Zalamegyei Ujság, 1939. április-június (22. évfolyam, 75-148. szám)
1939-04-09 / 81. szám
4. Zaiasn egyet Újság 1939. április 9 Gróf Széchenyi István ismeretlen levele Zala vármegyéhez. Közzéteszi: fára József dr. A XVIII. század végső és a XIX. század kezdő évtizedei Zala vármegye történetének legvirág- zóbb korát jelzik. Ezekben az évtizedekben Zala vármegye a politika, az irodalom és a közgazdaság terén nemcsak dunántúli viszonylatban, hanem országos értékelésben is vezető szerepet játszik. A régi vármegyei székház terméből gróf Festetics György, Spissich János, Kisfaludy Sándor, majd a két Deák, Antal és Ferenc, irányítják a megye politikáját és ott elhangzott szavaik országos visszhangra találnak. Ebben az aranykorszakban építi meg Zala vármegye a balatonfüredi „Kisfaludy* színházat; ek • kor veti meg egy megyei könyvtár alapjait. Az országoshirű és jelentőségű keszthelyi „helikoni napok* és füredi „Anna bálok* a megyei közéletet is annyira élénkitik, hogy a száz évvel annak előtte, 1730—33 ban megépült megyei székház, (kuriális- káz, a göcseji ember nyelvén „a vár“), szűknek bizonyult a mindinkább mozgalmasabbá vált megyei közélet igényeinek a kielégítésére. Ezért érlelődött meg a megye vezető köreiben az a gondolat, hogy a székházat (a mai kir. törvényszéki épület déli szárnyát) kibővítsék. Szándékukban volt, hogy a Skublics Károly nagylelkű . adományával megalapított megyei könyvtár részére külön légfüté- ses(!) olvasótermet és a könyvtárt kezelő levéltárnoknak lakást építsenek, szándékukban volt, hogy a jelenlegi Deákparkra néző nagy teremhez erkélyt toldjanak, amire különösen a követválasztó és restaurációs megyegyűlések alkalmából ttolt nagy szükség. A megye nagyszámú, közel tízezernyi nemessége részére szűk lévén a megyeháza, a népesebb gyűlésekre 3—4000 számra beözönlő nemesség rendszeresen a Deáktéren ülésezett és ezért volt szükség arra, hogy a székház Deák- térre néző ablakához erkélyt építsenek, ahonnan az egybegyült nemességhez szólhassanak. De ezenkívül más célból is gondoskodtok kellett a megyeház épületének bővítéséről. Ezek az okok késztették a megye közgyűlését arra, hogy a székház bővítését elhatározza. Azonban a reformkorszak eszmevilágának hatására a rendek nem akarták a jobbágyságot megterhelni az építkezésekkel járó költségekkel s ezért határozták el, hogy a megye nemessége önként vállalja az építkezéshez szükséges pénz és épületanyagok előteremtését. A nemesség eme határozatához híven a vármegye alispánja a Karok és Rendek nevében 1833. évi Böjtmáshava 22-én (március 22) kelt nyomtatott felhívásába* fordul a vármegye nemeseihez és birtokosaihoz, hogy az adózó nép terheinek könnyítése céljából adományokkal tegyék lehetővé a megyei székház kibővítését. Ez a felhívás jutott el gróf Széchenyi Istvánhoz, mint Zala vármegyei, baki és pölöskei uradalmak földesurához és ez a felhívás adott alkalmat Széche nyinek ahoz, hogy az alább teljes terjedelmében leközölt levelét megírja. A levél — amennyiben módomban állott megállapítani — nem ismeretes. Az eddig közzé- lett levelezésben nem fordul elő. S bár a tárgy, amely ezt a levelet kiváltotta, jelentéktelen, mégis alkalmat ad Széchenyinek ahoz, hogy műveiben lefektetett és hirdetett nem egy eszméjét a lehető legrövidebben összefoglalja. így fejtegeti röviden levelében a szabadságról megalkotott felfogását. Követeli a köztthervise- lés gondolatának a keresztülvitelét az építési költségek megosztásánál. És mert a saját maga hirdette elveknek — a közteherviselés eszméjének — tetteivel ellene mondani nem akar: megta gadja az önkéntes hozzájárulást a székházépitési költségekhez, a költségeknek a nemesség megadóztatása révén való előterem tését kívánja. Az összefogást hirdeti a cél megvalósításához. Levelének az a része, amelyben az önkéntes adakozáshoz való hozzájárulást megtagadja, egyben az elvhüségnek, a következetességnek és az erős akaratelhatározásnak a klasszikus megnyilvánulása. Leszögezi magát elvei végrehajtása mellett s azok kai szakítani nem hajlandó: „s mivel tettleg nem mondhatok ellen magamnak — írja —, kinek mindennapi előterjesztései mind azon előítéletek kiirtására céloznak, melyeknek halálos háborút indíték, s melyeknek kevesbedni, vagy nékem veszni kell.“ Levelének két mondatából is kicsendül az az axióma: a köz akarat felette áll az egyén szabadságának és csak az a nemzet boldogul, amelynek polgársága egyéni akaratát aláveti a köz akaratának. (Nem a totalis gondolat előfutárja ez ?) Széchenyi levelének a további fejleményeiről feljegyzéseink nincsenek. Felolvasták e a megye nemesei előtt, vagy csak hozzá csa olták az e tárgyra vonatkozó iratokhoz, ma már meg nem állapítható. így tehát arra sincsenek adataink, hogy a vármegye nemessége, amely egy évtizeddel utóbb súlyos és véres harcot vívott meg a mostani Deák téren az adózás vagy nem- adózás kérdésében, miként fogadta a legnagyobb magyar levelét és az abban foglalt fenkölt eszméket. A levél a megindított gyűjtésről szóló iratok közt fék szik elrejtetten, mint az igazgyöngy, de az abban foglalt igazságok most, század múltán is napfényre kívánkoznak. Talán sohasem volt akkora szüksége nemzetünknek, hogy az abban hangoztatott és rövidre foglalt gondolatokat magáévá tegye és azokat a tanításokat kövesse, mint épen manapság. Ép ezért szó- és betüszerinti hivséggel álljon tehát itt maga az a levél, amely szóljon ma nemcsak Zala lakóinak, hanem minden magyarnak. Tekintetes Alispány Ur! Böjtmás hava 22 én költ’ s hozzám irányzott legbecsesb so raira nyílt szivűséggel válaszolni bátorkodom. Örömmel értettem, Nemes Zala Vármegye Tekintetes Rendéinek lelkesedését, mellynél fogva nem kívánják, hogy az adózó viselje sullyát egy építendő megyei háznak, mellynek hasznában az korántsem részesül olly mértékben, mint a’ nemes. Illy határozás valóban helyes, mert az örök igazság alapin nyugszik, ’s előbb utóbb minden bizonnyal áldott gyümölcsöket hozand, mint mjnden nemesb újra születési tett, melly az emberiség jussait igazságosb arány- súlyba helyezi. De valljon Tekintetes Alispány Ur, miért áila- podanak a Tekintetes Rendek illy dicső diadalomnak közepette meg, mellyet a legsorvasztóbb előítéletek maszlagai ellen olly szép sikerrel vívtak ki ? Valljon miért állapodtak ott meg, hol egy lépéssel tovább például szolgálhatnának az egyesült Hazának ; ha t: i: abban hagyván a 19 ik századhoz többé nem illő liberum oolatumi rendszert országos háborúi segedelem, vagy koronázási tiszteletdij gyanánt egyenesen vetették volna ki a nemessségre a’ megyei házhoz megkivántató költséget. Igaz, ezt a’ nagyobb rész szabadságsértésnek véli, de nem az: hanem a szabadság nevelése. Én legalább szabadságomat nem abba helyeztem, hogy tehessek, vagy ne tehessek, hiúságom, gőgöm, indu- latim, szénvedel mim kénye szerint, hanem hogy a’ többségnek engedelmeskedni legyek köteles, és se többet, se kevesebbet ne tehessek, mint egy soron álló bajtársim. Át kell valahára már mennünk egy józanabb rendszer útjára, mellyen mindenkinek idom szerint haladni ’s huzni kell ’s hol sem á!-ur, kinek makrancza megakaszthat mindent, hanem csak a’ közös akarat parancsol. Ha nemes Zala Vármegyének Rendei elég nagylelküek valá- nak saját vállaikra venni az említett terhet: ne vonja ki akkor egy váll is magát ki a közteher alul, ’s legyen a diadal kivíva köz erővel, ’s ne csupán csak néhányok által, kik arra felszó- lí atnak. Édes örömest hajtok én térdet ’s fejet nemes Zala Vármegye Rendéinek, ’s kötelességem érzetében szívesen fogom fizetni a’ mi rám arány szerint kivettetik, önként azonban legkisebbet sem ajánlok, és pedig: mert mint mondám itt az idő már egy józanabb rendszernek elfogadására, ’s mivel tettleg nem mondhatok ellen magamnak, kinek mindennapi előterjesztései mindazon előítéletek kiirtására czéloznak, mellyeknek halálos háborút indi ték, ’s mellyeknek kevesbedni, vagy nékem veszni kell. Nem vív ki csatát mostani időkben azon megtámodás, hol csak az megy előre, kinek tetszik : nem mén az a’ dolog jó sikerrel, hol egybenhangzás ’s együtt tartás nincs; ’s nem boldogulhat nemzet ott, hol az egyes polgárok nagyobb becsületet, nagyobb diszt ismernek, mint a’ közakaratnak hódolni, ’s engedelmeskedni a’ hazának. Biztosan várván, hogy Nemes Zala Vármegyének Rendei ezen szép győzedelmet kifogják vívni, — maradok addig is legméljebb tisztelettel A’ Tekintetes Alispány Urnák Pest Junius 5 én 1833 — kész köteles szolgája gr. Széchenyi István. — ZALAEGERSZEGI KÖLCSÓNKÖ NY YT AR Lard R.thcrmere-ii 5. Újdonságok. Szentmihályiné: Felfelé. Zilahy: A földönfutó város. Bokor: Befalazott ajtó. Kosáryné: A föld ködében. Maurier: A Mander ley-ház asszonya. Rab: Diana társadalma. Zweig: Nyugtalan szív. Jacob: A régi Bécs. — A városi bérházban egy 2 szobából és hailból álló komfortos lakás május 1-től kiadó. Közelebbi felvilágosítást a városi számvevőség ad. Hölgyeinek női kabát és kosztüm mérték után Uraknak angol szövet és finom divatáru ^ Tóth szabónál
