Zalamegyei Ujság, 1937. október-december (20. évfolyam, 222-297. szám)
1937-10-03 / 224. szám
4. Zalamegyei Újság 1937. október 3. ványainak üdvözletéi. Érzi — úgymond — hogy nagy felelősség hárul reá, de nagynevű elődei nyomdokán haladva kiván munkálkodni, a haza és a szülőföld érdekeinek szemmeltartásá- val. Kérte a képviselőtestületet, hogy mint eddig, úgy ezután is karolják fel a népnevelés és az iskola ügyét. TUDJA-E MAR..? HOGY lemondás türelmetlenség, bizalmatlanság mindig a legrosszabb tanácsadó. Időszerű, szükséges és sürgős egy osztálysorsjegy vétele, mert önbizalmat, reménységet, jóleső érzést ad. Hol lehet 10, 15, 20, 25, 35, 40, 45, 50, 55, 70, ll'O, 300, 4G0 ezer pengős nyereményt nyerni öt hónap alatt? HOGY mily demokratikus, közkedvelt intézmény az osztálysorsjáték? Mindenjegyes sorsjegynek egyenlő az ára és mindenkinek foglalkozásra, nemre, korra, rangra, vagyonra való tekintet nélkül — egyenlő a joga és egyenlő a nyerési esélye. fflfwv HOGY ön is maga nyit utat szerencséjének, vagy akadályozza meg boldogságának előfeltételeit. — Ezért ne késlekedjék, hanem vegyen vagy rendeljen egy sorsjegyet bármelyik főárisitónál, mert váratlanul vagyonhoz jutni most csak egy osztálysorsjegy által lehet. HOGY minél előb vesz, vagy rendel sorsjegyet, annál jobb. Az érte járó összeget — —= 3 50 P, V* =* 7 P, Vs= 14 P egész ■=* 28 P — fizetheti legkésőbben az október 16-i húzás előtt és pedig legcélszerűbb postabefizetőlappal. HOGY mily helytelen, sőt kártokozó, ha a főárusitók által előzékenységből küldött sorsjegyet — ha azt nincs szándékában megtartani — nem küldi azonnal vissza. Kifizetetlen sorsjegyre nincs nyereményjogosultság! WíWáái HOGY a szerencse forgandó ! Ha nem nyert eddig, ne adja fel reményét, legyen kitartó, hátha’most sikerül 1 A segítség, a szerencse ott van a legközelebb, ahol a a szükség, a baj a legnagyobb. 43.000 nyereményt sorsolnak ki közel 10 millió pengő készpénzben az új sorsjátékban, tehát szerencse fel 1 2388 Emléksorok Coubertin Péter báró, a modem olimpiai játékok megteremtőjének halála alkalmával. Kemény Ferenc, az olimpiász társalapítója beszél régi fegyYertársáról ■... „ Majdnem Budapestén lett az elsó olimpiász.“ A genfi táviró röpítette világgá, hogy meghalt Coubertin Péter báró, a modern olimpiai játékok megteremtője és fáradhatatlan szervezője. A legutolsó percig makkegészséges volt, ismert köny- nyed lépteivel rótta hajnali 7 órakor a Lagrange-kert gyepes sétányait. Senki sem hitte volna, hogy hetvenötesztendős öreg ur az előtte sétáló. Egyszerre hangtalanul összeesett, a szivszélhüdés pillanat alatt végzett vele. Nem késett az orvosi segítség, azonban az orvos már csak a beállott halált állapíthatta meg. Coubertin báró elment, mint annyian kortársai közül. Talán csak egyedül Kemény Ferenc dr., a hetvenhatesztendős tankerületi főigazgató található a magyar géniusz alatt, aki az olimpiai eszme egyik magyar úttörője, különben pedig jó barátja, fegyvertársa volt Coubertin bárónak. Időszerűnek találtam felkeresni Kemény Ferenc főigazgató urat, akitől Coubertin báró egykori küzdelmeiről sok és érdekes dolgot tudtam meg és időszerűnek tartom az egész világot átfogó olimpiai eszme úttörőjének elhunyta alkalmával a régmúlt idők emlékeit feleleveníteni. — Coubertin báró nevét a modern olimpiai játékok megteremtése avatta világhírűvé, — kezdi nyilatkozatát a főigazgató úr. — Negyven éve hódit az olimpiai eszme. A hellén ég alatt, Athénben, a klasszikus olimpiai játékok földjén, negyven év előtt gyűlt össze először, akkor még kis számban a világ minden tájáról a sportoló ifjúság s legutoljára Berlinben tizenegyedszer kongatta szerte világgá az olimpiai harang: »Hívom e világ ifjúságát“! . . . Az a nagy eredmény, elismert siker, amit Coubertin báró a régi klasszikus játékok modern keretek között való feltámasztásával aratott, annyira háttérbe szorította a tanári mivoltát, hogy csak kevesen tudják: Coubertin báró egyike volt a századvég legképzettebb, legértékesebb pedagógusainak. Résztvevője és előadója volt minden nevezetesebb nemzetközi pedagógiai kongresz- szusnak. Ismeretségünk, amely később barátsággá mélyült el, nemzetközi kongresszuson kezdődött. Párisban találkoztunk először, ahová, mint az egri főreáliskola igazgatója mentem ki. A kongresszuson sokat voltunk együtt. Amikor hazajöttem, Coubertin megküldötte nekem a tengerentúli egyetemekről irt könyvét. Azután rendszeres levélváltás keletkezett köztünk. — 1894-ben a pedagógiai kérdések mellé új téma került: a sport. Coubertin báró megérezte az akkor gyermekcipőben járó sport jelentőségét és lehetőségeit. Sokat foglalkoztam magam is a kérdéssel. A legmelegebben helyeseltem Coubertin bárónak azt a tervét, hogy életre keltse a régi öreg klasszikus sportviadalokat. A modern olimpiai játékok ügyében Coubertin báró 1894-ben konferenciát hivott össze Párizsba, amelyre Magyarország részéről engem hivott meg. A Sorbonne egyetem nagytermében tartott konferencián tiz nemzet képviselője jelent meg. Sokan levélben jelentették be csatlakozásukat. Eredménye : elhatározták az olimpiai játékok életrekeltését, sőt azt is, hogy a hellén olimpia mintájára négyévenként rendezik meg a sportjátékokat, amelyekre min den kulturnépet meghívnak. Ez a határozat fenáll ma is. Ezen az összejövetelen megállapodtunk abban is, hogy az első modern olimpiai játékokat a régi olimpiá- szok klasszikus földjén: Athénben tartjuk meg. így kezdődött az olimpiai eszme térhódítása. Majdnem Budapesten lett az első olimpiász. — Coubertin báró eszméje egész világon nagy lelkesedésre talált. Az olimpiai játékok feltámasztásának gondolata széles kő röket megmozgatott, amiben a szívósságának és lelkesedésének volt legnagyobb érdeme. Rendkívüli propagandát fejtett ki — amatőr alapon, saját költségén. Emlékszem, Félix Faure-t, a körtársaság elnökét is megnyerte a gondolatnak és az olimpiai játékok feltámasztása mellett agitálók sorában ott találtuk Marcel Pré- vost, a hires irót és Didau apátot, Páris akkori hires hitszónokát. — A párisi konferenciáról hazatérve Berzeviczy Albertet, az akkori kultuszállamtitkárt kerestem fel, aki készségesen állt a moz galom élére és elnöki tisztet vállalt az első olimpiai bizottságban, amelyben én a titkár lettem. Coubertin báró szorgalmasan közölte az olimpiai eszme térhódításának új és új fordulatait, én pedig a magyarországi hangulatról számoltam be. Egyik levele rendkívüli jelentőségű volt. Azt irta, hogy Athénben bizonytalanná vált az olimpiász megrendezése. A szép gondolatnak ellenzéke támadt. Azt hangoztatták, hogy Görögországnak nincs pénze stadiont építeni, nem tudják az idegeneket fogadni. Ekkor Coubertin báró felajánlotta, hogy Magyarország vállalja az első olimpiász megrendezését. — Ma már tudjuk, mit jelentett volna, ha a később páratlan népszerűségre emelkedett olimpiai játékokat Magyarország indítja el hatalmas diadalutjára. Akkor azonban sokan még nem értették meg a szép gondolat jelentőségét. A hivatalos körök a sportélet akkori fejietlenségére való hivatkozással, elzárkóztak attól, hogy Magyar- országon legyen az első olimpiász. Milyen nagyszerű lett volna ösz- szekapcsolni a nagy sporteseményt az 1896-os millenáris kiállítás sok érdekességével. Mire ráeszméltek az ajánlat jelentőségére, Görögország már újra jelentkezett és vállalta a megrendezést, amiben főleg Georg Ave- roffnak, a görög sportmecénásnak Á G Y T O L Lpehely kelengyék, pensiók, szállodák részére, intézeti párnákhoz higiénikusan kezelve olcsó árban. Fehér fosztott libatoilat kilónként 3 pengőért, egy jobb minőséget 3*50 P-ért szállít 5 kg-os |csomagokban bérmentve utánvétellel ROSNERGYDLA ágytollüzeme Kiskunfélegyháza. volt legnagyobb része, aki egymillió drachmát adott stadion megépítésére. Magyaroszág számára most már nem maradt más hátra, mint résztvenni az athéni olimpiai játékokon. Athén, 1896. 1896. márciusában el is indultunk Athénbe. Iszer Károllyal és Oherolly Károllyal vezettem a kis magyar csapatot, amelynek Dáni Nándor, Szokoly Alajos, Manno Leonidas, Kertész K. Róbert, Wein Dezső, Kellner Gyula, Hajós Alfréd és Tapavicza Momcsilo voltak tagjai. Csodálatos szépségű, fehér márványból épült stadion várta az első olimpiai játékok résztvevőit. A magyar versenyzők már a start előtt nagy sikert arattak. Athén utcáin a görög nemzeti színekből kombinált kék fehér szinü szalagos szalmakalapban sétáltunk végig. Ez az egyszerű figyelem a görög nép lelkesedését váltotta ki. Az egyik utcán három elegáns ur került szembe velünk, kedves közvetlenséggel álltak meg beszélgetni. Megköszönték, hogy görög nemzeti színeket vettünk fel... Később megtudtuk, hogy a három ur: Konstantin görög trónörökös, György és Miklós hercegek voltak. Az első olimpiász a százméteres síkfutás előfutamaival kezdődött s az első startszámmal magyar versenyző: Szokoly Alajos lépett a stadionba. A döntőben második lett az amerikai futó mögött. Az amerikaiak általában mindent letaroltak. Minden atlétikai szám után a csillagos lobogót húzták fel a győzelmi árbócra. Már a közönség is megsokalta a sok amerikai győzelmet. Amikor valamelyik versenyszám után megint az amerikai lobogót húzták fel, odafordultam a mellettem álló Konstantin trónörököshöz és megjegyeztem: »Miért kellétt Ko- lombusznak Amerikát felfedeznie“? Konstantin trónörökös jót nevetett, a mondást tovább adta. Másnap, amikor az aphaleroni kikötőben az uszóversenyekre került a sor, hozzám lépett György herceg és erre a kérdésre célozva mondta: »Ma én fogom a magyar lobogót felhúzni“. — Abban azonban, hogy megtarthatta szavát, Hajós Alfrédnek volt a legnagyobb része a 100 és 1200 méteres úszásban kivívott győzelmével, amivel először szerzett Magyarországnak olimpiai győzelmet. Olyan olimpiai A legjobb divatszövetek TÓT H-nál uriszabóság és finom uridivat különlegességek
