhelyek építésének költségfedezete tárgyában. Az 1935. XII. t. c. a honvédelmi miniszter hatáskörébe utalja annak megállapítását, hogy a légvédelmi óvóhelyek költségeihez a kijelölt vagyontárgyak tulajdonosai milyen mértékben tartoznak hozzájárulni. A háztulajdonosoknak az az álláspontjuk, hogy ae óvóhelyek építése tulajdonképen lakővédelmi föladat, mert a háztulajdonos nem a házát védi a légvédelmi óvóhely építésével, hiszen ház a bombázás következtében elpusztul. A háztulajdonos csupán házát bocsáthatja rendelkezésre az óvóhely létesítéséhez. Ezzel már amúgy is jelentős anyagi áldozatot vállalnak, mert bérbeadás céljára szolgáló helyeket engednek át légvédelmi célokra. A háztulajdonosok nagyrésze katasztrófális helyzetbe jutna — álltja az emlékirat — ha az óvóhelyek épitési költségét teljesen a háztulajdon viselné. Ezen a helyzeten nem változtat az a tény, hogy a pénzügyminiszter 50 százalékos átalakítási adókedvezményt ad az óvóhelyek létesivan szó és nem hitszegéssel, hullarablás utjá szerzettről. Mi nyilatkozhatunk önérzetesen. h
