Zalamegyei Ujság, 1938. július-szeptember (21. évfolyam, 145-220. szám)
1938-08-14 / 183. szám
4. Zalamegyei Újság 1938. augusztus 14. I razorv porció meg a cigány. Irta: Gyutay István. Odaát az orosz napok óta nyugtalankodott. A támadás előrevetette árnyékát. A legveszedelmesebb ponton a „zöldhajtókás sárgapitykés“ regiment egyik százada nézett farkasszemet a muszka gyalogsággal. Azok tul- sokan voltak, de a mieinknél meg nagyobb volt a bátorság. Még a század cigánya is fogadkozott, hogy ez egyszer kitesz magáért, pontosan száz orosznak porolja ki a köpenyét. Ez nála nagy szó volt. Eddig hátul sumákolt. Lehet, hogy azért volt a nagy bátorság, mert kicsivel előbb osztották ki a „rezerv porciókat" s neki gu- lyás-konzerv jutott. Sokan nincsenek ma sem, de a cigány sem volt akkor tisztában a „rezerv- porció“ fogalmával. Pedig a főhadnagy értelmesen és világosan megmagyarázta: — Te, cigány, a „rezerv porció“ nem más, mint az utolsó falat kenyér. Csak akkor fogyaszthatod el, ha arra parancsot kapsz, vagy parancs nélkül akkor, ha már a féllábad az éhségtől a sírban van . . . Értetted ? A század cigánya megrázta a fejét. Ha „haptäkba“ nem állt volna, talán még a fületövét is vakargatta volna, de igy csak a torkát köszörülgette. — Hát, igen, ... a „rezerv- porció“ az a falat kenyér . . . — No, mi az cigány? —Amit mindjárt megesek, mikor á főhadnagy úr félrenéz . . . — Mit csinálsz, cigány ? — Megesem a „reserv porciót“. — Megeszed? No, jó, én meg megígérem, hogy akkor nyomban kiköttetlek 1 Értetted ? A cigány egy kissé megdöbbent. Nagynak és tulszigorunak tartotta a büntetést. Azért, hogy valaki egymaroknyi ételt elfogyaszt, nem járhat bilincsbeverés. Megpróbált alkudozni. — Háthá csák a felét esem meg ? — Akkor is, cigány 1 — Jáj, csókolom ázt ázs aranyos kezsit á főhádnágy urnák,... há megkóstolnám . . . — Cigány, ne alkudozz . . . Az „aranyozást" meg hagyd el, mert még utóbb „arany embert“ csinálsz belőlem . . . De, hogy kiköttetlek, az bizonyos! A cigány végignézett a konzervdobozon.Nézegette, megsimogatta. Azután sóhajtott és nyelt nagyot. Mielőtt a hátizsákjába sülyesztette volna, megrázogatta, füléhez tartotta és megint sóhajtott. Pár napig nem volt baj a „rezerv-porcióval“. A kisértés nagy volt ugyan, de nem merte felnyitani a dobozt, mert mindig megjelent előtte egy zömök termetű fa, egy erős kötél és elő- villámlott a főhadnagy figyelmeztetése : cigány kiköttetlek 1 Nem mert hozzányúlni, csak morfondírozott. — Megtesi ázs a főhádnágy... Megtesi . . . Még á rájkókátsem sajnáljá, . . . megtesi . . . Egy két nap megint elmúlt, jött a támadás. Nem mi, az orosz kezdte. Először a fedezék mögül lövöldözött, majd rohamozott. A „zöldhajtókások“ állták a tüzet s a rohamra rohammal feleltek. Az élő átlépte a holtat és ment előre, mindig csak előre... Csak a cigány maradozott el. Tisztes távolból követte a többit. Ja, a rajkók! Az a bolond golyó meg nem kiméi senkit, a cigányt sem. A főhadnagy integet, mutogat s ebből azután megérti, hogy tanácsos lesz mégis előbbre menni, mert hiba lesz. Előbbre is megy, csúszva, óvatosan. Hogy, hogynem a főhadnagy háta mögé került. Az fejével dicséretet biccent. De amint kevéssel utóbb ismét hátranéz, amit látott egészen megdöbbentette : a cigány bicskájával feszegette a konzerv-dobozt. Rászól : — Mit csinálsz, cigány ? — Esek! — Hagysz békét annak a „re- zerv-porciónak!" — Jáj, csókolom ázs árányos . . . de jó ságá ván ! — Tyű, aki tagadód van ! . . Sprung, vorwärts 1 Debizony a cigány nem „sprun- golt“, nem is rohamozott, hanem nagy nyugalommal majszolta a „rezerv-porciót“. Mintha nem is csata folynék körülötte. Nem törődött sem muszkával, sem magyarral, tömte magába az ételt... A főhadnagy újból megpróbálta jobb belátásra birni a morét. — Nem hallottad, rajta 1 Ugrói rögtön! — Mindjárt, csák előbb . . . Nem folytathatta, mert szájának egyéb elfoglaltsága volt. Csak integetett, mutogatott. Valami olyasfélét, hogy megvárja őt a muszka, meg azután a bátorság is nagyobb lesz, jha végére jár dobozának. Parancsnokának azonban más volt a véleménye. — Hej, füstös, most már elégi Előre ! — Elég ? Dehogy elég... Csák volná még egy másik I — No, várj cigány . . . lesz ennek böjtje is. Kiköttetlek 1 — Ázs meg a muskától függ. — Muszkától ? — Hát persze, csókolom . . . Há válámelyikünk itt hágyná á fogát, akkor ábból nem lenne semmi. Az orosz mintha tudta volna, hová kell célozni. Itt is, ott is le-lecsapott a cigány körül golyója. Ilyenkor össze-összerándult, előbbre, majd oldalt húzódott. — Csák legalább áddlg várná, mig a végére jutok . . . Sikerült. Elfogyasztotta a „rezerv-porciót“, a század meg visz- szaverte a muszkát. Senkisem dicsekedett annyira a sikerrel, mint a cigány. Utóbb még maga is elhitte, hogy félszázad muszkától egymaga szabadította meg a földgolyóbist. A nagy dicsekvésben egészen elfeledkezett főbenjáró bűnéről. De nem úgy a főhadnagy, aki mihelyest lehetett, kérdőre vonta a cigányt és nyomban kiadta a parancsot: — Kötelet 1 —- Nem lehet ám, csókolom ázs árányos -. . . — Nem ? — Nem lehet kenyergem . . . — Miért, cigány ? — Hát, instálom, én csák há- záfiás ketelességemet teljesítettem, mikor megettem á „porciót“. A főhadnagy megcsóválja fejét. Haragszik, mégis mosolyog. — Aztán hogyan, cigány ? — Kenyergem, nem ákártám, hogyha elesem, á nemzseti vágyon á muska kezsibe kerüljön. Megástán . . . — Kár a szóért, cigány ! Kötelet ! — Jáj, látom, már nem válik egészségemre ázs á „porció“. — Bizony nem, cigány 1 A cigány alkudozott. Dicsér- gette vitézségét, hivatkozott az otthon maradt nagyszámú rajkóra, akiknek áldása vagy átka kíséri azokat, akik az ő testi épségét veszélyeztetni merik. Majd meg arról beszélt, hogy a hazának még nagy szüksége lehet rá, de magának a főhadnagynak is, mert olyan szépen a nótáját senkisem tudja elhúzni, mint épen ő. Azonban minden ékes szólás hiába volt. Aki bűnös, bűnhődjék I A főhadnagy elunta, intett.. — Kötelet! A cigány rúgott, harapott, de a parancsot végrehajtották. És nem halt bele. Csak épen a kezét és karját simogatta még napok múlva is. Többször próbálgatta, hogy a balkéz ujjai rási- mulnak-e a hegedű húrjaira s a jobb csuklója pedig elvégezheti-e a vonóhoz simulva mozgását. Igen, mert a cigánynuk a teknő- vájás, vályogvetés mellett falujának közkedvelt prímása is volt. Mikor rájött, hogy az ujjaknak és a csuklónak semmi baja sincsen, megkönnyebbülten sóhajtott: — Mégis csák megérte ázs á „porció“. . . Azonban a bajtársak lépten- nyomon bosszantották. Asszonyom! Ha Pestre jönregy próba meggyőzi Önt, hogy 51 CSÍK 51 hajfestései, speciális eljárású olajdauerei csodálatosak, már 8 P-től 6 havi garanciával. ÚJDONSÁG 1 Elfestett, elrontott, sokszínű haját teljes garanciával rendbehozza. Arcápolás. Kozmetika. 35 munkahellyel, dijakat nyert segédekkel. Telefon: 138-171. Fiók; 1. Ráth György-u. 10. Telefon : 166—725: Pedikür 80 fillér. — Hej cigány, a háborút aligha neked találták fel! De a „rezerv- porciót“ sem . . . — A füstös visszamordult: — Csák beséljetek. Há én ott nem vágyok . . . — De azért mégsem tudod, mi a háború. — Á háború, ázs háború ... . — No, mi a háború, cigány ?' A muszka meg a golyója? — Dehogy 1 — Hát akkor, mi ? — Nem a muska, nem is a golyó, . . . hánem á főhdnágy meg a „kikötlek“... es á háború!: Ráhagyták. Úgysem győzhették volna meg az ellenkezőjéről. Annyi, azonban bizonyos, hogy többet nem ette meg a „ rezerv* porciót“A veszprémi egyházmegyéből; Most jelent meg Roit Nándor dr. veszprémi megyéspüspök: ez évi V. körlevele, amelynek élén egyik böjti napra vonatozó döntést közli, majd a Hévízi Papi Otthon Egyesület augusztus 24-én Hévizén tartandó közgyűlésére hívja meg az egyesület tagjait. A közgyűlésen a főpászlor személyesen fog elnökölni., A következőkben a sümegi p ébánia- templom helyreállításáról számol be, amelyet a nyáron végeztetett ei a főpásztor. Közli azután a körlevél a papnevelő intézetbe felvettek névsorát, továbbá rendelkezést a hitoktatói megbízatásokról s a helyettes és kisegítő taniiók fogadalomtételéről. Irodalmi müvek ajánlásával s a papság körében történt változások köz-- lésével zárai a körlevél. A papság kőiében a köveUüf- ző változások történtek: A megyéspüspök Oosztolya János balatonberenyi plébánost a marcali kerület h. esperesének és tanfelügyelőjének nevezte kL Bándy Ferenc volt homok- komáromi plébános elnyerte a zalakoppányi plébániád Rejőd Tibor dr. tb. pápai kamarás a kővágóörsi plébánia ideiglenes lelkésze lett, Tűz Ferenc siápári ideiglenes lelkész elnyerte a szá- pári plébániát. A megyéspüspök Horányi Tibor kaposszentbenedeki káplánt Nemestördsmicre, Petrák Mihály ujmisést Ősibe, Ther József ujmisést Kéthelyre helyezte káplání minőségben. Diétás étkezést keresek jobb helyen. — Cimet $ kiadóba kérem. Megszűnik s Bokasülyedése, lúdtalpa és terpeszlába, eltűnik bütyke, tyúkszeme és talpalatti törései, ha cipőit Kiss oipőszalonjéban a legújabb párisi gyógymódra készítteti ! ! ! Fémmentes betétek szakszerű elkészítése. Kiss János angol ui*i cipész, Zalaegerszeg, Batthyány u. 4.
