Zalamegyei Ujság, 1938. január-március (21. évfolyam, 1-72. szám)

1938-02-11 / 33. szám

193t. február 11. 2. amnmi^-^tss&gäitaissiä Zalamegyei Újság ii mim mim11wii assmBatmsjxae^ssaBe» taps kísérte főispán szavait. Majd előléped G y ß ni ö r e y Sándor, aki a tői vény hatóság nevében méiiatta Bődy Zoltán alispán érdemeit : — Amikor Bődy Zoltán hoíz­szu, érdemekben gazdag köz­igazgatási szolgálat után leszáiia- ni .Készül Zala vármegye alispini székéből, «melyei annak idején osztatlan bizalom melleti foglalt el, mélió, hogy működéséről megemlékezzünk. Mi, a törvény- hatósági bizottság tagjai í gjob- ban tudjuií, milyen időkben, mi­lyen áiiapo ok közön vette át 16 év vei ezelőtt Zala vármegye ve­zetéséi. Ha visszagondolunk aira, hogyan küzdött Zala megye és népe a gondokkal, amikor a nép a inunkanélküiiségóen, soha meg nem csinált utakon vczgődöít, amikor sem a földnek, sem a pénznek nem voli értéke: akkor íudjuk értékein', mii művelt Bődy Zoltán 16 áv alatt a vár megye érdekében (Úgy van). Nem vagyok elfogult és tudom, hegy abban az előnyösebb hely­zetben, amit ma látunk, más té­nyezők is közreműködtek. Sokat köszönhetünk a vármegye ki.ünő tisztviselői karának és főispánjai nak, de elsősorban az alispán ér deme, hogy minden aikal mat és adottságot arra igyekezeti kihasználni, hogy a vármegyét és né pét a fenyegető romoktól megmentse. Szerető gonddal igyekezett a vár­megye mindig ingadozó háztartá­sát, kultúráját, úthálózatát, gaz­dasági termelését fellendíteni. És nem utolsó sorban érdeme az alispán urnák, hogy gyönyörű, keresztény családi életével, bátor hithüségével ragyogó példát adott a vármegye intelligenciájá­nak és népének (Nagy taps ) Visszatekinted a szónok az al­ispánnal kapcsolatos ifjúkori em­lékére s örömmel állapította meg, hogy mindaz a sok, szép ígéret, amely a fiatal Bődy Zoltánban rejlett, ragyogóan valósult meg. Bődy Zoltán alispánhoz bármikor fordultak a vármegye képviselői közérdekű községi ügyekben, min­dig igyekezeti segíteni. — Amikor Bődy Zoltán most négyévíizedes munka után távo­zik az aktiv szolgálatból, szeret­ném, ha velem együtt a törvény­hatósági bizottság és az egész vármegye háláját, köszönetét fe­lezné az alispánnak. És kifejezné teljes megelégedését működése felett azért, mert a rábízott talen­tumokból egyet sem veszített el, hanem azokat hűségesen meg­őrizte és szorgalmával a vár­megye javára bőségesen kama­toztatta. (Nagy taps). Azt üzen­jük a szerénységből távollevő al­ispánnak, hogy büszke Öntudattal és fel­emelt fővel menjen a nyu galomba, ahova a mi sze­retetünk és ragaszkodá­sunk kiseri és legyen meggyőződve, hogy el­ismerjük érdemeit. Tudjuk, hogy a heiyes és jó utón járt, mert mindig Isten kezét fogta, s mert nemie ét és vármegyéjét minde­nek felett szerelte és ánolta. Ké­rem, hogy tudását, böics tapasz­talatait a nyugalom éveiben se vonja meg megyéjétől. Percekig ünnepelte a beszéd uíán a közgyűlés Bődy Zoltánt, majd áttértek a többi tárgyra, A szesztervényjavaslöt kapcsán elhatározták, hogy fal­únak a kormányhoz, hogy a gyü­mölcstermelők érdekeit vegye fi­gyelembe. Elfogadták a Srent István ünnepségekre vonatkozó előterjesztést. Éiénk vita folyt a destruktiv sajtóval kapcsolatos indítvány körül. Ennek során a nyilasok öüzeíüzíek Farkas Tiborra!. Vé gül nagy többséggel elfogadták a kisgyüiés javaslatát, hogy nem­zeti szellemű sajtóreformot kér­nek a kormánytól és a íársada lomnak a nemzeti sajtó támoga­tását ajánlják. A napirend során vita támadt A mull év elején nagy feltűnést keltettek egész Zala megyében azok a hírlapi cikkek, amelyek Zakariás Árpád dr. tapolcai ügy­véd, nyilasvezér árverési sertés- vásáriásávaí fogialkoitak. Többek között foglalkozott az üggyel a Tapolcai Újságban Keszler Alá dár hirlapiró is. Megírta, hogy Zakariás dr. egy árverésen, ame­lyen a végrehajtató képviseleté­ben jeleni meg, megvette volt ny las hívének, a végrehajtást szenvedő Scheller Ferenc diszeli lakosnak sertését 20 pengőért, majd azt eladta 65 pengőért. Az ügyhöz az újságíró hosszabb kommentárt is fűlött és beszá­molt arról, hogy a eertésvásáriás miait bomlik a diszeli nyilas szer­vezet. A cikk egyes kitételei miatt Zakariás Árpád dr. sajtópert in­diíotf Keszler Aladár ellen. Több­szöri tárgyalás után ebben az ügyben hozott most a zalaeger­szegi törvényszék Ítéletet. A tár­gyalás elején Keszler Aladár hangoztatta ártatlanságát és kije - temette, hogy a cikket közér­dekből irta. M jd ismertette a törvényszék az üggyel kapcsolatos iratokat. Énekből kitűnt, hogy az ügyvéd a cikk után helyreigazítást kárt, s mikor a lap azt megtagadta, a bírósághoz fordult. Helyreigazi- tási kérelmével a birósag is el­utasította. Ismertették az árverési iratokat is. Ezek szerint az árve­rés 1936 december 11-án volt. A sertést 30 pengőre becsülték, mivel azonban a végrehatási az adófelszélamtási bizottságok megalakításánál, valamint a sü­megi plébániatemplom restaurá­lása ügyénél. Ez utóbbinál Far­kas Tibor dr. ellenezte a 6000 pengő megszavazását, mert a freskók kijavítása — szerinte — a veszprémi püspö'sö', mint kegy­urat terheli. Qyömörey Sándor azt válaszolta, hogy nagy orszá­gos műemlékről van szó, letiát meg keü adni a javasait össze­get. Pehm József prelátus pedig azt magyarázta, hogy a műemlék helyreál isláta nem kegyúri kö e- lesség. Ifj. Eilner Sándor a kis- gyülés javaslatának eífogtdásá* sát ajánlatta. A közgyűlés szí e! is fogadta. A nagyhorváti iskola felszerelésére 400 P-t szavazlak meg. A többi tárgyban a taggyű­lés javaslatai alapján döntőnek. szenvedő Scheller jobb árat akart elérni, a végrehajtó háromszor felfüggesztene a2 árverést, hagy Scheller megfelelő vevőt nozhas­son. Mikor harmadszor letelt a kitüiöit idő, a sertést a 30 P becs- érték leizáiliiásával 20 pengéért Zakariás Árpád dr. vette meg. Ezután a bíróság a nvilas ügy­véd tanúit hallgatta ki. Pék János dr. tapolcai ügyvéd, a sárieli nyilas ügyvéd társa, elmondotta, hogy Zakariás az áryerésen az ő heiyehessként jelent meg. A vé­tel után egyezkedés indult meg. Zakariás dr. előbb a véietárért hajlandó volt visszaadni Schel- lernek a disznót, majd ss idő múlásával a tartásért is térítést kárt. Az ügy ezután elmérgese­dett, Scheller nem vette vissza a disznót, s végül Zsksriás eladta. A 65 pengőből 32 pengői Z^Ju- riás Schellernek egy későbbi ügyében számoit el Scheller ja­vára. Ormay László végrehajtó az árverés lefolyásáról számoit be az iratoknak megfelelően. El­mondotta, hogy szerinte az ügy­véd magatartása méltányos volt. A háromszori felfüggesztés után veíte meg a seriéit, de nem a 30 pengős kikiáltási árért, hanem a 20 pengőre leszállított becs­áron. A védő kérdésére kijelen­tette, hogy hallotta, hogy Zaka­riás diszeli hívei kifogásolták a diarnóvételt. Szabó I.ona, Zakariás dr. gép- Írónője az egyezkedési tárgyalá­sokról számolt be;: lényegében Pék Jánossal azonosan. ári divatcikkek legszebb kivitelben PífL éj INDRd c é g r él ZALAEGERSZEG, TEL, 170« Mayer Kálmán,” a tapolcai nyi­las szervezet aielnöke elmondotta, hogy ScheiJerrs!;; együtt ment el Zakariás dr. irodájába !a sertés visszaadásáról egyezkedni. Az ügyvéd hajtandó voli a 20 pengő vételár és napi egy pengő larfás- dij megfizetése ellenében a ser­tést visszaadni, amely akkor 40 pengőt érhetett, A helvreigaziiáíi per tanúinak vallomását umerteUék ezulán. Scheller azt vallotta, hogy az eset után három héttel tárgyalt Zakariással, aki 20 pengőt és napi egy pengőt kért. Eri sokalta, szén nem vette vissza a disznót. Kijelentette, hogy erős nyilas ér­zelmű voli, s a választáskor Za­kariásra iítavazot?. Kssza Imre elmondotta, hogy az ügyvéd seríésváiárlésa vissza- teísiésí szült Díszeiben. Többen léplek ki a nyilas pártból és el­határozták, hogy a nyilas zászlót átalakítva a templomnak ajándé­kozik. Tál Jóiief is lemondott a vezetésről. Kőműves Gábor i3 azt vallotta, hogy a páriiagok a disznó árve­rési vétele miatt iéptek ki a pártból. Tál ezért mondott le és a zászlót a templomnak ad­ták. Zakariás dr, vádbesz* dében hangoztatta, hogy ő korrekt mó­don járt el és kérte a vádlott megbüntetését. Csányi Pál dr. felmentést kért. Rámutatott arra, hogy Keszler Aladár cikke egységes egész, s abból a sértett csak részleteket inkriminál». Nem kétséges, hogy Zakariás dr., aki képviselőjelölt is volt, megvette egy szegény hí­vének sertését árverésen, ^potom pénzért, a kikiáltási áron alul. További tényei mutálj tkj hogy ez felzúdulást kelte t. Szerinte a sertés vigizaídáfára komoly lé­pés nem történt, s az egyezke­désre azért volt csak szükség, hogy hívei felé alibit igazoljon. Ilyen alibi igazolás volt a kü­lönbözei elszámolása is, mert egy szegényjogos perben számolta el, amelyben a költség nem is volt esedékes. Szerinte etikaellenes volt a vétel, mert ügyvéd árve­résen ne vegyen disznót, különö­sen, ha képviselőjelölt is. Zaka­riás dr. 65 pengőért adta el a disz­Két törvényszéki Ítélettel zárult Zakariás nyilas vezér sertésvásárlási ugye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom