Zalamegyei Ujság, 1938. január-március (21. évfolyam, 1-72. szám)
1938-01-09 / 6. szám
}338 január 9a Vasárnap WOTirBur SiSltiff Felelős szerkesztő: Herboly Ftieac jftrejrksBztöaig és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, iséchanyi-tér 4. \-y~i Teieíonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákba« Előfizetési árak; egy hónapra 1*80 pengd, negvsá» évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Látták csillagát... Érdemes a szentirási tudósítást újból meg újból megfontolásunk tárgyává tenni. Nemcsak azért, hogy fordulókon az ünnepi hangulatot magunk számára biztosítsuk, hanem azért is, hogy elmélkedésünkből leszűrt következtetések az utolsó évtizedek szörnyű megpróbáltatásaiból kibotorkálni akaró nemzetünk sorsának jobbra fordulását segítsék elő. A betlehemi csillag felragyo- gása idején is voltak, akik szé dűltek a magasságok láttán és a ragyogó fények előtt csak hunyor- gattak. Sokan fülig a földbe gyökereztek, úgyhogy a próféták hangja, figyelmeztetése hozzájuk el nem juthatott. A gazdagok nem akarták észrevenni, hogy a rozsda és a moly megemészti féltve Őrzött földi értékeiket. De viszont akadtak olyanok is, akik nem szédültek a magasságokon és bele tudtak nézni a ragyogó fénybe, akik sóvárogtak a több lelkiség, a szabadulás, a megváltás után. 1 És ezeknek az utóbbiaknak lett igazuk. Az ő életüknek volt ér- j telme. Ők látták csillagát. Elin- j dúltak vezetésével. És megtalálták, j akit kerestek, a Megváltót. De én most nem a napkeleti bölcsekkel akarok fogta! kozni. Engem csak szivén üt a rövidke mondat: Látták csillagát és arra késztet, hogy elgondolkozzam a magyar sorson, kiutat keressek j annyi-annyi bajból. Az bizonyos, hogy akármi- j lyen megnyugtatók legyenek is i azok a népszövetségi jelentések Hazánk helyzetérői, a különféle kormánynyila'kozatok, népünk sorsa nagyon sanyarú. Ha bizo nyos javulást ideig-óráig tapasztalunk is, jól tudjuk, hogy a j csüggetegség mélyen belesüppedt j a magyar lélekbe és élete valójá j ban csak tengődés. Az a néhány j pengős fizetés javítás a tisztvi- ] selőtársadalomnak nem igen jelent j könnyebbséget, amikor a megélhetés nehezebb lett. A falusi viszonyok javulásáról beszélni pedig egyenlő a felületességgel és a tények nem ismerésével. Göcsej •kisgazdái alig érezték meg az állat-és terményárak emelkedését. Egyszerűen azért, mert az eladásra kerüli portékáját a maga és családja szükségleteiből vonta el, hogy fizetési kötelezettségeinek, úgy ahogy eleget tegyen és fázós testét ócska gúnyával takarhassa be. A göcseji kis gyermekek éhes gyomra ma is ahárhány helyen a háborús kukorica ke nyeret emészti. Bizony áldás a mezítlábas gyermekeket cipővel ellátó akció, amely nélkül a téli hónapokban az üresen maradt iskolapadok néma csendjükkel kiabálnák világgá, hogy a kékvörösre fagyott gyermeklábakra nem kerül még szegény bocskor sem Göcsejben. Nem vagyok okvetetlenkedő „falukutató“. Nem is akarok a nagy nyomorúságból tisztességleien, szomorú tőkét kovácsolni. Nem állok a hordó tetejére, hogy a lelkei lassan felőriő kétségbeesést lázadó energiává alakítsam át és forradalmasítsak. Mefisztó arccal nem a külföld felé fordítom a magyar szégyent.Megállapításaimban hogyan lehetne káröröm, amikor testestől-lelkestől magyar vagyok, göcseji, minden hibája mellett is szeretett fajtám szerelmese. És falun vagyok. Köztük élek. Az isteni kegyelemmel alakítani akarom őket. Tanítani az Igazságra. Nevelni a szépre-jóra. Krisziusibbá, emberibbé, magyarabbá tenni őket. Azért tárom a közvélemény elé kendőzetlenül a szomorú valóságot, hogy az átkos felületesség ne csuszhassék bele számításainkba. Hogy aki két talentumot kapott, vagy akár egyet is, annak mozduljon meg az élő lelkiismerete. Kamatoztassa a kapott kincset, nemcsak magáért, de a fajtájáért is ! Érezze át mindenki és itt hangsúlyozom, kiváltképen azok, akiket a Gondviselés a faluba nem — sodort, hanem odaállított a nép vezetőinek, hogy — a mi közöm hozzá, — nem az én gondom, — törődjenek vele mások, miért az én fejem fájjon érte — és hasonló felfogás a legnagyobb bűn a magyar nép boldogulási val szemben. Ma nem szabad úgy gondolkozni, hogy csak az én kenyerem legyen puha, ha mindjárt másnak száraz kenyérhéja sem kerül. Gondolkozni. Egészséges terveket szőni! Nem patópáíoskodni, hanem meggondoltan, idejében cselekedni! — ez ma elsőrangú magyar feladat, amellyel nemcsak sok-sok köny nyet száríthatunk fel, hanem a magyar nemzeti élet megmáilasz- tott alapjait erősítjük meg újra j és tesszük viharállóvá. Végigszalad lelkem Göcsej térképén. Összejárok minden ze- get zugot. Férfi vagyok, de köny- nyet morzsolok. Apró kis lyuk- abiakokon át dermesztő hideg szobácskákba nézek. Öregje- apraja ott szuszog. A pihenés órái sem tudják kisimítani a nélkülözésben, gondokban elnyűtt arcokat. Még a gyermekek arcán is megbújik a fáradt vonás. A gyermekkor üde báját hiába ke- i, resem. Nem tudom meglelni, j Érzem, összegörnyedek. Nehéz a fejem. A sóhaj hörög bennem. Lesz itt még másként is?! Tudnak itt valaha is dalolni, kacagni? Nem eszelősen, hanem egészséges bugyborékolással ? ! Imádkozom. A jobb sorsért. A magyar jövőért. Göcsej boldogulásáért. És eszembe jut, Vizkereszt van. Látom a három király vonulását. Előttük a betlehemi csillag jár. Nézem. Követem útját. Ah, mintha felénk tartana! És a csillag ketté válik. Az égen, felettünk, a magyar égen két ragyogó csillag fénye gyűl ki. A kettős magyar szentév csillaga. Mintha ütést éreznék! Csodás áram jár át. Oszladozik a kishitűség mindent reménytelenségbe burkoló köde. Szép napunk támad. Kegyeíem- özön. A jóságos Isten rátekint a szegény magyar földre. Az Eu- charisztia a magyar ég alatt tartja diadalünnepét. Idejönnek Napkeletről, Napnyugatról, Északról és Délről, a világ minden tájáról a nemzetek. Magyar földön nő ki a kicsike mustármagból a terebélyes fa. Megrendítő és felemelő gondolat egyben. Hogyne lenne áldott a magyar föld! Hogyan ne kapna zuhatagos Istenáldást, amikor innét viszik az áldást messze tengereken túlra r is az idesereglö zarándokok ! Óh, ha az izmos magyar kezek nemcsak az ekeszarvát markolnák meg, hanem igaz lélek-imára is kacsolódnának ! Ha a magyar fejek nemcsak kétségbeesetten, dacosan szegődnének a földre, hanem bizakodva, reménykedve az Istent keresnék az Égen ! Ah, akkor az isteni Magvető áldással járna végig hegyen-völgyön, bércen, rónán és áldott, elegendő lenne a magyar föld kenyere. — Meg kell látnunk a fényes magyar csillagot és az ősök hitével, lángoló szeretetével hódolnunk az Eucharisztiának, akkor jobbra fordul a mi sorsunk. A másik csillag Szent Istvánról beszél, a honalapító első szent királyunkról és letűnt 900 esztendő tanulságait tárja elénk. Szeretünk azzal büszkélkedni, hogy mi, magyarok adtuk az első szent királyt. De arra nem ^gondolunk, hogy a nagy ősök dicsőségével kérkedni és örökségüket elprédálni szánalmas, sőt bűnös lelkiség, E tekintetben is sok terheli a mai magyar nemzedéket. Az alma a fájától nem esik olyan messze, mint mi az országalapitó, nemzetet építő ősök leikétől. Bűnhődünk is érte. Gondviselésszerű napjainkban a Szent István jubileum is. A sötét magyar éjszakában az Égre repülő csillag. Ah, nem rongyo- lódhat el egészen a mi magyarságunk. A lélekharangot nem kell meghúzni ! A gyászkórus ne kezdjen a circumdederunt-ba I A magyarság pályája nem éri véget. Csak akarnia kell élni ! A nagy király, a szent király törvényeit elővenni! Istent állami életünkből nem kikapcsolni ! A megrozsdásodott, beporosodott keresztet kifényesíteni ! A kardmarkolatra újra a szentolvasóí csavarni. Csatakiáltásunk is Jézus drága neve legyen ! Zászlóinkon a Szüzanya képe. Szociális törvényeinkben az evangéliumi szeretet a vezérfonal. A szentkorona az egész nemzetet szilárd egységbe foglaló erő. Ezt mind hoznia kell a jubileumi évnek és nem puszta külsőségeket. Bárcsak meglátnád népem a kettős reménycsillagot! Bárcsak követnéd és nem aludnád át a Gondviselés küldte drága kegyelmi időt ! Akkor nemcsak félve reménykedném, hanem biztosan tudnám, hogy szép napunk támad és a magyar föld népe boldogan énekelne Te Deum-ot a Gondviselésnek. F .... s. A kisebbségekről is tárgyéi Prágában az új román külilgyminiszter. A külpolitika hirei* SHamanca, január 8. A nemzetiek Terűéinél isméi öl ellenséges hadállást elfoglaltak. Egyidejűén repülőik bombázták Barcelona külső részéi. 8 ember meghalt, sok sebesüli. Terűdnél a szembenálló felek két órán át szüneteltették a harcot és ez idő alatt kétezer aggot és gyermeket szállítottak el a városból. Páris, január 8. A kommunista Humaniié azt írja, hogy a francia kormány visszavonta a román kormánynak nyújtott fegyvcrszál- litási kezességet. A cseh fegyvergyárgkbsn megszüntették a Románia részére gyártott fegyverek készítését. London, január 8. Angol körökben nagy megdöbbenést keltett, hogy Sanghajban a japánok több angol rendőrt bántalmazlak, A közvélemény megtorlást sürget, A kormány utasította iokioi követéi, hogy tiltakozzék s japán kormánynál. Riga, január 8. Szovjetorosz- országban rövidesen újabb tömegper kezdődik. A keleíázsiai cUenforradalmárob kerülnek tör-
