Zalamegyei Ujság, 1938. július-szeptember (21. évfolyam, 145-220. szám)

1938-09-18 / 210. szám

4. 1938. szeptember lő Keszthelyen: Mérei Ignác nyom das/ 25.300, Ivanita Károly c!r. 7.100, Fogé! Herman 9.700, Ro­senberg Samu 11 300, Lénard János dr. hercegi főtitkár 19 700, Csizmazia János 18.900, Reischi Imre hagyatéka 24 000, Mala- linszky hiíbizomány 14 000, Ma- iatinszky Ferenc 12.000, Reischi Richard 15 900, BálványoBi Saiz- ger Pál akadémiai hallgató 25.600 pengő. A társulatok adója. Zalsvölgyi Iparművek Zala- szentgró* 43.00, Zalaszentgrót és Vidéke Takarékpénztár 9 800, Sü­megi Takarékpénztár 8.400, Keszt­helyi Takarékpénztár 71 500, Keszthely vidé*«i Takarékpénztár 36 000 pengő. Nagykanizsai Takarékpénztár 103.000, Nagykanizsai Néptaka­rék 54000, Nagykanizsai Magyar Bank r. t. 11.000, Nagykanizsai Bankegyesület 287.000, Tapolcai Takarékpénztár 94.700 pengő. Vármegyei Bank Zalaegerszeg 80.0C0, Kereskedelmi Bank Zala­egerszeg 154, Központi Takarék Zalaegerszeg 48.800 pengő, Nova és Vidéke Takarékpénztár 4 900, Baiatonfüred és Vidéke Takarék- pénztár 7.300, Balatoni Szövetség Odülőházszövetkezete Baiatonfü­red 27.000 pengő. U. p.Muhipusztä Mezőkövesd még alföldi vi­szonylatban sem a világ közepe, mégi3 a késő este utazóknak fe­lejthetetlen látvány. Nem az irtó­zatosan poros és hihetetlen nagy kiterjedésű parasztváros, hanem a külföldön is megcsodált 6 Ízléses népviselet, s a kedves jómodoru magyar lakosok. Nem kell a vo­natról sem leszállni, hogy az em­ber elkáprázva szemlélhesse a festői hangulatot. Mint kaleidosz­kóp hat a szemlélőre az ünnepi díszben libegő matyók tarka se­rege, amint a perron homályos fényű lámpái alatt forgolódva tarkáüanak pörge kalapjaikkal, il letve hegyesre állványozott kon­caikkal. Ha nem hallaná az em­ber a jó zamatos alföldi dialek­tusukat, bizony valahol Jáva szi­getére gondolná magát. Mert két­ségtelen, hogy van sok sok mo­tívum, amely amellett szól és egyszersmind felbátorítja az em­bert arra, hogy kutatásokba bo­csátkozzék a hasonlóság felderí­tése érdekében. Sajnos azonban a vasút az emberek ilynemű am­bícióira nincs tekintettel, mert néhány perces veszteglés után visszavonhatatlanul kiinditotta a vonatunkat, igy kénytelen voltam elhatározni, hogy egy alapos elő­tanulmány után a kutatás hely­színi műveleteit más időre ha­lasztóm. Csak tévedés. Vannak az élet­ben percek, amikor bármennyire akar iáim az ember, mégsem lát. Ez történt velünk is. Mentség volt ugya, de mégis a »történelmi tény* megesett, ügy történi az egesz, hogy igazat kellett adnom egy »Humor“ rovatban olvasott »Arisztid vélemény* nek, amely szerint két égitest közül a hold hasznosabb, mert a nap akkor süt, amikor világos van.(l) Tény az, hogy a mi esetünkben is elévül­hetetlen szolgálatod tett a hold, mert nélküle sötét borult az er dőre. így mégiscsak látott ember valamit, legalább is szi­luetteket, mivel sehol — hosszú utszakasson — villany nincs! — Előre kido gozolt terv szerint egy ilyen misztikus bekötő-állomáson kellett találkoznunk idegenveze­tőmmel, hogy álszállva a »csáti express-nek* becézett vicinálisra, röpüljünk a gyászos Muki-puszta felé. Az átszállás izgalmaiban tér mészefesen meg is történt, hogy az illetékesek nézve nem lát­tak, figyelve nem hallottak . . . Volt azonban boszus meglepetés, amikor célt érve egy zseblámpa viiágitásu állomáson egyazonog vonatról szálltunk ie — mind­ketten. Lehel egy késői utóda. Másnap félszendergésemből — nem félre vert harangzúgás, hanem — csodá­latos kanászküríszó vert fel. Abla­kom alatt szólt valahol, amiből először arra akartam következ­tetni, hogy talán szerenád akar lenni, hisz nagyszerű magyar nó­ták kerültek sorra. Ds csalódnom kellett eme vérmes illúziómban, mert csakhamar a kürtszót kísérő ostorpattogások és a nógatások változatos fajai nyilvánvalóan ta­núskodtak róla, hogy másnemű élőlények zenés ébresztőjének szolgáinak az akkordok. Be is iktattam jegyzeteim közé hely- és dátumjelöléssel azt a kultur- községet, ahol a kanász egyszetü címeres szarukürtön magyar nó­tákkal szórakoztatja a lakosságot és kíséri ki „övéit*. Humor helyett. A kürt még rival!, de már a dob is pereg, ami annyit jelent, hogy Szendrei János bá’ — aki már eddig élt 75 évet — megindult hirdető út­jára. Aki esetleg nem tudná — sietek értésére adni, hogy ő zsenialitásban semmivel sem ma-r rad el a zenészzseni kanász mel­lett, csakhogy ő költői vénával rendelkezik, lévén ő a falu köz- hires kisbiraja. Azt is illik tudói róla, hogy korára való tekintettel szemei kissé meggyöngültek, aminek eredménye, hogy az i’erást nem igen tudja kibötvezni, ha­nem az elöljáróság kiadja a téte­lét, mire ő előszedi költői ihletét és dobol... Ds néha defekt is adódik, amikor az elöljáróság személyesen nem adhatja ki tá­volléte miatt ilyen formában s akkor János bá’ kénytelen dupla és cérnaszállal füléhez köthe ő ókuláréját feltenni, hogy az egy méterre tartott és pecséttel ellá­tott hivatalos okirat tartalmát konstatálja. — Jelen esetben is igy történt. Ablakom alatt pere» rs kedt hangon dobja s a gyerekek huncutkodnak vele kérdéseikkel: — János bácsi mit dobol ? — Csak vigyázd, oszt meg­hallod! — Erre fel el is hagyja a kulyabör versel ás kezdi méltósá­gához mért hangon a hirdetési: — Hejőbába község elöljárósá­ga ezennel tudomására hozza a lakosságnak hogy óvakodjanak a csavargóktól, mert nagyon elsza­porodtak. A határba senki egye­dül ne menjen, mert a kukori­cásokban bujkálnak. Aki látja őket, azonnal jelentse a község elöljáróságánál. A nők egyedül he járkálj mák ! A hallottak sokakra érzékenyen hatottak, mire megindul az of- fentiva a poatahiva'al ellen. A telefonkagyló kézröl-kézre jár: csendőrség, főszolgabírói hivatal, alispán stb. sfb. mind a hivafot lak közölt szerepel, hogy fele­lősségre vonják : mi ez ? Hogy legújabban igy is lehet ?... János bá’ hirdető útjáról visz- szatérve nem tudta mire vélni a szokatlan meleg fogadtatást, mert a községháza egész személyzete kivonult elébe, bogy felelősségre vonja a hirdetményért. »Mit do­bott János bácsi“ — kérdik tőle erélyes hangon ? — Amit kelleit — feleli ő 1 Megnézik a dobszij alá dugott Már hosszabb ideje beszélik I sportkörökben, hopy a közeljövő­ben átalakul az Országos Test- í nevelési Tanács (OTT) a legfőbb magyar sporthatóság mai szer­vezete. Értesülésünk szerint ez az át­alakulás most időszerű. A le­Rótna. Rómában, a Coelius dombon áll Santo Stephano Rotondo régi temploma, a nevezetességek ide­genforgalmi útvonalából kiesvén, csak ritkán keresi fel a múlt em lékeit kutató történész vagy mű­vészember. A templom hagyományos láto­gatói: magyar zarándokcsoportok, az idei Szent István jubileumi évben nagyon sokan felkeresték, hogy kegyelettel adózzanak az első magyar király emlékének. Az idei jubileumi ünnepségek között külsőségekben kicsiny, de lélekben megkapó élmények között történt január 14-én a budapesti Központi