Zalamegyei Ujság, 1938. január-március (21. évfolyam, 1-72. szám)

1938-01-09 / 6. szám

6. Zalamegyei Újság 1938. január 9. Leánykérés. Irta: Gyutay látván. A beteg ritka esetben tudja megmondani, hogy betegségét hol kapta és mi okozta. Az orvost, ha megkérdezzük, csak ennyit válaszol: ki tudja, . . . magától jött, bent volt a levegőben . . . A beteg gondolkozik, azután rá biccent: úgy van! Hasonlóan vagyunk akkor is, amikor két fiatal szív összedobban. Az is magától jön és hiába kérdezi az egyik is, a másik is, hogy miért épen „te“ és miért nem „más.* A kérdésre lehet válasz, de nem magyarázat s végül megint fej­biccentés : hát jött, . . . bent volt a levegőben . . . Kár is volna kutatni az okot, elég, ha a két szív egymásra talált és egymás­nak dalol ... És azután színezik, építgetik a szebb jövőt, ami nincs is messze „odáig“, csak közben egy-két „határkő“: háztáj- nézés, leánykérés, no, meg a lakodalom. Faluja „szépe“ volt Mindszenti Maris. Sokan megfordultak utána és nem sajnáltak egy-két sóhajt. Kár volt! A szive már régóta Gáti Gyurinak dalolt. Tudták ezt és mégis . . . Sőt, azt is, hogy Gyuri titokban már el is jegyezte Marist, csak épen az „öregek“ jóváhagyása van hátra. A legne­hezebb : megkérni a leány kezét, mikor már az odáig érkezett. A leány váltig biztatta, de még azt is megígérte, hogy a talajt elő­készíti. Gyuri nem volt gyáva, mert, ha kell, még a muszka császárt is elveri az egész ármá­diájával, csak azt ne kívánja tőle senki, hogy „kéremszépent“ mond­jon. Gáti vér folyt ereiben: makacs és büszke. De hiába, ezen túl kell esnie. Hátcsak rászánta magát. — Maris: Mondanék valamit... — No, csak kivele ! — Vasárnap elmennék . . . — Ugyanmár, hová? Világgá? — Nem, csak hozzátok 1 — Azután ? — Megkérem a kezedet . . . Nehéz, dehát igy szokták, legyen. — Jó, jó, a többit meg bizd rám 1 Maris bejelentette otthon a nagy „esetet“. Az öreg Mindszenti mosolygott. Ö már rég elintézte magában is, meg Gyuri hozzá­tartozóival is a házasság ügyét. De mert úgy illik, hát nyilatkoz­zék Gyuri is. Jöjjön ide, elvégre szóból ért az ember. Igaz, ő maga is nehezen találta meg a szavakat, mikor hasonló szándék­ban járt ahoz a „bizonyos“ lá­nyos házhoz . . . Azonban ezt nem kell tudnia senkinek! Le­ányának pedig csak annyit mon­dott : — Nem bánom, majd meglás- - suk 1 Csak jöjjön. A leány sietett megizenni Gyű rinak, hogy szívesen látják s azután számlálta a napokat va­sárnapig. Nem attól félt, hogy nem adják oda Gyurinak, hanem attól, hogy a legény nem veti-e el a sulykot. Minél közelébb jött a vasárnap, szive annál jobban dobogott. Vasárnap meg már egészen odáig volt. Nem tudta, mit csinál. Gyuri is épen igy volt. Mig felhúzta az ünneplő csizmát, kétszer cserélte a balt össze a jobbal. Da azután ment minden magától. Kapujokban a leány várta. — Gyuri csak bátran 1 Kivele mindennel! — Bizd csak rám ! Igaz, hogy nagyon bizonytala­nul fogadkozott Gyuri, de ez már igy szokott lenni, mikor az ember leánykérőbe indul. Mindszentiék szivesen fogadták. A leendő na- pam-asszony kötényével még a széket is letörölte. Pedig az ün­neplő volt rajta. Mindszenti meg vállára veregetett. — Isten hozott, Gyuri ! — Meg a lábam . . . — Ülj le, no ! Mindszentinek még sokszor el kellett mondania ugyanezt, mig Gyuri végre széket húzott maga alá. Izgett-mozgott, nem találta helyét. Ha szóltak hozzá, csak rángatta a lajblija csücskit >és hallgatott, vagy köszörülte torkát. Pedig bor is volt az asztalon, de az sem oldott nyelvet. Mindszenti elég gyakran kínálta 1 — Talán egyet, Gyuri ! Vagy nem Ízlik? szenti szája helyett a zsebébe töltötte ;a bort, Maris meg az asztal sarkával ütött dudort a homlokán Legelébb Mindszentiné találta fel magát. • * — Gyuri, hacsak azért jöttél, felis út, leis út! Gyuri maga is érezte, hogy hibázott. Gyors elhatározással jóvátette. Hirtelen hátratolta a széket és megszeppenve dadogta: — Nem,. . nem ezért jöt­tem, . . . hanem azért, ni. .. És már fogta is Maris kezét. — Ezért jöttem ! Mindszenti arca kiderült és már nem szór villámokat. — Hát nem a tojásért ? — Nem ! — Hát, akkor odaadjuk a Marist. Gyurinak mintha megoldották volna a nyelvét, egyszerre beszé­des lett. Túlesett a nehezén. De az elszólás mégis aggasztotta. Hátha megtudják. — A vékaalja tojásról ne essék ám szó! Mindszentiné mosolyog. — Nem mondhatnám, jó . . . — Tavaly termett, lakodalomra szántam, — Arra való, jó 1 Mindszenti szerette volna a nyulat kiugratni a bokorból. Hiába, volt a célozgatás szántóra, rétre, hozományra, a kérdésre nem jött felelet. Utóbb Mindszentiné avat­kozott bele. Kérdezősködött erről is, arról is. Nem feledkezett:1meg Gyuri anyjáról sem. — Az anyád ? — Nem üzent valamit? — De igen 1 — Mit ? — Tisztelteti az egész házat. Megint hosszú hallgatás követ­kezett. Maris is integetett szemei­vel, hogy most, itt az idő a val­lomásra. Ez sem használt. A délután már a vége veié járt. Szürkült. Mindszenti lámpagyujtást kezdett emlegetni. Maris nagyobb nyomaték kedvéért az asztalra is tette. Ez sem hatott a legényre. Végre Mindszentiné elunta. — Hát, miért jöttél, Gyuri ? — Csakazért . . . — No, kivele! — Tiszteli az édes anyám a nénémasszonyt . . . — Jó, jó, ezt már mondtad, csak azt nem, hogy mi járatban vagy. — Há, ... hát azt üzeni, hogy . . . — Meg akarja ültetni a ken­dermagost és kéri a nénémasz- szonyt, hogy adna neki egy fé- szekekalja tojást . . . Ezt senki sem várta. Mind­— Jó, jó, nem tudja ezt senki! Vagy meg tudta-e valaki azt, hogy a leendő ipad-urad is ha­sonlóan kérte meg a kezemet. Mindszenti a leleplezésre meg­fenyegette ujjával az asszonyt. Gyuri pedig megsimogatta a ke­zében tartott kis kezet és csak ennyit mondott: — Hej, nehéz volt, ... de most már az enyém . . . Azután félig behunyta a szemét. Gondolatban messzejárt . . . La- kadalom van, az ő lakadalma... Hallotta, mint huzza a cigány épen az ő nótáját. Majd változik a kép . . . Táncol Marissal, frissen, szaporán, körülötte sür­ZALAEGERSZEGI KÖLCSÖNE Ö NY YTÄR Lord Rethermert-u S. Újdonságok. Földi: A viszony Földes: Fej vagy írás Matolcsy: A Cisz moll. Makkai: Magyarok csillaga. Vaszary Ketten Párizs ellen. Kruif: A hét vasember Baum: Tavaszi vásár. Cronin: Réztábla a kapu alatt. • ingok, nyakkendők, zoknik, ruhadiszek, virágok, harisnyák nagy választékban HORVÁTH JENŐ divatQzletében (Plébánia épület) Telefon gés-forgás, ... dal és zene. Mindenki mosolyog, örül és vi­dám. Maris is erre gondolt, mert szépen csendesen könnyezett a szeme... **■*&***+> **+*+*^^^+^^^&*^**^*^**+**^^+** ASSZ6NY6K ROVATA. Receptek. Rovatvezető: dr. Dévainé Erdős Böske. Zsemlyegombóc. Négy egész tojást egy kanál zsírral elhtbi- runk, teszünk bele zöldpetrezsely­met, apróra megvágva és egy kevés só>. Egy jól kiáztatctt zsemlyéi szitán áttörünk hozzá és ezzel együ;t elkeverjük. Most ke­vés grízzel elvegyiijük, de ügyel­jünk arra, hogy inkább lágy, mint kemény legyen a tészta. Egy asztalkendőt zsírozzunk meg, önt­sük bele a tömeget, kössük öiz- szc és forró vízben egy fél órá­nál tovább hagyjuk főni. Levesbe is kitűnő, de mártásokhoz és hú­sok mellé is. Kirántott burgonya. Sárga burgonyát megfőzünk és meghá­mozunk, két végét levágjuk, hogy megálljon (ezért jobb ktfii bur­gonyát venni) a közepét óvatosan ki vájjuk és felvert tojásba és mor­zsába mártva, forró zsírban ki­rántjuk. Lehet üreien hagyni, de lehet gyenge hustöltelékkcl is megtölteni. Finom narancssaláta. Szép, nem nagyon savanyu narancso­kat meghámoz; uk, hsrikakra vág­juk és egy nagy tapos üvegtálra elhelyezzük őket, úgyhogy min­den narancs szelet mellé egy- egy szelet vékonyra vágott alma is kerüljön. Minden sott jó! le­cukrozunk, mindenféle oithonlévő befőhet, kandtrozoit g\ümö!cs>öt belevágunk, ráöntünk befőtt le­vet, többféle liíört és egy kis édes jemst is ceepegtelünk közé. Apró vágott mandulával meg­szórjuk es tálalás előtt két órával készítsük el. Nagyon szépen mutat az apró« süteményes ezüit tálon néhány vajas leveles pogácsa, amelynek teteje mákkal van sűrűn beszórva. Szaloncukor készitése. Fél kiló cukrot vízbe mártunk és ad­dig főrxük, amig elegendő sürü. Márvány, vagy porcellán lapra kell önteni belőle és hi megke­ményedik, akkor jó, ha hig ma­rad tovább keli főzni, folytonos keverés mellet?. Mikor kellő sü* rüségü, kiöntjük a márványlapra és tovább keverjük, amig meg- fehérsdeti s ha megkeményedett, kockákra vágjuk. Lehet különféle ízzel készíteni. Csokoládéból pél­dául tizennégy deka kell hozzá, amennyi elég a cukor megfesté séhez. Hi a cukrot előzőleg na­rancs, vagy cilromhéjjáboz dör­zsöljük, akkor olyinizü lesz. Egy kis vaníliát is lehet főzni, vagy tetszés szerinti likőrt. Sőt mozsár­ban megtört mogyorót, vagy mandulát is vegyíthetünk közé. i earudacskák. Tizenöt deka liszt, Két tojás sárgája, öt deka vaj és egy ciepp só kell hozzá. Ezt összegyúrjuk tésztává. Ki­nyújtjuk egy centis hosszú ru­dasra, megvajazott pléh sütőben, tojássárgájával megkenve, meg­sózva, köménymsgoxva, meg­sütjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom