Zalamegyei Ujság, 1939. január-március (22. évfolyam, 2-74. szám)

1939-03-02 / 50. szám

Zalamegyei Újság i939. március 2. 700.000 német Magyarországon ? A .Deutscher Volksbote“ című Budapesten megjelenő német folyóirat egyik számában cikk je­lent meg, amely a legnagyobb mér­tékben kihívja nemcsak a magyar tudumányosság, hanem az egész magyar közvélemény legélesebb kritikáját, mert a magyar hivata­los statisztika semmibevételével egyszeröen 700.000 lélekben álla­pítja meg a csonkamagyarországi németség számát. A lap mögött tudvalévőén az újabban alakult német Volksbund áll, jellemző tehát a még belügy miniszteri jóváhagyással nem bí­ró egyesületnek a szellemére és működésére, hogy milyen módon meri kétségbe vonni a magyar statisztika nemzetiségi adatainak hitelességét. Hamisítás. Az 1930. évi népszámlálás Csonka-Magyarországon 478 630 német anyanyelvűt talált; ezzel szemben a D. V. cikkírója két­ségbevonhatatlan és megfelcbbez- betetlen adat gyanánt ugyanerre az időpontra 648.546 németet állapit meg Csonka Magyarorszá­gon a városi németség nélkül. Ezt a számot részletezi is bi­zonyos földrajzi csoportok szerint, arra nézve azonban semmi tám­pontot nem ad, hogy a községe­ket hogyan csoportosította ezek szerint a földrajzi egységek sze­rint, úgy hogy adatainak ellenőr­zésére semmi mód nincs. Kereken 650 ezer német volt tehát szerinte 1930-ban C*oka- Magyarországon a városok német lakossága nélkül (csupán Sopront, Magyaróvárt és Kőszeget vette be a számításba). Azután tovább meg és az 1930 óta elmúlt 8 év szaporodását is számításba véve, még 50 ezret hosszácsap az általa kihozott számhoz és megállapítja, hogy a mai Magyar- országon az idecsatolt Felvidéket is számítva, kereken 700 ezer német él; sem több, sem keve­sebb, mert amint ó írja, „mi ma­gyarországi németek szamunkat nem akarjuk sem túlozni, sem lebecsülni, mi tisztán akarunk látni“. A cikk végén maga is beimeri, bogy .egy népcsoportnak a jo­gaiért való harca nem függ attól, hogy hány lelket számlál, mert a jog akkor is jog mar d, ha akár 10 ezer, akár 100 ezer létekről van szó. Ds egy olyan népcso­port, mint a magyarországi né­metség, amely 700 000 lelket számlál, mindig súlyosabban esik latba, mint egy néhánye.res csoport.. Ha a lap szerint nem annyira fontos lélekszám nagysága ahoz, hogy egy népcsoport jogai­hoz jusson, akkor miért folyamo­dik a D. V. egy ilyen átlátszó manőverhez s miért növeli meg erőszakosan a magyarországi né­metség tényleges számát, ami először is nem igaz, másodszor pedig alkalmas arra, hogy a ma- l/ar hivatalos statisztika tudomá­nyos rendszerét, megbízhatóságát és részrehajtaílansagát a külföld előtt kétségbe vonja és befeke­títse. Mert es történt, amint hogy máris újjongva hivatkoznak a né­metországi lapok a D. V. hamis adataira. Miért csökken a németség száma? A mi, anyanyelven nyugvó nem­zetiségi statisztikánk módszere, amely az anyanyelven kívül be­szélt nyeivel is kimutatja, minden kritikát kiált, s a legutóbbi bécsi döntés is a mi 1910. évi adatain­kat fogadta el irányadókul a cseh szlovák statisztika tendenciózus és hamis adataival szemben a hatá­rok megállapításánál. A megmaradt területen 1920- ban és 1930 ban is ugyanazzal a módszerrel állapítottuk meg a népesség anyanyelvi viszonyait, nincs tehát semmi ok arra, hogy azokban bárki is kémkedjek, még kevésbé egy olyan népcso­port, amely Magyarországon él. Az sem lehet ok erre a táma­dásra, hogy a németség Csonka- Magyarországon 1920 s 1930 kö­zött 92.994 fővei, vagyis. 132 százalékkai megfogyott. Ez tény és ezt ei kell is nemi mindenki­nek, aki a magyarországi német­ség elhelyezkeckséi, a magyar la- kósság között való széísórtságát ismert. Elég legyen csak meg­említeni azt, hogy ennek a fo­gyásnak majdnem fele, 36 308 lélek a városokra esik (magara Nagy-Budapeatre több mint 25 ezer), a községekre pedig a má­sik fele, ahol ez a fogyás már csak 8 5 százalékot jelent. A fo­gyás erek köpött is túlnyomóan a központi fekvésű, nagyobb népes­ségű, sok esetben városias jel­legű, ipatos és bányászlakosságu községekre jut, ahol a németség szintén többnyire kisebbségben lévén, egy részében beleolvad a magyarságba épen úgy, mint a városokban. A németség zártabb települési helyein, vagy amely községben a németség többség­ben van, a legiöbb egeiben meg tudja őrizni népi állományát, sőt sűrűn előfordul, hogy még tért is foglal, amint azt Herbert Sachs német író .Die Verluste der un- gar ä idi8cben Deuttehiums“ cimü 1937 ben megjelent munkájában beismeri. Éhez a folyamathoz 1920 és 1930 között még hozzájárul a csonkamagyarországi németség egy részének, különösen a meg­szállt területen és Külföldért szü lötnknek elég jelentékeny vissza- vándorlása is szülőföldjükre, amit szintén statisztikai adatokkal le­hel igazolni. 1920 és 1930 között ugyanis közei 30 ezerrel csökkent a trianoni területen kivül született németek száma. Azonkívül a falusi németség min­dig nagyobb éB nagyobb szám­mal kerül a városokba, ahol má­sodik, harmadik nemzedékében fel anóztatlanu! magyarrá válik. Ezek a folyamatok megmagya­rázzák azt, hogy miért csökken a németek száma Magyarországon; ehez hozzájárul 193J óta az, hogy a németség természetes szaporodása még a ma­gyarságénál is jóval na­gy bb mértékben csők­~t i fii Tffi- ~ Tir>mr ■ iw pc m /»i kent, úgyhogy 1937 ben péidéui a csonka ország 54 ezer főnyi természetes szaporodásából márcsak 999 esett a német anya nyelvfiekre. A népszámlálás óta eltelt hét év alatt pedig (az 1938-as adatok még nem ismeretese») a német­ség természetes szaporodása még a 12 ezret sem érte el. Előrelátható tehát, hogy a né­metség 1940 ig esetleg még na­gyobb letekszámveszteséget fog szenvedni, mint az e özö évtized­ben, amikor még természetes sza­porodása is 41.815 volt (*s nem 66 776, mint ahogy a D. V. cikk­írója állítja, aki még ebben is hamisítón) Nálunk a németség 10 év alatt csak 132 százalékot vesztett, Németországban a lengyelek 8 év alatt 34 4 százalékkal fogytak meg (a valóságban még töb bet, mert a szórványok nincsenek figyelembe vé ve, pedig a lengyelek a statisztikai adatok tanú sága szerint jóval szapo rábbak, mint a németek.) Még azzal sem lehet indokolni ezt a fogyást, mint amivei 1925- ben magyarázta a hivatalos német statisztika, amikor a lengyelek száma több mini 400 ezerei meg­fogyott a háború előtti adatokhoz képest, hogy a lengyelek egy ré­sze a Lengye országhoz csatolt területekre költözött, mert 1925- ben és 1933 bsn is már a nemet állampolgárodról szól az anya­nyelvi statisztika. Nem hihető te­hát, hogy a német állampolgár­ságot már elfogadott lengyelek vándoroltak vo'na ki ilyen töme­gesen. Et kell tehát fogadn!, hogy bi­zonyos .Bekentniss Wandel“, vagyis — ne féljünk a szótól —, asszimiláció mem végbe, annál is inkább, mert am nt a hivatalos közlemény magyarázza, épen a legnagyobb számú feisősztléziai lengyelség .teljesen német kuitur- befoiyás ataitáli.“ Igazán szerény tehát, csupán egybarmadrész any- nyi, a magyarországi németség fogyása a németországi lengyele­kéhez képes); mégsem vagyunk hajlandók a baráti Németországot megvádolni azzal, hogy megha- misi.ottá a nemzetiségi adatokat. Az alakulóban tévő .Volks­bund* tehát egyáltalán nem tesz jó szolgálatot a magyar—német barátságnak az ilyen vádnak is beillő önkényes találgatásokkal, amivel csak még rosszabb szín­ben tünteti fel már eddig is ki­fogásolható működését, amikor lapjának régebbi számaiban gú­nyos hangon beszél a magyar- országi németség és a magyar­ság közti . elki harmóniáról“ és már arra is vetemedik, hogy tel­jest n fölös egesnek ítéli az isko­lákban a magyar nyelv tanítását. Magára vessen a „Voíksbund“, ha a magyar közvélemény foko­zódó idegességgel nézi működé­sét és a magyarországi némeiség vezetését szívesebben iája a Né­met Közművelődési Egyesület ke­zében, amely ezt a százados .lelki harmóniát“ első sorban a hazai némeiség érdekében ápolni igyek­szik és nem tudatosan megron­tani, mint ahogy azt a Volksbund teszi. Kovács Alajos. Tapasztalatok alapján dolgozzák át a családi bérrendelkezéseket. A múlt hét folyamán kezdte meg a posta a családi bérpó lék első kifizetésének kézbesítését. Tudva­lévőén a rendelkezések éneimé ben az előző hónap családi bér­pótlékét a következő hónap fo­lyamán kell az igényjogosultak­hoz eljuttatni. Mivel pedig január 1-én léplek ételbe a rendelkezé­sek, a:érí az első kifizetésre most került a sor. A jövőben valószínűen gyorsab­ban történnek a kifizetések. A családi bérpótlékkal kapcso­latban különben a gazdasági éle­tet igen érdeklő birtöl is beszá­molhatunk. Arról van ugyanis szó, hogy az iparügyi miniszté­rium figyelembe kívánja venni azokat a tapasztalatokat, ame­lyeket a családi bérpótlék fize­tése elszámolásé, anyagi terhei, köttaé.ei, admi­nisztrációja és egyéb té­ren eddig szereztek. Ereket a tapasztalatokat most számbaveszik és — mint értesü­lünk — ezek alapján átdolgoz­zák a családi bérpótlék fizetésére vonatkozó törvény végrehajtási utasítását, illetve az ezek al pján kiadott rendeleieket. A tepisztalatok összegyűjtése és ezek alapján való ha ározat- bozatalra — mint értesülünk — már a közeljövőben sor kerül. Büchler Ferenc és gyermekei mély fájdalom.ól megtört szívvel közük, hogy a legjobb feleség és anya Büchler Ferencné életének 55. ik évében váratlanul elhunyt. A megboldogultat folyó hó 2 án, csütörtökön dél­után 3 óraaor temetjük a zalaegerszegi izraelita temető halottas házából. A gyászban osztoznak: Testvérei, menye, vője, unokái

Next

/
Oldalképek
Tartalom