Zalamegyei Ujság, 1939. április-június (22. évfolyam, 75-148. szám)
1939-06-25 / 145. szám
XXII. évfolyam 145. szám. Ara S fillér 1939. június 25. Vasárnap« ZÄUME6YH ÜJSáfi Felelős szerkesztő :Herboly Ferenc. Szerkesztősé*-;*/ kiadóhivatal; Zalaegerszeg, POLITIKAI NAPILAP Széeb<**vl*t^r *’ ■■ Telefonszám 128. Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 1*50 pengő, negyed« évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. r> ■„ A keresztény, nemzeti szellemű fejlődés áttörte a marxizmus frontját és felbontottál •annak a szociáldemokráciának veszedelmes táborát, amely életműködésének alapelvéül az osztályharcol, a társadalomnak olyan megoszlását tekintette, ahol a két tábor nyílt ellenségeskedésben áll egymással. A marxizmus felelőtlen és lelkiismeretlen agitációja nyomán elsősorban az ipari munkavállalók gyűlölködő, sötét tekintettel néztek a társadalomnak más, különösen vezető osztályaira. Az önző kapitalizmussal azonosította a nemzeti eszmét is; a keresztény erkölcsi rendet, egész európai és nemzeti művelődésünket is. És küzdött ezek ellen is és küzdött olyan társadalmi osztályok ellen, amelyek nem voltak kapitalisták, különösen a szó kárhoztatott értelmében nem, de nemzeti érzületnek, keresztények és műveltek voltak Amilyen tiszta szívvel tudtunk örülni e front bukásának, olyan felhős, borús liom- loku gonddal szemléljük néhány új tábor öeszetoborzását, amelyek alig megállítható erő-, vei sodródnak az osztályharc felé, arra a riasztó mezőre, ahonnan a szociáldemokrácia elhordta már magát. Ez a jelenség annál elszomorítóbb, meri ez az osztályharc leié hajló tábor azt a két eszmét irta magasra tartott zászlajára, amit az egész magyarság szolgálni és ápolni akar, amelyet maradék nélkül át akar élni és meg akar valósítani : a nemzeti és szociális eszmét, a nemzeti szocializmust. A magyar nemzetiszocialista mozgalmak, amelyek alig ellenőrizhető számú táborba szervezik és térítik híveiket, agitációjukat az úgynevezett alsóbb néposztályokra terjesztik ki. Ezeknek a néposzlályoknak a soraiban uralkodó, ma még sok tekintetben indokolt elégedetlenségét kantározzák föl s fogják mozgalmuk szekerébe. De megállapíthatjuk, hogy a nagy előretörő munkában aggasztóan ritkán hangzik el az igazi nacionalizmus igéje s annak hangoztatása, hogy a magyar jövőt nemzeti egységre, az egész magyarság elszánt összefogására kell építeni, mert másra nem lehet. Ez utóbbit már azért sem igén hangoztatják, mert hiszen elsőzör számukra járna kötelező következményekkel: nekik kellene egyesülni, egy táborban tömörülni. Szociális jellegű agitációjuk ma már olyan tünetet árul el, amely nem lehet célja egyetlen nemzeti szocialista mozgalomnak sem, ha valóban nemzeti érdekeket akarnak szolgálni s nem pártérdeket, ha egyesíteni akarják a magyarságot és nem megosztani. Találkozunk ismétlődő tünetekkel s ezek arról tanúskodnak, hogy' a marxismussal haláltusáját vivő szociális osztályharc a nyilas mozgalmakba lopja rossz életéit s menti át magát a jövőnek népünk kárára, romlására. Az ellenszenv, a felfokozott bizalmatlanság, a még elfátyolozott, nem nyílt tekintetű gyűlölködés megint hóditani kezd, de most már nem a marxizmus jegyében, hanem a nyilas lobogóval és ma főként a mezőgazdasági pr o- letariátus soraiban, nem úgy, mint előbb, az ipari munkások között. Az osztályharcfelé sodródó ez a tábor épen úgy önmagát látja csak, mint nemrégen még a marxizmus; épen olyan kíméletlen általánosítással fordul a jobbhelyzetü osztályok eszme- jés gondolatvilága felé, megvetve, lenézve, elutasítva magától még olyan értékeket is, kmelyek a nemzeti hagyományok és a kéresz;- tény érkölcsi rend kincstárából valók. Ha a szociáldemokraták nem emlegették a nacionalizmust, vagy ha emlegették is, azt csak azért tették, hogy gúnyolhassák, ökölbeszorított kézzel ugyan ,de megértettük, mert a (nemzetköziség alapján állanak. De, ha azok hallgatják el nagy bölcsen azt, akik a maguk jelzőseként használják a »nemzeti« szót, akkor már joggal állíthatjuk, hogy teljesen arA pénteki minisztertanács délután 5 órától éjfélig tartott. A kárpátaljai területek kormányzói biztosa és főtanácsadója személyében azonban nem történt megállapodás. A felvidéki képviselők behívásáról szóló törvény- javaslatot hétfőn terjesztik a két ház elé s még ugyanaznap elfogadják, ügy, hogy kedden már bevonulhatnak a felvidéki képviselők a A párisi lapok nagyjelentőségűnek tartják az alexandrettei szandzsáknak Törökországhoz való visszacsatolását és megállapítják, hogy a franciákat nagy veszteség érte, de megérte. A törököket sikerült a tekintélyuralmi hatalmaktól eltéríteni és a demokráciák mellé állitani. Feltűnőnek tartják, hogy Papén an karai német nagykövet a török-francia szerződés aláírása alkalmával elhagyta a török fővárost. A Völkischer Beobachter foglalkozik a franra az útra léptek, amelyet eddig a szociálden inökraták tapostak. A különbség tehát a szó« cik és a nácik között cfeak az, hogy amazok az i pari, emezek pedig a mezőgazdasági proletariátust maszlagolják. És ezek után mos® már csak arra vagyunk kiváncsiak, mikor! igénylik el például a MÉMOSZ zalaegerszegi házát, lamely miagyar állami pénzen épült és (amelynek fölavatásán hivatalos egyének jelenlétében olyan szépen megfeledkeztek a Himnuszról, Szózatról, Hiszekegyről.. • parlamentbe. ! Foglalkozott a minisztertanáets a búza alapárának kérdésével is és az alapárat 19—20 pengőben állapította meg. Egyébként a terí* mésjelentés szerint búzából jó, rozsból és zabból jó közepes, árpából jó, sárgabarackból jó termésre van kilátás. | cia-íörök szerződéssel és megállapítja, hogy, a nyugati demokráciák most adták vissza az alexandrettei szandzsákot, amelyet korábban; elraboltak a törököktől. Különös, hogy a franciák csak a német gyarmatok visszaadásáról nem akarnak tudni, pedig a franciák számos olyan mandátum lelett rendelkeznek, amely nem illeti meg őket. A stalusquot, a német sajtó szerint, éped «»zolv döntötték meg, akik felállították. A francia : soha, ime véget ért. Az Oltáriszentséget „bátorsággal“ köszöntötte egy nyilas. Kerkakutason, az urnapi körmenet alkalmával furcsa és megbotránkoztató jelenet játszódott le. Gyenese István földműves a háza előtt pipázgatott, amikor a körménél elvonult az utcán. Abban a pillanatban, amikor a plébános az Oltáriszentséggel a kezében Gyemes háza előtt haladt el, a földműves felugrott és háriömszor-négyszer a köménél részt vevői felé kiáltott: — Bátorság ! Bátorság ! A jelenetén megbotránkoztat a hívők. Illias Lajos plebánoshelyettes Gyenest feljelentettel az alsólendvajárásifőszolgabiróságon. A »bátorl kodó« nyilas súlyos megbüntetését követeli a közvélemény. — o — Felvidéki, kárpátaljai ügyekkel és a búza alapárának megállapításával foglalkozott a minisztertanács. Francia és német hangok az alexandrettei szandzsákról.
