Zalamegyei Ujság, 1938. április-június (21. évfolyam, 73-144. szám)
1938-05-15 / 109. szám
4 Zrfanegyei Újság A beláthatatlan berek egyik zugában ismét kerek tócsához jutottunk; elsiettünk mellette. Alig hogy egyet kettőt léptünk a nedves szélén, gyönge kis hangon szólt egy madár a közeli sűrűségből a szomszédban levő társához : tik-tik, tik-tik 1 Ismerem én is a madarak beszédjét és megértettem, hogy közeledő veszedelmet jelentett az egyik a másiknak. Bizonyára itt költ valahol a fészkén, amelyik válaszol: tik-tik 1 Kutatom, hoí ül a gazos földön? Ott a kardlevelü sástő közepén lapul meg a palaszinü vízicsibe ; piros foltja van a homlokán. Bizik abban, hogy nem fogom észrevenni s ezért nem mozdul. . . De a szeme fénylik és bár ez csak kicsiny fekete gyöngypár, mégis kifejezésre talál benne minden aggódása, mellyel most rám tekint. . . Mégegyet léptem feléje ... a madár felkiáltott és elsurrant . . . féltucat tojása, a kedves kis teremtésnek minden boldogsága, ott feküdt előttem védtelenül. Dehogy dúltam volna fel. ezt a meleg kis hajlékot! Csak szeretettel néztem s a képét hoztam el magamnak egy régen ott eltöltött szép napom emlékéül ! Régen volt, bizony régen: 1889 - ben; közel félévszázada már. Azóta megváltozott a Kisbalaton képe; más az élete, mint hajdan volt és szomorúbb a vidéke 1 Lecsapolták a vizét, kiszárították majdnem egész területét. Pedig nincs nagy hasznuk belőle, mert terméketlen a tőzeges földje. A világháború utáni évben idejöí? külföldi íudósüék, világiátött természetkutaiók csodálkozva nézték hazánknak ért a termíszstadta kincsét, a Kisbalaton párafían madárbirodalmat. Idejáró hollandusok magas kilátótornyot építettek maguknak a terjedelmes nádas szélére, hogy az akkor még élénken nyüzsgő madárélelet tanú5 mányozhassák. A?, újabban gátak közé f 3 golt és kiegyenesített Zala folyó csaíor- namedrében azonban lefolyt néhány év alatt az éltető elem s ezért most már kihalt, elnémult a széles völgye. Amikor én mostanában Keszthelyre költöztem, látni óhajtottam megint a régen ismert természetes szépséget... Tavaly, hogy ott jártam, szinte sirt a lelkem ... a messzeiáió torony ott maradi, de a madarak ezrei elvándoroltak! Aíig néhány pár kócsag és gém él még az Országos Madártani Intézet védelme alatt álló egyik 82Ü* öbölben ; a kiszáriiott széles nagy léfenék ellenben sivár, élettelen 1.... Szomorúan csak ai- konyodá&t láttam tehát a hajdan gazdag és hires kisbalatoni madárbirodalomnak 1 Tudatlanság ős önzés rontotta meg hazánknak ezt a másutt nem látott szép vidékét. * (Előadta a szerző vetített képek kíséretében a „Pénteki Bor gazda Társaság“ ez évi társasvacsoráján, a Budai Polgári Körben.). — Agyvérzésre hajlamos idősebb embereknél, akiknél igen fontos, hogy erőlködés nélkül mindennap könnyít bélkiürü lésük legyen, a természetes „Ferenc József“ keserüviz — reggel éhgyomorra egy kis pohárral bevéve — a lehető legjobb szolgálatot teszi. Kérdezze meg orvosát. A pajzsszegi harang szava. Felhőzött az ég. Eső szemerkélt. A szél is nyugtalankodott. Fázósan húztam össze magamat a kocsin, amikor Fehérvasárnap harangszentelésre igyekeztem Pajzsszegre. Amint a pajzsszegi határba értem és két szemem szinte éhesen falta a vetések üde zöld színét és a kis falu nagy utcájában felhangoskodtak hozzám az első „jónapot kívánok“ köszöntések, valahogy elszorult a szivem. Hogy a dicsértessék he- , lyett ilyen hétköznapi köszöntéseket kell hallanom. A költő jutott eszembe: „Miről apám nagy búsan szólt, hogy itt hajdan szebb élet volt“. Lehunytam sze- ! meimet és képzeletem a mai Pajzsszeg és Barabásszeg helyén látta a régi hires Becsvölgyét Szent Hadrián templomával, a középkori katolikus lélek buzgó megnyilvánulásaival. A gyermekek piros ajkán csak úgy csi- csergett a legszebb köszöntés, amely az asszonyok ajkán dallamossá lett. A kemény férfiak szájából pedig úgy hangzott, mintha orgona búgott voina fel. Becsvölgye maga, hihetőleg a XIX. század elején pusztító tűzvész áldozata lett. A katolikus ! hitéletet pedig a reformáció nyomta el. A régi katolikus templom protestáns kézre került. A nagy Biró püspök ugyan nem feledkezett meg Becsvölgyéről sem, amikor a törvényes rendeletek segítségével azon fáradozott, hogy a protestánsok által elfoglalt, eredetileg katolikus templomokat visszaszerezze a katolikus hívek számára. Bár a legfelsőbb hely Ítélete kedvező és kijelentik, hogy a becsvölgyi templom a hazai törvények és a katolikus hívek jogos igénye alapján katolikus templom, mégis a Helytartótanács helytelen taktikája megfosztotta a katolikusokat attól, hogy régi templomuk birtokába jussanak. Teljesült az írás szava : „Megverem a pásztort és elszéled a nyáj". Templom és pap nélkül a katolikus élet egyre csenevé- szedett. A hitélet izmai elpetyhüdtek és lassan odajutottunk, hogy a régi Becsvölgy katolikus népe ősi vallásának csak halvány fogalmait, ha megőrizte. A pajzs- szegi katolikus hitvallásos iskola lelkipásztori segítség nélkül csak tört rész munkáját végezhette el. Egymagában egyébként is elégtelen volt arra, hogy biztos kezű védője legyen a katolikus hívek lelki értékeinek. A protestánsok között élő és a későbbi keletkezésű pajzsszegi katolikus iskolától távoleső katolikus hívek gyermekei kénytelenek voltak pro testáns iskolába járni. Ez a körülmény — magától értetődik — újból csak nem lehetett előnyére a katolikus érdekeknek. Sőt, mondhatjuk, hogy minden lelki megindultság nélkül, teljes közönyösséggel hagyták oda ősi vallásukat és lettek protestánsokká, ha anyagi érdekeiket szolgálhatták ezzel a ténnyel. A vallásváltoztatásnak szinte száz százalékig anyagi természetű okai voltak. De könnyen is ment, hiszen a lassan kihunyó hitet nem ápolhatta az oltár tüze. A kényszerű lelki vakságba nem tudott bevilágítani a tabernákuium örökmécsese. Az elközömbösödött Iel- kiismeretet lánglelkü papok szava nem rázhatta fel. Mindez hiányzott. Nem volt. Ki hinné, még a pap alakja is teljesen ködbe mosódott náluk, úgyhogy, amikor az utolsó években reverendás pap megfordult közöttük, a gyermekek félve menekültek, mert ilyen embert még nem láttak. Óh, nem túlzás, hogy a Szív ázsiai állapotokról irt, amikor Pajzsszegről emlékezett meg és felhívta a katolikus magyar társadalom figyelmét a pajzsszegi kuráciára. A többnyire protestáns iskolákban nevelődő katolikus if- fuság a hitét is alig ismerte. Annyira, hogy akárhány az első szentáldozáshoz akkor jutott el, amikor már élettársat kellett választania és az a kiszemelt élet- társ épen katolikus volt. Ha pedig protestánshoz húzta a szive, akkor persze elmaradt a szentgyónás, szentáldozás. Akkor egyszerűen „kigyónt“, vagyis protestánssá lett. Ezeken a katolikus szempontból siralmas állapotokon segíteni kellett. Hivő lélekkel ezt a lelki elveszeiődést nem lehetett fájdalom nélkül nézni és segíteni nem akarással. A régi Becsvölgyén (talán azért is, mert a szegény, földhöz ragadt katolikusok között az egyke nem kapott lábra) a katolikusok szám szerint ma többen vannak. Az egyházi főhatóság, hogy a régi Becsvölgye helyén élő, mintegy 1300 katolikus hívőt megmentse, Pajzsszeg székhellyel, Barabásszeg, Kustánszeg és Kislengyel leányegyházközségekből lelkészséget állított fel (Megjegyezni kívánom, hogy az egyetlen Kustánszeg kivételével, ahol a katolikusok aránya a protestánsokéhoz 1:2, mindenütt a katolikusok vannak többségben.) Megkezdődött 1934-ben a küzdelmes lélekmentő munka. Hiányzik az Isten háza, a templom. Az istentiszteleteket az iskolában tartják. A plébános a legegyszerűbb viszonyok között kis falusi házban lakik, amelynek a bérét fizetni nagy gondot okoz. Anyagiak hijan, a hitük iránt közömbös, veszendőnek indult hívekkel sok küzdelme van a lelkipásztornak. Keservesen is indult meg a munka. Szinte egyedenkint kell a szétszórt nyájat összeszedni! Templom nélkül olyan nehéz. Bizony úgy tűnik fel, mint messzi álom, hogy felépüljön valaha Szent Hadrián temploma. Hogyne tűnnék elérhetetlen álomnak, amikor még harangjuk sem volt, amely egybehívta voina a híveket az Isten szolgálatára. Volt egy icike-picike kis harangocskájuk, de ritkán szólalt meg, akkor is halkan, mintha félne. Dehogy i$ volt képes hirdetni a katolikus öntudatot. A szentévben azonban, amikor a szivekbe különös fénnyel világit be az Eucharisztia, mintha nem toppognának egy helyben a pajzsszegi hívek, mintha kezdene kicsiholódni a lelkekben a katolikus öntudat megvillanó szikrája ! A plébános buzgósága, a hívek megértése lehetővé tette, hogy az eucharisztikus évben az első szent király emlékezetére szép új harangot szerezzenek be. Ennek megáldása történt meg Fehérvasárnap. A kedvezőnek nem mondható időjárás ellenére is a plébánia nagy eseménye megmozgatta a lelkeket. Sokan sereglettek össze a harangszente- lési ünnepségre. Megkondult a harang. És, amikor dallamos imája messze csengett, a szegény pajzsszegi katolikus hívek szemében köny- nyeket láttam. Az ‘öröm és remény könnyeit. Örültek, hogy végre zengő szavú, új harangjuk van. A remény könnyein keresztül pedig a régi Szent Hadrián templomot látták, amint romjaiból újjáépül. Kellemes bugással imádkozott a harang. Imádkoztak vele a pajzsszegi hívek. A harang szavára felfigyelt a körös-körül elterülő zöld vetések felett keringő kis pacsirta is. Mintha csak megértette volna a harang és a hívek imádságát, mintha csak segíteni akart volna! És vitte a szivek imáját az Úrhoz, hogy az w kegyelmével feltámadhasson és viruljon Szent Hadrián temploma a becsvölgyi plébániában. A jó pajzsszegiek ne hagyjanak fel a reménnyel I De;— ezt nem is nekik mondom, hanem Zala katolikus h'vő népének: a szentévhez szent tettek méltók 1 A földhözragadt szegény pajzsszegi hívek a maguk erejéből alig fogják a szép tervet megvalósíthatni. Legyünk megértéssel, egyek szűkebb hazánk kedves Göcsejünk talpraállitásában! Milyen nagyszerű lenne, ha a szentév fényes ünnepségei idején indulna el a szép mozgalom, amely feltámasztaná a régi becsvölgyi templomot. Az áldozat épit. A fillérekből értékes pengők gyűlnek. Jegyezzük meg magunknak a I címet: R. k. Egyházközség, Pajzs • ( szeg, u. p Barabásszeg. Csekk : 47.999. Adományainkat Isten nevében, Isten dicsőségére ezen küldjük. A pajzsszegiek hálásak lesznek és Isten a templomépi- tőknek különösen megfizet. A kettős szentév méltóságának védelme. A kereskedelem és közlekedésügyi miniszter, úgy is mint ipar- ügyi miniszter, elrendelte, begy a kereskedelmi és ipari tevékenység körében tilos az szövi S/ent látván emlékünnepre és a Nem zetközi Eucharisztikus Kongresz- szusra utaló megjelölést oly módén használni, hogy az a nemzeti vagy a vallásos érzést, vagy pedig az ünnep, illetve a kongresszus méltóságát sérti.
