Zalamegyei Ujság, 1938. július-szeptember (21. évfolyam, 145-220. szám)
1938-09-18 / 210. szám
4. 1938. szeptember lő Keszthelyen: Mérei Ignác nyom das/ 25.300, Ivanita Károly c!r. 7.100, Fogé! Herman 9.700, Rosenberg Samu 11 300, Lénard János dr. hercegi főtitkár 19 700, Csizmazia János 18.900, Reischi Imre hagyatéka 24 000, Mala- linszky hiíbizomány 14 000, Ma- iatinszky Ferenc 12.000, Reischi Richard 15 900, BálványoBi Saiz- ger Pál akadémiai hallgató 25.600 pengő. A társulatok adója. Zalsvölgyi Iparművek Zala- szentgró* 43.00, Zalaszentgrót és Vidéke Takarékpénztár 9 800, Sümegi Takarékpénztár 8.400, Keszthelyi Takarékpénztár 71 500, Keszthely vidé*«i Takarékpénztár 36 000 pengő. Nagykanizsai Takarékpénztár 103.000, Nagykanizsai Néptakarék 54000, Nagykanizsai Magyar Bank r. t. 11.000, Nagykanizsai Bankegyesület 287.000, Tapolcai Takarékpénztár 94.700 pengő. Vármegyei Bank Zalaegerszeg 80.0C0, Kereskedelmi Bank Zalaegerszeg 154, Központi Takarék Zalaegerszeg 48.800 pengő, Nova és Vidéke Takarékpénztár 4 900, Baiatonfüred és Vidéke Takarék- pénztár 7.300, Balatoni Szövetség Odülőházszövetkezete Baiatonfüred 27.000 pengő. U. p.Muhipusztä Mezőkövesd még alföldi viszonylatban sem a világ közepe, mégi3 a késő este utazóknak felejthetetlen látvány. Nem az irtózatosan poros és hihetetlen nagy kiterjedésű parasztváros, hanem a külföldön is megcsodált 6 Ízléses népviselet, s a kedves jómodoru magyar lakosok. Nem kell a vonatról sem leszállni, hogy az ember elkáprázva szemlélhesse a festői hangulatot. Mint kaleidoszkóp hat a szemlélőre az ünnepi díszben libegő matyók tarka serege, amint a perron homályos fényű lámpái alatt forgolódva tarkáüanak pörge kalapjaikkal, il letve hegyesre állványozott koncaikkal. Ha nem hallaná az ember a jó zamatos alföldi dialektusukat, bizony valahol Jáva szigetére gondolná magát. Mert kétségtelen, hogy van sok sok motívum, amely amellett szól és egyszersmind felbátorítja az embert arra, hogy kutatásokba bocsátkozzék a hasonlóság felderítése érdekében. Sajnos azonban a vasút az emberek ilynemű ambícióira nincs tekintettel, mert néhány perces veszteglés után visszavonhatatlanul kiinditotta a vonatunkat, igy kénytelen voltam elhatározni, hogy egy alapos előtanulmány után a kutatás helyszíni műveleteit más időre halasztóm. Csak tévedés. Vannak az életben percek, amikor bármennyire akar iáim az ember, mégsem lát. Ez történt velünk is. Mentség volt ugya, de mégis a »történelmi tény* megesett, ügy történi az egesz, hogy igazat kellett adnom egy »Humor“ rovatban olvasott »Arisztid vélemény* nek, amely szerint két égitest közül a hold hasznosabb, mert a nap akkor süt, amikor világos van.(l) Tény az, hogy a mi esetünkben is elévülhetetlen szolgálatod tett a hold, mert nélküle sötét borult az er dőre. így mégiscsak látott ember valamit, legalább is sziluetteket, mivel sehol — hosszú utszakasson — villany nincs! — Előre kido gozolt terv szerint egy ilyen misztikus bekötő-állomáson kellett találkoznunk idegenvezetőmmel, hogy álszállva a »csáti express-nek* becézett vicinálisra, röpüljünk a gyászos Muki-puszta felé. Az átszállás izgalmaiban tér mészefesen meg is történt, hogy az illetékesek nézve nem láttak, figyelve nem hallottak . . . Volt azonban boszus meglepetés, amikor célt érve egy zseblámpa viiágitásu állomáson egyazonog vonatról szálltunk ie — mindketten. Lehel egy késői utóda. Másnap félszendergésemből — nem félre vert harangzúgás, hanem — csodálatos kanászküríszó vert fel. Ablakom alatt szólt valahol, amiből először arra akartam következtetni, hogy talán szerenád akar lenni, hisz nagyszerű magyar nóták kerültek sorra. Ds csalódnom kellett eme vérmes illúziómban, mert csakhamar a kürtszót kísérő ostorpattogások és a nógatások változatos fajai nyilvánvalóan tanúskodtak róla, hogy másnemű élőlények zenés ébresztőjének szolgáinak az akkordok. Be is iktattam jegyzeteim közé hely- és dátumjelöléssel azt a kultur- községet, ahol a kanász egyszetü címeres szarukürtön magyar nótákkal szórakoztatja a lakosságot és kíséri ki „övéit*. Humor helyett. A kürt még rival!, de már a dob is pereg, ami annyit jelent, hogy Szendrei János bá’ — aki már eddig élt 75 évet — megindult hirdető útjára. Aki esetleg nem tudná — sietek értésére adni, hogy ő zsenialitásban semmivel sem ma-r rad el a zenészzseni kanász mellett, csakhogy ő költői vénával rendelkezik, lévén ő a falu köz- hires kisbiraja. Azt is illik tudói róla, hogy korára való tekintettel szemei kissé meggyöngültek, aminek eredménye, hogy az i’erást nem igen tudja kibötvezni, hanem az elöljáróság kiadja a tételét, mire ő előszedi költői ihletét és dobol... Ds néha defekt is adódik, amikor az elöljáróság személyesen nem adhatja ki távolléte miatt ilyen formában s akkor János bá’ kénytelen dupla és cérnaszállal füléhez köthe ő ókuláréját feltenni, hogy az egy méterre tartott és pecséttel ellátott hivatalos okirat tartalmát konstatálja. — Jelen esetben is igy történt. Ablakom alatt pere» rs kedt hangon dobja s a gyerekek huncutkodnak vele kérdéseikkel: — János bácsi mit dobol ? — Csak vigyázd, oszt meghallod! — Erre fel el is hagyja a kulyabör versel ás kezdi méltóságához mért hangon a hirdetési: — Hejőbába község elöljárósága ezennel tudomására hozza a lakosságnak hogy óvakodjanak a csavargóktól, mert nagyon elszaporodtak. A határba senki egyedül ne menjen, mert a kukoricásokban bujkálnak. Aki látja őket, azonnal jelentse a község elöljáróságánál. A nők egyedül he járkálj mák ! A hallottak sokakra érzékenyen hatottak, mire megindul az of- fentiva a poatahiva'al ellen. A telefonkagyló kézröl-kézre jár: csendőrség, főszolgabírói hivatal, alispán stb. sfb. mind a hivafot lak közölt szerepel, hogy felelősségre vonják : mi ez ? Hogy legújabban igy is lehet ?... János bá’ hirdető útjáról visz- szatérve nem tudta mire vélni a szokatlan meleg fogadtatást, mert a községháza egész személyzete kivonult elébe, bogy felelősségre vonja a hirdetményért. »Mit dobott János bácsi“ — kérdik tőle erélyes hangon ? — Amit kelleit — feleli ő 1 Megnézik a dobszij alá dugott Már hosszabb ideje beszélik I sportkörökben, hopy a közeljövőben átalakul az Országos Test- í nevelési Tanács (OTT) a legfőbb magyar sporthatóság mai szervezete. Értesülésünk szerint ez az átalakulás most időszerű. A leRótna. Rómában, a Coelius dombon áll Santo Stephano Rotondo régi temploma, a nevezetességek idegenforgalmi útvonalából kiesvén, csak ritkán keresi fel a múlt em lékeit kutató történész vagy művészember. A templom hagyományos látogatói: magyar zarándokcsoportok, az idei Szent István jubileumi évben nagyon sokan felkeresték, hogy kegyelettel adózzanak az első magyar király emlékének. Az idei jubileumi ünnepségek között külsőségekben kicsiny, de lélekben megkapó élmények között történt január 14-én a budapesti Központi Szeminárium kispap- növendékeinek látogatása is, akik Kerner István dr. spirituális vezetésével kegyeletüket rótták le a t nagy király emlékének. Az ünnepélyes megemlékezésen számos Rómában tartózkodó magyar pap és kispap is jelen volt, akinek Luttor Ferenc dr. ap. protonotarius, Róma régi emlékeinek szakavatotl ismerője tárta fel a templom történetét : Róma legnagyobb kerek templomát, amely a nérói Maoellum Magnum helyén épült a szent Simplicius pápa szentelte fel. I. Theodorus pápa márványdiszi- tésével gazdagon a bizánci építő - stilus legszebb emlékei közé tartozik s a régi díszében vetekedett a ravennai szent Vitale szépségével. Mostani alakja csak árnyéka a régi szépségnek, mert V. Miklós pápa által eszközölt tatarozás alkalmával a külső harmadik körgyűrűt és a mellékkápolnákat, egy kivételével, lebontották. V. Miklós pápa adta a templomot a pálosoknak, majd XIII. Gergely a magyar kollégium megalapításával a kollégiumnak adta át s mióta ezt egyesítették a németekével, St. Stephano Rotondo a ivet, amelyen a következő szöveg állt: »Hejőbába község elöljárósága ezennel tudomására hozza a lakosságnak, óvakodjanak a zsizsikbogaraktól, mert nagyon elszaporodtak, főleg a kukoricásokban. Aki észreveszi azonnal jelentse a község elöljáróságánál.* János bá’t kényszeríteni akarlák, hogy menjen és dobolja ki újra helyesen, amire 6 sértett öntudattal feleli: Azt már nem, inkább sose dobolok többet*... venfeintésmény a honvédelmi minisztérium alá kerül, az iskolai sportokta<ás pedig a közoktatás- ügyi minisztériumhoz fog tartozni. Az OTT hatásköre csupán a társadalmi sprotra és az olimpiai ügyekre terjed ki. Collegium Germanicum-Hun- garicum tulajdona. Több pápa, igy legutoljára VIÍ. Pius elrendelte, hogy Szent István első vértanú tisztelete mellett a templom a mi szent királyunk és a magyar szentek emlékét is ápolja. Minden jelenlevőnek szive vágyát fejezték ki Luttor protonotarius szavai, amikor arról szólt, hogy az idei jubileumi esztendő legszebb eseménye lenne, ha meghozná a magyar nemzeti templom restaurálási tervének megvalósulását. így képviselné csak méltó módon a magyar katolicizmus áhítatát. A beszéd után a kispapok énekeltek : »Hol vagy István király..,* kezdetű dal hangzott fel talán elsőnek szent István jubileumi ünnepén, messze idegenben, a Coelius dombján. A Santo Stephano Rotondo körfalai visszhangoztak rája, hogy megszólaltassák a magyar ősök lelkét, akik törhetetlen hittel és az apostoli szék iránt való odaadással jöttek el Rómába. A pesti pálosok egykori kolostorában tanuló kispapok éneke, mintha új életre keltette volna a szomszédos S. Erasmo kolostor romjaiban szunnyadó magyar pálosok szellemét. A múlt emlékeiből nem hiányzott az első germanikusok lelke sem, akik, mint a kassai vértanuk, a legnehezebb időkben tértek vissza Magyarországra dolgozni Szent István örökségéért. Ezt azt imádságos apostoli lelket árasztják magukból most a St. Stephano Rotondo falai. Nem véletlen, hogy a magyarság római nemzeti temploma épen az első vértanú temploma lett Az oltárnak V. Pál pápa által készített márvány korlátján levő dombormű magyarázza ezt, amint mutatja, hogy Saroltának álmában szent István első vértanú jövendöli meg a szent király szüZaiamegyei Újság az A leventeintézményt és az iskolai testnevelést a hatóságok veszik át. Szent István emléke Rómában.
