Zalamegyei Ujság, 1939. április-június (22. évfolyam, 75-148. szám)

1939-04-21 / 90. szám

■Mt. április 21. Péntek. Ura 8 filSév* mnúm Felelős szerkesztő: Herb oIy Ferenc. $«srkeaEtŐ6ég én idadóbiratal: Zalaegerszeg, S öcbeoyi-tér 4. ..... Telefonezám 128. PO LITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak: egy hónapra 1*90 pengő, érre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás Befejeződtek a római tanácskozások. Róma, április 20. A magyar államférfiak politikai tanácskozás sai véget értek. XII. Pius kihall­gatáson fogadta Teleki miniszter­elnököt és Csáky külügyminisz­tert. Utána Magion biboros-ál lamtilkárnál testek látogatást a magyar államférfiak. Teleki gróf a Pius nagykeresőd, Csáky gróf a Gergely- rend nagykeresztet kapta, Magionnak pedig a kor­mányzó által küldött magyar ér­demkeresztet adja át Teleki mi­niszterelnök. Az államférfiak ma este utaznak e! Rómából és hol­nap érkeznek haza. Belgrád, április 20. A ju­goszláv lapok igen meleg han­gon írnak a látogatásról. A Vre- me szerint már semmi akadálya sincs annak, hogy a két állam szoros barátságfa lépjen egymás­sal, hiszen Olaszország és Né­metország garantálja haláraikat. Hitler ünneplése. Berlin, április 20. Göbbels rádióbeszédével megkezdődtek a Hitler születésnapjával kapcsola­tos ünnepségek. Tegnap este Hitler a Wilhelm téren megtekin­tette a SS és az SA csapatok fáklyásmenetét. Az SS alakulatok élén Göring miniszterelnök üd­vözölte a vezért. Beszédében rá­mutatott arra, hogy Hitler mind­azt megvalósította, amit ezer éve vár és remél a német birodalom. Soha nem volt egységesebb a német nemzet, mint ma. Mindha­lálig kitartunk vezérünk melleit, akinek felesküdtünk. Csak hadd dobáljanak ránk kigyöt-békát el­lenségeink, mi tudjuk, hogy mi a nemzet érdeke s a vezér esze­rint intézi sorsunkat. A Hitler-ifjuság most is kife­jezésre juttatta hagyományos hó­dolatát a vezér és kancellár elölt. Baidur von Schirach az ifjúság további engedelmességéről és hű­ségéről biztosította Hitlert. Berlin, április 20. Tízezrek to­longanak a születésnapi ünnep­ségek színhelyén, a német fővá­ros zászlódiszbe öltözött. Hitler már fogadta a diplomaták, a mi­niszterek és a többi előkelőségek jókivánatait. Április vógóre törvénnyé válik a zsidó- javaslat. Budapest, április 20. A máso­dik zsidőjavaslat tárgyalása elé akadályok gördültek, azáltal, hogy a képviselöház egyesitett bizottsá­gai a felsőházi módosításokat nem tartották elfogadhatónak. A kormány a két ház összhangba hozatala érdekében jobb megol­dás hiányában megegyezést ajánlott, azonban mivel a kor­mánypárt nem tette pártkérdéssé az ügyet, a jobboldali képviselők élve ezzel a szabadságukkal, nem hajlandók elfogadni a felsőházi módosításokat és ragaszkodnak a képviselőház által elfogadott ere­deti szöveghez. A bizottságok to­vább tárgyalnak és valószínűen pénteken a képviselöház plénuma elé kerül, ahol 8 órás ülésben tárgyalják és igy bizonyára szom­bat estére befejeződik a vita. Ezek szerint hétfőre hívják össze a két Ház együttes bizottságát, ahol megpróbálják összeegyeztetni a véleményeket. Az 1926 évi fel­sőházi törvény értelmében a kép­viselőháznak jogában van függet­lenül a felsőbáz határozatától sa­ját döntését az államfőnek jóvá­hagyás végett felterjeszteni. Az Az sincs kizárva, hogy kormány­zói kézirattal berekesztik az ülés­szakot és új ülésszak megnyitá­sát rendelik el. Mindamellett, mint hivatalos helyen mondják a legpesszimiszlikugabb számítás mellett is április hő végére iör- vényerőre emelkedik a második zsidó ja vaslat. Budapest, április 20. A képvi­selőház mai ülését 12 órakor nyitotta meg Bobory elnök. Mak- kay előadó benyújtotta a zsidó- javaslaton eszközölt felsőházi módosításokat. A 36-os bizott­ságból 24 tagot megválaszsztot- tak. Az ülés még tart. Ä németországi magyar munkások zárolt pénze. A közigazgatási továbbképző tanfolyam záróünnepélyén tetfe s?óvá gróf Teleki Mihály földmi- v:lésügyi miniszter a Németor szágban dolgozó földmunkások ügyét. Elmondotta, hogy a hazai házhelyakció szempontjából igen jelentősen esik majd latba a Né­metországban dolgozó földmun­kások megtakarított pénze. De egyéb szociális szempontból is előnyös hatásának kellene mutat­koznia az ilymődon megtakarított pénzeknek, mert a hazai nehéz megélhetési viszonyok között legalább a külföldön dolgozók számára lehetővé volna téve a téli holtszezon átvészelése. Egyik fővárosi laphoz érkezett panaszos levélből azonban kide­rült, hogy a külföldi munkásexport ezeket a célokat sem szolgálja zavartalanul. Ismeretes, hogy a múlt esztendőben Mezőkövesdről is többezer földmunkást soroztak be azokba a munkáscsoportokba, amelyeket Németországba vittek ki, különböző uradalmakba, hogy az ott mutatkozó munkásbiányt pótolják. A mezőkövesdi munká­sok, akik az egész országban, mint igen szorgalmas és becsi- letes eummások ismertek, az ide­genben is tisztességgel megállot­ták a helyüket és munkájukkal mindenütt a legteljesebb méi tők­ben meg voltak elégedve. A szorgalmas és takarékos me­zőkövesdi földmunkások hat hó­napig tartózkodtak Németország­ban és ez idő alatt némelyikük egészen csinos kis összeget tu­dott megtakarítani. Voltak köztük olyanok is, akik öt-hatszáz márkát raktak félre, szók pedig, akik feleségüket is magukkal vitték és Így önálló háztartást tudtak vezetni, ennek az összegnek a kétszeresét is megtakarították. A visszautazáskor azonban kellemetlen meglepetés érte a magyar földmunkásokat. Kiderült ugyanis, hogy a meg­takarított összegeknek csak egé­szen kis részét szabad kivinni a Németbirodaiom területéről. Sokan úgy segítettek magukon, hogy közszükségleti cikkekbe fektették pénzüknek egy részét — ruhákat, cipőket, télikabátot és fehérnemű- eket vásároltak — mig a pénz megmaradt részét a munkaadónál hagyták vissza. A német nagy­birtokosok ugyanis udvariasan megígérték, hogy elintézik a mun­kásokra vonatkozóan a pénzkivi­teli tilalom felfüggesztését és ak­kor a hátrahagyott összegeket utánuk fogják küldeni. Sajnos, ez az eljárás mindez- ideíg nem vezetett eredményre. Sok mezőkövesdi munkásnak még mindig nem sikerült megkapnia a künn hagyott munkabért, mivel annak átutalását a német hatósá­gok nem engedélyezték. Epen a héten érkezett meg Mezőkövesdre az egyik summáéhoz egy német báró mentegetődző levele, amely­ben sajnálattal közölte az uradal­mában dolgozó munkással, hogy az átutalást nem sikerült enge­délyeztetnie és igy volt munkásá­nak még nála lévő ötszáz márká­ját nem tudja elküldeni. Mezőkövesden ez a válasz nagy UKgdöbbenést okozott, mert a szegény földmunkások között so­kan vannak, akik becsülettel meg­szolgált munkabérüket még min­dig nem kapták meg. Ez nem­csak kellemetlen, de veszedelmet helyzetbe is sodorta őket, mert a téli hónapok alatt minden tarta­lékjukat felélték, sőt minden hite­lüket is igénybe vették és most itt álluak minden pénz nélkül és ágyszólván teljesen kimerült hi­tetlek A matyó földmunkások a kö­zeimül ban felkeresték kerületük országgyűlési képviselőjét és kői­ben járásra kérték fel öt, hogy a Németországban maradt munka­bérek átutalásának engedélyezése érdekében járjon közbe. A képvi­selő el is járt az illetékes magyar hatóságoknál, amelyek részéről a legteljesebb jóakarat és támoga­tási készség nyilvánult meg. Remélik, hogy a magyar kor­mány felvilágosító közbelépése eredménnyel fog járni és a nemet hatóságok is be fogjak látni, hogy amennyiben idegen honos idény­munkásokra van szükségük, akkor lehetővé kell tenniük, hogy azok a becsületesen megszolgált mun­kabérüket magukkal vihessék és azt az idény elmúltával családi megélhetésre fordíthassák a saját hazájnkban. Nem hinnénk, hogy ennek az érvelésnek a helyességét a német hatóságok ne ismerjék el és igy a közeljövőben lehetővé válik, hogy a Németországban rekedi munka­bérek rövidesen eljutnak tulajdo­nosaik kezéhez. Tudomásunk szerint a német pénzügyi hatóságok máris nagy szeretettel kezelik a külföldi mun­kások ügyét és az eddigi akadá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom