Zalamegyei Ujság, 1938. április-június (21. évfolyam, 73-144. szám)

1938-06-24 / 140. szám

fiserkesztöség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Izdchenyi-tér 4. ........ Telefonszám 128. PO LITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1'50 pengő, negyed« évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Az iskolák kapui bezárultak és ezzel elérkezett sok-sok ifjú számára a pá'yavá- lasztás ideje. Akik befejezettnek tekintik tanulmányaikat, azok el­helyezkedési lehetőségeket keres­nek, akik pedig folytatni kívánják tanulmányaikat, azok válogathat- hatnah az iskolákban. A törvény­hozás gondoskodott arról, hogy álljanak rendelkezésre iskolák, amelyek a tanulni vágyók képes­ségeinek és hajlamainak megfele­lően fogadják magukba az ifjú­ságot. A legutóbb létesültek a gyakorlati életpályákra előkészítő középiskolák, amelyeknek célja az, hogy az ifjúsággal megked­veltessék az ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági foglalkozást, de érettségi bizonyítványt is adnak. Az bizonyos, hogy a magyar társadalom, amely eddig teljesen indokolatlanul és igazságtalanul lenézte a gyakorlati pályákat, •megváltoztatja majd véleményét és a gyakorlati pályákon működő egyéneket is „intelligens“ embe­reknek tartja, ha tudja, hogy ke­zükben „érettségi“ van. Nagyon bö csen magyarázza ezt a már törvénnyé vált javaslatnak indo­kolása. Így remélhető is, hogy az ifjúság nagyobb számban láto­gatja majd ezeket az iskolákat. Sajnálatos ugyan, hogy a társa­dalom soha sem értékelte magát a munkát, hanem mindig csak a bizonyítványt nézte, bárha annak a tulajdonosa nem is tanúsított min­dig olyan szorgalmat, nem is áruit el olyan tehetséget, nem is mutatott föl olyan eredményt, amely el­ismerést váltott volna ki. Az élet iskoláját nem nézték iskolának, pedig milyen sok de­rék, becsületes, minden tiszteletet és elismerést megérdemlő embert neveit az. Ez volt a magyar tár­sadalomnak talán a legnagyobb bűne. A szellemi és gyakorlati pályák között binai fa! meredezeít és egy másik kínai fal választotta el ettől a két rétegtől a szorosan vett fizikai munkások rétegét. Azután külön elválasztott réteg­ként szerepel a falvak földművelő lakóssága és a többi„aisóbbrangu“ testvér. Azt mindenki tudja, hogy olyan egyenlőségről, mint amilyen füszái és fűszál között van, ál­modni sem lehet; ellenben meg­követelhető az, hogy a nemzet­nek minden tagja igazi testvér­nek tartsa egymást, s munkájáért, ha azt becsületesen végzi bárki is, lenézés ne legyen osztály­része. A magyar ember nem úrgyü- lölő, nem ellensége a tekintély­nek. Ismeretes arról a tulajdon­ságáról, hogy megsüvegel min­denkit, tehát é! benne a tisztelet- érzés, a tekinlélylisztelet. De egyet nem ismer: pusztán parancsra, kényszerítésre, tiszteletet adni va­lakinek. Amikor tehát részint iskolai képzettséggel, részint a gyakorla­ti pályáknak, a fizikai munká­nak jogos feldicsérésével a mun­ka elismerésére és megbecsülé­sére hatalmas áramlat indult meg az országban, amely az ország- házban is folytatódott, akkor az úgynevezett „felsőbbeknek“ is lejebb keil száilniok. Lássák ben­Budapest, junius 23. A Hangya szövetkezet negyvenéves jubileuma alkalmából ma délben hatalmas- arányú kongresszus volt a város­ligeti ünnepi csarnokban, amelyet húszezer főnyi közönség (öltött meg. Balogh Elemér elnök megnyi­tója után vitéz Imrédy Béla mi­niszterelnök mondott beszédet. — Azért jöttem — mondotta —, hogy hangot adjak annak a szeretetnek, amely a kormányt a szövetkezeti eszmével és annak munkásaival szemben eltölti. As a munka, amit önök folytainak, valóban építő munka. Először, mert ez a tábor nem a más há­zát akarja lerombolni, hanem a sajátját akarja felépíteni és nem más élői akarja a levegőt elszívni, hanem a kisemberek százezreinek akar lehetőséget adni, hogy ők is friss levegőt szívhassanak es erő­höz juthassanak. Azoknak, akik sanda szemmel néziK a szövetke­zed munkát és az annak nyuj'olt kormánytámogatást, azoknak üze­ni : nincs igazuk, tévednek, mert az a gazdasági megerősödés, amely a szövetkezeti munkátköveti, nem áll meg a közvetlenül érdekeitek­nél, hanem tovább gyűrűzik a magyar gazdasági életben. Több munkát ad az iparosnak és a Már évek óla húzódik a gyám­hatósági törvény revíziójának a keresztülvitele s ezzel párhuza­mosan a vármegyei és városi árvaszékek államosítása kérdésé­nek a megoldása, A vármegyék alispánjai és ár­vaszékek einökei nagyrészének az az álláspontja, hogy a gyámha­tósági törvény szükségszerű re­formja a gyámügyi igazgatást továbbra is hagyja meg az ön­nö c az „alsóbbak“ a különb test­vért, de ne a gőgös „nagyobb urat“. Leereszkedéssel, nyájasság­gal lehet a testvéri szeretetet fo­kozni, békés együttmunkálkodást biziositani; gőggel, rideg elzár- kózottsággaf, lenézéssel, meg nem becsüiéssel azonban csak ellenséget lehet tenyészteni. gyári munkásnak, több munka­helyet az intelligenciának. Ez a munka nagyobb fogyasztómennyi- ségeí és forgalmat eredményez, s ebben megtalálj! számítását a tisztességes magyar kereskedő is. A magyar kormány a szövetke-- zeti munkát támogatja és íámo- galni fogja a jövőben is. A mil­liárdos programm keretén belül I súlyos milliókat fordítunk a mező- ga disági kisemeberek értékesítési problémájának megoldására és ez az összeg túlnyomó részben a szövetkezeteken, a Hangyán ke­resztül jut e! a falu népéhez. Beszéde végén hangsúlyozta a miniszterelnök, hogy a . szövetke­zed munkának elsősorban az ön­segélyre kell támaszkodnia, mert ez biztosítja a legnagyobb meg­erősödést. A lelkes tapssal fogadott be­széd u*án Wünrchier Frigyes ve­zérigazgató javasltára a kon­gresszus elhatározta, hogy me­morandumot juttat el a kormány­hoz. Ebben 1.486 szövetkezet és 635 ezer tag nevében kéri, hogy a falu népe saját szövetkezeti szervezetein keresztül döntően szólhasson bele az egész értéke­sítési kérdésbe és ehez meg­kaphassa a szükséges tőkét. kormányzatok hatáskörében, nem­csak azért, mert ez a magyar jogéletnek évszázados formája, hanem azért is, mert a gyámügyi igazgatásnak ez a módja gya­korlatilag kitünően bevált. Ezzel szemben az egymást ed­dig felváltó kormányok álláspont­ja az államosítás felé hajiott. Azonban mindezideig semmiféle olyan intézkedés nem történt, amely pro vagy kontra ezt a Imrédy miniszterelnök sikra szállt a szövetkezeti munka mellett a Hangya kongresszusán. Küszöbön a vármegyei és városi árvaszékek államosítása ? fonlos kétirányú kérdést tisztázta volna. Az Imrédy-kormány — úgylát­szik — a gyámhatósági törvény J revízióját is napirendre szándéko­zik tűzni s ezzel együtt dönt majd abban a kérdésben is, hogy államositja-e, vagy továbbra is meghagyja az árvaszébet az ön- kormányzat kezében. Ugyanis le­irat érkezett az illetékes minisz­tertől az alispánokhoz, s abban statisztikai adatok sürgős meg­küldése iránt intézkedik arra vo­natkozóan is, hogy az árvaszék ügyeinek ellátása mennyi költsé­get igényel. Általában pedig tájé­kozódása arra enged kö­vetkeztetni, hogy közelebb va­gyunk oiyan megoldáshoz, amely a vármegyei és városi árvaszékek államosításához vezet. Ferencesek Dunántúlon. A ferencesek Mariana rendtar­tományának most megjelent név­tára érdekes adatokat tár elénk a 700 éves rend magyar tagjainak működéséről. Megtudjuk a név­tárból, hogy a rendtartománynak tizenhat rendháza van, amelyek közül tizennégy konvent, kettő pedig rezidencia. A tizenhat rend­házban 255 rendiag lakik, akik közül 95 felszentelt pap, 52 pap- növendék, 108 pedig segéd- testvér. Ezeken kívül más 22 rendtag külföldön tartózkodik, egy egyetemi tanár Rómában és ugyanott 4 egyetemi hallgató és egy segédtestvér, nyolc egyetemi hallgató különböző külföldi egye­temeken, három páter és öt se- gédíesivér pedig a távoli misz- sziókban teljesít szolgálatot. Meg tudjuk még a névtárból, hogy a rendtartomány vezet nyolc plé­bániát, s ezeken pásztoréi 60,272 hívőt, tanilanak 21 iskolában 5922 gyermeket, s megtért veze­tésük mellett egy év alatt 22 másvüllásu. A rendnek Eszter­gomban Magyarországon egye­dülálló középiskolai intézete is van, amelybe cgak bentlakó nö­vendékek járnak s ezek száma (7 osztály !) 304 volt. A világi úgynevezett harmadik rendiek száma 2289. Érdekes az egyes rendházak után feltüntetett egy év alatt kiszolgáltatott* szentáldo­zások száma, amelyeknek összege 859.060. Az egyes rendházak egyház- megyei eloszlásában a veszprémi vezet, amelynek területén 8, az esztergomiban és szombathelyiben 2—2, Székesfehérvárott 1, három pedig a megszállt Burgenland te­rületén van. A névtár fölsorolja továbbá a az egész rend és rendtartomány kormányának tagjait: Álíalános rendfőnök Leonardo M. Bello, a tartományfőnök pedig Scheirich

Next

/
Oldalképek
Tartalom