Zalamegyei Ujság, 1939. január-március (22. évfolyam, 2-74. szám)

1939-01-29 / 24. szám

4. Zalamegyei Újság i939. január 29. prébáltatások éve volt. Erről i következőket mondja a jelentéi: Mindjárt az apostoli esztendő elején, augusztus elsején erősebb földrengés vonult végig missziónk területén, amely a bó folyamán többször is megismétlődött A miszionáriusok jelentése az oko­zott károkról még jóformán meg sem érkezeit Tamingba, amidőn a nagy esőzések kezdődtek meg. Az árviz a missziónak középső és északi részét ömölte el í sok missziósépületet rongált meg, so­kat pedig a földdel tett egyenlővé. Az ősz megérkeztével pedig a háború vihara pusztította végig a missziót. Majd a rablóbandák lepték el a vidéket, több missziós­állomást kifosztottak, több száz községet megsarcoltak, az iga­vonó állatokat elvezették és a gazdagabb lakosokat túszul vit­ték magukkal. Iskoláink nagy részét a ro­mokban heverő épületek hasz- nálhatlansága és a növekvő drá­gaság miatt képtelenek voltunk megnyitni. Amidőn pedig a har­cok szintere lett a misszió is, hitbirdetőinknek a menekültek százait és ezreit kellett nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is támogatni. Több ezerre megy azoknak a száma, akik hónapo­kon kérésziül a misszióban ta­láltak biztos menedékhelyet Ilyen körülmények között kezd­jük meg az új apostoli évet és bízunk az isteni Gondviselésben, bogy jótevőinknek és a missziónk barátainak segítségével folytathat­juk a lélekmentés nagy munkáját. János vitéz. Premier vasárnap az Edisonban! Budapesttel egyidőben. Petőfi Sándor örökszép költe­ménye, amely a magyar színpad utolsó évtizedeinek legforróbb sikere volt, most a filmen foly­tatja diadalutját. Vitéz Somogy- váry Gyula az iró és a költő finom megérzésével ragaszkodott a gyönyörű mesének a daljáték­ból ismert cselekményéhez és talán mondanunk sem kell, hogy néhai Kacsóh Pongrác sajátosan magyar zamatu, szivet-lelket gyö nyörködtetőj melódiáiból úgyszól­ván egyetlen taktus sem veszett el s önfeledten hallgatjuk a szebbnél szebb dalokat, amelyek ma is könnyet csalnak a sze­münkbe. Palló Imre zengőhangu János vitéz és Dayka Margit bájos, közvetlen csupasziv lluskája ép olyan művészi gonddal kidolgo zott alakitások, mint Kiss Ferenc markáns Bagója, Peéry Piri kin zóan egyéni mostohája, Gőzön élettől duzzadó, mulatságos csősz- figurája és Simor Erzsi lehelet szerűen finom francia királykis­asszonya. Csortos Gyula nagy művészettel keltette életre a gyá­moltalan francia király alakját, Nagy Izabella pedig a csaplárosné kis szerepében is tapsokat aratott. Gaál Béla nagyvonalú rendezése a film minden jelenetében gon­dosan megőrizte a játék mese- szerüségét, a magyar falunak azt a gazdag képzeletvilágát, amely­ből a János vitéz ízig-vérig ma­gyar históriája fakadt. — Öngyilkosság. Horváth Zsófia ibo* fiai íeany péntekre virradó éjszakán föiafcasztolta ma­gát 8 m re rátaláltak, már halóit volt. 3*2 millió méter különleges pamutszövetet kószitenek a gyárak a népruházati akció részére. A kormány az előzőkhöz ké­pest nagyobb szabású akciót in­dított a faluéi lakosságnak olcsó iexticikkekkel való ellátása érdé kében. A texiilgyárak és az árkormány- biztosság között folytatott tárgya­lások a napokban nyertek befe­jezést s igy a kormány tervánek megvalósítása most már biztosí­tottnak tekinthető. Az árkormánybiztosság kíván­ságának megfelelően elhatározták a pamutszöveígyárafc, hogy a népruházati akció céljaira külön­leges minőségben és az eddigi­nél jobb kivitelben, de olcsóbb áron készítik el az összesen 3 millió 200 ezer méter textilárut. Épen ezért a gyártás racionálisan fog történni és a különböző fai- táju árucikkek készítését megoszt­ják az egyes gyárak között. Emellett az ügy érdekében fel­kérik a kormányt, hogy az akció keretébe vont vont cikkeket men­tesítse a váltságadó alól. Eldöntött kérdés, hogy egyes árufajták kizárólag a Hangya utján kerfilnek forgalomba, de egyébként is teljesen bizony­talan még a kereskedelem be. kapcsolása az akció lebonyolítá­sába. A kormánybiztosság és a gyárak ugyanis ragaszkodnak az eddigi akcióknál 15 százaiéban megállapított közvetítői haszonkulcs lé­nyeges leszállításához, viszont kérdéses, hogy a keres­kedelemnek módjában fog-e ál- lani ennél alacsonyabb brutto haszonkulcs elfogadása. Az idevonatkozó tárgyalások egyébként még nem indultak meg. Egyetmást a keewatini eszkimókról. A tél Keewatinhan. Egy alkalommal már közöltem részleteket P. Tarquetil misszio­nárius leveléből, amely sok ér­dekességgel szolgált Kanada leg­északibb részén élő eszkimókról. A messzi és ismeretlen földeken járó hithirdetők levelei mindenkor érdekesek. Tájékoztatót nyújtanak az ottani népek szokásairól, út­leírást adnak, tehát szinte szóra­koztatók és ismereteink gyarapí­tására szolgálnak. A jó atyák küzdelmeikről a legkevesebbet beszélnek. Nem tudom, miért ? pedig rettenetes küzdelmeik van nak. Olyan egyszerű dolgok meg­szerzése is, ami nekünk hétköz­napi valami, számukra csak nagy üggyel-bajjal hozzáférhető szeren­csés fogás. Ki gondolná például, hogy lisztért, sóért akkora utat kell megtenniük, mint a Buda­pesttől Szegedig való ut ? El kell hinnünk, hogy teljesítményeik emberfeletti lelkierőt és kitartást követelnek. Alábbiakban Tarquetil atya le­írását közlöm az északkanadai télről. A hó, itt nem az első hóról beszélünk, amely augusztus végén vagy szeptember elején leesik, de azon módon el is olvad. A tulaj - donképeni hó, amely a telet jelzi és csak a téllel együtt múlik el, 1937. évben szeptember 22-én esett le. Napról napra nőtt és október végére olyan naggyá és keménnyé lett, hogy az eszkimók lakást készítettek belőle. Hosszú hét hónapon keresztül szünet nélkül fütyöl a kémény, szél és a hóból készült „paloták“ köré hatalmas hóhegyeket emeli az „Igló“ (hóból készéit kunyhó) amely eleinte kupola módra ki­emelkedett a környezetből, többé már nem különböztethető meg és egészen beleolvad a hó környe­zetébe. Emberek, kutyák, szánkák v* Kombinált szobák, hálók, ebédlők, konyhabútorok, rekamiék, fotelok nagy választékban. J .0* 4 l L» c !*•«* '■"fctáfaibaii. Zalaen®*'8’ közierednek a kunyhók tetején keresztül, anélkül, hogy sejtenék. Nincs többé emelkedés, vagy mé­lyedés, csak hósikság. Néhány jégdarab, amely a hóból kivillog és ablak gyanánt szolgái, árulják csak csak el, hogy emberi lakás­hoz értünk. A hóba vájt lyuk szolgál be­menet gyanánt ezen palotákhoz. A tél vége felé ezek a bejárók, amelyeket a szél minduntalan hóval behord, rendesen sokkal magasabbak, mint maga a lakás, amelybe vezetnek. Lépjünk be az ilyen földalatti kunyhóba. Nyolc- tiz „szobába“ akadunk, amelyek teljesen hóból vannak építve. Az építészeti modor bámulatraméltó. Az emberek csodálkoznak, hogy ezek a hófalak, amelyet semmi támaszték nem tart, hogyan nem dőlnek össze. Májusban elhagyják az eszki­mók hóházaikat. A falak ugyan bírnák, de a tető bedőléssel fe­nyeget. Másutt, ahol a hó a lámpa melegétől, vagy kunyhókból jövő meleg levegőtől meg nem olvad, még tovább tartja magát. Csak a hosszú, 24 órás júniusi napok tüntetik el ilyen helyen a havat. Hegyeken még lassabban megy a hó olvadása. Julius első napjaiban mindenütt eltűnik a hó. A jég. A jég természetesen még sokkal továöb tart. A kis édes vizű tó, amely október közepén fagyott be, a szélein julius 12 én még 5 láb vastag volt a jég. Tehervonat egészen nyugod­tan közlekedhetett rajta. Végül ismét meg tudta nedvesíteni a dagály a tengerparti homokot, a nyár óta először. A dagály a jeget felemeli, a parttól elszakítja s néhány méterre magával hurcolja, hogy ismét partra lökje. Lassan­ként a jégen apró repedések tá­madnak, egyszerre azt látjuk, hogy csak aszó jégdarabok vannak előttünk. A dagály most már könnyebben boldogul és az északi széltől támogatva a jégdarabokat behurcolja a tengerbe. Ekkorára a naptár julius 18 át mutatta. Az olvadás tehát elég gyorsan ment végbe. Ez csak azzal magyaráz­ható, hogy a jég nem olvad el, hanem a tenger árja magával hurcolja. Augusztus közepén még számos jégtömböt látunk a ten­geren úszkálni. Bizonyára vannak jégtömbök, amelyek az egész nyáron át sem olvadnak el. A nappalok és éjszakák hosz- szusága. Karácsony táján a nap körülbelül 2 óra hosszáig tart. A többi időben a kis lámpa helyet­tesíti a napfényt. Ebben az idő­ben csak délelőtt 10 órától dél­után 2 óráig mozdulhatunk ki. Janur vége felé a napok jelen­tékenyen meghosszabbodnak. A nap körülbelül 6 óra hosszáig tart. Ettől kezdve a napok ha- vonkint körülbelül 4 órával nö­vekednek, úgy hogy május vége felé a nap körülbelül 22 óra hosszáig süt. Juniusoan nincs is éjszakánk, a nap csak igen rövid időre tűnik el. Az átmenet a nap és az éjszaka között oly világos, hogy vadászni, olvasni, írni, sőt fényképezni is lehet. Júliusban a nap kissé megrö­vidül, de az alig vehető észre. Ellenben augusztus vége felé már észrevehető a tél közeledése. Est­ebéd után már lámpát kell gyuj - tani. A hőmérséklet. Hőmérőnk rit-

Next

/
Oldalképek
Tartalom