Zalamegyei Ujság, 1937. október-december (20. évfolyam, 222-297. szám)

1937-11-28 / 270. szám

XX. évfolyam 270. szám. ára 8 fiilép 1937. november 28« Vasárnap. ZAUflEG Bcerkesztöség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. --- ■ = Telefonszám 128. Felelős szerkesztő iHerboly Ferenc. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*30 peng6, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint A világpolitikai meglepetések korát éljük. Azt mondják, hogy az emberiség kél láborra szakad, két szélsőségre, amelyek élesen szemben állanak egymással. Az egyik oldal legszélsőbb szárnyá­nak jele a sarló és a kalapács, a másiké a horogkereszi. A he* lyes út itt is a középen van. Mert van közép is. Épen ezért a közepet nem szabad ú?y elkép­zelni, mint egy egyenes két vég­pontját és a két végpont között tevő vont) megfelezésé', hanem a különböző világnézeti áramla­tokat egy körre kell elhelyezni. A kör kerületét három részre osztjuk: az egyik pont a marxiz­mus, a másik pont a nemzeti szcciálizmus, a harmadik a leg­biztosabb pont, amelyet közép­nek nevezünk: a kereszténység. Helytelen tehát a „jobb“ és „bal“ oldal elnevezés olyan értelemben, ahogyan egyesek képzelik, hogy valaki vagy nemzeti szociálista, vagy marxista, harmadik út nem lehet. Igenis van harmadik út : a pozitív kereszténység útja, amely nem kacérkodik Marx etvtArsaiva’, nem kacérkodik a li- berálizmus kivénült tanaival, de ugyanakkor nem hódol alázatos, remegő térdekkel a nemzeti szó- ciálizmusnak, sem a divatos új pogányságnak. Nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a nemzeti szcciálizmus és a marxiz­mus merő ellentétek. Kétségtelen, hogy van közöltük ellentét, de a kereszténység tagadásában ta­lálkoznak. És épen a pozitív Is­ten-hitben kell eltérni minden építő kereszténységnek a szélső­ségektől. A magyar élet, amint e7er éven keresztül nem nélkü­lözte, a jövőben sem nélkülözheti Szent István király államépitö kereszténységét. A kereszténység szervezte, védte, erősiseíte a ma­gyar államot. Ezer esztendőn ke­resztül a keresztet viseltük zász­lóinkon, címerünkben s a keregzt mint ideál volt mélyen a lel künkbe vésve. Nem engedhetjük ezer év után, hogy az apostoli ketíős keresztet bárki is bármi­lyen céllal eltorzítsa. Nem szabad azonban felednünk, hogy a szélső elemek mindig gyorsak. Annál elevenebbnek kell lennie a kö- zéputnak. A keresztény gondolat útja úgy sem egyenlő a politikai lustasággal. Csakhogy a gyorsa­ságot, az elevenséget sokan úgy magyarázzák, hogy az egyenlő az utcai tüntetéssel, a csőcselék­nek felizgatásával és más hasonló cselekedettel. Mivel a keresztény­ség elveinek hirdetésénél ezeket az „eszközöket“ nem veszik al­kalmazásba, azért hallható gyak­ran a vád, hogy a keresztény po­litikában bizonyos vontatottság, mondjuk ki, lustaság van. Az kétségtelen, hogy az emberek szeretik az elevenséget. Azért te hát a keresztény politika is le­gyen eleven. És ez az elevenség örvendetesen tapasztalható i< már. Az Akció Katolika eredmé­nyei bizonyítják ezt. A kettős Szenlévre való előkészületek is erről lanuskodnak. A keresztény álláspont nem lehet a tér legki­sebb helye, amey megmarad neki a liberálisok, a marxisták, vagy esetleg a nyilasok helyéből. A liberálizmushoz közelebb áll a marxizmu?, sőt a nemzeti szó ciálizmus íp, mint a kimondott kereszténység. Megengedi min- deniknek a születését, felnövene- dését, csak a szigorúan keresz­tény irányzattal szemben volt Zalaegerszeg város képviselő­testülete 1936. augusztus 26 án kimondotía, hogy, amennyiben a róm. kath. egyházKözség kötele­zően kijelenti, hogy a templom- kerten keresztül vezetni tervezett z a i a egerszeg—nagykapornak— keszthelyi főközlekedési ut cél jaira szükséges területei ingyen átengedi, úgy tudomásul veszi a városi főügyésznek azt a kijelen­tését, hogy a telekkönyvi betétszer­kesztési eljárás során az addig telekkönyvezve nem volt tempíom- kert a tempiomalap tulajdonaként telekkönyveztetett. Ha azonban az egyházközség a terület ingyents átengedését megtagadná, úgy uta- siija a város polgármesterét, hogy a iempíomkert tulajdonának a város részére való megszerzése iránt az intézkedéseket megtegye. A törvényhatóság! kisgyülés ezt a határozatot megváltoztatta és utasította a képviselőtestüle­tet, hogy a városi főügyésznek a templomkert telekkönyvezési tárgyában tett bejelentéséi vegye tudomásul. A kisgyülésnek e ha­tározata ellen a város képviselő­testülete, valamint Árvay László dr. és társai feiülvizsgálaii kérel­mindig türelmetlen. Most ugyan a liberálizmus, meg a marxizmus is kacérkodni próbál a keresz­ténységgel, de ezzel is csak kárt okoz neki. A valódi keresztény­ség mindig egyedül harcol, ha győzni akar. Nem szövetkezik azokkal, akik miatt létrejött a maixista, vagy a horgos-nyilas mozgalom. A kereszténységnek tehát nagyobb erőt keil kifejte­nie, mint az ellenerő együttvéve. Az Eucharisztikus Kongresszus méltó kifejezője lesz az erők összegyűjtésének és annak az elevenségnek, amellyel a keresz­ténység harcba indul a iiberáiiz- mus talajából kihaj olt új pogány­ság ellen. met nyújtottak be, amit a bel­ügyminiszter a kultusz- és igaz­ságügyminiszter véleményének meghallgatása után elutasítóit. A miniszteri döntés kimondja, hogy a városi és vármegyei tiszti főügyész a levéltár! adatok utján megállapította, hogy a templom- kert tu’ajdonjoga az egyházé, mert a terület katolikus temető volt s mint ilyen, szorosan hoz­zátartozott a templomhoz. Terü­letéi a veszprémi, illetve, a szombathelyi püspök, mint főldesur ás a zalaegerszegi plébánia kegy­ura adta. Hogy pedig a szom­bathelyi püspök a területre az egyház tulajdonjogát a temetői jelleg megszűnte uián is fenlar- íot a. eléggé mutatja Bőle And­rásnak, a szombathelyi megyés- püspöknek az 1678—1838 sz, vármegyei közgyűlési határozat elleni tiltakozása és az ezzel kapcsolatban hozott következő évi közgyűlési határozat. Ebben a határozatban a vármegye biz­tosította a püspököt, hogy a terület tulajdonjogában hábor­gatni nem akarja, sőt az egyház tulajdonjogát elismeri, csak a te­rületnek a püspökség részéről való bekerítését ellenzi utcai csinositási és tűzrendészed szem­pontból. Ami 1839. óta tör­tént, az ennek a vármegyei ha­tározatnak természetes követ­kezménye. A vármegye, illetve a város a templomkert területén bi- nyos használati és rendészeti jo­gokat gyakorolt, amelyek azonban a tulajdonjogot nem érintették, ahogyan ma sem érintik a tulaj­donjogot azok a városrendészeti intézkedések, amelyek a haszná­lati jogot bizonyos mértékig kor* iátozzák. A továbbiakban igy indokol a miniszter: Az 1858. évben történt fölmé­rés a templomkertet köztérnek1 nyilvánította. Minthogy a vonat­kozó helyszinelési iratok besze­rezhetők nem voltait, arra kell következtetni, hogy a vitás in­gatlant helyszínelő közegek a rendelet alá vonható nyilvános térnek tekintették. Ebből azonbta azi következtetni, hogy ai ingat­lan valóban köztulajdonban álló nyilvános tér volt, nem lehet, meri a helyszínelő közegek nem­csak a terel, hanem magát a templomot — ami pedig kétség- bfcvonhaíatianui egyházi tulajdon — sem vették föl a telekjegyző­könyvbe. Könnyen lehetséges, hogy a helyszínelő közegeket a tulajdonjog megállapításánál meg­tévesztette az a körülmény, hogy a iempiomkertet gyalogosok már akkor szabadon használhatták és ennek figyelembevételével nyilvá­nították „Ort Raum“ nak. A most közeiteknél fogva a felülvizsgálati kérelemben az el­birtoklásra felhozott érvek nem állanak meg. De nem bizonyítja az elbirtoklás megtörténtét az a körülmény sem, hogy Zalaeger­szeg város a iempiomkertet év­tizedek óia állandóan gondozza, kerítésének áiiandó fentartásáróí gondoskodik, mert ezek a szol­gáltatások ellenértéknek tekinten­dők, amelyeket a város azéit tel­jesít, mert a templomkert haszná­lata a városi közönség részére állandóan biztosítva van. A vármegye kisgyülése vagyon- felügyeieti hatáskörében járt el, amikor a várost a reá nézve elő­reláthatóan sikertelen per költsé­geitől kívánta megóvni. A telekkönyvi betétek szerkesz­tésére kiküldött bizottság akkor, amikor a vitás ingatlant az egy­ház javára vette föl, teljesen sza­bályszerűen járt el. A polgármes­ter által aláirt helyhatósági bizo­nyítvány igazolta, hogy az ingat­lan az egyháznak tényleges és békés birtokában van, igazolta továbbá azt is, hogy az ingatlan tulajdonjoga nem vitás és az iránt per nincs folyamaiban. Petnehézy államtitkár Szentadorjánban. A szeníadorjáni olajfurás ered­ménye erősen foglalkozatja a hivatalos köröket. Tegnap az eredmény megvizsgálására ás a várható termelés pontos kiszámi tására bizottság érkezett Szení- adorjánba. A bizottság tagjai: Paineházy An al iparügyi állam­titkár, Kacsóh dr. miniszteri ta­nácsos, Faludy Béla bányafőta- nácsos, Papp Simon dr főgeoló­gus és az Eurogasco képviseleté­ben Mr. Rüdemann angol vezető­ié^ tag. Velük érkezett számos budapesti újságíró is. A tudomá­nyos szakvéleményt Papp főgeoló­gus készíti és terjeszti az ipar­ügyi miniszter elé. A templomkert tulajdon- joga ügyében döntött a belügyminiszter. A felülvizsgálati kérelmet elutasította. A tulajdonjog a kát. eg^hásfeözaégé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom