Zalamegyei Ujság, 1938. április-június (21. évfolyam, 73-144. szám)

1938-04-17 / 86. szám

199$. *p*fc 17. Zalawe&d Újság 3. hitelező banknak, amely nem volt hajlandó a városokkal hosszú- lejáratú kölcsönben kiegyezni, oly irányú törvényes intézkedést tettek, amelynek hatálya alatt az adós városok sem tőketörlesztésre, sem kamatfizetésre nem voltak kötelezhetők, amig az egyes vá­rosok háztartásai abba a helyzetbe nem kerülnek, hogy adósságaikat újból törleszteni tudják. Ennek az erélyes intézkedésnek meg is lett ott a városokra nézve ked­vező eredménye, amennyiben a hitelező bankok siettek meg egyezni a városokkal és részükre a függő kölcsönöknek a hosszú lejáratú kölcsönökké való átvál­toztatását előnyös feltételek mel­lett biztosították is. Németország­ban tehát a városi gondolat mé­lyen gyökerezik az általános kormányzati politikában ! Nem tolják hátra meggondolatlanul politikai népszerűségből felbe­csülhetetlen értékkel biró váró saikat, hanem egyenlő mértékkel mérnek minden közületnek, le­gyen az váró«, avagy falu. Mind­egyiket egyformán megfelelő gyors segítésben részesítik, ha annak szüksége merül fel, de sohasem egyiket a másiknak a rovására. Itt eszembe jut Darányi Kál­mán miniszterelnöknek a nemzet jövendőjét szolgálni hivatott és Győrben bejelentett nagyszerű programmja, amelynek vezető gondolata — mint ő mondotta : a magyar falunak, a magyar gazdának a talpraállitása, meg­erősítése és fejlődése, gazdasága előfeltételeinek a megteremtése! Nem hiszem, hogy akadna valaki ebben az országban, aki szivvel- lélekkel ne tapsolna ennek az elgondolásnak. De ne vegye rossz néven a Miniszterelnök LJr, ha a magyar városokat, akik igen is jó testvérei akarnak maradni a magyar falvaknak, mégis bizonyos aggodalom tölti el az a kijelentése, hogy amikor a hazai erőknek egy egészségesebb, egyensúlyo- zottabb gazdasági helyzet terem­tése érdekében való koncentrálá­sára van szükség és amikor az igényeknek a sorrendjét kell meg­állapítanunk, ebben az öt-tiz esztendőben a városnak szerényen, de jó szívvel hátrább kell állania. Igényeinek ezzel a mérséklésével fogja a legnagyobb szolgálatot tenni a magyar falunak.11 — És méltán 1 A magyar vidéki városok egy jó része ugyanis ép oly szánandó helyzetben van, mint a magyar falvak nagy része. Polgárai ép oly keserves helyzetben vannak, mint a falvak lakói. Sajnos, gyermekei ép oly sápadtak, italán még véz­nábbak, vérszegények, mint a falu gyermekei. Ép úgy nélkülözik a jó ivóvizet, a jó egészséget, mint azok A város falai között a nyo­morúság ép úgy szedi áldozatait, mint amott. Egészséges, pormen­tes levegőt úgy áhitják, mint amazok. A napsugár éltető ereje talán még jobban hiányzik, mint a falvakban futkosó kis gyermek­seregnek. A nyomortanyák laká­saiban ép úgy hiányzanak az egészség előfeltételei, mint a falvak bogárhátú viskóiban. Se gitségért kiáltanak itt is a magyar jövő palántái, akikben épen úgy szunnyadozik a jövő nagy Ígérete, mint a faluk gyermekeiben. Ezek az elszegényedett vidéki városok gazdasági élete épen olyan, — vagy talán még ijesztőbb, mint ama falvaké. Polgárai épen úgy roskadoznak a sors által rájuk mért csapások súlyos terhei alatt, mint a falusi polgárok. A népes ség sűrűségénél fogva közegész­ségügyük állapota sokkal ijesz­tőbb képet mutat, mint akárhány falué. A népbetegségek épen olyan, vagy még talá» nagyobt mértékben szedik itt áldozataikat, mint a falvakban. Ha tehát ezek mind megállapítható szomorú tények, mint ahogy valóban azok, akkor szerényen kérdem, hogyan legyen erejük a kitűzött öt-tiz éven át tűrni a nyomorúság minden gyötiő kínját, hogyan állhatnak félre s várhatnak a tizesz- tendő végére, mig a falvak felvi­rágoznak ? Nem alszik e ki min­den hit és bizalom s remény lelkűkben ez alatt az idő alatt a haza, az édes anya iránt 1 Nem rendül e meg ezeknek a szegény vidéki városoknak polgáraiban a bizalom kormányzatunk iránt, amely úgyszólván halálra Ítéli őket csak azért, hogy a falu boldo­gabb és szerencsésebb polgáraira a kormányzat napjának minden melege, éltető ereje ez alatt a tiz év alatt kizáróan reájuk árad­jon Ez a tiz esztendő épen elég ahoz, hogy a már évek óta úgyis a legnehezebb helyzetben síny­lődő vidéki szegény városokban kihaljon minden élet, összeomol jék a lelkekben minden érték, amely a jobb s boldogabb jövő záloga lehetett volna! Vájjon nem lehetett volna a nemzet érdekében egészségesebb, ha ebben a nagy mentő programm tárgy­körében ezek a sínylődő vidéki városok és az azokban sínylődő polgárok sorsának a megmentése is helyet kapott volna ! ? Én azt hiszem, az egész nemzet egyete­mében csak örömujjongássá fo kozódott volna a tervbevett tíz­évi programéinak azoknak a vi déki városok gazdasági életére való kiterjesztése, amelyek épen úgy sínylődnek, mint a falvak legnagyobb része, tehát azok talpraállitása, megerősitése s fej­lődése, gazdasága előfeltételeinek a megteremtése a nemzet érde­kében a jövőre leendő átmentése épen olyan parancsoló szüksé­gesség, mint a falvaké. A városi gondolatnak ebbe a nagyszerű programmjába való beállítását a kormányzati politikának nem lett volna szabad mellőzni. Talán még nem lenne késő revideálása a Győrben elhangzott programút- tervezetnek!! Ha most a győri kormányelnökí beszédre történt kitérésem után visszatérek cikkem fonalán a ma­gyar városoknak általam vázolt szomorú állapotára, önként támad fel bennem a kérdés, vájjon a magyar politikusok közül ki érezte annak szükségét, hogy törődnie kellene a magyar városok szo­morú helyzetével ? Melyik képvi­selő vette magának azt a fáradt­ságot, hogy alapos tanulmányo­zás alapján szóvá tegye a magyar parlamentben a vidéki városok szomorú helyzetét és a kormány­zat figyelmét azok sorsa meg­javításának a feltétlen szükséges­ségére hívja fel ? (Folyt, köv.) * Nyári vászon divataayagok, ruhára nagy választékban a a Schütz-Áruházban. lesakis U9V­részesül az Aspirin előnyeiben - ártalmatlan és hatékony - ha ügyel a » föay&i«-keresztre. ASPIRIN TABLETTÁK Határszemle. A magyar nemzet a falu népé­től sokat vár. Immár két évtizede lesz, hogy belevitték a köztudatba azt a reményt, hogy az elesettség után az országot erkölcsileg és gazdaságilag a falu fogja kiemelni a kátyúból. A falunak e remény­beli képességét a magyar őserő révén vélik kifejleszteni. A ma­gyarság faji értékei, tulajdonságai a falu népében maradtak meg aránylag csorbítatlanul. A falusi nép ragaszkodása fajtájához, er­kölcséhez, vallásához, családi be­rendezkedéséhez és nem utolsó sorban földjéhez, volt az oka annak, hogy a bolsevizmus ködös levegője oly hamar eloszlott ha­zánk ege fölött. A reménynek első részét a falu valóra váltotta már 1919-ben. Hogy a népi erők nem tudtak az akkori nagy ered­mények után kilombosodni, annak csak részben a falu az oka, na­gyobb részben a nemzet összes­sége, amely csak Ígért a falunak, de keveset adott meg neki mind- ezideig. Most tekintsünk el attól, hogy a szebbnél szebb tervben nincs hiányunk, hogy a falu ér­dekében hangoztatott munkából igen sok csak a hangoztatásnál és írásnál maradt, hogy kormány­elnök győri beszébe a falu jövő­jének gyönyörű kilátásait lebegteti meg előttünk, ezúttal nézzük meg azt, hogy a falu népe mit tehet meg a kikelet után gazdasági előrehaladása érdekében. A népművelő előadások meg­szűntek, olvasni se nagyon ér rá már a kisgazda, hisz a hajnaltól estig tartó gazdasági munka min­den idejét lefoglalja, az esték már oly rövidek, hogy a pihenés terhére azokat nem rövidítheti meg. Meg­marad a falu népének a vasárnap délután. A szőlőműveléssel fog­lalkozó vidékek lakói ezt a lelki frissülésre alkalmas félnapot a hegyi pincékben „ütik agyon". Pedig épen ezt a fél napot kéri el a gazdától a szakismeret-szer­zés, gazdasági előrehaladása ér­dekében. A megrögzött pincejáróktól már nem sokat várhatunk, de ott vannak a tanulni vágyó fiatal gazdalegények. A vezetőség kér­jen meg egy-egy gazdasági szak­embert, intézőt, gazdatisztet, föld- birtokost, hogy áldozzon egy-egy délutánt a gazdasági szakképzés általánosítása érdekében. Sok he­lyen akad megfelelő egyén. Litá­nia utánra összegyülekeznek a tanulni vágyó kisgazdák és a felkért szakember vezetésével ki­mennek a határ egy egy részébe. A kisgazda egész héten el van foglalva, ritkán szemlélheti meg mezejét. A vérbeli gazda úgy is megnézi, ha máskor nem vasár­nap reggel a vetése fejlődését, a a lóhere virágzását, mert a tago- sitatlan magyar határokban, ha ezt elmulasztja, annyi felé esik a kis földbirtoka, hogy egyik-másik parcelláját csak vetéskor és ara­táskor láthatná. Miért ne szem­lélhetnék meg a határt a gazdák közösen ? A faluvégtöl egy dobásnyira a temetői dűlőben csodálkozva áll­nak meg május végén István gazda egy holdas búza vetése mellett. Mellig ér, kalászai mintha egyenesre lennének vágva, any- nyira egy magasságban állnak, a vetés színe haragos zöld, sürü és még sincs benne sehol se meg- dülés. A gazda elmondja, hogy lóherföldbe vetette, az uraságnál cserélt nemesmaggal, de vatés előtt rászórt a földre másfél mázsa szuperfoszfátot, az beboronálta. A csoportot vezető gazdatiszt ur, kérdésére elmondta, hogy a ló­here földet csak egyszer szántotta meg, azt utána jól elboronálta és az augusztusi szántást minden kis eső után megboronálta, a föld állandó porhanyó felszín alatt a talaj feketére beérett. Vetőre is elég volt a rákötött hasábfával megnehezített borona munkája. Tavasszal a búza oly gyorsan fejlődött, hogy nem lehetett meg- boronálni. Két parcellával odébb János gazdának van egy kis szalagnyi zab vetése. A föld rögös, egye­netlen, vadrepce virít a vékony­szálú zab között, ami még a talajt se takarta be egészen. Szé­gyenkezve adja elő, hogy az ősszel nem tudta a földet a sok eső miatt megszántani, mert a szürettel volt elfoglalva, a tavasz- szal megszántotta, de nem boro- nálta el. Vetőmagot későn kapott és amire elvetette, a föld kiszá­radt, nem tudta elmunkálni. Az intéző úr megjegyzi, hogy szüret közben a tehenek feküdtek az istálóban, a Pista gyerek meg­szánthatta volna a földet, de neki is jobban Ízlett a szüret, mint a magános mezei munka, a tavasz- szal el kellett volna boronálni a Nagyothallóknak megváltás a SIEMENS-PHONOPHOR! Uj modern csontvezetéses typusok. Kérj n képéé árjegyzéket. SIEMENS, Budapest, Nagymező utca 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom