Zalamegyei Ujság, 1938. július-szeptember (21. évfolyam, 145-220. szám)
1938-07-31 / 171. szám
1938. julius 31. 3 Zalamegyei Újság HBMTÍ 'Hm IrJilltfaB--------y< :w/ ' 72004— P TÉNYLEG KEkYELMäG, 6 ÜLÉSES, Sie Km. 10 LITE RÍ Képviselet! BÁiD IMRE cégnél Keszthelyi Kossuth Lajos-utca 2. sz. Telefon: 96. 1 koma, meg a„vicikli“ M^ri néni már régó a „böstör- ködöh“ a Jánossal. Igye: — Csak mindig maga marad el olyan toiáig a hegyen. Ihol a szomszéd már régen megetetett 1 A sógorébnál is mióta idehallik a pörölés. Le is feküsznek „kel- lettikorán“. — Tudod annyuk, ezt teszi a 70 év. Hiába . . . hiába. Nem lehet letagadni. — Vegyen kend masiná*, azon gyorsabban járhat, me^ azzal nem lehet elmaradozni, mert iám pát nem engedek rátenni. — Majd gondukodom feiülle. Visszakalandozott a »koma“ bakkancsos idejére. Hej, de áhítozva nézte a boldog „viciklia“ katonákat, amikor ő meg feltörött lábbal baktatott az „egzecér- placra*. De jó volt azoknak 1 No most meg minden suttyó gyerek gépen megy szénát gyűjteni. A3z- tán felültetik elejbük a Rozit, a Katit. De jó is lehet az . .. Igaz, közeleg a hetven év . . . Nem baj. Juszt is veszek egyet. Á bátyám négy évvel idősebb, mégis »pedálozik.“ Rövid családi tanácskozás után »határozatba ment“ a kerékpárvásárlás. A tanácskozásban igennel szavazó volt a két vő, azok magukban úgy vélekedtek, hogy úgyis ők használják majd, a három unoka, mint a jövő reménysége, egyöntetű rászavazó volt, a bátyja, aki ácsmester, megmagyarázta, miszerint ma már nincs »vicikli“, hanem annak kerékpár a neve. Ö vállalta a betanítás nehéz munkáját, némi testvéries akó bor honorárium »erányában“, mert mint ahogyan állította, az ő vőjét is be kell állítani »az adjusztálásba“, lévén ez nehezebb eset, mint a »dopelráin“. A kereskedőnél hamarosan „fer- tigek“ lettek. Hogyne, mikor a Mári néni külön is, a tejpénzéből hozzááldozoít három tizest, hogy könnyüjáralu legyen a szerkezet. — Tudja, olyan hetvenévesnek való finomabb fajta legyen! — Lealkuvás csak ott történjen apjok, hogy izé. villany ne legyen rajt. A kereskedő »Próbálkozott“, hogy egy lámpa muszáj, de hiába. Meg azt erősítette igen, hogy a villa mellé névjegy kell, mindössze ötven fillér. Ez majdnem sikerült, de amikor eipöt- tentette, miszerint ez igazolásra szükséges, elrontotta a dolgot. — Ne kell nekem semmi igazolás. Mire való az a sok marhalevél ? Azon mind az én nevem van. Ha „követellik“, igazolom magamat. — így füstölgött a koma. A koma a betanítás kedvéért igaz, hogy korábban hazatért a hegyről, de a bátyjait, meg a sógor gyereket megkinálás nélkül nem illett munkába fogni. Csakugyan jó matériából való lehetett a kerékpár. Szó nélkül bírta az a komát jobbra is, balra is, alul is, fölül is. No, de végre ment valahogyan a dolog, a koma „nekiámbátorkodott“ a közeli városba is. így esett meg a hiba. A koma előbb talált leszállni, mintsem megállt volna. Ilyesmi megesett már néhányszor, de az volt a baj, hogy nem nézte meg hova lép. Lépett pedig egyik kofaasz- szony tojásos kosarának közepébe. Lárma, szitkoződás, csődület... Rendőr. A koma egyszerre megígérte a kártételt. — Olvassa csak meg lelkem, hányat tiportam ki, a Mád néni megküldi duplán, meg szebbet is, A kofa ismerte a komát, el volt a dolog intézve. Nem is lett volna nagyobb baj, A polgármester tudvalévőén megsemmisítette a zalaegerszegi iparteslület március 6 iki közgyűlésének határozatát és utasította a testületet, hogy 30 napon belül, amennyiben a tagok száma az ezer főt meghaladja, a kiküldöttek megválasztása és a küldött közgyűlés egybehivása iránt intézkedjék. A polgármesternek, mint elsőfokú iparhatóságnak ezt a határozatát az ipartesíület elnöksége, az elöljáróság határozata alapján, most megfelebbezte Zala vármegye alispánjához. Az ipartestület a felebbezés indokolásában előadja, hogy a megsemmisítő határozat az alapszabályoknak ama rendelkezésére vonatkozik, amely szerint, ha a testület tagjainak száma az ezret meghaladja, akkor nem az összes tagok, hanem kiküldöttek tartják a közgyűlést. Az elnökség eíisha mindezt végig nem nézte volna a kelecsenyi »sógor“. Mikor elült a zaj, csendesen odasomfordált a komához. — Adj’ Isten sógor. Mennyünk be ide a nyakigláb zsidóhoz. Fizetek egy literrel, ügy gondolom, magának is elcsúszik a — rán- tottára. Ebbő! lett az igazi baj. Azt mondják, máig is ebbe dolgoz nak az ügyvédek. A „vicikli“ pedig pihen. Mári néni vigyáz rá.- filá. meri, hogy a közgyűlési meghívóhoz mellékelt névsor összeállításának pillanatában 1.004 tagot tartottak nyilván, de ez nem tette indokolttá a küldőit közgyűlést. Ugyanis a törvény^ kifejezetten előírja, hogy a közgyűlést minden év februárjában kell tartani, tehát a küldőit közgyűlés megá- laszíására már nem lett volna idő a törvény sérelme nélkül. Az e:res létszám kérdése különben sem értelmezhető szigorúan, mert az fpartestület életében nem ritka jelenség, hogy egy hónapon belül lényeges változás áll be a tagok számában. Nem lehetett a törvénynek az a célzata, hogy az egyik esztendőben, mert a tagok száma egy-két fővel az ezret meghaladja, a „jogfosztást is je’entő“ küldött közgyűlést tartsanak, a másik évben pedig, mert a tagok száma egy-kettővel ezer alá csökkent, ismét az összes tagokkal tartsanak közgyűlést. A küldött közgyűléshez az ezres taglétszámnak bizonyos állandósulása szükséges. Fenti megállapítás mellett szól a vitatott eset is. A testületnek ugyanis már a közgyűlés napján sem volt ezer tagja, amit az elnök be is jelentetett a gyűlésen, mielőtt — az iparhatósági biztos vétója folytán — a közgyűlés megtartása tekintetében a névszerinti szavazást elrendelte volna. Megállapítja a felebbezés, hogy a zalaegerszegi ipartestületnek már a névsor összeállításakor sem volt ezer jogosult tagja. A testületi névsort ugyanis a körjegyzők kimutatások alapján állították össze, amelyek, mint később kitűnt, tévesek voltak. A kimuíatásoknak csak 462 tagot kellett volna tartalmazni, s e helyett a jegyzők tévesen olyanok nevelt is közölték, akik iparigazolvánnyal nem rendelkeznek, de kereseti adóval iparjogosult- ság nélkül megrótták őket. A törvény értelmében ugyanis adót a jogosulatlan iparüzők terhére is meg keli állapítani, ez azonban nem ad jogot az ipartestületi tagságra. Megisméili az elnökség azt nz álláspontját, hogy a szóbanforgó közgyűlést nem kellett kiküldöttekkel megtartani; a$ iparhatósági biztosnak pedig vétója helyett inkább uiasitania kellett volna a kögyülést, hogy a következő évben, ha ezer tag állandósul, már csak küldött közgyűlés tartható. Az iparhatóság! biztos jelentésében arra is utal, hogy a rendelkezésére álló két hét alatt az „elöljáróság“ válassza meg a kiküldötteket. Ha ezt megtették volna, akkor sértett volna a tesAz ipartestület bezte a polgármesternek közgyűlést megsemmisítő határozatát
