Zalamegyei Ujság, 1937. október-december (20. évfolyam, 222-297. szám)
1937-10-29 / 245. szám
2. Zalamegyei Újság 1937. október 29. jából egyenesen előnyős volt. Gyakori eset, hogy vállalatok tekintélyes összegű keresetüket tőkevagyonuknak leírások utjó« valóapasz- tásával kivonják az adóztatás alól. Mi ezt nem tetlük, ellenkezőleg tőkeva^yonunknak kimutatott jelentő» összege alapján teszünk eleget adófizetési kötelezettségünknek. Aki az ilyen mérlegről a közérdek és az állam szempontjából azt meri állítani, hogy az káros és vaskos tévedéseket tartalmaz, sem a közérdeknek, sem az állam érdekeinek nem tesz jó szolgálatot. Mint nyilvános számadásra kötelezett vállalat, mérlegünket, nyereség-veszteség kimutatásunkat évről-évre bemutattuk mind a pénzügyi hatóságoknak, mind a cégbíróságnak, de kifogás tárgyát soha egyiknél sem képezte, pedig ezek a hatóságok talán mégis illetékesebbek, mint a névtelenségbe rejtőző cikkíró. Mi a 12 ezer pengős lapértéket nem tartjuk olyan érthetetlennek, mint a * részvényes“ ur. Elvégre egy húszéves lapnál, amely a utolsó évben is 17 ezer pengőt forgalmazott, a tőkeérték bizonyára kép viselhet ekkora összeget, ami nem mondható el örökké címeket változtató egy-két éves lapokról. Az a bankember pedig, aki nem értette meg a vagyonoldalon íz „eredmény“ tételt, ö öst érdemel. Minden bankember tudja, hogy amint a teher oldalon az eredmény nyereséget jelent, úgy a vagyonoldalon az eredmény a veszteséget jelenti. A jelen esetben a régi évekről áthozott és hála Istennek, évről évre csökkenő régi veszteségekről van szó. Hogy a vesz eségek nem csökkenhettek még nagyobb mértékben, azt olyan okok idézték elő, amelyek nem reánk, hanem másokra vetnek hátrányos fényt. Hosszú évek óta nyomasztóan nehezedik ránk gazdaságilag is bizonyos politikai nyomás, amelynek egyetlen oka, hogy a kiadásunkban megjelenő Zalamegyei Újság fennállása óta gerinces katolikus és független ellenzéki politikát köve*. Ez a nyomás vajmi ritkán volt kézzelfogható, de eredményeiben állandóan éreztük. Éreztük akkor ezt a gazdátlan nyomást, amikor sokéves előfizetőink váratlanul elmaradlak; éreztük, amikor nyomdánkat és jpapirkereskedésünket mellőzések érték, ami mind kiesést jelentett bevételi tételeinkből. Kikiáltották rólunk azt is, hogy lapunk hirdetési tarifája magas, de azt elfeledték hozzátenni, hogy mi nem pótolhatjuk közpénzekből származó szubvencióval a kisebb hirdetési bevételt. Ellenkezőleg, a Zalamegyei Újságnak azt sem adják meg, ami megilleti. A háború vegétől, mióta Magyar- ország önálló vámterület lett, a mindenkori kormányok úgy igyekeztek lehetővé tenni a lapok könnyebb előállítását, hogy a bu dapesti lapoknak vámmentesen .engedték meg a rotációs újságpapír behozatalát, a vidéki lapoknak pedig a külföldön vásárolt ives újságpapír uUn negyedévenTóth Gyula bőrkabát és szőrme raktára óriási! ára: törpe! Finom uridivat. ként visszatérítették a vámot. Ja- \ lenleg ez azt jelenti, hogy a yi- \ déki lap, amely vámvisszatérítést jj élvez, a kilógrammonkénti 84 filléres árból a fáíisadóvissiaérités- sel együtt kilónként 28 fillér visz- szatérité8 kap. Mindenki láthatja, mit jelent ez a mai magas papírárak mellett az üzleti verseny szempontjából annak az üzemnek, amely megkapja a visszatérítést. A Zalamegyei Újság a vámvisszatérítés technikai részét lebonyolító Grafikai Főnökegyesülettől 1934 végén iiletekes hely megbízására hivatkozva azt az értesítést kapta, hogy 1935 január elsejétől nem kaphatji a vámvisszatérítést, mert a kontingens nem elegendő az összes lapok szükségletének fedezésére. Kérdést intéztünk, megfelelő közbelépés lehetősége céljából, a Fő- nökegyesülethez, hogy ki ez az illetékes hely, de választ nem kaptunk kérdésünkre. Ézekután a letűnt érában nem is tettünk lépést, mert úgy gondoltuk, hogy hiábavaló lett volna. A múlt évben azután megbízottunk eljárt a Főnökegyesületnél a vámvisszatérítés érdekében. Azt a választ kapta, hogy ez nem rájuk tartozik, hanem a miniszterelnökség sajtóosztályára. Itt viszont azt felelték, hogy a Főnökegyesület illetékes. Mikor megjegyeztük, hogy onnét épen a sajtóosztályhoz utasítottak bennünket, akkor azt mondották, adjunk be kérvényt és majd megkérdezik a főispánt. A kérvényt beadtuk ez év tavaszán. A választ a napokban kaptuk meg a sajtóosztálytól: nem teljesíthetjük kérelmüket, a kontingens már kimerült. Azért a kérvényt ez év végén ismét be fogjuk adni abban a reményben, hogy egyszer majd csak a keresztény és nemzeti irányú Zalamegyei Újság számára is lesz kontingens, s nemcsak a szociáldemokrata Népszava, valamint a kormánypárti és a liberális lapok sokasága élvezheti a vámmentes papirt. A három év óta tartó „kivételes elbánás“ mindenesetre azt eredményezte, hogy elvesztettünk 3—4 ezer pengőt és nem fordíthattuk mérlegünkben leírásokra, amint azt megtehették esetleg a boldog kormánypárti vállalatok. Ilyen sokoldalú „pártfogás“ mellett netn csoda, ha nem tudunk a „Zalai Hírlap“ cikkírójának száj ize szerint sokezer pengős nyereségeket produkálni. Míg kellett elégednünk azzal, hogy részvényeseink megértettük bennünket és nem kifogásoltak. Reájuk és azokra a hűségesekre támaszkodtunk, akik kitartottak lapunk, nyomdánk, könyvkereskedésünk és könyvkötészetünk melleit bízva abban, hogy becsületes szándék ve*et bennünket. Visszautasítjuk az öt pontba foglalt sok rosszindulatú gyanúsítást, amellyel a cikk részvény- társaságunkat illeti. Rágalom az, hogy mi valakinek is ártottunk volna. Nyugodjék meg a cikkíró, hegy nagy részvényeseink nem siratják pénzüket, mert önzetlenül hoztak áldozatot és önzetlenek voltak azok is, akik önként egykét pengőket jegyeztek. Valótlan az az állítás, hogy mi bármilyen módon kárt okoztunk volna más zalaegerszegi nyomdának vagy papirkereskedésnek. A Zrínyi nyomda mindenkor megértést tanúsított a kari érdekek iránt. Tudunk olyan üzemről, amely mialt sz együttműködés felborult, de ez sohasem a Zrinyi részvénytársaság volt. Ellenünk nem emelhetett lényeges kifogást soha egyik nyomda vagy papír- kereskedés sem. A Zrinyi nyomdavállalat nem igyekezett inaserők felhasználáséval olcsóbbá tenni a termelést és ezzel letörni az árakat. Még annyi tanulót sem veszünk fel, amennyit a törvény megenged, hanem inkább segédekkel dolgoztatunk. Nálunk 5 segédre két tanuló esik, ezzel szemben van nyomda, ahol kihasználva a törvény szélső határát, 2 segéd mellett 2 tanulót foglalkoztatnak. A mi mérlegünk miatt nem emelték még soha egyik üzem adóját sem, elvégre az adóhatóságok tények és nem vádaskodások alapján vetik ki az adót. Komoly adóalap például egy ház, de nem egy másik vállalat mérlege. A vád harmadik pontja városi és állami sérelmeket emleget. Azt válaszoljuk, hogy a Zrinyi nyomda megtette ezen a téren is kötelességét és fizetett annyi közterhet, mint más hasonló üzemek, sőt többet. Közadóban és járulékaiban részvénytársaságunk adója még veszteséges években is elérte a 300 pengőt, két év előtt pedig, am kor mérlegünk 2.500 pengő körüli jövedelemmel zárult, közadónk a járulékokkal együtt több mint 800 pengőt tett ki. Ezzel szemben például Kakas Ágoston nyomdatulajdonos, akinek évi kereseti adóalapja mintegy 3 300 pengő, az idén nyomdája, könyvkereskedése és a lap- előátlitásból származó jövedelme u‘án jövedelmi, vagyon- és kereseti adó, valamint járulékai címén körülbelül 360 pengő közadót fizet (Hazát kikapcsoljuk az összehasonlításból, mert az nekünk nincs), A harmadik zalaegerszegi nyomda évi adója kb. 280 pengő, a negyediké kb. 100 pengő. A Zalai Hírlap pedig évi 25 pengőt fizet. Ezek a számok nem azt bizonyítják, mintha mi más üzemek fokozott megadóztatását idéztük volna elő, sem azt, mintha az államtól vagy várostól elvontunk volna valamit. Ha figyelembe vesszük, hogy mi nem családi alapon, hanem alkalmazottakkal dolgozunk, akkor kitűnik az is, hogy mi jóval többet adtunk a köznek, mert alkalmazottaink után több kereseti adói, több OTI-járuiékot fizettünk. Csak az utolsó három évben 10 000 pmgő járulékot fizettünk be az OTI-nak. Az államnak annyira nem okozunk kárt, hogy nem igyekeztünk nyereségeket elrejtem, sem pedig tartalékolni; ellenkezőleg régi tartalékalapjainkat is veszteségcsökkentésre fordítottuk és 6 ezerpengővel csökkentettük régi veszteségünket, amivel egyenesen előmozdítottuk megadóztatásunkat. Módunkban lett volna a veszteségeket a saját tőkéből levonásba hozni és ezzel a minimális adóalapot csökkenteni, de nem tettük, mert erkölcsi szempontok vezetnek bennünket. Negyed- és ötödsorban ne oktasson ki minket a rejiekben maradó „részvényes“ morális és szociális érdekekről sem. A Zrinyi nyomdavállalatot épen a magasabb közérdek hozta létre, mert biztosítani akart egy független, a véleményt szabadon nyilvánító sajtót és fennmaradását épen a magasabb erkölcsi és szociális érzék biztosította. A válságos ívekben azok, akik ezért a vállalatért felelősek, helyezkedhettek volna kényelmes álláspontra és felszámoltathatták volna a rész- vénytársaságo*. De nem tették, hanem vállalták a súlyos anyagi áldozatot, mert úgy érezték, hogy nem tehetik utcára az alkalmazottak seregét. Eszel szemben a kormánypárti Zalai Hírlap és elődjei nyűgödLegtökéletesebb látást biztosít a Zeiss punktal szemüveg. Kapiaató: n . , „ fai látazarész és fényképész szakdzletében, Zalaegerszeg. Arany Bárány épUlet. Telefon i 178.
