Zalamegyei Ujság, 1938. július-szeptember (21. évfolyam, 145-220. szám)

1938-07-20 / 161. szám

XXI. évfolyam 161. szám. Ára 8 fillér 1938. juliuo 20« Szerda. Felelős szerkesztő: Her boly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, 11 POLITIKAI NAPILAP I*6chenyi-tér 4. ===== Telefonszám 128. 11 Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*50 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint szivében talajt előkészíteni a bol- sevizmusnak és állandó tűzfész­ket teremteni a kullurviíág kellő közepén ? Most fáj a fejük a nyugati nagyhatalmaknak, most szinte éjjel nappal táigyalnak, mit kellene tenniük, hogy a háborús veszélyt elháríthassák, de meg­egyezésre jutni nem tudnak. Ak­kor, amikor egy ideális földrajzi és gazdasági egységet, egy ezer­éves kutturállamot kellett meg csonkítani, akkor olyan könpyen, o'yan szépen megegyeztek 1 Miért nem mondanak halált erre a hit­vány tákolmányra, amely hamis­ságokon épült fői és hamisságok­ból táplálkozik ma is? Ennek az úgynevezett csehszlovák köz­társaságnak még nem látta hasz­nát a kulturvilág, a vitézségnek, hősiességnek, államfenntartói ké­pességnek eddig még nem szol­gáltatta bizonyságát ez az állam: miért tartják hát ? Mert hiszen nem ő alko’ta magát, nem ő tartja fönn magát, hanem létét és fönnállását is csak másoknak köszönheti. Amolyan trinkgeld- ország csak. És most föl akarják Idézni a háború ördögét, de elfelejtik, hogy ördögöt idézni nagyon könnyű, de lehetetlen visszakergetni. Ha visszamegy, magával viszi felidé­zné! is. Kiadta a kormány az új sajtérendeletet. Amerikáznak a csehek: huzrák-halasztják a nemzetiségi kérdés megoldását. Ezen nem is csodálkozhatunk. Nagy pártfogóiktól elég bátorítást kapnak, hogy ne féljenek, háborút senki sem mer kezdeni, mert at­tól mindenki fél. De azért arra is biztatják őket, hogy tegyenek háborús készülődéseket, hátha úgy mégis csak kipattan a há­ború, amit a csehek fő-főpáiro- nusa, a szovjet olyannyira vár. Mert azt tudjuk, hogy a szovjet nemcsak hogy nem fái a hábo­rútól, sőt mindent elkövet, hogy megindulhasson az és azután a szerződés alapján a csehek vé- védelmében beavatkozhassék ő is. Ha ilyen biztatgatásokat nem kap­nának a csehek, akkor már régen rendezést nyert volna a nemzet­ségi kérdés és a Felvidék már visszn is csatlakozott volna Ma­gyarországhoz. A csehek vakon hisznek a szovjetben, ezért mernek ameri- kázjii, ezért mernek háborús ké­szülődéseket tenni. Eljárásuk te­hát nem más, mint nyílt provo- kálása Németországnak, Magyar- országnak és Lengyelországnak. A héborus készülődések közé tar­tozik az is, hogy „baj esetére megfelelő mennyiségű gabonái tárolnak, amit az állam 50 millió cseh koronával támogat“. Azt már a békekötések alkal­mával is tudhatták a jőzanu gon­dolkodók, hogy az összetákolt csehszlovák köztársaság lesz Európa új tűzfészke, mere senki fői nem tételezhette, hogy a cse­hek rabigájába hajtott magyarok, németek, tótok, lengyelek és ru­tének pár év alatt szincsehekká válnak és rajonganak a csehekért, a cseh állameszméért, ügy történi minden, ahogyan történnie kellett. Két évtized alatt annyit szenved­tek az elnyomott nemzetiségek, hogy tovább már nem tűrhették a helyzetet és most nyíltan sikra- szállottak jogaikért. A csehek először megrettentek, dg azután bátorítást, biztatást kaptak a szov­jettől s most már a reájuk jellem­ző szemérmelelenséggel alig akar­nak valamit tudni arról, hogy a nemzetiségeknek is vannak jogaik, amiket államuk megalapításakor nemcsak elismertek, hanem olyan boldogságot ígértek, amilyent em­ber ezen a földön még nem élve­zett. Hogy azután a gyakorlatban mi lett a nemzetiségi jogokból, azt két évtized tapasztalatai meg­mutatták. Most kérdezik még a régi monarchia ellenségei is, miért kellett ezt a szörnyszülöttéit, a csehszlovák köztársaságot létesí­teni? Annak a négy-öt millió áruló csehnek a kedvéért érde­mes, sőt szükséges volt a mon archiát szétrobbantani, Magyaror­szágot megcsonkítani, Európa Vasárnap jelent meg a kormány rendelete az időszaki lapok, hir- laptudósitó újságok, valamint hí­reket közvetítő egyéb vállalkozá­sok engedélyezéséről. A rendelet az ilyen engedélyek kiadási jogát a miniszterelnökre ruházza. Idő­szaki lap kiadója, vagy hírszerző vállalkozás vezetője nem lehet az, aki gondnokság alatt áll, vagy csődöt nyitotta» ellene. E tekin- ietben a rendelet szigorú erkölcsi megkötéseket tartalmaz a