Zalamegyei Ujság, 1939. január-március (22. évfolyam, 2-74. szám)

1939-01-08 / 6. szám

1939. január 8 5. Utazás Szilveszter körül. Vonatinduláskor joviálisán mo­solygott az állomásfőnök, nevetve szalutálva áll a perronbejáratnál a rendőr, a kalauz mosolyogva lyukasztji át a jegyet. A vonat­ablakból hetykén félrecsapott táb- lájú „Vigyázz, ha jön a vonat“ oszlopra esik a tekintet. A dűlő- utakon butykosokkal felszerelt fa­lusiak ballagnak nagy atyafisá- gosan. Mindenfelé szabadságos diákok korcsolyáznak vígan a vadvizek jegén és bognizva ösz- szeölelkező alakjukat élesen csó­kolgatja a téli napsugár. A más* kor oly félénk vadlibák arccal a vasúti töltés felé fordulva bizal­masan pislognak a fekete ször­nyetegre ; egy magányos nyúl megugorva huncutul visszamu • tatta bajuszát, azután elvágtatott. Egyik csatlakozó állomáson pi rosarcú, táncoslábú gazdászok csoportja száll fel. De nagy ke­letjük lesz ma este valahol. Fá­cánkakas szalad komikus moz- du átokkal a vonattal párhuzamost, azután egy kis akácosban lema­rad. A máskor oly komoly, for­galmas vidéki vasúti gócállomá­son sürgés-forgás, a komoly várótermekben viaszt faragnak talp alá, a vasúti jegykiadónő legszebb fehérselyem blúzában a legkedvesebb mosollyal végzi a dolgát. Kalapácsütés, széktolo gatás zaja, fenyőgally illata tölti be a levegőt. Az újságárus kis­asszonynak csak fél arcát látni, mert a másik oldalon nagy diszkréten bodoritják a haját. Erősen k borotvált arcú fiatal vasutasok stramm kiállással él- celődnek egy csoportban. Időm van. Bemegyek a városkába. Az utcán sok fess leány, mindenütt barátságos mosoly; úgy érzem, idegen táncost sejtenek bennem. Az utcán egyik oldalról a má­sikra, mindkét nem részéről apró vezényszavak. Pontos légy 1 Ké­szen légy ! Aztán ne várass ma • gadra! Mancit is hozd! És szolidáris összenézések, szemvil­lanások. Tovább megy a masina. A vonatban huszárgyerek nagy barátságban egy utazóval. Az Istenadta már háromféle reláció ban magyarázza nagy jóindulattal menetrendből, hogyan lehet ha marabb Magyaróvárra eljutni. Férfiak, nők gondos csomagokat szorongatnak, emelnek fel, tesz nek le féltő gonddal. Egészen este lesz. Célban vagyok. A vá­rosban nagy a sürgés forgás. A hentesüzletekből az utravalóul kapott arccsipéstöl kipirultan vi­hogva szaladnak haza a cseléd­lányok a szívességből felpucolt újévi malaccal. Füszeresinasok hátikosarából itt is, ott is kivil­lan a pezsgőspalack elegáns, karcsú nyaka. Száncsilingelés és puhán, andalítóan esni kezd a hó. Gyönyörű, csodaváró Szil veszteréj. Újév délután indulás visszafelé. Mindenfelé álmosforma, barázdás arcok, szétzülleni készülő elemó- zsiás csomagok. A szürkületben mint rosszszándékú ikszlábű em­berek bosszantó konokul fenye­getően merednek az ablak felé a megtámasztott telefonpóznák. A kis vasúti állomások petróleum- világos irodáiból fekete-sárgán, fáradt kötelességteljesitéssel néz ki a Huges távirógép. Egy ka­patos parasztcimbalmos jegy nél­kül utazik. Hivatkozik, hogy a Zalamegyei Újság cimbalom is vele utazik, amiért egy úr kifizette a viteldijat, meg hét gyermeke is van. A kdauz mogorva és hajthatatlan. A leg­közelebbi állomáson kényszerle szállás cimbalmostul. Újra a vas­úti gócállomás. Az állomáson még csillog a villanykörtés kará csonyfa, de sugara nem ér el már a szivekbe. A falusi házak mint összetorlódott fekete bölény­csorda fenyegető mozdulatlan Ságban. A dülőutak sötétlő sávja értelmetlen össze-visszaságban csúfítja a fehér földpalástot. Fel­riasztott varjak fekete szárnycsa pásokkal menekülnek. Közeledik a város. Már ki lehet venni a középületek, hivatalok körvonalait. A fátyolos kontúrokból a háztetők élesen válnak ki, mint egy egy fekete koporsófedél. Kiszálláskor úgy éreztem, mintha valami csúnya igazságta­lanság történt volna velem. P. A zsidók az egyházi államban. Jelentették a lapok, hogy Cham­berlain angol premier és Halifax lord külügyminiszter kihallgatáson jelennek meg a pápa előtt, akivel a Németországból menekült zsidók ügyében fognak tárgyalni. A pápa tárgyalásainak történelmi hátterét és egyben magyarázatát adja egyik lapban közölt cikk, melyből az alábbi részleteket közöljük. Az egyház stílusának és gon­dolatmenetének is megvan a maga összhangzattana. A hívek közös atyjának szive egyformán dobog minden megváltott lélekért. Előtte nincs különbség római és görög, idegen és szkita, pogány és zsidó között. Nem mintha a zsidók rászol­gáltak volna arra a nagy sze retetre, mely Krisztus földi I* helytartóinak szivéből feléjük fáradt. Épen ellenkezőleg, mindent megtettek, hogy erre érdemtelenekké váljanak. A római pápák pedig ennek el­lenére is nem szűntek meg védeni a zsidókat, akiknek érdekében az Istennek Fia így imádkozott a keresztfán, amelyre őt a zsidók feszitették: Atyám bocsáss meg nekik. . .! Lássunk egy két példát. Napoleon elnöklete alatt a zsidó Nagytanács ülést tartott Párisban. Az alkalmi beszédet Izsák Sámuel Avigdor rabbi tartotta. Beszédében, mely nek szószerinti közlését a sajtó is átvette, többi közt így nyilat­kozott : — „hálatelten emlékezünk meg a pápákról, akik nehéz idők­ben különböző országok zsidait védelmükbe vették, amikor barbár módon ellenük támadt az elfő gultság és tudatlanság, hogy ki­közösítse őket az emberi társa dalomból. . .“ Ez történelmi igazság, hogy a pápák, ahol kellett, még a zsidó­kat is védték ! Ez azonban nem jogosította fel a zsidókat arra, hogy a keresztény népek vendég­jogával visszaéljenek. Ezért kénytelenek voltak a védelem mellett óvintézkedé­seket és szigorító szabályokat elrendelni. És ezeknek alkalmazásában a pápák karöltve jártak el a világi fejedelmekkel. Mert mindegyikük nek közös érdeke kívánta, hogy megakadályozzák a zsidó inváziót, I kg gyapjufonal 7P Töltse el kellemesen téli estéit, kössön kendő, pulóvert, harisnyát, olcsó magyar* gyapjú fonalból, olcsó és tartus, tegyen próbaredelést. S zál litja Müller Fereno gyapjufonodája Kaposvár, Kanizsai utca 51 az. nehogy zsidó uralom alá kerüljön az állam és társ dalom egyaránt. Ha tilos volt a keresztények­nek zsidókat áttérésre kény szeriteni, zsinagógáikat szét­rombolni, ünnepjeiket megza­varni, — ugyanakkor tilos volt a zsidóknak bármiféle — akár polgári, vagy katonai hivatalt viselni és e tilalom még a konvertita zsidók gyer­mekeire is kiterjedt. Ezenfelül meg volt tiltva, hogy bármi­féle hivatásszerű foglalkozást üzennek nemcsak a tanítás, hanem még a kereskedelem terén is. IX. Plus ez az áldottlelkü pápa azt hitte, hogy a zsidókat is lehet jóindu­latúig kezelni. Lerontotta a ghettó falait. Ez a ghettó Rómában tulajdon- képen a zsidók földi paradi­csoma volt. Mert ide zsidón kívül más nem tehette be a lábát. Itt élhettek háborithatatlanul a maguk módja szerint. Volt zsina­gógájuk, főpapjuk, egyszóval min­den, amit Mózes törvénye meg­kívánt. Eltörölt többféle megaláz­tatást, aminek még alá voltak vetve. A zsidók hozsannáztak a pápának, de nem tellett bele sok idő, ahogy levegőhöz jutottak, már is a „feszisd meg“-et kiabálták. Amikor hire ment, hogy IX. Pius pápa 1869 re összehívja a vatikáni zsinatot — a zsi­Jegyét váltsa meg előre. Hunnia—Mesterfim Főszereplők: Uray Tivadar, Szeleczky Zita, Lukács Margit, Szilassy L., Mály Gerő, Vaszary Piroska, Keresztessy Mária, Pethes, Árpád Margit, Hédegvéghy Vali, Mihályffy, Bordy, Tompa. SMinjL gazdagok Premier vasárnap az E D I S 0 N B A I Jókai Mór örökbecsű regénye művészi magyar filmen! Szövegkönyv . . . Zenéjét összeállította Rendezte .... Gyártási vezető . . Eszterhás István Kerényi Zoltán Csepreghy Jenő Szalontai Kiss Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom