Zalamegyei Ujság, 1938. október-december (21. évfolyam, 221-297. szám)

1938-12-25 / 292. szám

4. Mamegyei Újság 1938. december 25 két férfi egymásra bámult. A subás hangja elcsuklott, rámuta­tott a négylábúra. — A kuiyám . . . — Micsoda, kutya ? — Az, az én kutyám . . . A puskás közelebb megy. Mintha szivébe szánalom költözött volna, megsimogatja „ az állatot. Nem akartam . . . Özet vártam. — Karácsony este ? Mások az éjféli misére sietnek. A subás letérdelt. Állatját szó- longatta. Elmondotta, hogy már hányszor tették meg ezt az utat, amely most végzetes , lett. Még sohasem történt baj. És most... A puskás nézte, . . . csak nézte. Máskor vad indulat dúlt volna szivében, most kókadt fejjel né­zett, bámult. Mintha a hatalmas Isten közelsége érintette volna. Hangtalanul könnyet morzsolt szét kezével. Azután lehajolt és újra becézgeti a kutyát. — Nem akartam. Soha többet. Hirtelen felpattant. Térdén ket­tétörte a fegyvert. A másik lassan felemelte tekintetét. — Nem haragszom . . . Ka­rácsony van, legyen béke. — Igen, legyen béke. Szent este van . . . i Megint harangszó szállt. A j kis falu templomában a „máso j dikat“ harangozták. A házak ab­lakaiból erre szűrődött a fény, talán már a gyeríyácskákat gyúj­togatták a karácsonyfákon. A két férfi nem tudott mit kezdeni a nyüszörgő állattal. Szánakoztak. A kutya okos szemeit rájuk emelte, nyaldosta sebét. Lassan- kiní magahozíérí. Kevés próbál­gatás után lábraállt. Gazdája nógatta : — Gyere, morcos ! Elindultak. A vadász utánok nézett. Valami ürességet érezhe tett szive mélyén, sóhajtott, szóit: — Én is . . . A subás visszaszólt: — Gyere, téged is vár a kis Jézus. Együtt mentek tovább. Lelkűk most már a szereteíben ölelkezett. A karácsonyról, Betlehemről szól­tak. Emlékeiket idézték. A kutya megint előttük járt, vissza vissza­nézett, leült, várt. Elfelejtett már mindent . . . Lassankint feltűntek a falu hóboritotta házai. Nemsokára azután a templom előtt rázogat- ták le csizmájukról a fagyos ha­vat. Belülről szentének szűrődött ki s a kalapok lekerültek a da­cos fejekről. Majd ott álltak egy­más mellett a templom egyik sarkában s áhítatba merültek. A körülöttük állók egymásra néztek, tekintetük csak ennyit mondott: a gazdag Somháti megtért . . . De azt már nem keresték, ho­gyan, csak azt látták, hogy a szegény pásztor melleit térdel és imádkozik. Kint a íemplomajtő- ban húzódott meg a sebzett ku­tya. Várta gazdáját, hogy az éjféli mise uíán hazakisérje* Emberek jöttek, mások mentek. Végignéz­tek az állaton. Egyik-másik szólt is : — Szegény, milyen lompos... Beharangoztak. Szállt az ének. A lelkek Betlehemben jártak, imádták a kis Jézust. A hatalmas Istent, Aki békességet hozott az emberek szivébe . . . Igen, bé­kességet, nemcsak az első kará­csonykor, hanem most is. És mindenkor, valahányszor éjféli misére hiv a harangszó . . . Karácsonyeste. Irta: Nagy Sándor, dr. Karácsonyeste! . . . Hull a hó Könnyes áhitat! . . . orgonaszó Fényben ragyog a Jézus teste Buzgó ének szárnyal ma este A jó Atyának zsámolyához Ki megpróbál! . . . de meg nem átkoz! Karácsony este! . . . sok-sok emlék! Mintha mégegyszer visszamennék Régmúlt, derűs gyermekkoromba Mikor még játék, cukorka, torta Mosoly országa volt az Elet Hova tűnt mindez! ... óh mivé lett! Karácsonyeste ! . . . most ne fájjon A délibábos sok-sok álom Ami sohasem vált valóra ! Régelfeledett hintalóra Mely a cukrot hiába várja Nem ül fel többé kis huszárja! Karácsonyeste! . . . sok-sok emlék Dobogó szívvel jaj de mennék A Múlt ködén át ázva, fázva Csak még egyszer a régi házba Ha két öreg szem várna, nézne Ráhajolnék egy ráncos kézre ! Karácsonyeste ! . . . legyen hát béke ! Szent Istvánnak megpróbált népe Tiszta szívvel egymást keresse Testvér a testvért meg ne vesse Apadjon el a könnyek árja Minden szív hő imával várja Kit Isten ma a földnek ád A szent Karácsony angyalát! Békesség a jóakaratu embereknek... Az emberi sóvárgások és vá­gyak végcélja, a munka és szor­galom legszebb jutalma s a tár­sadalmi és állami konstruktiv berendezkedés boldogító velejárója: a béke. Nincs semmi, ami annyi boldogságot tudna varázsolni az emberi életbe, mint a béke. Van, akit rekordkísérletek hevítenek. Van, akit a technika lázas tempója érdekel. Az egyik a zajos nagy városi életet kedveli, a másik cigányzenés kávéházak füstös le­vegőjében, vagy pláne jazzos, négerláncos bárok alvilági helyi- l ségeiben érzi jól magát. Igazi boldogságra, tartós megelégedett 1 ségre azonban csak a békével \ szövetkezett ember tehet szert. * j S mégis: az egész világ a í Békét üldözi. I Az egyén a bűnös élet hajszo- ; lásával semmisíti meg lelke bé ; béjét, hogy megvalósuljon lelké- j ben a Szentirás mondása: nincs I békéje a gonoszoknak. A családi < békét tönkreteszi a válások lavi­nája s a hitvesi hűség gyakori megszegése, kicsinyes emberi fél­tékenységek. A társadalom béké jét a mindenkit túllicitáló kímélet­len egoisták érdekhajhászása, a szenvedélyek fékezhetetlen tempója az osztályharc rákfenéje, az anyag- bamerülés, a tömeghisztéria. S a nemzetközi béke ? Ó hol vagyunk attól a kortól, mikor Augusztus császár bezáratta Jánus templo­mát, mert béke volt legalább rövid időre az egész földön. Manap a római mondás van érvényben : si vis pacem, para bellum. Ezért működnek soha nem látott iram­ban a hadianyaggyárak s suhog • tatja meg véres kardját a rothadt öreg Európa felett a háború bor­zalmas szelleme. Ezalatt a napi sajtó hasábjain hatalmas betűk hirdetik márvány arcú diplomaták, államférfiak szó­virágos kijelentéseit a világbékéröl és azokról az erőfeszitésekröl, amelyeket a világbéke érdekében tesznek. Elbűvölő mosoly kiséri a hangzatos szólamokat, a mo­dern diplomácia boszorkány- konyhájából kiszűrődött és a laikus világ által hisztérikus só­várgással elfogott hangfoszlányo­kat. Mert a népek millióinak igenis béke kell. Munkát, nyugal­mat, virágzást, napsugaras, tavaszi rügyfakadást jelentő béke. Nem a háború borzalmai: lesötétitett városok és lakóházak, néma­ságra kárhoztatott metro­polisok, romhalmazzá lőtt világ- \ városok s embermilliók pusztulása, gyilkos fegyverek kattogása, repü­lők, harci gépek és harci gázok minden emberi képzeletet felül­múló pusztítása. Nem ! ezek nem kellenek. Ma a béke hírnökeinek, a Chamberlaineknek van igazi népszerűsége. Borzad a világ az új világégésnek még a gondola­tától is. Ezt a békét azonban sem Mussolini, sem Hitler, sem Cham­berlain nem adhatja a világnak. És pedig azért nem, mert képte­lenek rá. A béke igazi hírnöke ott szü­letett meg a betlehemi kis istálló­ban. Fel nem ismerve, elhagyatva, kifaszitottan. A nagyvilág nem vett róla tudomást. Az egyszerű, igénytelen, de jószándéku pászto­rok lettek először részesei ennek az isteni kegyajándéknak, a krisz tusi békének. Ma 1938-at Írnak. Még egy hét és belépünk az új esztendőbe. A jövő bizonytalanságának érzé­sével, háborús veszélyek aggályai val, nemzetünk s hozzátartozóink szerető féltésével gondolunk az új esztendőre. De mégis van egy bizalmat gerjesztő, minden embe- ries érzelmet és félelmet legyűrő s magasba emelő szilárd pontunk: a karácsony misztériumának hite. E csodás éjszakán hangzott el a világtörténelem Leggyönyörűbb éneke angyalajkakról, amelynek viszhangja ma is tovaharsog em- bermiiliárdok szivéből: Dicsösség a magasságban Istennek s békes­ség a földön a jóakaratu emerek- nek! Teremtményi mivoitunk legelső és legvégső, legközvetle­nebb és legmélyebb törekvéseit fejezi ki a szent ének. A krisztusi revelációnak első s legszebb üze­netét kell látnunk ez örömhírben. Vele évezredes vágyak teljesedtek, amelyek próféták leikéből fekad- tak. Évezredes sebek gyógyultak be, melyekre orvosszert addig hiába kerestek. S az egész világot elöntötte erre az örömhírre a legboldogi- tóbb érzés, emberszivek örök nosztalgiája teljesült: megérkezett a Béke. Dicsösség a magasságban Is­tennek s békesség a földön a jóakaratu embereknek! Dr. Vecsey Lajos. Németország állatbeviteíe. A Nemelbirodalmi Statkziikai Hivatalnak sz év kilenc hónap­járól szóló kimutatása szerint Né­metország vágómarhabevüeie — Ausztria kivételével — 134900 darabot leit ki, 113 százalékkal kevesebbet, mint a műit évben. A bevitel 68 százaléka Dámából szármaiik. A. második helyen Magyarország áll 13 százalékkal, utána Írország következik 9 szá­zaiéi! kai. Az élőseríésbevüd eb­ben az íGŐszakban 400 ezer da­rab volt. ami 70 százalékkal ha­ladja túl a multévif. Ebben is Dánia vezet 23 százalékkal, utána Lettország következik 18, majd Lengyelország 14 százalékkal. ÍRÓGÉPE bizományi lerakata Világmárkás Continental Erika Ideállal nagy irodai és hordoz ható kis gépek, kedvező fizetési feltételek. 6-tól 12 havi rész­letre is. írógép kellékek, kar­bantartás, benzin-fürdő. Horváth ÜÜikiés Írógép-üzeme, Zalaegerszeg. Urak részére legszebb aján­dék —■, ami Tóth szabótól való.

Next

/
Oldalképek
Tartalom