Szeminárium kispap- növendékeinek látogatása is, akik Kerner István dr. spirituális ve­zetésével kegyeletüket rótták le a t nagy király emlékének. Az ünne­pélyes megemlékezésen számos Rómában tartózkodó magyar pap és kispap is jelen volt, akinek Luttor Ferenc dr. ap. protonotarius, Róma régi emlékeinek szakavatotl ismerője tárta fel a templom tör­ténetét : Róma legnagyobb kerek templo­mát, amely a nérói Maoellum Magnum helyén épült a szent Simplicius pápa szentelte fel. I. Theodorus pápa márványdiszi- tésével gazdagon a bizánci építő - stilus legszebb emlékei közé tar­tozik s a régi díszében vetekedett a ravennai szent Vitale szépségé­vel. Mostani alakja csak árnyéka a régi szépségnek, mert V. Miklós pápa által eszközölt tatarozás al­kalmával a külső harmadik kör­gyűrűt és a mellékkápolnákat, egy kivételével, lebontották. V. Miklós pápa adta a templomot a pálo­soknak, majd XIII. Gergely a magyar kollégium megalapításá­val a kollégiumnak adta át s mióta ezt egyesítették a némete­kével, St. Stephano Rotondo a ivet, amelyen a következő szöveg állt: »Hejőbába község elöljáró­sága ezennel tudomására hozza a lakosságnak, óvakodjanak a zsi­zsikbogaraktól, mert nagyon el­szaporodtak, főleg a kukoricások­ban. Aki észreveszi azonnal je­lentse a község elöljáróságánál.* János bá’t kényszeríteni akarlák, hogy menjen és dobolja ki újra helyesen, amire 6 sértett öntu­dattal feleli: Azt már nem, in­kább sose dobolok többet*... venfeintésmény a honvédelmi mi­nisztérium alá kerül, az iskolai sportokta<ás pedig a közoktatás- ügyi minisztériumhoz fog tar­tozni. Az OTT hatásköre csupán a társadalmi sprotra és az olimpiai ügyekre terjed ki. Collegium Germanicum-Hun- garicum tulajdona. Több pápa, igy legutoljára VIÍ. Pius elren­delte, hogy Szent István első vér­tanú tisztelete mellett a templom a mi szent királyunk és a magyar szentek emlékét is ápolja. Minden jelenlevőnek szive vá­gyát fejezték ki Luttor protonotarius szavai, amikor arról szólt, hogy az idei jubileumi esztendő leg­szebb eseménye lenne, ha meg­hozná a magyar nemzeti templom restaurálási tervének megvalósu­lását. így képviselné csak méltó módon a magyar katolicizmus áhítatát. A beszéd után a kispapok éne­keltek : »Hol vagy István király..,* kezdetű dal hangzott fel talán első­nek szent István jubileumi ünne­pén, messze idegenben, a Coelius dombján. A Santo Stephano Ro­tondo körfalai visszhangoztak rája, hogy megszólaltassák a magyar ősök lelkét, akik törhetetlen hittel és az apostoli szék iránt való odaadással jöttek el Rómába. A pesti pálosok egykori kolostorá­ban tanuló kispapok éneke, mintha új életre keltette volna a szomszé­dos S. Erasmo kolostor romjaiban szunnyadó magyar pálosok szel­lemét. A múlt emlékeiből nem hiányzott az első germanikusok lelke sem, akik, mint a kassai vértanuk, a legnehezebb időkben tértek vissza Magyarországra dol­gozni Szent István örökségéért. Ezt azt imádságos apostoli lelket árasztják magukból most a St. Stephano Rotondo falai. Nem véletlen, hogy a magyar­ság római nemzeti temploma épen az első vértanú temploma lett Az oltárnak V. Pál pápa által készített márvány korlátján levő dombormű magyarázza ezt, amint mutatja, hogy Saroltának álmában szent István első vértanú jövendöli meg a szent király szü­Zaiamegyei Újság az A leventeintézményt és az iskolai testnevelést a hatóságok veszik át. Szent István emléke Rómában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom