Zalamegyei Ujság, 1938. április-június (21. évfolyam, 73-144. szám)

1938-04-15 / 85. szám

2. Zalanegy« Újság i9JC. április 15 A városi gondolat a magyar politikában. Irta: Czobor Mátyás nyug. polgármester. H. IS«”' tökéleteset Nyakkendőt taihnai. Angol sxivetek. Kimuialtam, hogy Klebeisberg beszél, felvilágosít, oktat, irányi mutat és vezet. Nem lehet tehát más kötelességünk, mint felfigyelni reá, az elhivatottra s megszívlelni nagy igazságait, megfogni irányt mutató kezét ás nyugodtan rá lépni arra az útra, amelyen a városi politika munkásai már alapozzák a városi gondolatnak a klebelsbergi nemesveretü pilléreit. A nagy magvető életpályája rö­vidre szabott ideje alatt, de kü­lönösen ku!tuszmini8ztersége ide­jén kutató lélekkel kereste az ál­talános kormányzati politikában óz egész nemzet életét átfogó igazi városi gondolatot Hogy mi vezette őt erre a kutató útjára, rövid, frappáns megálla­pítására utalok : *Nemzetek életé­ben fontos korporációk a városok.11 Majd másutt különösen a vidéki városokra irányítja gondolatme­netét, Írja: „vidéki városaink életének és fejlődésének kérdése a magyarság trianoni korszaká­ban hasonüthatailanu! fontosabb, mint aminő a kiegyezés korában volt. Akkor Budapest fejlesztése volt a jelszó, ma a városiasság szempontjából a vérszegény vi­déki városok és azok hatóköré­hez tartozó vidékek fellendítése az egyik legfontosabb nemzeti probléma*. Majd ismét másu t írja lángoló betűkkel : „Nékem elsősorban az a hivatásom, hogy a közfigyelem fényszóróját arra a tényre is ráveíitsem, hogy vidéki városaink képe redkivül sivár, helyenként rút, európai szemnek egyenesen visszataszító.“ Ezek a megállapi ások termelték ki fáj dalomtól átitatott leikéből gondo­latainak egyik legszebb gyöngy­szemét, hegy „a magyar városok televényföldje a magyar kultúra televényföldje, melyet a Gondvi­selés finom kerti kultúrák szá­mára jelölt ki.u Ennek a finom kér i kultúrának lett elhivatott legelső munkása: KlebeLberg Kunó gróf Mint szakavatott fi­gyelője és munkása közéletünk­nek, jogosan mondhatta „A vá­rosi gondolat a pol l kában“ c. hírlapi cikkében : „Engen aggaszt, hogy kevés szót hallok a vidéki városok érdekében a p3rlament- ben és a sajtóban. Pedig a tör­vényhatósági és megyei városok együttvéve elég sok képviselőt küldöttek fel az országgyűlésbe és igy, ha a városok ügyelnének arra, hogy olyan képvis löket vá­lasszanak, akut a városi gondo­latot meggyőződéibe! ér tudással képv selni is tudják, a kor nagy nyomatékkel léphe nének fel a parlamentben. Annyival megle­pőbb, — Írja tovább — hogy egy öniudalos vár si képviselet­nek kevés jsíét látjuk, mert az általános politika terén nem igen akad átfogó párlképző gondolat... és én aggód'a látom, bogy mind a kormánypártban, mind az el lenzéken a városi érdekek ön­tudatos meglátása, felismerése és képviselete körül vajmi kevés történik.“ Szomorú igazságok ezék és ha (árgyilsgts sunmü nézzük« m..i politikai életet, ma is pon­tosan fedik e nagy várospoliiikus- mk s»avai a rideg valóságot. Ma is hiányzik az igazi városi gon­dolat az országos politikából. Hogy Klebeisberg Kunó grófot mi késztette országos poétikán­kat oly eu yosan érin 6 ezen le- rúj'ó megállapításaira, megint csak idézem Írásaiból a követke­zőket : „Azok a kulturális akciók, melyeket vidéki városokban foly­tattam, arra késztettek, hogy job­ban merüljek el a pártpolitika felett lebegő nemzeti politika egyik legnehezebb problémájába, a várospolitika fontos kérdiietbe. Minden nagyvonalú politikusnak meg kell látnia, hogy a kultúra fejlődésének gócpontjai világszerte mindenütt a városok s attól, hogy vannak e a szó igazi értelmében vett városok, függ jóformán az, hogy van-e valamely országban fogékonyság a művelődés iránt. “ És felteszi magának a kérdést: „Miért nine* mindezek dacára a parlamentben a vidéki városok érdekében öntudatos városi kép­viselet? Meg is adja nyomban erre a feleletet: „Mert gyenge maga a városi gondolat; mert még a városok közönsége maga sem látja annak jelentőségét tisz­tán és nem veszi komolyan azt a választásoknál sem, hinem el­lenkezőleg a legkülönfélébb és esetleges helyi incidensektől, sze­mélyi ellentétekiő!, agitatorisztikus jelszavaktól vezetteti magát a kép­viselőválasztások idején.“ Ez az oka annak, hogy amikor és pedig igen helyesen, a faluk érdekében erélyesen szervezkedett hazánkban az agrártársadalom, hallgatva bölcs vezetőik okos szavaira és Budapest is erőtelje­sen képviselve van a parlament különböző pártjaiban, egyedül csak a vidéki városok sorsáról esik kevés szó; ami esik, az is csak szórványosan egyes szo­morú, de legtöbbször politikai önző érdekekből felfújt esetekből kifolyólag és ezért érdekeik sem részesülnek állandóan oly ápo lásban, amire pedig épen fontos országos érdekekből mindenkor szükség lenne. Ugyanis, ha visszatekintünk parlamentünk több időszakos mű­ködésére, azt kell tapasztalnunk, hogy egy nagy átfogó várospo litikai gondolat által átmelegitett s megtermékenyitett kormányzati tevékenységről mely a magyar vidéki városok egészséges fej ő- dését ?.z ország fejlődési meder­vonalával párhuzamosan sistema- tikusan munkálta volna, alig halaiszoA szó, de nem is volt hallgató, mert ilyen tevékenység nem szántotta mindaddig a nagy magyar mezőket, amíg csak Klebeisberg Kunó nagyszabású kuiturmunkája meg nem indult a kormányzati politikának általa irányított ágazatában. A főváros és annak környékén fekvő váro­sok képviselőin kívül bizony ritkaság számba ment, ha egy- egy vidéki város képviselője a maga tudásával erélyesebb han­got adott volna a vidéki városok érdekében történt felszólalásaiban. Ezek a képviselők is inkább az ' ellenzéki oldalró! kerültek ki, m<g a kormányzópártbél a képviselők nagy számához aiányitottan alig akadt olyan képviselő, aki, ha a párifegydem korlátái között is, de feis.óat volna a mrgyar vá­rosok sorsát mindenben átfogó tárgykörben és alapos felkészült- »éggel, féifits bátorsággal vallot­ta volna meg, hogy városaink és az azokban Iskó városi polgárság épo'y fontos értáktényezói a mi- gyar áilsmmk, mint az agrárla­kosság által lakott falvak, sőt úgy ku'turális, mint közgazdasági és államháztartási szempontodból a magyar városok azoknál sok­kal Eu'yosabban esnek az álla­mi mérleg serpenyőjébe, ennél fogva a magyar városoknak mél­tán lehet az a kívánságuk, hogy ebben az arányban figyeljenes tevőlegesen az ő életükre, mű­ködésűkre és ebben az arányban értsék is meg az ö f másságukat a nemzet egyetemes éledben. Azok a gazdasági, erkölcsi és kullúrális értékek, amelyeket a városi polgárság az állami élet nagy medrébi hangyaszorgalom­mal belehord, Ösztönözték a ma­gyar városok országos szövetsé­gét arra, hogy épen Klebeliberg Kuíió grófot ké j; fel a városok országgyűlési képviselőinek cso­portosítására, hogy a városi gon­dolat at országos politikában a maga nagy fontosságának meg­felelően érvényesülhessen min­denkor az országos politikai te­vékenységben. És ő, aki mindig ennek a gondolatnak volt aktiv munkása és akinek a leikét a &i- mogaió szeretet antennái kapcsol­ták a magyar városok szivéhez, készséggel és nagy örömmel vál­lalkozott e szerinte is nehéz, de mégis há’ás feladatra. Ennek •do t kifejezést városom egy fon­tos ügyével kapcsolatosan hozzá intézett felterjesztésemre 1931. jaauár 23 ávat keltezett s általam ma Í3 legkedvesebb emlékként gondosan őrzött válasz-levélben, amelyben ezeket irji: „Ősimén örülök, hogy a magyar városod polgármesterei megérteiiék inten­cióimat, amelyek a városok kul­turális és gazdasági fejlődését szolgálják. Az elmúlt évek súlyos megpróbáltatásai után minden erőnket össze kell szednünk, hogy váro­sainkat kimentsük abból a helyzetből, amelybe ön­hibájukon kívül jutattak. Törekvésünk csak az lehet, hogy a városi politikát elindiisuk a mai holtpontról és rátereljük a fejlődésnek arra az útjára, amely hivatva van újból uralni a ma­gyar nemre* életét. Kedves köte­lességemnek és feladatomnak te­kintem ezt elősegíteni és mun­kásságommal, amennyire csak tehetem, erie fogok törekedni.“ A nagy miniszter nemcsak vál­lalti, de el is indította a városok áltat óhajtott képviselői csopor­tosítás iránti mo rgalmat, mert amint Írja a Nemzeti Újság 1931. február 22-én megjeíent számában „a magyar városokért* ez. cikkében „A városi problémák nagy fontosságát belátván vezet­tek engem akitor, amikor Bethlen István gróf előzetes hozzájárulá­sával azt a javaslatot tettem az egy*-geg pártnak, hogy aFpitson e párt összes városi képviselőiből városi bizottságot, amely keresni fogja az érintkezézt nemcsak t városokkal, hanem minden té­nyezőkkel is, amely ;k a magyar városok felvirágoztatásában köz­reműködni hivatottak.“ Kimcndbalatfan nagy vesztesé­gére azonban nemcsak Szeged városának, amelynek követe volt, de az ö;sies többi vidéki váro­soknak is, az isteni Gondviselés kifürkészhetetlen akarata elszóli- totta az élők torából ezt a nagy várospolitikust épen akkor, ami­kor a legnagyobb szükség lett voína a városok mentésére elin­dított nagyszerű munkát tovább irányiló vezérre. Hiába remélték a városok, de mind a mai napig nem akadt senki a városi képvi­selők között, aki átvette volna az alkotó nagy kezekből a Mors Imperator által készített zászlót, ameiy a m3gyar városok sorsá­nak szebb jövendőjét csillogtatta felénk. Pedig hál minő hálás fel­adat lett volna átvenni örökét 1 Fo yt. köv. — Pehelykönnyű, vizhatat- lan lodenragUn, bö.beri éa esőkabátok Tóthnál. TELEFON ue. VÁSÁROLJON ÖN IS CSODÁLATOS SZÉP ERFI HÍGÉT NYAKKENDŐT, ELEGÁNS CIPŐT, TOVÁBBÁ A LEGÚJABB NŐI- ÉS FÉRFI DIVATÁRUCIKKET. NAGY VÁLASZTÉK. OLCSÓ ÁR l HORVÁTH JERÖ divatáruüzletében (PLÉBÁMU ÉPÜLET) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom