Zalamegyei Ujság, 1938. január-március (21. évfolyam, 1-72. szám)
1938-01-30 / 24. szám
4. laiamegyei Újság 1938. január 30. kék rombolnak. A betű óriási hatalom, vihet világosságot, de gyújthat is. Az agrár kurzusokra pompás terénum vár. Ezek résztvevői majd igyekeznek rávezetni társai kát, hogyha mást nem, azokat az iskolai vándorkönyvtárakat forgat- gassák. Nagy kérdés a helyiség, anélkül nehéz megindulni. Az egyik földbirtokos ügyesen segített a bajon. A magtár végében egy szobát átengedett s ide sereglett esténkint a falu ifjúsága. Bárcsak vonzana a nemes gesztus. Milyen parádés jubileumi ajándék lenne ez sok falu fiatalságának. Velük való foglalkozás busás kamatot hoz. Rányomja bélyegét egész generációkra, de a falu képére is. Még most is emlegetnek egy községet, amely arról volt hires, katonáinak 98 percentje sarzsival jött haza. A lelkes tanítók mun kája itt virágzott ki. Ezekből lesznek a prima községbirók, elöljárók, iskolaszéki tagok. Mégis megdöbbentő mulasztás történik. Megvan az egyesület, de holt tőke, kiszáradt fa, se virág, se gyümölcs. Az intelligencia feléjük se kukkant. Pedig megjelenésük ünnepet jelent, de hát a kényelem vánkosai puhábbak. Szeretném a fülükbe kürtülni a régi igazságot. A szavak oktatnak, de a példa kényszerít. Itt van a leventeintézmény. Nagyszerű keret ez, csak kitölteni tartalommal. Mennyi jó gondolatot el lehetne szórni. Millió alkalom kínálkozik, ahol tapogató értelmüknek utat nyithatnak. Neveljük őket öntevékenységre; nöjjenek belőlük vihart álló szálfák, jó magyar polgárok s ha kell katonák. Igaz, ez fáradtsággal jár, de a szántatlan földről gazt szoktak aratni. A másik égő sebe a falunak az iskolát elhagyott leányok sivár helyzete. Olyanok, mint a sötét pincébe zárt virágok. Keresik a napfényt, szivüket, lelkűket tárnák az új ismeretek elé. Talán ezért is csábit annyira városok csillogó pompája Itt adnának legbőségesebb termést egyesületeink különösen, ha szociális irányt mutatnánk nevelésüknek. Példákat is találunk. Egy a néppel törődő földbidokosnő összegyűjtötte ■ őket, kézimunkáztak, csipkét verlek, avét ruhákat foltozgattak s tiz gyermek elmehetett az éjféli misére. Az igazi uriasz szony fáradtságát bőségesen jutalmazták azok a lepergő könnycseppek, amiket az öröm csalt ki az ártatlan gyermekszemekből. Megérdelmik a haza háláját is. Hajdanában ékszereiket tették a nemzet oltárára, most lelki kincseikből nyújtsanak, mutassanak érdeklődést, segítsenek sövényt huzni leányifjuságunk szive köré, mert a kerttelen virág hamar elenyész. Rajiunk, a falu intelligenciáján áll, hogy azdk a remények, amiket jubileum esztendőnkhöz füzünk, ne csak illúziók legyenek, hanem testet is ölthessenek. Ne csak bengáli fények, görögtűzek kápráztassanak, de maradjon valóság amire építhetünk. Ebben az óriási pionír munkába bele kell kap csoiódniok mindazoknak, akikben fajukat szerető magyar szív dobog. Hisz rang- és valláskülönbség nélkül mindenkinek érdeke, hogy a nemzet dereka, a parasztság, erős legyen, hogy szembe néz- 1 hessen azokkal a véres viharokkal amik sötét jövőnkből integetnek. A faluból frissül fel a nemzet. * Minden emberfajták belőle nőnek Félre finomultán sok fölös erőnek.“ Mécs L. Le kell rónunk hálánkat is. Ez a a nép őrizte meg csengő nyelvünket, amikor a fényes kúriák ajtóit becsapták előtte, mert rongyos, fakó volt köntöse. A zsellér és jobbágy hazákban húzódott meg, s várta felvirágzá sát. Köszönjük ezt meg a derék népnek, akinek verejtéke és vér- cseppje annyiszor öntözte végig Szent István fundusát. Ne engedjük belehullani a kommunizmus fertőjébe. Amitől ösztönösen húzódik, mert Mécs László szerint : * Romlásba soha nem fojtják a panaszt, Dózsa György lecsúszott ur volt, s nem paraszt.“ A rombolás szelleme nyújtogatja karját értük, s ha kertet sokat ingatják bedől. Vigyázzunk, furcsa eszmék kerülgetik a falut. Kutya a koncát nem engedi el nyálazatlanul, néha ott is beszakad a jég, ahol legvastagabbnak gondoljuk. Várjuk a titkos választó jogot. Ma még a kezünkben vannak, de ki tudja mit hoz a holnap? Addig kell a levest fújni, amig nem éget. Nem darázsfészek a falu, csak megérértő szívvel kell járni benne. Ne felejtsük el, odaát már megfujták a riadót, fölnyergeitek és hiába : Aki előbb ér a malomba, előbb őröl. . . Mátyás László káplán, Szepetnek. Öt kanál egy egész gyár számára. A Rostovi Mólót néhány nap előtt nagyobb tudósítást közölt ezzel a címmel : „Nem törődöm - ség a dolgozók szükségleteivel szemben.“ A tudósítás többek között a következőket írja: „ . . . Egy még szeptemberben Taganrogban megtartott kon ferencia a hiányosságoknak egész tömegét állapította meg a városi gazdálkodásban. Változás azonban azóta sem történt. Csak né hány tényt akarunk itt felsorolni, amelyek kellőképen megvilágítják a helyzetet. A városi szovjet közismert arról, hogy a kenyeret rendszer telenül szállítja, de közismert tények azok is, amelyek a vásárlók lehetetlen kezeléséről szólnak. Az ősz folyamán például a várost a szükséges burgonyamennyiségnek csak a felével látták el Csak el kell menni a külvárosokba, ahol a munkások ezrei élnek és egyetlen üzletben nem lehet a szükséges raktárt és tartalékárukat megtalálni. Csizmát egész Taganrogban csak egyetlen üzletben találhatunk. Épen ezért a szidalmak, viszálykodások, sőt verekedések is napirenden vannak. A város meglehel ősén nagyszámú lakóssága számára egyetlen egy étterem áll rendelkezésre, azonban itt is teljességgel élvezhetetlen ételeket szolgálnak fel. A „Krasny Gidropcss“ gyár étkezőjében hétnapos süteményeket árulnak. A gyár éttermében mindössze hét villa, hat kés és öt kanál áll a többszáz munkás rendelkezésére . . Beszélő kezek. Ez is szinte új tudomány már : olvasni a kezekből. Igaz, már a homályos elöidőkben is szokás volt, hogy jellemre és lelki tulajdonságokra következtettek a kéz vonalaiból, az ujjak egymáshoz viszonyított helyzetéből, a köröm- képződésből s még sok más jellegzetes kézforma alakulatból. A kézbőlolvasás foglalkozás volt, ki is használták a szemfényvesz tők és könnyen hozzáfértek titokzatos mesterségükkel a köny- nyenhivő emberek zsebéhez. Ami ebben a művészetben tudományosan bebizonyosodott tény és ismeret, az ma már az általános műveltség része ; az életvonal, a szivvonal, a vénuszhegy és a fejvonal fogalma behatolt a mindennapi társalgások tárgykörébe. A kézformák és tenyérvonalak különbözőségét magától értetődővé teszi az a tény is, hogy nincs az emberi testnek még egy része, amelyet az egyesek hivatása annyira igénybe venne, mint a kezet. A kéz minden foglalkozásban tevékeny munkatárs. A kézműves főszerszáma a keze, de utóvégre az agymunkásnak is le kell írnia, amit a feje kigondol, keze könyveket lapoz ; az orvos keze csillapít és gyógyít, de a késsel is kell bánnia tudnia; a festő ecsetjeit keze mozgatja lángesze parancsai szerint és a költő tollat, ceruzát forgat, hogy mély gondolatait megörö kitse a papíron. Mindenütt a kéz, az alkotó, dolgozó kéz. És ezért beszélnek aztán, mesélnek a múltjukról és elárulják a jövőt. Egészen külön fejezetet kívánnak a női kezek. A nő és az anya minden gyengédsége, érzésbeli gazdagsága megnyilatko • zik a kézben. Az irt adó, könny száritó, simogató anyakéz örök költői tárgy marad. Es mindig felhangzik a mese a jó tündérről, akinek keze a világ minden boldogságát és gyöm örüségét elő tudja varázsolni. Ki ne találkozott volna életében ilyen asszonykezekkel ? Az anya kezével, a barátnő kezével, a feleség kezével. Nem meglepő ezek után, hogy öregkorra a kéz különösen kifejezővé tud érni. A felőrlő életharc, a szörnyű emlékek, de viszont egy szép élet minden boldogsága is, minden indulat és cselekvés, talán még a gondolatok is bevésik a maguk barázdáját a kézbe, élő, lélegző, emlékező testrésszé teszik, megadják egyéniségét. Csak meg kell nézni a mai mozgalmas korszak egynémely érdekes öreg hölgyének finom, egészen átszellemült kezét. S a költőkezek ... A dolgozók, alkotók, boldogság után nyúlók. Hogy tudnak szeretni! Minden idegük remeg, minden izmuk feszül, ezer szépség, ezer öröm emléke él a költőkezekben. Mellettük a zenész keze tünteti fel különösen a foglalkozás jellegzetességét, mert itt még a rendesnél is inkább a kéz veszi át a munka szorosan véve tevékeny részét. Akár a zeneszerzőé, akur az előadóművészé^ ezeknek — A prostata megbetegedése ne< Kezelésében a rendkívül enyhét ható természetes „Ferenc József“ keserüviz — reggel éhgyomorra egy kis pohárral — gyakran nagyfontosságu szolgálatot tesz azzal, hogy igen könnyű, lágy székletétet biztosit és az egész anyagcserét előmozdítja. Kérdezze meg orvosát. a kezeknek külön nyelvük van; mások, mint a többi, az idegek játéka az ujjak hegyében még kifinomultabb, még bonyolultabb. De hát mennyi tudásnak, mennyi ember- és világértésnek is kell ezekben az ujjhegyekben lakniok, ha éneket és sóhajt, zokogást és kacajt, sírást és ujjongást tudnak kicsalni engedelmes hangszerükből. Beszélő kezek! Sokat mondanak nekünk. Szemnél, szájnál többet. Mert nem tudnak tettetni. Semmi szinészkedés, semmi külső vagy belső kendőzés nem leplezheti el a kezek vallomását. A Nemzeti Bank átadta a népegész- ségügii célokra gyűjtött három miifiiőt. Budapest, jinuár 29. A Nemzeti B mk átad a a kormánynak azt a h^rom millió pengőt, amit a Nem.e i Bank, a bankok él iparvil alatok adtak össze népegészségügyi célokra. Az összegből elsősorban az anya- és csecsemővédelem fejlesztését, a falvak jó ivóvízzel való ellátását teszik lehetővé és elősegítik az orvosoknak- a falvakban való letelepedést.- — 'T»rn rnrumn eiriitvo n dPistim A román választások. Bukarest, január 29. A választási bizottság véglegesen meg- áUapiloiía a választárokon a pártok sorrendjét. A magyar párt eredetileg a kilenczdik helyet kapta, mivel azonban az egyik pártot törölték, a magyar pirt a nyolcadik helyre került. ZALAEGERSZEGI KÖLCSÖNKÖNYYTÄR Lord Rsthermere-u 9. Újdonságok. Földi: A viszony, Földes: Fej vagy irás Matolcsy: A Cisz moll. Makkai: Magyarok csillaga. Vaszary Kei ten Párizs ellea. Kruif: A hét vasember fcBaum: Tavaszi vásár. | Cronin: Réztábla a kapu I alatt. — Még csak néhány napig tart kedvezményes kelengye árusításunk Ne mulassza el ez alkalmat, jöjjön vásárolni. Schütz Áruház.
