Zalamegyei Ujság, 1937. október-december (20. évfolyam, 222-297. szám)

1937-12-19 / 287. szám

XX. é«rffegy*m 28?. 82^m, 8 fillér* 1837. december 19, Vasárnap. jT Felelős szerkesztő : H e r b o 1 y Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal,: Zalaegerszeg, Izé chenyi-tér 4. :----------- Telefonszám 128. PO LITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban iinaai^gtasaCTsgasseaswMeMsmswssssi Előfizetési árak-; egy hónapra 1*50 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint mm Meara Utügyek. Élénken emlékszünk az orszá­gos felháborodásra a dunántúli romkoronás bazalt hegycsúcsok lerombolása miatt. A kapzsi bar­bárság bennük nem csak a hozzájuk kötött kedves legendákat, hanem a magyar történelem könnyes mosolyu emlékeit sem kíméli meg. December 8-án múlt nyolc éve, hogy a bazalt urai — nagy ügyes­séggel — épen a bányamunká sokat vonultatták föl tiltakozó gyűlésre, nem ám a természeti szépségek védelmére, hanem a bányaüzemek mellett. Ezerhatszáz munkás és hatszáz tisztviselő­család kenyerét emlegették csak a bányafejedelemségek hasznáról hallgattak nagy öntudatlanságuk­ban. Célt is értek, mert a baxit tovább robban s az ormok tovább zuhannak a kőtörők torkába. Megmondottuk akkor is, mondjuk most is, hogy, ha a felháborodás szele le is lökte volna a kincs- pusztitókat a vulkáncsucsokról, a talpukra estek volna, mint a macska. Hiszen odébb-alább az Apáti, Agártető, Somhegy, Kab- hegy stb. akkora bazalttömegből átlnak, mi a féltett szép csúcsok anyagának ötszázszorosa s egy tapolca—ajkai összekötő vasút­vonalon könnyen juthatna el az ország épülő útjaira. Mi teszi ezt a visszaemlékezést időszerűvé ? Az Alföld feljajdulása. Csongrád megye az egész Alföld nevében panaszkodik az útépítő kő drágasága és hiánya miatt, ami az ő homokos, iszapos hazá­jukat a világtól zárja el. A de­cember 12-re egybehívott kecske­méti „Útügyi nagygyűlés" pana­szai közt is ez a legsúlyosabb. A gyűlés nagyon a magyar Touring Club (a neve ugyan magyarosabb is lehetne) rendezi, a vezérszónoklást azonban a nagy élelmességéről hires, derék Duna- tiszaközi Mezőgazdasági Kamara végzi mert okosan látja, hogy egy agrárország utiprogramjában sokkal súlyosabb pont a fővona­lakba kapcsolódó bekötőutak ki­építése, mint a naivságig hajszolt idegenforgalomnak tékozlással épí­tett luxus utjai. A mozgalom je lentőségét magasrangu kormány- képviselők megjelenése is emeli. A jó utakat követelő Csongrád- megye a kormányhoz intézett feliratot, mit a többi várme­gyéknek is megküld s abban az útépítő anyagot termelő összes kőbányák államosítását kéri. Szó se fér hozzá : az állam ilyen önberendezkedése ideális dolog volna, ha a hozzávaló érzék is megvolna, de nincs és nem is lesz meg, mert a kommunális termelést éppen az a bürokratiz­mus teszi tehetetlenné, amit a közigazgatás sok ágában mellőzni sem tehet. Gazdasági üzemet vinni csak gazdasági szabadság­gal, az individuális erők korlátlan lendületével lehet. Ezt a nagy igazságot semmi sem bizonyítja jobban, mint a kommunális üze­mek csődje nem csak Muszkaor­szágban, hanem a fővárosban is. A legcsattanósabb bizonyítékot azonban Veszprém megye és Fe­hér vármegye adták. Veszprém megye épen most, december 10-iki közgyűlésen jelentette be, hogy közösen nyitott bazaltbányá­jukat annak jövedelmi csődje miatt beszüntették. A csongrádi felirat tehát alföldi délibábot kerget, mikor a kőter­melést áljamkommunista ködkép­ben látja. Talán nem volna egé­szen reménytelen vállalkozás, na az állam néhány kőbányát bérbe vesz és államépitészeti hivatalait úgy szervezi át, hogy azokat olyan, gyakorlati tudással biró szakférfiakkal bővíti ki, akik anyagot termelni és utat vállal­kozók közbejötté nélkül is építeni tudnak. De az összes kőbányákat tulajdonosaik félrelökéseivel álla­mosítani nem csak szovjetszagu, hanem ostoba dolog lenne, n tulajdonjog áttörésében már úgy is vakmerőén nyomultunk előre. Aki ezeket a réseket szélesíti, a fenyegető társadalmi és nemzeti katasztrófát sietteti. A legújabb antiintellectuális elfajulásnak ez a legüszkösebb kiütése. Ez a mai lelkiség az ártatlan képű és nevű neoromanticizmus fertőzetében szenved. Az indulati erők az ér­telmiségen és józanságon buknak keresztül romboló hullámaikkal. Ebben a szennyezett áramban születnek az üresfejü exaltadók, a zöld világreformerek, az önfe­ledt totalioták és elmeháborodott diktátorjelöltek. Persze az ő ál­lameszményük birkaembert és rabszolgatársadalmat kíván meg, ami fölött diktálni lehet. A szel­lemi szélsőségek forradalmi ko­hójában : Franciaországban is az idei seminair sociale kurzusán a vezető téma a „Veszélyeztetett egyéniség". Természetes, mert az egész forrongó vi!ág az egyé­niség krisztusi ideálját félretolva mindent szocializál, kollektívái és kommunizál egészen az őr­jöngésig. őrjöngésének bálvá­nyává a totális államot teszi meg s annak dogmáit is kodifikálja : „Az állam ellen nincs racionale, nincs logicum", — „Az állam mindenki és minden fölött szu­verén". — „Az állam felette áll minden kritikának". — „Az ál­lamot a társadalom,, etikai törvé­nyei nem kötik". Őrület! Ez az irtózatos reakció a Fáraók és Dzsingiszkánok világa felé, a keresztény életideál, az emberi szabadság ellen törtet és ott kell visszaverni, ahol kitör ... a legkisebb résen is. Ilyen nem is kicsiny rés a magánbirtok ha­talmi elsajátítása akár erdőn, akár mezőn, akár kőbányában. Ezt Csongrád megyében is érezni kellene, különösen akkor, amikor az utépités drágaságának valósá­gos okait meglátni nem nehéz. Az okokat s gyógyitásuk mód • ját világos csoportosításban ide is jegyezzük. J. Drágáé az útépítő kő? Lehet, hogy a bazaltkartell drágít, mert hiszen a tulajdonosok ár­szabó összefogása bátran mond­ható kartellnek. E rejtett kartell ellen a független kőbányák igény- bevételével lehet védekezni. Ezek ugyan mészkőbányák, de anya­guk tiszta szénsavas mész (nem laza dolomit), aminek kockaszi­lárdsága az 1400 kgcm3-t is eléri s teljes sikerrel pótolhatja a bazaltot is. Ezt a kitűnő anyagot a bazalt árának feléért is lehet vásárolni. A jó anyagú mészkő­bányák nagy tömegek szállítására is képesek volnának, ha legalább is olyan hatósági előzékenység- ségben volna részük, mint a tőkés nagyüzemeknek. Annak az útépítő kőnek árát, amit a ható­ságok 21 pengőben állapítanak meg normál vagononként, alább- szállitani igazán nem lehet, mert azt sem a tulajdonos, sem a bányamunkások el nem bírják. A nyersanyagok árának leszo­rítása különben is általános gazdasági ballépés. Keynes v. miniszter, a világszerte nagyte­kintélyű közgazdász, világosan állapítja meg s vitát kizáró bi­zonyossággal mutatja ki, hogy az újkor gazdasági válságainak legmélyebb forrása a nyersanya­gok árának világszerte űzött le­nyomása és az idióta jelszó, hogy a nyersanyag csak a rá­fordított munkával válik értékessé. Pedig az anyag nemcsak önma­gában érték, hanem azért is, mert a munkaalkalomnak alap­tényezője. A legújabb időben a munkát azért sem lehet értékha­Washington, december 18. Roosevelt elnök a Panay elsü- lyesztése ügyében ismét tárgyalt az amerikai tengerészeti vezetők­kel. Megvitatták, hogy szükség esetén milyen nagy tengeri had­erőt kell küldeni a kínai vizekre. Az amerikai tengerészet főparancs­noka kijelentette, hogy a japán repülőgépek egészen alacsonyan szálltak, tehát látniok kellett a tározónak venni, mert ma a munkát nagyrészben a gép végzi sokszázszoros eredménnyel, mint az emberi erő. így az anyag és munka részesedésének arányát hallatlan mértékben tolja el a maga javára s az anyagérték megrövidítésére. így van minden munkabéren s a technikai erőket birtokában tartó üzértőke az ő legázoló hatalmával, illetéktelen haszonharácsolásával, az emberi­ség kiélésével és lenyomoritásá- val lesz a válságok alapvető oka. Ezért nem lehet az utépités nyersanyagának drágaságáról sem beszélni. Az árdrágulást inkább az amorális 'vállalkozások számsoraiban lehet keresni. Ott sem a munkabérek, hanem a nyereségek számláin találjuk meg. 2. Az útépítő anyagok vasúti fuvarja nem számíthat. Ha a tarifa magas, az állam a Máv. utján vesz be többet, ha a tarifa mérsékelt, az állam jut olcsóbban a kőhöz. 3. Az áralakulás egyetlen té­nyezője, amelyen haszonnal lehet változtatni, a távolság megrövi­dítése. A panaszkodó csongrá­diak, de általában az alföldiek a dunántúli kőbányákból kaphat­nak jó mészkövet, bazaltot, ande­zitet, gránitot stb. A baj abban van, hogy a Dunántúlt az Al­földtől olyan Duna választja el, amelynek Budapesttől Bajáig, 150 kilométeres hosszúságban vasúti hídja nincs. A paksi em­ber át tud kiáltani a patainak, vagonteherrel azonban Pestig kell fölkerülnie, majd onnét le­kerülnie. Nagyon bolond állapot ez ! A Éalaton közepétől légvo­nalban Fülöpszállás 100, Pesten át 190 kilométerre esik, Kecske­mét 140 helyett 185-re, Szeged is 220 helyett 250-re. Ezen segítene olyan átlósvasut, amely e két országrészt a pesti kitérő nélkül kapcsolná össze. Ennek az útnak oly óriási jelen­tősége van az ország gazdasági és szellemi fejlődésében, hogy arra külön cikkben kell vissza­térnünk. Sz. hadihajón az amerikai zászlót. Prága, december 18. Krofla cseh külügyminiszter és Delbos francia külügyminiszter tárgyalá­sai befejeződtek. A kiadott hiva­talos jelentésből a két hatalom álláspontéban beálló változást lehet kiérezni. A jelek szerint már egyik állam sem ragaszko­dik egészen mereven a fennálló európai állapotokhoz. Csehorszá­Prága bizalma megrendült a fennálló helyzet tartós­ságában. A külpolitika hirei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom