Zalamegyei Ujság, 1939. április-június (22. évfolyam, 75-148. szám)
1939-05-28 / 123. szám
céltalanul, megnéztem a kirakatokat, végig- szemiéllein az ezerszer látott hirdelőoszlopa- kat s mi tagadás benne, a divat új vonalait is meg-megkritizáltam. De nem bírtam sokáig ezt a tétlenséget. Eszembejutott, bőgj’ édesanyám mostanában nem egyszer mondogatta: »Tizenegy éve hall meg a nagymamád «. Illenék hál nekem is meglátogatni jó nagymamámat az örök hajlékban, hiszen — ugye, milyen Önző vagyok? — én öröklőm anyám után a vagyonát. A mamának is örömet okoznék vele, ha estére, vacsora közben elmondanám, hogy ilyen meg ilyen az 'öregmama sirja. S l0z a gondolat elhatározássá érlelte bennem az ötletet. Gyorsan felugrottam az egyik autóbuszra s egy-kettőre kint termettem a temetőbenGondozott sirok közölt vitt el az utam. Meglepett, hogsr milyen nagy számban szedi közülünk áldozatait a halál. S nagyon meghatónak éreztem a magyar nyelv szépségét. Mi, magyarok a »sir» és a »sírni« között betű szerint is rokonságot fedezünk fel. Valóban : sirni annyit tesz, mint eltemetni az emlékeinket, a sir pedig nem más, mint egy földre ejtett óriási könnycsepp. Uj sirok ! Asszonyok es férfiak állnak lehorgasztott fővel előttük- Ott a harmadik sorban egy fiatal férfi mered maga elé. Remeg a válla, belső zokogás, emészti. Nincs megrenditőbb, mint ha a férfi sir. A férfisirás hegyomláshoz hasonlít, nehézen rándul meg, de ha megomlik, életeket és gondolatokat, eszméket és világokat temet maga alá. Ki ez a férfi ? Mintha Ismerős volna. Közelebb mentem hozzá- Most már igazán kiváncsi lettem- Villanásnyi gyorsasággal felvetődött bennem az a régi, boldogságosarc, az Erőss Istváné. Éppen ilyen gyorsan fut- kozlak bennem' a boldog arc nyomába szegődött bántó gondolatok is. Nem lehel Erőss István ! Nem igaz, nem lehet a temetőben az az ember, nem zokoghat Erőss István! Hiszen ha annak a férfinak van bánata, akit én eddig a boldogság Mekkájának tartottam, akkor nincs maradéktalan boldogság! Bosszantó tévedés lehet csupán. Az Erőss Istvánokat nem érheti tragédia, ők az örök boldogok, mindén tervük sikerül, végigszáguldanak az életen, mint valami fényességes üstökös. S ha mégis, mégis boldogságba zuhannak ? Ha mégis Erőss István áll előttem ? Eléje kerültem. Csakugyan : ugyanaz a fekete hajkoronába pulmló szögletes homlok, sötétbarna szem, kemény 'koponya. Hogy még jobban meggyőződjem minderrőll, a háta mögé léptem s ránéztem a sírkeresztre. Mi ez ? Villám vágott belém ... Lehetetlen .. .Mi történt veled Erőss István ? Hideg fölénnyel olvastam el a feliratot: »Itt nyugszik Erőss Istvánná, szül. Vincze Katalin, élt 23 évet«. Egy világ dőlt össze bennem. Talán nem is gondolkodtam, csak azt éreztem meg visszavonhatatlanul, hogy nem szabad irigyelni és átkozni az Erőss Istvánokat, hisz ki tudja, nem megmérhetetlen tragédia-e az, amit mi avatatlanok boldogságnak látunk’ . . Ez| a férfit boldognak hittem s alighogy megnősült, meghalt a felesége ; ezt a férfit nem tudtam siró arccal felidézni magamban — s ime, itt áll előttem, patakzik a könnye. Mondom : megváltoztam akkor délután- És szótlanul a sir mellé álltam, levettem a kalapomat, imádkoztam. Erőss István rámnézeti, megismert. Aztán ugyancsak szótlanul felém- nyujtotta a kezét. Két férfikéz fonódott össze a fiatalasszonyka sirhahna fölött, két féríi- lélek engesztelődön meg a temetőben- Találkoztunk a megértéssel és a barátsággal. Pedig egyetlenegy árva szó sem hagyta él az ajkunkat. Később elmentem etLől a sírtól a nagymamám fejfájához. S kimondhatatlanul jólesett, mikor egyszercsak mellettem termett Erőss István és imádkozott az én halottam lelki- üdvéért. Igen, ilyen emberek is vannak.,.. És én, a kevésbé erős ember, gyökerestől megváltoztam azóta : Senkit, de senkit nem tudok irigyelni a (boldogságáért... ^^939^nájus^28^^ • NŐI ÉS FÉRFI balonkabátok, esőköpenyek, esőernyők, botok, nagy választékban Tóth Szabónál. (::) A német császár lemondásának drámai története. Meghalt Gröner altábornagy, aki lemondatta trónjáról II. Vilmos császárt ZALAMEGYEI ÚJSÁG _____________________________________________________3 A minap rövid távirat jelentette Berlinből, hogy meghalt otf hetvenötéves korában Gröner Vilmos szolgálatonkivüü altábornagy, á forradalom volt véderőminisztere. A háború végén, Luden dór ff lemondása után, ő volt a német haderő első íőszállásmestere. 1918. november 11-én reáhárult a nehéz kötelesség, hogy megtegye a központi hatalmak népeinek minden reményét megsemmisítő jelentést a német főhadiszállásról : »A fegyverszüneti szerződés aláírása következtében ma délben i>álameny- nyi fronton megszűnt az ellenségeskedés«■ De a német tragédia már két nappal azelőtt, november 9-én indult el Spaában, a német főhadiszálláson, s abban is Gröner tábornokra volt kiosztva a legháladallanabb szerep. 0 mondatta le //. Vilmos császárt. A császár e nap reggelén sétára indult spaai rezidenciájából, a gyönyörű Villa Fraiir neuseből. Sietve éri utol udvari vadásza, s jelenti, hogy Gröner tábornok megérkezett jelentéstételre. A császár viszafordult. A kerti teremben olt várnak már az urak : Plessen, Marschall báró, Schulenburg gróf tábornok és Hintze államtitkár. A császár az asztalhoz lép és szemét várakozásteljesen Hindenburg tábornagyra függeszti. Hindenburg fojtott, mélyen megindult hangon kéri, hogy mentse fel a jelentéstétel kötelezettségétől s engedje meg, hogy Gröner tá- bornok tegye meg előterjesztését a helyzetről. Neki, a tábornagynak lehetetlen megmondania azt, amit megmondani szükséges. A császár sovány arca egy árnyalattal sá- padtabbá válik. Gröner tábornok ismerteti az otthoni viszonyokat a harctéri hadsereg veszedelmes helyzetét s arra a következtetésre jut, hogy a hadsereg többié nem megbízható. A császár meghökken : Nem, azt nem akarja. A fegyverszünet küszöbön áll. Mihelyt megkötötték, a császár a hadsereget zárt sorokban haza fogja vezetni— Tábornokainak vezetésével a hadsereg nyugodtan és rendben fog hazatérni, de felséged vezetése alatt nem — feleli Gröner. A császár szeme haragtól szikrázik. Egy lépést tesz Gröner tábornok felé s felindült éles hangon mondja: — Excellenciád, ezt a kijelentést Írásban kérem Öntől. írásban akarom látni, minden vezénylő tábornokomnak jelentését , arról, hogy a hadsereg már nincs legfelsőbb hadura mögött. Hindenburg csillapítóan akart hatni- A hazulról és a frontról érkező hirek után — igy szólt — sem ő, sem Gröner tábornok nem vállalhatja a felelősséget a hadsereg megbízhatóságáért. A császár arca megmerevíti. Tehát ábránd, képzelet az egész ? Megérkezik Heye ezredes és jelenti, hogy a hadsereg az otthoniak ellen vató harcra! nem kapható. A tisztek egybehangzó véleménye ez. De a császár személyét meg fogják védeni, őfelsége számíthat erre. Á császár igy elhatározta, hogy ha az otthoni helyzet szükségessé teszir lemond a császári méltóságról, de porosz királynak minden körülmények közt megmarad s .ebben a minőségben marad meg a hadseregnél. Ám a dráma gyorsan közeledik végső kifejtéséhez. Jön Goutard tábornok, reszkető kezéhen egy írással. Miksa badeni hc~-\eg kancellár jelentését hozza meg, amelynek tartalma az, hogy : V' letették a császárt és a trónörököst. A forradalom podig terjedt. A forrongást jelei mutatkoztak már a nagy főhadiszállást formációi közt is. Hindenburg, Gröner, Hintze államtitkár s Plessen és Marschall báró tábornokok jelentik a császárnak, hogy a helyzet lényegesen rosszabbra fordult s a császárnak iöntolórai kell vennie a semleges külföldre való távozását. Hindenburg megrázó szavakat mond a császár személyét fenyegető veszedelmekről.' Este tiz órakor pedig süi-gősen jelen tj* excellenz Grünau, hogy a helyzet tarthatatlanná vált. Hindenburg kérve-kéri a császárt hogy egy órát se veszetegessen már. A németalföldi területre való átlépés egyetlen megoldása a zavarnak. A császár rövid gondolkodás után itatározóit. Megfogadta Hindenburg tanácsát,» ha már úgy kell lennie!« De nem előbb, mint holnap reggel, ne mondja róla senki, hogy fél a haláltól. És másnap átlépett Németalföld területére« Gröner pedig november 11-én, a fegyverszünet után, elindította mint vezér, a német hadsereg visszavonulását. Vitézi élet Sümegen. A sümegi járás vitézeinek most tartott értekezletén megjelentek Sümeg hivatali és társadalmi vezetői is. Az értekezleten vitéz bol- dogíalvi Farkas Sándor, ny. ezredes, vitézi gzékkapilány elnökölt, aki megnyitójában rámutatott a vitézi kötelességekre, egységre és szoros összetartásra. Utána vitéz Berend Iván, áll- gimnáziumi ;tanár, vitézi járási hadnagy á nemzeti kötelességekről és a férfiúi erényekről sö ' _i j :. J IGAZami igaz, egy főnyeremény nagy szerencse ! De hogy módunkban legyen nyerni, vegyünk idejében 3 P-ért egy egész, vagy 150 ért egy fél jótékonycélu állami sorsjegyet, mellyel a következő összegeket nyerhetjük: A 0*0 0 0 ar. P főnyereményt vagy 20.000 P, 10.000 P, kétszer 5.000 P, négyszer 2.500 P, hatszor 2000 P.huszonkétszer 1.000 P, összesen 19.600 nyereményt 288.000 P értékben Kapható osztálysorsjegy főáru- sitóknál és dohánytözsdékben. Húzás Junius 6»án. /
