Zalamegyei Ujság, 1938. április-június (21. évfolyam, 73-144. szám)

1938-04-03 / 75. szám

4. Zaiarnegyei Újság i938. április 3 250 épület leégett egy rumén faluban. Bukarest, április 2. Biosti köz­ségben az éjszaka óriási tűz pusztított. 250 ház és gazdasági épület, valamint sok takarmány és állat semmisült meg. Számosán megsebesültek. Leontines község­ben is nagy tűz volt. Itt a tem­plom és 22 ház égett le. Az amerikai egyházi viszonyok. Az Egyesült Államokbeli leg­utóbbi népszámlálás igen érdekes képet ad a különböző amerikai felekezelekről. Figyelemre méltó, hogy sem az egyes államok, sem az amerikai szövetségi ál­lam semmiféle befolyást nem gyakorol az egyházi közössé­gekre. Mindegyik felekezet telje­sem a maga lábán áll, figyelem­reméltó, hogy azok az épületek, amelyek egyházi célokat szolgál­nak, adómentesek. A népszámlá­lás megállapította, hogy a vidéki lakosság 52 százaléka, a vár si lakosságnak pedig 58 százaléka adófizető tagja valamely feleke zetnek. Az egyházi épületek érté­ke, kivéve az iskolákat és a lei- készi lakokat, 38 milliárd dollár. A lelkipásztori kiadások az el­múlt évben 817 millió dollárra rúgtak. Az Egyesült Államokban több, mint 232.000 istenháza van. Azoknak a gyermekeknek száma, akik felekezeti iskolába járnak, 3 milliót tesz ki, kevesebb, mint azoknak a gzermekeknek száma, akik semleges iskolábi járnak. A fetekezetek 44 millió tagjai 272 különböző fetekezetre és szektára oszlanak. (Minden 14 éven fe­lüli egyén adóköteler). 104 fele­kezet ezek közül nem mondhat több t?got magának hétezernél. A katolikus egyház a iegna gyobb. Tagjainak száma, felnőit 13,3068,800, azaz az Egyesü t Államok adófizető, felekezeihez tartozó lakósainak 34 százaléka. A katolikusok azonban egyetlen szövetségi államban sincsenek többségben. Ujangüa állam terü­letén a lakósok fele katolikus. Miközben általában visszaesést mutat a vasárnapi iskolák lá’o- gatoitsága, a katolikusoknál r.ő a látogatottság. Messze a katolikus Egyháztól következik a me odista episkopá- lis felekezet, amelynek tagjai 3 700 000-et tesznek ki. A men- noniia egyházközségek tagjainak száma, különösen a dáü államok­ban 3.300 0C0. A néger baptisták, a protestáns episzkopálisok és az északi mennoniták 1 — 1 millió aggal rendelkeznek. A zsidók száma 2,935,000, amelynek feie nagy Ncwyorkban telepedett le. U ahban 99 5 száza­lék a mormon felekezeihez tar­tozik. — Agy- és szivérelmeszese- désben szenvedőknek reggel felkeléskor egy fél pohár termé­szetes „Ferenc József“ keserü- viz — a legkisebb erőlködés nél­kül — igen könnyű székürülést biztosit, azonkívül a gyomor és a belek működését előmozdítja és kielégítő emésztést hoz létre. Kér dezze meg orvosát. Az állatok rituális vágását Magyarországon is betiltják. Úgy a nemzetközi, mint a honi állatvédő egyesületek régóta küz­denek azért, hogy a közfogyasz­tásra levágott állatok megölése minél kíméletesebben történjék. Ezért vezették be a nagyvágóhi- dakon a különböző kábitási mó­dokat, hogy a szúrás már esz­méletlen állapotban érje az álla­tokat. Az állatvédelmi törekvések csak olyan vonatkozásban nem vezet tek eredményre, hogy a zsidók mindenütt tiltakoztak a rituális vágások betiltása ellen, holott ezeknél valóban szó lehet állat­kínzásról. Politikai okokat és antiszemita türelmetlenséget ma­gyaráztak minden olyan szán­dékba, amely a rituális vágások betiltását követelte. Mint jó forrásból értesülünk, végre nálunk is megtörténik a korszerű intézkedés és a legrö­videbb időn belül megjelenik a közegészségügyi rendelet, amely tisztán egészségügyi okokból megtiltja az állatok rituális vá­gását. Hazádnak rendületlenül... Óh megható ünnepélyes pilla­nat, amikor a magyar érzés rez- dül át a sziveken és a magyar lélek áhítata, könnyes alázata és bizó reménykedése dallamos imába fonódik és felhangzik ajkunkon nemzeti imádságunk, a Himnusz. Nehéz volna megmagyarázni azt az érzést, amely eltölti a szivet akkor, amikor a magyar imádság felcsendülésére a katona vigyázzba merevedik, kezét tisztelgésre emeli sapkájához, amikor a kalapok hirtelen lendülettel lekerülnek a fejekről és száz meg száz szív forr össze egyetlen nagyszerű fo­hászkodásban. igenis, szálljon a dal az Ég felé. Tüzesedjék be a magyar szív. Szivünk tüze ott lobogjon szemeinkben. Ápoljuk az áldozni tudó hazaszeretetei. Mé­lyítsük ki, hiszen annyira szük­ségünk van rá, mert olyan ki- . csinyek, olyan árvák, vagyunk De épen ezért, mert a meg nem hamisított, ki nem tekert hazafiság ápolását annyira szük­ségesnek ítélem, nem hagyhatok valamit szó nélkül. Valamikor, amikor hazafias ün­nepségeket rendeztünk, akkor a Himnusz mellett mindig felcsen dűlt az a másik magyar imádság, a Szózat, amely ugyancsak alkal­mas arra, hogy a magyar szi­vekben a legszebb, legszentebb érzéseket gyújtsa ki. Manapság ezt a szép magyar imádságot I mintha nagyon is elhanyagolnák, i Pedig, de nem volna szabad! | Sőt úgy érzem, hogy az utóbbi időben ezzel az imádsággal szem­ben követett mostoha bánásmó­dunkat megbánva különösebb buzgósággal kell ajkainkra ven­nünk. „Hazádnak rendületlenül légy hive ó magyar 1 Bölcsőd az s maj­dan sírod is, mely ápol s eltakar. A nagy világon e kívül nincsen számodra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell.“ így imádkozzunk. A Himnusz és Szózat legyen mindig össze­kötve. Hazádnak rendületlenül légy hive ó magyar. A Hazának, a nagy Magyarországnak, Nem­csak a csonka rögnek. Hazád a Kárpátok bérce. Hazád az erdélyi havasok legelője. Hazád a régi Magyarország minden hantja. És a legkisebb, magyar vérrel szerzett, magyar vérrel, veríték­kel, könnyel megtermékenyített rögnek elrablásába nem is nyug- 'l szunk bele soha. Ezt dörögjék a szavalókorusok. Hogy visszasze­rezhessük az elrabolt magyar földet, azért miveljük agyunkat, izmositsuk karjainkat. Aki sápadt tehetetlenséggel megnyugszik a hatalmasok erőszaktételében, az szégyent hoz a nemes magyar névre. Nekünk az egész magyar föld kell. Mert a mienk! Mi egy talpalatnyi rögről sem mondha­tunk le, mert életünk, kenyerünk, boldogolásunk függ tőle. Hangsúlyozzuk csak ki bátran ezt a megmásíthatatlan gondolko­zásunkat. Ellenségeink csak hadd fenekedjenek. Egyszerűen nem veszünk tudomást a gyávaság vesszőparipájáról, a valójában ret­tegésükben minduntalan szélnek eresztett hangoskodásukról, hogy t. i. a békeszerződések megmásit- hatatlanok lennének. Azt csak ellenségeink mondják. E világon semmi sem örök. Legkevésbé a megnyomorított népre rákénysze- riíett szerződések, amelyek a nem­zet számára öngyilkosságot jelen­tenek. Mi nem tudunk megmozdítani hetvenmHiós népet. A mi sok milliós magyarságunk ott pusztult csirájában oz évszázados küzdel­mekben, amelyekben nem is any- nyira magunkért vérezlünk, hanem inkább azért, hogy a többi nép nyugodtan milliókban gyarapod­hassál Teljességgel bizonyos, hogy nem olvadt volna le a ma­gyarság néhány millióra, ha ke­vesebb becsületesség és lovagias­ság szorul a magyar lélekbe. De hát ezen felesleges siránkoznunk. És talán inkább elesettségünkben is büszkék legyünk, hogy ilyenek voltunk. Most életbevágón az fontos, hogy minden magyar egyet tudjon akarni, minden ál­dozatot meghozni. Az ősi magyar földnek, a szentistváni Magyar- ország határainak legyen szerel­mese és harcosa. Nos, az igazságot megölni nem lehet. A sirból is felkel. Minden bilincs megrozsdásodik. Minden rabláncot felpattanhatunk. Attól függ minden, mennyiben nem leszünk, csak jelszavakat lélek nélkül kiabáló, hanem minden lélekrezdülésben és lelkiismere­tes munkában hősi, eszményekért hevülő, becsületes, derék magya- gyarok. Hogy Diogenesnek lám pással kellett keresnie az „em­ber“ t, az ő baja volt. De, ha a nemzeti érzés most sem forrasztja egybe az egész magyarságot, ha két magyar most is háromfelé húz, ha a forró fejű konclesők fölébe kerekednek a józan ma­gyarságnak, ez a nemzetnek hely­rehozhatatlan szerencsétlensége, kétségbéejtő tragédiája lenne. Hogy egyszer Muhi után talpra- álltunk és kihevertük Mohácsot is, abból nem következik, hogy elbírjunk még hasonló csapáso­kat a magyar feltámadásba vetett reménykedéssel. Ha valamikor, akkor most van itt a legfőbb ideje, hogy az izzó magyar érzést ápoljuk és a kalan­dos vállalkozásoknak vétót kiált­sunk. A megkótyagosodptt fejek bői húzzák ki az^ idegen lázt és a magyarságért remegő lélekkel sikoltsuk bele a hűségben inga­dozó szivekbe: Hazádnak, a te igazi Hazádnak légy hive rendü­letlenül óh magyar! Ki merné tagadni, hogy terhes nyugtalanságban idegeskedik a magyar föld népe. Igaz egyrészt, hogy politikai pecsenyesütök sü- rögnek-forognak és összeverik az edényeket,de sz )moraan való az is, hogy megoldatlan szociális pro­blémákon való komolytalannak mondandó pepecselés izgatja a kedélyeket. Mindez a külpolitikai helyzet szenzációs fordulatai kö­zepette künnyen előkészítheti a talajt az egész magyarságra hatá­saiban, következményeiben teljes­séggel át nem látható veszedel­mes kirobbanásokra. Már most, egy percig halasztást nem tűrő kötelessége a felelős kormányzatnak, hogy ne csak elgondolásai legyenek, hanem olyan sürgős törvényes intézke­dései, amelyek megszüntetik a lelkeket izgalomban tartó tünete két azzal, hogy minden ember számára biztosítják a tisztességes, elegendő kenyeret. Erélyes kézzel vessen véget a kormányzat a kiabáló, a gyűlöletet lángralob- bantó igazságtalanságnak, amely hihetetlen aránytalansággal halmoz el egyeseket javakkal és nem vesz tudomást annyi-annyi ezer magyar embertelen nyomorúságáról. Az idő megértése, az elodázhatatlan reformok megvalósítása azután elcsúsztatná a talajt azok lábai alól, akiknek semmi sem szent, akik képesek lennének a maradék magyar földet is árubabocsátani, akik ördögi gonoszsággal népünk elkeseredését használják fel sötét céljaik elérésére. Ha a magyar nép céltudatos megsegítése nem késik, akkor a könnyelmű és mérhetetlenül bűnös nemzetellenes agitáció elerőtlene- dik és nem fog sikerülni a nem­zetet egy becstelen vállalkozással örökre elnémítani. Akkor még idejében ráeszmél arra, hogy gör­csösen kell ragaszkodni Szent István királyunk földjéhez és érte minden áldozatot érdemes és meg is kell hozni. Akkor a magyar nép megmarad becsületes ma­gyarnak. A józanságukat elvesz­tett, hűségünkben pedig megin­gott, vagy — lehetséges, — jó­hiszemű álmodozók, akiknek lo­gikájában veszedelmes hézagok vannak, őrizkedni fognak attól, hogy el ne kanyarodjanak magyar­ságot vezető útra. Minden magyarnak, de akinek mintha szakadoznék a hűség ru­hája, azoknak kell még csak iga­zában imádkozva énekelni : Ha­zádnak rendületlenül . . . F . , , . s. ______ MM _______________________________

Next

/
Oldalképek
Tartalom