Zalamegyei Ujság, 1938. április-június (21. évfolyam, 73-144. szám)

1938-06-05 / 126. szám

2. Zalamegyei Újság 1938. junius 5 <fc-ii itt nrr A varrótanfolyam egynapos kiállítása a MAkSz-ban. Irodalom. — Ady élete; világa és mű­vészete címmel igen értékes ta­nulmányt irt s azt füleiben is kiadta Bucsis Gyula dr. zala­egerszegi gimnáziumi tanár. Ady Endréről elmondhatjuk, hogy fel­lépésével egyszerre két táborra osztotta az irodalom iránt érdek­lődő közönséget. Az egyik tábor a leghatározottabban mellette, a másik ugyanolyan határozottság­gal, valóságos elszántsággal el­lene foglalt állást. Bucsis dr. előszavában hangsúlyozza, hogy dolgozata akkor érné el egyetlen sikerét, ha megindítója lehetne egy kristályosító folya­matnak, amely után a több párt­állás irányában vonszolt-tépett Ady végre megszobrosodik előt­tünk. Épen ezért ismerteti kellő részletességgel Ady Endrének éle­tét, világát és művészetét a hiva­tott kritikusnak életlátásával, ala­pos tanulmányozással és tárgyi­lagossággal. Végül felállítja a merieget Ady életművéből s a hiányok és veszteségek oldalára áUitja ezeket a főbb tételeket: Hangulatokra, intuitiv megérzé­sekre szorítkozó vallási élet; meddő biológiai életszemlélet és életimádat; a magyarság sorsá­nak rossz befolyásolása; üres anyagiasság; a szerelem eler­nyesztő ábrázolása; tétlen kábult- 8ág és fáradtság. A nyereségek pedig: a gyermekkor Isten-érzé­sének megmentése; a magyarság sorsának helyes felismerése; a nemzetéért aggódó szeretet meg­mentése ellenkező szélviharok közt; a szociális igazságokért való kiállás a költészetben ; az akkor elmellőzölt lírának újból való fontossá tétele; új írói mű­vészet és új, ősromantikus jel­legű, nagyszerű magyar nyelv. A füzet megrendelhető a szerzőnél. — Gyermekkor, serdülőkor, nevelés. Olasz Péter S. J. dr. könyve. Szerző művelt szülőknek, nevelőknek, de a nevelésügyi problémák kutatóinak is szánta művét, amely már csak azért is megérdemli a figyelmet, meri ráirányítja az érdeklődést a gyer­mekre, akiről ma annyit beszél­nek, de mégsem törődnek vele eléggé, továbbá a nevelésre, amelyhez mindenki —■ akar ér­teni, de olyan kevesen érlenek hozzá. Rámutat arra, ki is az a gyermek és, hogy ha valaki ne­velni akar, mi mindent kell tud­nia, mennyire keli ismernie a nevelésre szoruló egyént. Nagy dolog a nevelés, olyan munka, amit könnyedén elintézni nem le­het. Meg kell ismern alaposan a gyermek lelkét, s ha azt megis­mertük, akkor a nevelésíudo mányt kell a tudományok közölt első helyre állítani. Ma még — sajnos — meglehetősen hátulsó sorokban foglal helyet, mert hát „csak" gyermekkel foglalko­zik, amiből nem lehet pénzt elő­teremteni. Bár nem értünk min­denben egyet a szerzővel, de, mert Istennek legrágább adomá­nyával, a szülőnek legféltettebb kincsével, a nemzet jövőjével fog­lalkozik azzal a szeretettel, amit a gyermek megérdemel azért ajánlhatjuk is a könyvet mindenkinek, aki kellőképen ériékeli a gyerme­ket és aki az embernevelést nem tartja másodrangú kérdésnek. Kapható a Zrínyi könyvkeres­kedésben is. —y. A háziipari felügyelőség és a vármegyei népművelési bizottság által szervezett zalaegerszegi sza­bás varrás tanfolyam befejezte háromhónapos működését. Leányok és asszonyok tanulták Kiss Margit oki. tanárnő szaksze­rű és lelkes irányítása mellett a szabást-varrást és feltűnően jó eredményt érlek el. Kiss Margit a kiváló hozzáértést ad a ehez a munkához, a résztvevők pedig az odaadó szorgalmat, igy nem csoda, ha az ügyes ujjak alól szebbnél-szebb és ö.letesebbnél- ötletesebb munkák kerültek ki. A tanfolyam résztvevőinek jelen­tős része ezelőtt egyáltalán nem tudott várni és a legnagyobb di­csérete a tanfolyamnak, hogy most, három hónap után a hall­gatók nemcsak a varrást sajátí­tottak el, de a szabás művésze­iét is megtanu ták. Meglátogattuk a tanfolyamot Ezzel a címmel nagyon is fi­gyelemre méltó cikk jelent meg a „Katolikus Szemle“ legutóbbi számában Stoltz Dánieltől. A cikkből az alábbiakat közöljük: A világháború és az utána kö­vetkező forradalmak eszméltették rá a magyarságot komolyabb formában arra, hogy nyelvünk megtanulása és a magyar közös­séghez való tartozás hangoztatása nem jelent egyben asszimilálódási is a magyarsághoz. A háború előtti kiegyensulyozotl gazdasági életben nem is vették észre, vagy ha észre is vették, nem érezték nyomasztó súlyát a zsidóság tér- foglalásának a gazdasági életben és az értelmiségi szabadfoglalko zások terén. Ezt észrevenni és szóvátenni hálátlan feladat is volt abban az időben, amelyben az állampolgári egyenjogúság elve kifejlődött s a magyarsághoz való tartozásnak kritériuma a nyelv íadnia mellett legfeljebb még csak annak külsőséges egyéni inegval- lása volt. A tipikusan felületes gondolkodásnak ebben a korában érzelmi, szellemi és etikai azono sulást senki sem keresett. A világháború megpróbáltatásai, amelyek a polgároktól a iegíelje­és gyönyörködhettünk a kiállí­tásra kerülő szép anyagban. Jó szabású felsőruhák, női és férfi fehérneműk, gyermekruhák kerül­nek a tanfolyam zárókiállitásárs, amelyet holnap, vasárnap délelőtt 10 tői 1 óráig és délután 3 órá­tól 5 óráig tartanak nyitva a Mansz helyiségében. Kü ön érde­kessége lesz a kiállításnak a gaz­dag anyagon kívül az a szép msgyarosszabásu formaruha, ame­lyet a résztvevők a kiállítás ide­jén viselnek. A tanfolyam jó eredményéi elősegítette az az összhang, amely végig uralkodott a tanárnő és a résztvevők között. A hallgatók megszerették Kiss Margit tanár­nő», de ő is tanítványait. A baráti érzést ápolják tovább vasárnap este, amikor vendégek bevonásá­val összejövetelt rendeznek a Mansz székházában. sebbjönfeláldozást követelték, véget vetettek ennek a gondtalanságnak. Ezekben az években már nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a kérdést, hogy ki hogyan tett eleget kötelességének. Vitán kivül hagyva azt a kérdést, hogy a zsidóság számarányának meg­felelő mértékben teljesítette ehad­kötelezettségét, mérlegelni kezdték a kötelességteljesités formáját és milyenségét s egyszerre nyilván­valóvá lett, hogy egészen külön­böző szerepet vitt a háborúban a zsidóság és a magyar nép. Min­den különösebb számitgatás nél­kül feltűnt, hogy bár a zsidóság a tartalékos tisztikarban száma­rányát meghaladó módon volt képviselve, a rajvonalban harcoló közlegények sorában csak muta­tóba akadt zsidó. Egy ezer főből álló gyalogoszászlóalj 22—25 tiszt­je között a legtöbb helyen volt öt vagy akár tiz zsidó is, de a le­génység sorában arányszámuk legfeljebb, ha az egy százalékot érte el s annak a tiz embernek is jó része irodai, konyhai, egész­ségügyi vagy más olyan szolgá­latot teljesített, amelynek veszé­lyessége messze mögötte maradt az arcvonali szolgálaténak. A be­vonultatott zsidók száma egyenes arányban nőtt a harcvonaltól való távolsággal s csúcspontját érte el a hadi üzemekben. Épen ilyen lehetetlen volt észre nem venni a vesztett háborút követő forradalmi időkben, hogy akkor a zsidóság számarányát messze tulhaladóan vitt vezető szerepet. Tárgyilagosan Ítélkezve, a zsi­dóságnak ezt a szerepét sem gyá­vaságnak, sem árulásnak minő­síteni nem lehet. Egyszerű és ter­mészetes következménye volt an­nak a ténynek, hogy érzelmi kapcsolatai a magyarsággal nem voltak olyan erősek, hogy az emberileg legnagyobb áldozatok meghozatalára késztették volna őket. Ezekben az időkben vált nyilvánvalóvá, hogy egyes zsidók ugyan hősi fokban asszimilálód­tak a magyarsághoz, de nem asszimilálódott a zsidóság, mint tömeg. Mert hiszen, amint egyes magyarok gyávasága a háborúban vagy megtévelyedése a kommün alatt nem bizonyítja azt, hogy a magyar nép a maga egészében gyáva és kommunista érzelmű, épen úgy nem lehet a kivételes jelenségekből az egész zsidóság­nak a magyar faji és vallási kö­zösségbe való beolvadására kö­vetkeztetni. A tömegszellem, amely képte­len a higgadt mérlegelésre, a for­radalmi megmozdulások elfojtása után szenvedélyesen és sokszor igazságtalanul nyúlt hozzá a zsi­dókérdéshez. Lélektanilag min­denesetre érthető, hogy a fájdal­mas ébredés egy rózsaszinű álom­ból elkeseredést és gyűlöletet vál­tott ki. Az Istóczy féle mozgalom után 1919-ben indult meg a má­sodik antiszemita mozgalom, ame­lyet „keresztény kurzus“ néven ismerünk. Amilyen szertelen len­dülettel kezdődött, épen olyan hirtelen csillapodott le s rövid pár éven belül teljesen ellaposo­dott. Egyetlen konkrét eredménye a főiskolai „numerus clausus“ behozatala volt. A zsidóságnak a közhivatalokból való kirekesztését túlzás volna eredményként elköny­velni, mert hiszen ez a pálya volt a múltban is az, amelyet a zsidóság sohasem ostromolt na­gyobb hévvel. Tény viszont, hogy a „keresz­tény kurzus“ folytán a zsidóság alig alig vesztett tért a szellemi, művészeti életben és a sajtóban, a gazdasági életben pedig régi fölényét csak gyarapította. Természetes, hogy a magyar­ságnak azt a részét, amelyben a világháború és a forradalmak idején tudatossá lett a zsidóság érzelmi és szellemi különállása, a „keresztény kurzus“ eredménye nem elégítette ki és nem nyugtatta meg. A magyarság szempontjából helytelen, a zsidóság szempont­jából azonban egyenesen vészé­Mosó selyem csinos választékban és mintákban 76 fillér Sohülz-nél. Kedvező feltételekkel be> szerezhető F fűszer- és csemege, kereskedésében! Zalaegerszeg. A zsidókérdés lényege.

Next

/
Oldalképek
Tartalom