Zalamegyei Ujság, 1938. október-december (21. évfolyam, 221-297. szám)
1938-10-20 / 237. szám
1988. október 20, Csat5«*t5k. XXI. évfolyam 187. uán. ára 8 fiilép $s*rkc8ztőség és dadóbivatal: Zalaegerszeg, Ssécbeoyi-tér 4. ■ ___ ■== Telefonszám 128. Fele lés szerkesztő: Nerbely Ferenc. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak: egy hónapra l-30 pengő, negyedévre^ pengő. — Hirdetések díjszabás szerint A legionistákról, a csehszlevak köztársaság szeme- fényéröl, adott rOvid ismertetést kedden este a magyar rádió. Az ismertetéshez volna valami kis hozzátenni valónk. A legionisták a leghösebb cseh katonák voltak a világháborúban. Nekik volt ugyanis legnagyobb bátorságuk a fronton a fegyverek eldobálására, a kézfeltartásra és igy az önkéntes hadifogság vállalására. A fogságban nagyon j ) dolguk voii. Az ántánt hatalmak úgy bántak velük, mint a himes tojással. Olt gyakorlatozhattak eleget, mert csak vaktöl- téssel lövöldöztek, századokat, zászlóaljakat alakítottak és igy teljesen felkészülve — kínozhatták akár halálra is a magyar hadifoglyokat, akikei sorsuk velük egy fogolytáborba sodow. A háború végéig igy teljesen kiképezhették magukat a — hódításra. Tudták, hogy Csehországban először ántánt tisztek parancsnoksága aiá kerülnek, biztosak voltak tehát a dolgukban : itt hadakozniok aligha keli. Ennek tudatában természetesen áiiig felfegyverkeztek. Amikor egy-egy csoport megérkezett a Felvidéknek már előbb megszállott városaiba, a csehszlovák hatóságok ünnepélyes fogadtatást rendeztek szamukra és felhívták a lakósságot, hogy minél szívesebben fogadja a francia vagy amerikai legionistákat. A lakósság kezdelben azt hitte, hogy francia vagy amerikai csapatok érkeznek az ántám megbízásából és reménykedett, hogy a megszállás pár hét múlva megszűnik. Amikor azután meghallották, hogy csehül beszélnek és cseh nyelven vezényelik őket, majd amikor azt látták, hogy még a kővéhárakban sem teszik ie a jól kiöltözött ie- gíonista tisztek a fegyvert, hanem karddal, késsel, revolverrel fölszerelten biiliárdoznak, tudták, kikkel van dolguk. Srobár Lőrinc, az első pozsonyi teljhatalmú miniszter, aki rózsahegyi városi orvos korában 1907-ben egy szép júliusi vasárnap délután a Vígból kifogott, bőrétől, fejétől és lábaitól megfosztott medvehulláról azt adta ki hivatalosan, hogy óriási termetű, excentrikus természetű ember holtteste, mivelhogy gyomrában szecskát talált — mondom, az a Srobár,.akit a gúny ezután kiüldö- zöít Amerikába, — amikor 1919. január o-án bemutatkozott Kassán, jgy beszélt a legionistákról: „Ahova a legionista beteszi a lábát, az a föld örökké cseh marad ; akire a légionáriusnak vas- ökle lesújt, az soha többé föl nem éled“. A legionisták hőstettei közül fölemlítette a rádió, hogy ledöntették Erdőéinek, a hires piarista tanárnak, a szabadságharc egyik kimagasló alakjának branyiszkói szobrát, ledöntették a kassai hon védizobrot, egyik főalakját lefejezték, azután a megcsonkitott szobrot összeolvasztották, de hogy az érc hova került, senki sem tudja. A legionisták pusztították el Fadrusz Jánosnak remek müvét, a pozsonyi Mária Terézia szobrot, ők döntötték le a dévényi Árpád szobrot. Megérdemlik, hogy megemlékezzék róluk a történelem. No, de nemcsak az élettelen alakokkal szemben vették föl a harcot a sikerre való kilátás biztos reményében, hanem — élőkkel szemben is. Példák: 1919. junius 5 én, amikor a magyar vörös hadsereg felgöngyölítette a cseh frontot és a csehek menekültek Kassáról, a legionisták két magyarnak ontották ki életét. Egy Tirpák József nevű 16 éves fiú A kedd esti rádióleadásnak kiválóan érdekes szakasza volt Hóman Bálint dr. ny. kuliusz- minisiternek , az ismert történet- tudósnak előadása, amely válasz volt arra a vádra, hogy a szlovák és rutén föld déli részén elhúzódó terület lakosai tulajdonképen nem magyarok, hanem az ezer éves magyar uralom alatt elma- gyarositott szlovákok. Előadása bevezetőjében hangoztatta, hogy mi pem követjük a cseheket a történelemhamisitás terén, nem folytathatunk elferdített statisztikai adatokkal alátámasztott propagandát, mint a csehek, nekünk a csehekkel vitába sem kell bo- csáskoznunb, mert a cseheknek semmi közük nincs a Felvidékhez, sem annak lakóihoz. Történeti tényként állapította meg, hogy a vitás területek lakossága ezer éven át mindig magyar volt és ma is magyar és magyar vagy német telepítés a Felvidék minden jelentősebb városa. Szólt ezután a felvidéki magyar településekről, virágzó magyar és német városok alapításáról, majd kitért arra, hogy ezeazt mondía az utcán egyik pajtásának : ftzeretném Schöbe! tábornokot (cseh) megdobálni. Meg* hallották a legionisták. A fiút megragadták, elhurcolták a közelben lévő tüzérségi lovaglóisko á- hoz — bent a városban 1 — odaállították a fal mellé a nyilt ulcán 1 — és le akarták lőni. A fiú a földre vette magát, ott adtak rá néhány lövést, amig ki nem szenvedett. Hennogue, francia vezénylő tábornok csak az éj folyamán érkezett vissza Kassára és éjfélkor kereste föl lakásán a magyarok küldöttsége — e sorok Írója is —, hogy tiltakozzanak ez ellen az embertelenség ellen. A tábornok hálóruhában fogadta a küldöttséget és könnyezve, a sírástól eJ-e?c$ukJó hangon válaszolta : Uraim, megértem önöket, mert én is apa vagyok. I Junius 6-án délután, amikor a ken a területekan a szlovák nép a magyar kultúra keretében ma is megőrizte nyelvét és nápiessé- gét. Később az északkeleti részeken a folytonos háborúk vérvesztesége kipusztitoíta a magyarokat, akiknek helyébe szlovákok, rutének, lengyelek szivárogtak be és a sokat felhánylorgatott magyar elnyomás eredményekép a középkorban egész sora a községeknek alakult át szlovák vagy rutén jellegűvé. Ez az elszlová- kosodás époly természetes folyamat voit, mint más területeken viszont a szlovákoknak és áruié • neknek a magyareágba történt beolvadása. Ha nem lett volna tatár* járás, cseh rablóvilág, török uralom és nem hullott volna a nyugat védelmében oly sok magyar vér, a magyarosodó folyamat sem akadt volna meg és ma aligha volna a Kárpátok medencéjében olyan súlyos probléma a nemzetiségi kérdés. A magyarság elvérzése után legionisták vonultak ki a városból az egyik legforgalmasabb utcán át, a gyalogjárón ment Stock Antal 56 éves szücsmester két kis gyermekével. A 8 éves kis fiú valamit mondott atyjának, aki mosolyogva hajolt ie hozzá. Erre két legionista kiugrott s sorból és ott azonnal, gyermekei szemeláttára késsel agyonszurtik. E sorok írója mondott fölötte búcsúbeszédet, beiktatva Srobár- nak szavait: ahová a légionáriusok vasökle lesújt... Ä csehek visszatértekor az a veszély fenyegette a beszédért, ami Tirpákot és Stockot érte, meri „a köztársasággal szemben barátságtalan viselkedést tanúsiiott.“ A cseh legionistáknak természetrajzát az iíUnondottakkai kívántuk ismertebbé tenni. h). kerültek a csaknem teljesen kipusztult szirsmagyar községekbe más nyelvű telepesek. A tót és rutén nép a magyar állam keretében ép úgy megőrizte népiségét, mini a csehek a német birodalom kebelében. Azon az alapon,$hogy a Felvidék magyar területein valamikor szlovákok is laktat, semmiféle jogcímük, vagy igényük nem lehet a szlovákoknak ezekre a terüle • tekre, de még kevésbé lehet a cseheknek. Szólt arról hogy a magyarok és tótok kőit a történelem fo:ya- mán sohasem voltak ellentétek. Cáfolta aat rz állítást, hogy a cseh és tót nép egy s hangoztatta, hogy ma már sz égés:*, világ tudj?, hogy csehszlovák nemzet nincs és az a hazugság, amely a csehszlovák államot megteremtette, összeomlott, msga alá temetve s mondvacsinált állmot is. Végű! felvidéki testvéreinkhez srólótt s szabadulás reményében. Hóman Bálint megcáfolta a cseh hazugságokat. Nem tűrik a taktikázást a németek. Tycho bukik? A ruszinszkéi új urak sincsenek biztonságban.
