Zalamegyei Ujság, 1938. október-december (21. évfolyam, 221-297. szám)
1938-12-25 / 292. szám
XXl. évfeipm 292. Ara 8 fillér 1988. december 25. Vasárnap. gurkesziöség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, fglchenyi-tfc 4. —■ ■ ■ Telefonszám 128. Felelés szerkesztő.H e r b o i y Ferenc. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak: egy hónapra* 1*50 pengő, negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Karácsonyi gondolatok. Schnattner Szigfrid O. S. B. „A világ teremtése után az 5199-ik évben, az özönvíz után a 2957-ikben, Ábrahám születése után a 2015-ikben, Mózesnek és népének Egyptomból való kivonulása után az 1510-ikben, Dávidnak királlyá való felkenése után az 1032- ikben, Dániel jövendölése szerint a 65-ik évhétben, a 194-ik olimpiaszban, a 752-ik évben Róma város alapítása után, Octavianus Augustus császár uralkodásának 42-ik évében, midőn az egész világ békében volt, Jézus Krisztus, örök Isten s az örök Atyának fia, hogy a földet az ő kegyes eljövetelével megszentelje, 9 hónappal a Szentlélektől való fogantatása után, mint igazi ember Betlehemben Szűz Máriától megszületett.“ Ezekkel a szavakkal s a mondatokban valami szokatlan, hullámzó ünnepélyességgel hirdeti meg a a római Martyrológium karácsony szent ünnepét. Mennyi vágy, sóhaj és epedő imádság húzódik meg a rideg számoszlopok mögött, a Betlehem előtti emberiség sötétben botorkáló, a halál árnyékában ülő, vigasztalan élete. A történelem tengelyének sarkpontja, a világ folyásának választóvize, a nagy Eddig és Ezután: Betlehem. Krisztus előtt — Krisztus után. Karácsony; az Isten lehajolása az emberhez és az ember felmagasztalása az Istenhez. Karácsony, a szent gyermekség misztériuma. Gyermek lesz az Isten és naggyá lesz az ember. Az örök Ige irgalmazó szeretetének csodája, az Isten kegyességének csodálatos leereszkedése, ég és föld összeölelkezése. Napjainkban már közhellyé vált, hogy szent karácsony a szeretet ünnepe és a béke napja. De bizonyos is, hogy minden karácsonykor valami csodálatos testvériség, melegség és őszinte emberiesség járja át a lelkeket. Ilyenkor a szív olyan természetesen és egyszerűen megnyilatkozik és a bölcsek úgy vélik, hogy, ha a szív kitárul, az elme hallgasson és ne bíráljon. Ha nem is bírál, mégis lehetetlen, hogy egykönnyen napirendre térjen olyan kérdések felett, melyek odatolakodnak és talán joggal is oda tartoznak a betlehemi jászol elé. A társadalmi egyenlőtlenség, az ijesztő nyomor, a kétségbeejtő szakadék társadalmi osztályok és nemzetek között. Zúgó és robajló kérdések özöne. A karácsonyi Újszülött, az isteni Gyermek, a testté vált Ige már 193S évvel ezelőtt megadta a választ ezekre a kérdésekre, amelyeken most a barlang körül és a ragyogó csodafák alatt riadt arcú és kétségbeesett lelkű emberek töprengenek. Amiket most átélünk és végigszenvedünk, Betlehem nem akarta. Beleestünk abba az igen nagy hibába, hogy a bonyolult kérdések egyszerűsítése helyett egészen egyszerű dolgok bonyolításába kezdtünk. Miért szakadtunk el Istentől és miért tagadtuk meg a közösséget azzal a gondolattal, amelyért valamikor a paradicsomból való kiűzetést is vállaltuk? Miért sodródtunk a szakadék szélére, holott annyira büszkék voltunk technikánk szédületesen biztos előaladású tempójára? Miért kellett húsz évvel ezelőtt tízmillió embertársunkat a halálba küldeni? Gazdagabbak lettünk, vagy em- beriebbek, vagy boldogabbak? És miért csak hajszálon múlott az, hogy itt Európában, ahol 102.000 templomtorony emelkedik az ég felé: október elején a Betlehemi Csillagnak csaknem vértengerbe kellett ismét fulladnia? A karácsonyi jászol örökös Újszülöttje se adhatna ezekre feleletet, csak kérdezhetné velünk együtt: miért ? Az élét egész nagy probléma-komplexumát, a sok miértnek válaszát Betlehem oldja és adja meg igazi isten- hezméltó egyszerűséggel: Dicsőség Nekem — Békesség Nektek. Betlehem tanítása az egyedüli, amely számol az egyén természetes és természetfölötti igényeivel és távoltartja az egyén öncélú értékelését és kárhoztatja a faji különbözőségek túlbecsülését. Az angyalok minden népnek békét hirdettek és a márka csupán: a jóakarat. Mindig örök és mégis új gondolat, nincs korhatára és egyetemessége életprogramm lehet. A jászol körül minden fajnak helye van és a primá- tusság nem lehet egyetlen nép monopóliuma. Kár, hogy a banalitás színvonalára sülyedtek a karácsonyi ünnepségek és sablonná devalválódtak az ünnepi jókívánságok. Csak az az egyetlen hasznuk maradt volna meg legalább, hogy mementó lenne : miként képzeli Betlehem életünket, berendezkedésünket, egymáshoz való testvéri viszonyunkat. Vannak, akik azt állítják, hogy a karácsonyi ünneplések idejében ez mégis valamennyire érvényre jut, de csak azért, hogy az ünnepek elteltével újra visszahulljon a hétköznapok szürkeségébe, amint az élet is sietve siet, hogy újra visszazuhanjon előbbi szívtelen istentelenségébe, krisz- tustalanságába. Pedig a karácsonyi gondolatnak életünk középpontjának kellene lennie: Karácsonytól, Karácsonyig, Amikor az ünnepek elmúltával járatlan utakat járunk, útvesztőkre kívánkozunk és égtől elfordulva a földhöz, Istent elhagyva emberekhez megyünk, tagadhatatlan, hogy nem vettük komolyan Betlehem tanítását. Karácsony a világnézetnek az egész emberiségre kiható ünnepe és ahogyan a halottak napját nem tudjuk közömbösen nézni, mert az elmúlásban és a halálban nagyon is egyforma emberek vagyunk, épugy nem vethetjük meg a karácsonyt, mert szeretetben, a békevágyban mindnyájan embertestvérek vagyunk. És amint nem tudta eloltani a temetők gyertyáit sem Voltaire, Nietsche, az istentelenség minden erőlködése, épúgy semmiféle erőszakos forradalom nem tudta és nem tudja elfujni a karácsonyfa apró lángjait se soha. S ezért fog megjelenni minden december 25-én Krisztus alakja és az ő újjászületése a világ végéig meg fog ismétlődni. Ép ezért bármilyen nehéz és mostoha gazdasági viszonyok között éljünk, bárhogyan feszüljön a húr a világpolitikában, bármily forró legyen a talaj a nemzetközi életben, merünk boldog ünnepeket kívánni.