kiadó­kon kívül a felelős szerkesztődre is, és ez intézkedéseket bi/tosité- ku! á lüja fel mindenféle felelőt­lenség elkerülésére. A már mű­ködő időszaki lapok további meg­jelenését kérvényezni keli. Amely Róma, juiius 19. Az olasz ki­rály és császár Imrédy Béla mi­niszterelnöknek a Szent Móric és Szent Lázár Rend nagykereszíjét adományozta és kitüntette kísére­tének tagjait is. Mussolini hétfőn esíebédet adott a minisziereínök tiszteletére. A Duce meleghangú pohárkö szöniőjáben kiemelte, hogy a magyar—olasz kapcsolatok az el­múlt tiz évben mind bizatomtol- jesebbekké és gzivé yesebbekké váltak. A barátság alapja több alapvető politikai és gazdasági érdek, valamint a béke és az igazság magasabb eszményei felé való törekvés. Olaszország és Magyarország különösen a Duna medencében ért egyet olyan együt- müködé 8i politikában, amely nyi­tott mindazok számára, akik a rend és újjáépítés célját tűzték maguk elé. Ebben a politikában lap az uj engedélyt december 31 ig nem kapja meg, az január elsejétől nem jelenhet meg. A belügyminiszter íapbetiltási joga érintetlen marad. A rendelet intézkedik az úgy­nevezett zsidótörvény sajtót érintő részeiről is. A lapoknál alkalma­zásban levő zsidó és nem zsidó alkalmazottak arányszámát au­gusztus 16-ig be kell jelenteni; a jövő év végéig tilos a zsidőalkal- majottak számát és fizetését j emelni; ha valamelyik lapválla- i latnál a zsidók száma nem éri el a huss százalékot, ezt az arány- számot 1939 december 31. előtt a húsz százalék fölé emelni nem szabad. értékesen működik közre a Róma — Berlin tengelyt irányító mélyen realisztikus elgondolás és béke­akarat, valamint a Jugoszláviával való lojális egyetértés. Imrédy miniszterelnök válaszá­ban ugyancsak hangsúlyozta, hogy az olasz—magyar barátság ki- állotta a tüzpróbáf. A béke és igazság célját szolgálja a mostani római ut és a Dúcéval folytatott megbeszélések, amelyek senki el- len nem irányulnak, hanem el­lenkezőleg, olyan szomszéd álla­mokkal való baráti kapcsolatok kifejlődésének lehetőségét céloz­zák, amelyeket hasonló békülé- kény szellem hat át. Az Olasz­országgal való őszinte barátság ás Róma—Berlin tengelyhez való baráti viszony azzal a reménnyel tölti el, hogy a tartós és igazsá­gos béke megteremtésére irányuló közös törekvések meghozzák gyü­mölcsüket és a kontinens békés fejlődését szilárdabb alapokra he­lyezik. Imrédy minisziereínök látogatá­sának nemcsak az olasz, de ju­goszláv lapok is nagy figyelmet szentelnek és megértő szellem­ben foglalkoznak az utazással. A magyar államférfiak mai programmja váltó: a os. Reggel megtekintették a pomusi mocsa­rak helyén épült városokat, majd egy tengeri fürdőt. Délután az olasz intézményeket , tekintették meg. Az olasz sajtó részletesen fog­lalkozik a látogatással és a hétfői pohárköszöntőkkel. A Popolo ü’Itaiía utal arra, hogy a Duna- yidéken olyan a he'yzet, hogy egy szikra mindent lángra tob- banihai. A gyűlölet és fegyver- kesés e légkörben az egyetlen szilárd pont az olasz—magyar barátság. A kisantant szétbontott» ezzel szemben erősen áll az olasz­német barátság és megegyezés töitént az olaszok és a jugo- Bzlávok közölt is. Mindezek össz­hangban állanak a magyar- olasz barátsággal. Kihalóban a holland zsidóság. — Hágai jelentés — A Nieuve Rotíerdamsche Cou­rant érdekes cikkben foglalkozik a holland népesedési statisztikai adatokkal. Kimulatja, hogy amig a katolikus népesség fiatal kor­osztályai állandóan gyarapodnak, addig a zsidóknál fokozatos visz- szaesés tapasztalható. A zsidóknál a gyermekszületés aránya annyira csökken*, hogy a hoiiand zsidó- ságoi a kihalás veszélye fenyegeii, ha külállamokből nem jönnének zsidók, akik az országban tele­pednek le. Az álláshal mozás világbajnoka. — Hawai jelentés — Amerika állásbalmozó bajnoka James F, Hirst, akit Canada leg- elfoglaííabb emberének szoktak nevezni. Hirst Slonewal manito- bai városka következő hivatalait tölti be: rendőrfőnök, segéiyügyi biztos, közmunka felügyelő, tűz­oltó főparancsnok, főkéitész, a yiilamos erőtelep intézője, az utcai világítás ellenőre, vízügyi taná­csos, az éjjeli őrszolgálat veze­tője, a városi gépkocsi garázsok ellenőre és a városház főharan- gozója. Utóbbi minőségében sze­mélyesen felelős azért, hogy a városháza harangját naponta öt­ször megkonditsák. Melegen foglalkoznak az angol lapok Imrédy Béla látogatásával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom