Zalamegyei Ujság, 1937. október-december (20. évfolyam, 222-297. szám)
1937-11-21 / 264. szám
1937. november 21. Zalamegyei Újság 5. Közel háromezer polgárista van Zala megyében. A srombathelyi tankerületi fő- igazgatóság most készítette el a hatásköre alá tartozó polgáriisko- Iák statisztikáját. A tankerület területén 7562 polgáriiskolai tanuló van, még pedig Vasban 3.387. Zitában 2.911, Sopron megyében 1.394. Szombathelyen 1615, Sopronban 878, Nagykanizsán 824, Zalaegerszegen 738 polgárista van. Vallás szerint a tankerüiet 7562 növendéke igy oszlik meg : katolikus 6244 (82 1 százalék), gö rögkatolikus 9 (0.1 százalék), református 226 (3), evangélikus 660 (8 16), unitárius 1, görögkeleti 1, izraelita 466 (6‘1 íssázaiék). A 7562 polgárisra 21 állami, illetőleg államilag segélyezett, 9 katolikus és két migánpolgári iskolában oszlik meg. Elsős 2077, második u 2009, harmadiaas 1886, negyedikes 1680. A legnépesebb isk)lák Szombathelyen vannak. A zalai iskolák létszáma a következő: nagykanizsai fiú 456, zalaegerszegi fiú 352, tapolcai fiú 189, tapolcai leány 165, balatonfüredi fiú-leány 157, zalaegerszegi állami leány 139, keszthelyi leány 138. A 9 katolikus polgári leányÍ8ko! között vezet a zalaegerszegi Notre Dame intézeté, amelynek 247 növendéke van. A keszthelyi katolikus iskolának növandikiáíszáma 205. A 9 katolikus leányiskolában a növendé kék 90 7 százaléka katolikus. A két magánpolgáriiskola közül Lentiben 99, Ziiaszentgróton 62 növendék van. A Zala szabályozása elősegítette a keszthelyi öböl eliszapolását. Lendl Adolf dr., a Keszthelyen élő neves tudós érdekes előadás tartott a keszthelyi nyugdíjasok társaságában Keszthely egyik nagy problémájáról, a fürdő isza- podásáról. Előadásában többek között ezeket mondotta: A Zala folyó Göcsej felől egymagában több vizei hoz, mint a Balatonba ömlő többi patak mind együttvéve és az elég sebes vize tele van benne lebegő finom tör melékekkel, amilyent — ki tudja mióta — saját medre alsó kiöb lösödésében, a Kisbalaton széles területein, deltaszerüen lerakott. Ezzel a sekély mellékeit s a körülfekvő tőzegtalaju réteket be- iszapolta. Szép egyenletesen töltötte fel ily módon hosszú hosszú idők során a majdnem sik völ- gyüietét. Mocsárvidék, nádasfenék vált belőle, melyről azután a meglassudott és megtisztult fölös viz tovább folyt s a nagy Balatonba került. Röviden az mondhatnám : a Kisbalaton volt régtől fogva a zavarosvizü Zala folyó lerakodó, derítő medencéje. A nagy Balatonba is jutott még természetesen a lefolyó vízben lebegő részecskékből bár, csak igen megcsökkentett mennyiségben s ezért ez csak lassan-lassan, emberszemmel alig észrevehető módon töltötte fel a fenekét, ahonnét tovább csak vékonyan iszapolta be a sekély partokat a keszthelyi öböl irányában. Ahol a beérkező folyóvíz az ott álló víztömegben ellenállásra talál, ahol a szint alatt vonuló turzott sáncok irányítják a belső sodrát, vagy ahol a szélokozta hullámzás gátolja és veri a felületét, ott lassudik az áramlása s ott rakja le ennek következtében az alig hömpölygő viz a még magával hozott csekélyke tartalmát. így volt ez ősidők óta a keszthelyi öböl partjain. Beiszapolódott bár folyton-folyvást mostanáig, de csak olyan lassan és minimális mértékben, hogy ezért senkisem panaszkodott. Amikor azonban újabban, a Kisbalaton széles területeinek kiszárítása okából a Zala folyót mesterségesen húzott gátakkal elválasztották eredeti derítő medencéjétől, amivel a Göcsejből hozott zavaros vizét kiegyenesített medrében, gyorsított lefutásban közvetlenül bevezették magába a nagy Balaton medencéjébe, még pedig a keszthelyi öböl felé; azóta kezdődött itt a gyors és tömegesebb gyarapodása a puha iszapnak. Most már kizárólag egymaga a keszthelyi öböl a Zala folyó derítő medencéje ! Ezt a nem kívánt állapotot hogyan lehetne megszüntetni, vagy türhetőbbé tenni ? — Ez a keszthelyiek egyik fájdalmas ügye. Az évről-évre állítólag észrevehetően fokozódó bajnak megszüntetésére a türelmetlenebb szónokok az alaposan végrehajtott mély kotrást ajánlják Keszthely város vezetőinek, különösen Palocsay Gyula városbirónak; de mivelhogy ez igen-igen költséges művelet, kérni akarják ebben a kormány számottevő segítségét. Lehet, hogy véletlenül eltalálják majd a kotrás sikeres módját ; azonban az is lehet, hogy kellően bevezetett előtanulmányozás nélkül drága pénzen sikertelenséget, sőt balsikert fognak érni. Csak például mondom, hogy a Zala beömlő vize hidegebb a Balaton álló vizénél, ezért még inkább a szint alatt, a kikotort s ezzel mélyített terű let felé fog gomolyogni s épen ott — eltekintve a fentemlitett minden más befolyásoló tényezőtől — rakja le legbővebben újból iszapját, ahonnan mesterségese eltávolitotiuk a most ottlévőt, Vagyis rövidesen, talán már néhány év alatt, beisza- polja megint ugyanezt a helyet. Óvatosságból ajánlom tehát Keszthely vezetőinek, kérjenek elsősorban tanácsot szakavatott ■M, TUNGSRAM tudós geológusoktól. Dr. Cholnoky Jenő, dr. Lóczy Lajos egyetemi tanárok, dr. Pávay Vájná Ferenc főgeológus és mások js, bizonyára eléggé ismerik az itt adott helyi körülményeket, hogy véleményük alapján helyes útra tereljék 'a jószándékú törekvést, nehogy a hirtelen elhatározást késő bánat kövese. ^Egyébként — igy fejezte be népszerű előadását Lendl Adolf dr. — és nem tartom a helyen- legközelebb fogok értekezni. Mit írnak rólunk református magyar testvéreink? kint itt levő iszap eltávolítását sürgős és fontos ügynek. Én is szoktam a Balatonban fürödni; sehol sem kellemetlenkedik nekem az iszap á sekély partokon. Ha kotrással mélyítenék e partokat, az hátrányára válnék a fürdőknek. A kotrással tehát várhatunk még néhány évtizedig. Sürgősebb és fontosabb volna az elhinárosodás ellen való védekezés — erről azonban csak Az esztergomi Magyar Sión laptársunk írja a következőket: Kezünkbe került a „Református Harangszó“ cimü kisebb vidéki hetilap november 1. száma és miután inkább katolikus ügyekkel foglalkozik, kíváncsian olvasgattuk és elszörnyűködtünk; nem tudjuk: járatlanság vagy rosszakarat-e az a sok ferdítés, mellyel rólunk, katolikusokról Írnak. Beszámolóját a katolikus ügyekről rögtön a pápával kezdi, akit megvádol, hogy a jugoszláviai magyar kisebbséget kiszolgáltatta a szerbeknek, mert megengedte, hogy szerb nyelven tanítsanak a kisebbségi felekezeti iskolákban és a katolikus papnevelők hivatalos nyelve a szerb legyen. A szerb kondordátum részletei még nem ismertek, hiszen nem is ratifikálta még a szerb kormány sem, de azt tudjuk, hogy — sajnos — a katolikus magyarok csak elenyésző kisebbségben vannak a nagyszámú horvátok között, külön papnevelőjük nincsen, tehát nem lehet a magyar nyelv a hivatalos nyelv. Vagy nálunk a tót volt a hivatalos nyelv a felvidéki szemináriumokban ? Azután idézi Őeminenciája, a bíboros hercegprímás Nagyból dogasszony-napí beszédének azt a részét, amelyben felszólítja a a híveket, hogy „ne maradjan k olyan házasságban, amelynek nincsen szentségi ereje.“ Ezeket a szavakat úgy forgatják ki, hogy a főpászlor válásra buzdítja a már gyermekes hitveseket és magyar édesanyákat. Ekkora korlátosság vagy rOöSzafcarat! Hiszen a szavak értelme kézenfekvő: a szónok buídiíja a híveket, hogy úgy kössék meg házasságaikat, hogy azok az Egyháztól is megáldható, felbonthatatlan házasságok legyenek és hogy az Egyháztól még meg nem áldott házasságokat egyházitag is áldassák meg, amint a polgári házasság- kötélnél az anyakönyvvezető is felszólítja erre a feleket. Ha egy- pár szóvil többet olvas el a tek. szerkesztő a békédből, előtte is nyitvánvaió lett volna a szavak érteimé. Úgy látszik, igen nagy anyaghiányban szenvedhet a kis lapocska, mert egy agyoncsépeli névsort hozott elő, amelyben a nem magyarhangzábu papokat sorolja fel rengeteg meghalt nevével és más több sajióhibával együtt. Mintha bizony az ország miniszterei, nagynevű politikusai és más világi vezetői között nem akadnának, százával idegen hangzása nevek. De felteszi a bölcseség koro-^ náját, amikor felsorolja „az évszázadok folyamán az emberi ta-
