Zalamegyei Ujság, 1938. április-június (21. évfolyam, 73-144. szám)
1938-04-24 / 91. szám
XXI. évfolyam 91. uám ára 8 fiilép I9S8. április 24. Vasárnap. Felelős szerkesztő: Mer boly Perese. Smrfcesxtöség to kiadóhivatal: Zalaegerszeg, isécheayi-íér 4. — -■—. ■ : Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjeleaik héttaftasap a kera áél»ttai érákban ElÖfhsetési árak; egy hónapra 1*90 pengő, negyea- évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint A mi erőnk a mi hitűnk« A mai bizonytalan világban, Imikor egyetlen, előre ki nem számítható po’iíikai fordulat végzetessé válba’ik hazánkra, a politika, a fegyver, a gazdasági tényezők melleit es felett van még valami hatalmas erő, ami a nemzetet föiemeiheii és ezernyi válságon átsegíti: hit a jövendőben. Vannak nemzetek elsőrangú hadi- gépekkel, modern fegyverekkel fölszerelve, még sem erősek . . . Nincs történelmi öntudatuk, hiányzik lelkűkből a nemzeti hivatás gondolata, tehát nincs hitük népük jövendőjében sem. Áligazságoknak, történelmi csalásokra épített nemzeti gondolatoknak nincs és nem is lehet akkora, leiket betöltő, hősiességre gyújtó ereje, mint a tényeken alapuló igazságoknak. Példa erre mi lehetne más, mint Csehszlovákia, íz a papirigazságokkal összetákolt müállam, ame yeí rossz építőmesterek koniárkezekkei állitot- tak Ö36ze és bármennyire párlo ja is még bárki, az sem hisz nemzeti hivatásában, tehát jövendőjében sem. Menayire más a magyarság helyzete a Kárpátok medencéjében. Rengeteg szenvedéssel, vér* rel, könnyel megszentelt örökeég- jogát, történelmi elhivatottságának tadaiát, jövendőt építő, kötelező erejű feladatok kínzó, mégis magasztos érzését hordhatja és kell is Jhogy hordja lelkében minden magyar ember. Mi nem ajándékba kaptuk a földet. A népvándorlás a népeknek egész sorát sodorta be a Kárpátok keleti kapuin és söpörte ei újra, hogy csak a temetők maradtak meg utánok. Mi meg tudtunk kapaszkodni ebben a földben, jöhetett csapás keletről, nyugatról, mi megálltunk, tépet- ten, rongyosan, kif jszíet an, megfogyatkozottam Az üszkös kő- halmazok helyén tudtunk új házat építeni, a legázoit ugart felszántani, az elesett harcosok sirjárí nőtt fából bölcsőt faragni, büszke arccal éhezni, üres tarisznyával úrnak maradni. És tudtunk adni szállást hívott és hívatlan vendégeinek egyaránt, megosztani minden jövevénnyel kenyerünket és borunkat, úrrá tenni a magunkéban álnok vendégeinket, még akkor is, ha szolgának, cselédnek kérezkediek be (anyáinkra. De ügyei nem tanultunk meg soha: meglopni kenyérzdónka?, elvenni álnoku) jótevőnk feje alól s vánkost, csalással, gyávasággal elorozni szomszéd népektől akár egy talpilat nyi földet. Hiszékenyek, nagylelküek, sőt könnyelműek voltunk. Me fizettünk érte százszorosán, jobban is mini érdemeltük. De nem játszottuk el történelmi jogunkat ettől a magyar földtől, nem hervasztolíu'r el szivünkben az ősi ju83 érzését, nem veszítettük el az igazságunk tudatát, s ebben nagyobb erő van, mint a fegyverben, nagyobb, mint a külpolitika fordulataiban, kitalált történelmi mesékben, jelszavakban. így lett a ml erőnk a mi hitünk ! Hit örökigazságokban, amelyeket egy időre meg lehet csúfolni, de nem lehet megsemmisíteni, mert fölötte állanak az emberi akaratnak, az önzésnek, az erőszaknak, a hazugságnak, tehát épen ezért előbb-utóbb diadalmaskodunk. Nekünk, magyaroknak, legerősebb fegyverüak a hit. Erős hí ünk mellé azonban még elengedhetetlenül szükséges valami. Amennyire szeretjük fői dünket, szeressük annyira egymást j$. Ne nézzük mindig azt, hogy a hazáért ugyanazzal az odaadással, áldozatot szeretettel dolgozó magyar tettvéreinknél különbek vagyunk-e. Senkit sem szabad lenéznünk, aki felől tudjuk, hogy becsületet, munkás hazafi. Sajnos, hogy ezekben a megpróbáltatásokkal, szenvedésekkel teljes időkben is erre kell figyelmeztetnünk magyar testvéreinket, de hát a lépten-nyomon tapasztalható és bántóan kiütköző osztálykülönbségek kényszerítenek erre bennünket. Ezek pedig lerombolják a hitet, kicsorbitják a fegyvereket és csatát vesztünk, amint arról fájdalmasan emlékezik meg történelmünk is. [Emlékezzünk az alsó- landvai ellenforradalomra. Ma van tizenkilenc esztendeje annak, hogy a vörös rémuralom ellen kitört Zala megyében az aisóiendvjii ellenforradalom. Sok év múlt el azóta, de a zalai társadalomnak nem szabad megfeledkeznie ásókról, akik életük kockáztatásával szervezték meg itt a nemzeti ellenállást. Huszonnyolc derék zalai magyart vittek akkor a fővárosba a forradalmi vérbiíóság elé. Egyeseket halálra, másokat súlyos fogságra Ítéltek, s csak RomanelH ezredesnek és később a kommun bukásának köszönhették szabadulásukat. A tizenkilencedik évfordulón hálával gondo'unk a bátor férfiak csapatára és kegyelettel azokra, akik közülük már nincsenek az élők sorában. Egy év múlva huszadik fordulója lesz az alsólendvai ellenforradalomnak. Hisszük, hogy akkor a zalai társadalom méltó ünnepséggel emlékezik a hősi el lenállásról. Pedagógiai szeminárium. Megemlékezés m kettős Szentévről, a tanítói akadémiákról. Maitartották meg a pedagógiai szemináriumi napot Zalaegerszegen a központi állami elemi iskolában a vidék tanítóságának nagy érdeklődése melleit. Megjelentek a szemináriumon: vitéz Teleki Béla gróf főispán, Kiss ^Lajos dr. kanonok, a szombat- helyi egyházmegye főtanfelügyelője, Marisa Dénes dr. tanügyi titkár a szomba'tbe'yi főigazgatóság képviseleteben, Petim József, pápai preiáíus, a vidéki papság, a helybeli tanintézetek képviselői Bérezik Mihály gimnáziumi, Zsuppán József, polgári fiúiskolái igazgaióksal az élen, Fára József dr. megyei főlelvéltáros és a Noire Dame tanitónőképző V. éves növendékei tanárjaik vezetése meileit. Reggei 8 órakor a plébániatemplomban szentmise, az evangélikus iempíomban istentisztelet volt. Kevéssel 9 óra uián nyitotta meg a szemináriumi napo; Medve István dr. k.r. tanfelügyelő, aki a Hiszekegy elmondása után vázolta a tanítóságnak föladatait a vallás- és hazaellenes áramlatokkal szemben. A harc , azonban csak akkor lehet eredményes ha ismerjük ellenségeinket. A tanítóságnak tehát ismernie kell a marxizmust, a bolsevizmus eszmei ás gazdasági programmjái, amely ellen a keresztény igazságokkal kell harcba szállani. A kereszténység sohasem áiioií ellentétben a nermeti és szociális esíinékket, aöl azoknak megvaióiilására törekedett és törekedik is. A kaiéra csak folytonos önképzéssel fegyverezheti föl magát a tanító s az is- koiánkivüd népművelés keretében nyiiik alkalma a népet erre előkészíteni. Rátért azután arra, hogy az 1938 évnek nagy jelentőséget kölcsönöz a Stent István jubileum és az eucharisztikus világkongresszus. Idézte Srent Istvánnak intelmét és fejtegette az eucharisztikus kongresszusnak világias.óló jelentőségéi. Üdvözölte az egyházmegyei főtanfelügyelőt, aki első ízben jelent meg a szemináriumi napon, üdvözölte a tanítóságot, a vendégeket és a sajtó képviselőit. Bejelentette végül, hogy nem parádés gyűlést kívánt rendezni, hanem be akart mutatni egy rendes munkanapot ai osztatlan népiskolában. Ezután B a 1 d a s z t i József kávási rk. tanító tartett alapos készültségre valló előadást a csendes foglalkozás helyes alkalmazásáról az osztatlan iskolában. Hozzászólott Szalay Sámuel zalaegerszegi igazgató, aki olyan előkészületeket kíván a tanítótól a csendes foglalkozásra, mint a közvetlen tanításra és Marton József pozvai tanító, aki a csendes foglalkozás anyagát illetően tett figyelemreméltó észrevételeket. Közben érkezett meg vitéz Teleki Béla gróf főispán, akit a kir. tanfelügyelő üdvözölt, köszönetéi mondva a tanítóság munkája iránt tanúsított érdeklődéséért s egyben névnapja alkalmából is köszöntötte a főispánt. Vitéz Teleki Béla gróf főispán megköszönte az üdvözlést. Örömmel jött — mondotta — mert ismeri és teljes mértékben méltányolja a tanítóság nemzei- épitő, nemzetfenntartó munkáját. A nemzet életének fundamentumát a tanító rakja le s hogy fontos munkáját annál eredményesebben teljesíthesse, hogy tekintélye is emelkedjék és így nagyobb súllyal lehessen a nép igazi szellemi vezére, most fölállítják a tanítói akádémiát. Ezzel kapcsolatban nem fognak megfeledkezni arról sem, hogy a tanítóság életszínvonalának emelését is előmoidilsáf?. Kívánja, hogy a nemzeineveiő munka sikerre vezessen, ami a nemzet szebb, boldogabb jövőjének záloga. A főispánnak nagy tapssal fogadott fötszólalása után Pchm József preiáíus a fani- fói akadémiákkal kapcsolatosan hangoztatta, hogy vármegyénknek is szüksége van egy tanítói akadémiára, mert a zahi idényeket csak az itt kiképzett tanítók elégíthetik ki. Léránt Árpád nagylengyeli rk. tanító mutatott be ezután ügyes gyakorlati tanítást bazitai iskolás gyermekekkel. Tárgyai voltak: köiteménytárgyalás, nyelvtani magyarázatok és testgyakorlás. Huhn Gyula bazitai rk. tanítónak Szent Istvánról szóló tanítása (IV. és VI. oszt,) szintén igen jól sikerült. B á n k u t i Béla za- lalövő—irsapusztai áll. tanító nagyon helyesen mulatott rá az osztatlan iskola előnyeire és hátrányaira. önbirálatok és hozzászólások után a kir. tanfelügyelő válaszolt néhány tanácskérő levélre, majd összefoglaló záróbeszédet mondott.
