Zalamegyei Ujság, 1938. április-június (21. évfolyam, 73-144. szám)

1938-06-02 / 123. szám

XXI. átfolyássá 123. fixám. Ára 8 fiilép Faleíős szerkesztő: He?boly Ferenc. 1938. junius S9 CsStörtők. Szerkesztőség és kiadőhivaf r-!laegerjr?g, II POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak; egy hónapra 1*S0 pengő, negyed­giéchenyi-tér 4. Telefonszám 128. || Meijeterk hl'kö/nap a kora délu*5ni órákban évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Nyugatról jótanácsokat, intelmeket, Kels'rő! meg repülőgépeket, bombavelőket kap Csehország, hogy elintézhesse azokat a kisebbségi ügyeket, amelyek ezt a mesterséges tákol­mányt széimálással fenyegetik. És, amint a jelek mutatják, a csehek inkább hallgatnak Keletre, mint Nyugatra. Erődítéseket építenek a határokon, a nemzetiségi kérdés­sel pedig amerikáznak. A szovjet kitartásra buzdítja őket és a cse­hek ki is tartanak mellette. Az európai diplomácia, amely év­századokon át megszokta az ólom­lábakon való sétálást, ahelyett, hogy megalkotása után hamaro­san el is tüntette volna ezt a viperafészket, olyan tanácsokkal látja el, amelyek még jobban összegabalyítják a helyzetet. Ezek közé tartozik a svájci mintára valé átalakulás, ami lehet esetleg kedvező a szudétanémeteknek, ta­lán a tótoknak, de semmiképen sem lehu megfelelő a magyarok­nak és ruténeknek. Tudni kell ugyanis, hogy a szudétanémetek lulajdonképen az osztrák császár • szágba olvasztott Csehországhoz tartoztak, tehát, ha széleskörű ön­kormányzatot kapnak, tartozhat­nak a prágai központi kormány alá, vagyis azon a vidéken meg­maradhatnak Csehország mostani botárai. A magyarok, tetők ó: ru­tének azonban mindig a magyar birodalomban laktak, a magyar áüameszmének hívei voltak (le­számítva egynéhány nrjkJ sodott tótól, akik már megbánták, hogy az elszakadást kimondották), ezeknek tehát igazán nincs ke­resnivalójuk a cseh államban, ezekhez semmi joguk nincs a cseheknek, Amint a nyugati vé­leményeket olvassuk, nr ^áHapit- haljuk, hogy nap nap u^n töb ben szólalnak föl az ellen a terv ellen, hogy a szövetséges állam­má átalakítandó Csehors^vb \ bentmaradjanak a magyarok. Most már mindhatározettabban követ llk a határmódositásokat Magyar- ország felé azzal a megokoiással, hogy addig, mig ez meg nem történik, még csak rövid ideig tartó békére sem lehet számítani. Sőt, határmódositás esetén sem következhetik be állandó béke. A régi magyar határok visszaállítása teremt csak állandó helyzetet. Meg kell tehát különböztetnünk a szudétanémetek igényeit a magyar igényektől. Nekünk nem kell az integer csehszlovák állam határain belül autonóm magyar terület, nekünk azok a birtokok kellenek, amelyek ezer éven át Magyar- országhoz tartoztak, amelyek a csonka országgal minden tekin­tetben egybeforrva alkották az egységes Magyarországot, a ma­gyar királyságot. Hálásak vagyunk a szudétanémetek iránt, hogy len­dületet adtak a csehországi ki­sebbségek törekvéseinek, de mi bele nem egyezhetünk abba, hogy a főiünk erőszakkal elveti terüle­tekből egészítsék ki a szövetsé­ges cseh államét. Az eddigi hely­zetet tűrnünk kellett, mert le­fegyvereztek bennünket, de most, amikor recseg* ropog sz örőkéle- íünek hirdetett Csehszlovákia és mindenki, akit a csehek lábai elé kényszeritettek az oktalan béke­kötések, megmozdultak, s meg­mozdulásukat mindenféle okokkal támogatják, akkor elő a mi kö­vetelésünkkel is, amit alaposan indokolhatunk is. A Felvidék soha­sem volt a cseheké, nem volt so­hasem az osztrák császárság alko­tórésze, nem lehet tehát akkor, mi­kor van Magyarország, másnak, mini Magyarországnak a területe. Tízezrek áldoztak Székes­fehérvárott Szent István és Prohászka püspök emlékének. Eíutsiic^ PaceSü pápai legátus. — A kor- ^láiifzé és a legátus nyilatkosatai­Budapesf, junius 1. Pacelii bí­boros legátus kedden délután utazott el Budapestről. Délután a kormányzó teáján vett részt, az­után a kormányzói pár meleg búcsút vett tőle. A legátus 6 óra előtt kihajtatott a Keleti pályaud­varra, Az útvonalon végig óriási tömeg ünnepelte, a pályaudvaron pedig a kormány tagjai és az ország előkelőségei, valamint diszszázad búcsúztatta. A vonat a megjelentek leltres éljenzése, va­lamint a pápai és magyar him­nusz hangjai melleit gördült ki a pályaudvarról. A legátust Nagy­kanizsáig elkísérte Serédi herceg­prímás. Útközben a legátust me­legen ünnepelték. Pacelii ünneplése Nagykanizsán. Pacelii bíboros államtitkárt a nagykanizsai pályaudvaron tegnap este, bár hivatalos üdvözlés nem volt, nagy tömeg búcsúztatta lel­kes éljenzéssel. P. Czirfusz Vik- (@rin plébános üdvözlő szavai után a legátus kiszállott a vonat­ból, elvegyült a tömegben és ál­dást osztott. Mikor a vonat to­vább haladt, a bíboros magyarul kiáltotta: Éljen Magyarország, Éljen Krisztus Király. A Nsgykanzsáig vele utazó Serédi hercegprímás kijelentette, hogy a budapesti kongresszus méreteiben túlhaladta az eddigie­ket, olyan sok bíboros, püspök érkezett ide, Nagyon sok külföldi barátot szereztünk a kongresszus­sal. A Nemzeti Újságnak a pápai legátus buciunyilatkezatot adott. Hangsúlyozta a legátus, hogy a kongresszus nagyszabású ünnep­ségei a mai körülmények közölt különlegesen spirituális jelentő­séget kaptak. Mialatt világszerte gyűlöletet szítanak, a régi Európa mégis visszaemlékezik arra, hogy a civilizáció sarkköve csak az Evangélium lehet. Meghatottsn láttam megnyilatkozni Krisztus király uralmát a hűséges töme­gekben és az ország hivatalos vezetőiben. Megnyugtató, felemelő megnyugtató volt ez a látvány és [ a jobb jövő .jményi. keltette. Nyilatkoztak elutazásuk előtt Hinsley és Verdier bíborosok is. Hin8ley biboros ezeket mondotta: Megszerettük Magyarországot mindannyian, akik eddig nem ismertük ezt az országot és most itt lehettünk. Verdier párisi biboros érsek ezeket mondotta: — Büszkék lehetnek, nagyon büszkék. Csodás az, amit a ma­gyarok véghez vittek ezekben a napokban. Fegyelmet, áhítatot és vendégszeretetet láttunk bárhova is néztünk, a legmagasabb osztá­lyoknál ép úgy, mint az utca tö­megeinél. Mélyen megkapott az a szellem, amely a kongresszusi napok alatt körülvett. De nem­csak erre a szellemre leheti5Tk büszkék, de arra is, hogy ilyen híven megőrizték gyönyörű ha­gyományaikat. A régi hagyomá­nyok ilyen megőrzése nagy erőt, nagy kincset jelent az országra s a nemzetre. Budapest, junius 1. Pacelii ál­lamtitkár a Petit Párisién szer­kesztőjének adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy páratlan szép- ségüek voltak a budapesti ünnep­ségek. Mélységes hatást tett rá a kormányzó, Imrédy miniszterelnök és a többi méltóságok beszéde, s az égési ünnepség. A nagy­arányú hódolat nem neki, hanem a Szentaíyának szólt. Az Osservatore Romane buda­pesti szerkesztője előtt nyilatko­zott Horthy Miklós kormányzó is. Köszönetét mondott a világ­sajtónak, amiért a kongresszus és Magyarország ügyét olyan meg­értéssel karolta fel. Utalt arra, hegy történelmi esemény játszó­dott le Budapesten és talán ez is I közelebb viszi a világot az igaz­ságos békéhez, mert a kongresz- szus a nemzetközi megbékülés jegyében folyt le. Székesfehérvár, junius 1. Az országjáró Szent Jobb az arany­vonattal ma érkezett Székesfehér­várra az esztergomihoz hasonló fényes külsőségek között. A Szent Jobb fogadására a feldíszí­tett pályaudvaron megjelentek az egyházi és világi hatóságok ve­zetői, valamint a különféle intéz­mények küldöttségei. Az ünnepségen igen sok egy­házi méltóság veti részt. Ott volt Serédi hercegprímás, Angelo Rótta pápai nuncius, sok magyar és külföldi püspök, valamint ren­geteg prelátus, apát, kanonok és plébános, szerzetes. A Szent Jobbot diszfogaiok és bandériumok kisérték a Boldog­asszony térre, ahol Angela Rótta pápai nuncius mondott szentmi­sét. Szentmise után káprázatos körmenetben vitték a Szent Job­bot az egykori királyi vár helyé­re, a romkertbe és ott Szent Ist­ván koporsóján helyezték e!. Óriási tömeg vonult el a szent király ereklyéje előtt, miközben az énekkarokból és zenekarokból áliandőan felzugiak az ősi magyar egyházi enekek; leggyakrabban Szent István dicsőítő énekének megkapóan szép daliama. Az elvonult csoportok csodálatos ké­pet nyújtottak. Ezrével vonultak el a leventék, cserkészek, a ma­gyarruhás diáklányok és diékfiuk, a színes öltözetű falusi küldöttsé­gek az egész vármegyéből, a céhek csoportjai. Az egyházi szertartás után a Szent Jobbot embererdő sorai között vitték a Szent István székesegyházba lo­vasbandérium kíséretével pompás diszfogaton. A Szent Jobbot a papság, József főherceg, a kor­mány képviselője, diszmagyaros főnemesek követték. Délután újabb nagyszabású, mélyen megható ünnepe volt ag ősi koronázó városnak. A 11 éve elhunyt Prohászka püspök ham­vait helyezték el az Ottokár temp­lom márvány síremlékében. A koporsót átvitték a Szent Anna kápolnából a rendkertbe ás kata- falkra helyezték hatalmas tömeg jelenlétében. Innét Ottokár püs­pök hamvait az emlékére épitetf templomba kisérték és örök nyu­galomra helyezték. Az ünneps; < gén Glatlfelder Gyula Csanádi püspök beszélt, aki annak idején a temetési szertartást is végezte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom