Zalamegyei Ujság, 1939. január-március (22. évfolyam, 2-74. szám)
1939-01-15 / 12. szám
1939. január 15 Zalasiegyd Újság 3, Érdekes előadás a Jövendő magyar vármegyéjéről. A Magyar Társadalomludomá- nyí Társulat ülésén Weis István miniszteri osztályfőnök adott elő a jövő vármegyéjéről. Weis 1st ván a megye közigazgatás politikai fogalmával foglalkozott, majd a magyar vármegye fej ődését ismertette. Rámutatott arra, hogy a megye fogalmának megértését az teszi nehézzé, hogy nálunk a vármegye nemcsak közBégszövet- íég, hanem a régi nemesi vármegye társadalmi hagyományait folytató társadalmi szervezet is. Ezután vizsgálat alá vette a vármegye és a többi közület viszonyát. Megállapította, hogy a vármegye bár teljes függésben van az államtól, mégis túlzott az érvényesülési lehetősége a területén levő községek tekintetében. A vármegye — mondotta az előadó — mostani formájában és tartalmával nem alkalmas a közeljövő nagy feladatainak megoldására, azonban annyi eleven erőt és értéket rejt magában, hogy ezeknek a felszabadítása esetében döntő szerepet jáfszhatik a nemzet jövő sorsának kialakításában is. A jövő vármegyéjének községszö/etségi jellegét kell előGrandchaco Dálamerikának az a területe, amelyet a világ, mint örökös tűzfészket ismer. Maga a terület fekvésénél fogva is örökös határincidensek helye, s hol Bolíviához, hol Utuguayhoz tartozik, aszerint, hogy melyik ország katonasága kerekedik felü1. Az ország sokszorosan keveredett vérü lakossága már természeténél fogva is „az örökös forradalmak népe* elnevezést vívta ki magának, amely szinte hétről- hétre kormányokat buktat meg és ültet székbe; napról-napra puccsokat készít elő és bonyolít le 8 a helyzet érdekességéhez tartozik, hogy mindezt legtöbbször vér nélkül. Itt, Dálamerikának e kritikus területén működik P. Magyar Arnold magyar missziós újságíró, akinek dráma beállítású levelét van alkalmunk itt köaölni, amely fényes leírását adja a bolíviai dzsungel siralmas állapotának. Karácsony van. Ez immár az ötödik idegen karácsonyom. Délután öt óra. Mélysége* csend, nyugalom s valami kifejezbetetlen egyhangúság uralkodik körülöttem. Szentkarácsony estéjén! Lélekben álröpülöm a mérhetetlen távolságot, amely elválaszt édes magyar Hazámtól. Látom, mily lázas készülődés, sürgés-forgás s élet tölti be a magyar házakat. A legszegényebbtől a leggazdagabbig. Meri karácsonykor minden háznak ünnepelnie kell, minden szívnek repesnie kell az örömtől, így kívánja a magyar karácsony. térbe helyeznie és meg kell változtatni szociális alkatát is. Épen a legnagyobb ^ vármegye példája biztató abban a tekintetben, hogy a megye be tud kapcsolódni a nagy tömegmozgalmakba is. Nem szabad elzárkóznunk a viszonyok megokolta józan területrendezéstől. Az agrárjellegű városokat be kell olvasztani a vármegyébe. Munkaképessé kell tennünk a létszámban csökkentendő képviseleti és a végrehajtó szervet. A kinevezési rendszer jobb közigazgatást tesz letetővé s legfeljebb az alispán és tiszti főügyész állását kellene választás utján betölteni. A vármegyei szervek hatáskörét úgy kei) megállapítani, hogy a vármegye csak olyen feladatokat vállaljon, amelyeket el tud látni, Ilyen vármegyei feladat lehet a jelentőségében most any- nyira megnövekedett szociálpolitika és népjóléti igazgatás. A vármegyét a dinamikus változás eszközévé kell tennünk és nem lehet az, hogy amikor minden irányban gyökeres reformok indulnak, ebben a vonatkozásban ne történjék elhatározó lépés. Sőt többet látok lélekben, hiszen most épen éjfél felé jár az idő Európában ! Örömtől kipirult gyermekarcok tűnnek szemem elé. A karácsonyfa fényben úszó ágai alatt s a jászolyka éneklő Jézus- kája előtt tátom, hogy repesnek az örömtől ezek az ártatlan magyar ezivecskék . . . Látom a családfő gondtól végigszántott arcát, amely azonban ma nyugodt, boldog, megelégedett és a redők elsimulnak homlokán. Az őszülő tisztes aggastyánok szemében is gyémántként csillognak az örömkönnyek. Továbbmegyek lélekben és benézek a templomokba. Ejféli mise: énekelnek szívből, lélekböl 8 szerétéiből, Csordapásztorok, Mennyből az angyal, Pásztorok, pásztorok, ■ annyi más szebbnél- szebb magyar karácsonyi éneket . . . Elmerengésembői felráz a rideg valőság. Itt vagyok Bolíviában, egy egészen más világrészen, ahol hiába keresek ilyesmit, meit itt nem fu még a Lélek. Ridegen és hidegen tekint az itteni nép a legszentebb, legkedvesebb s leg melegebb ünnep mély titkaira. Már késő délutánra jár az idő, de még mindig nem vehető észre, hogy ma karácsonyest van. A sötétség is beköszönt, de nem jönnek ablakunk alá betlehemet köszönteni, még mindig nem szói a duda a csordapásztorok stb. kedves dallama mellett . . . Hát pesze hogy nem, hiszen itt más világ van, más szelek fújnak s más szellem él a lelkekben! MKnHMMfnBSSBaiSESnHHMiHnMi Az éjfél is beköszönfött. Még mindig semmi jel. Da megtartjuk az éjféli szentmisét. Lassankint egy-két hivő szállingózik a templomba. Szépen éne kelünk. De csak magunk. A nép itt nem énekel. Ki lutja, talán méltatlannak tartják magukhoz. Csak ülnek és néznek a padokban. Az imádságra sem feleinek. Mintha némák lennének. Hiába, más világ, áj világ van itt. Két órát, három órát is elütötte már az óra, de nem jön álom a szememre. Nem tudom megérteni, miért olyan közömbösek az itteni emberek. Pedig már néhány generáció nevelkedett keresztény szellemben I És még mindig nem hatotta át a szivet, még mindig pogányok ebben a tiszta katolikus váróiban is. Hát akkor mi lehet néhány mérfö'd nyi távolságban fölünk, az erdők s pampák mérhetetlen mélyén, ahol mezítelen hordák járnak körtáncot a pogány Tumpa előtt! Vájjon mikor gyülekeznek majd ezek a hordák is a kis Jászol y köré? Mi dolgozunk, fáradunk e helyen, hogy minéi előbb eljöjjön az idő. Készülünk a nagy munkára s égünk értük. Az isteni kegyelemtől várjuk a sikert. „Onnepelnek* Bolíviában . . . Szenlkarácseny hajnala új meglepetést hozott számomra. Kőművesek, kőtörők kopácso- lása tölti be az utcát. Közel itteni templomunkhoz. Az énekes szentmise akkordjai ilyen hangokkal vegyülnek ... Itt nincs ünnep, nincs karácsony I Rendes munkanap van. Az első pillanatban azt gondoltam magamban, hogy nem érdemli meg ez a hálátlan nép, hogy értük emésszem fel életemet s igazuk van szoknak, akik visszatartónak s lebeszéltek szándékomtól. Ds nem 1 Nincs igazuk, mert erek is lelkek, mert ezek is végtelen értékűek, akárcsak a mi lelkünk, mert Krisztus vére értük is ömlött. Nekik is igényük és joguk van a boldogságra s több életre, S ki adja nekik ed, ha mi nem könyörü ünk meg rajtuk ? Talán a kommunizmus apostolai, akik már kiterjesztették kezüket s már is hintegetik csodás tanaikat ? Bizony ha mi nem leszünk résen s nem sokszorozzuk meg tevékenységünket, menthetetlenül magukkal ragadják a kereső, kutató, új életre vágyó lelkeket . . . (Hogy mit teszrek s végeznek nap-nap után ebben a szegény országban a kommunista eszmék, kérőbb mondon el, most folytatom a gondolatmenetet). Srenlkarácsony ünnepén gondolatokba merülve léptem az utcára. Délután fél 4 volt. A meleg fuilasztó. Mintha csak ez a körülmény is a nagy különbséget, a szeges eliemétet akarná kifejezni, ami az itteni s az otthoni karácsony között van: itt hideg szivek s forró ég — ott meleg szivek s fagyos tél ünnepük Szemtan acsoriy ünnepét ... Bolíviai, de nem amerikai. Gondolaiaimbói egy hófehér arcú, hófehér ruháju s hófehér lelkű kis fiúcska ráz fel. A kis Angel Valdiviezo volt. Régen ismerjük már egymást. Majdnem minden nap találkozunk a sekrestyében. Mindennap eljön SZEM HASHAJTÓ DRA6ET B IZWSIT JA A JÓ EMÉSZTÉST _ 0 ministrálni. Régi spanyol család sarja lehet, ahogy neve után Ítélheti az ember. Egyébként farijainak valljn magát. Mikor megismerkedtünk, első kérdésem természetesen ez volt: — Eres farijeno? (Tarijai vagy ?) — Sí, Padre, soy farijeno f (Igen, Atya farijai vagyok I) — Édesatyád is tarijai? — Igen, Pater. — Tehát amerikai vagy? — Az nem vagyok csak (arijiai. Jőizüet nevettem ezen az egyszerű és határozott kijelentésen. Mert nevetséges, hogy valaki tarijainak, bolíviainak vallja magát s ennek ellenére tagadja amerikai mivoltát. — De hiszen Tarija Amerikában van I — Édesatyám mondta, hogy nem vagyyk amerikai. Akkor megértettem a helyzetet. Ha ugyanis valaki amerikainak vallja magát; az itt annyit jelent, hogy az indián fajhoz tartozik. Ez pedig ne m nagy dicsőség itteni felfogás szerint. Ezért lehet valaki bolíviai és mégsem amerikai . . . Ei vott első ismerkedésünk. Azóta őszintén megszerettük egymást. Én azért, mert a boldog gyermekéveket juttatja eszembe, amikor én oly lelkesen jártam mindennap ministrálni a kovácsi kis templomba s kápolnába és amikor én is oly tiszte- letludó hűséggel és szeretettel csüggtem egy őszinte jóakaróm vezérlő szavain . . . Ó meg azért ragaszkodik hozzám, mert észrevette, hogy őszintén javát akarom. Azóta minden csütörtökön vele megyek sétálni s ianitgatjuk egymást : ő a spanyol nyelv tudományára, én meg a szentek tudományára . . . Ilyen előzmények után toppan elém Szentkarácsony ünnepén a kit Angel. Melankólikus gondolataim mindjárt más mederbe terelődtek. Ilyen hangulatban telt el ötödik nem magyar és első bolivia karácsonyom. — jege* — Hirdetmény. A nemessándorházi közbirtokosság a bucsuszenllászlói Horváth féle korcsmára olyan bériöt keres, aki az átépítés végett hosszúlejáratú szerződést kötne. Bővebb felvilágosítást ad a ne - messándor házai közbirtokosság! elnök: Kámán Imre. Karácsony a dzsungelben. Levél a délamtriksi tűzfészekből.
