Zalamegyei Ujság, 1937. július-szeptember (20. évfolyam, 145-221. szám)
1937-08-10 / 179. szám
2. Zalamegyei Újság 1937. agusztus 10. az emlékmű előtt. Abból a ke* gyeletes mozgalomból — mondotta —, amely Európaszerte megnyilvánult, a 800 főt számláló Nagylengyel is kivette részét, amikor 34 hősi halottjának emléket, emelt, akik megtették kötelességüket. Ha a kereszt élőit kalapot emelünk, kalapot kell emelnünk a hősi emlékmű, azok emléke előtt is, akik odaadták a Hazáért, ami legdrágább, életüket. Messze idegenben porladnak elesett hőseink csontjai. Rátért ezután a forradalmi időkre, amikor lelketlen feiforga lók munkájának eredményeképen — nem akarok katonát látni stb. — ránk jött Trianon, országunk háromnegyed részének elszakitása. Nem fegyverrel vették el (ölünk azt, amit testünkből kaptak, hanem a szörnyű igazságtalanság révén, amit velünk szemben elkövettek. Bízunk azonban abban, hogy Isten megsegít bennünket s visszakapjuk mindazt, ami jogosan illet bennünket. Ezzel lehullott a lepd az emlékműről és a prelátus megáldotta azt. A leventezenekar a Himnuszt játszotta. Most az iskolásgyermekek szavalókórusa, majd Farkas Iionka hatásos szava’ata következett, amely után ' , Udvardy Jenő dr. mondotta el pompásan felépitett ünnepi beszédét, amelyet a következőkkel vezetett be : — A sirhalmok, amelyek békés han!ja alatt a jó öregar.yám és öregapám a falu csendes temetőjében alusszák örök álmukat ; az, hogy itt született az édesanyám s itt töltöttem lengyeíi fiukkal a gyermekkor gondtalan, játékos, soha vissza nem érőt boldog idejét, engem talán erősebben fűznek Nagylengyelhez, mintahogyan szülőföldemhez ragaszkodom. S amikor föikériek, j hogy az emlékmű felavatáson szóljak a lengyelekhez -- bár kerülni szoktam a nyilvános szereplést —■ készséggel vállalkoztam erre, nem azért, hogy ma, a falu dicső védőszentjének emlékére és tiszteletére rendezett ünnepnapon úgyszólván az egész falu népéhez szólhassak, ami pedig magában is felette kedves lett volna nekem, hanem, mert nemes és kegytleles feladat a hősök emlékoszlopának lábainál áliva róluk röviden megemlékezni s néhány szót hozzájuk intézni annyival is inkább, mert a sok ismerős közölt gyermekkori játszótársam nevét is látom. Ézu'án szólt Ferenc József uralkodásáról, amikor országunk minden téren oly sokat fejlődőt}, majd a sarajevói gyilkosságról és a hadbavonulásről, amely kötelességünk volt. A férfi nem hagyhatja megioríaiíanul az ellene intézett támadást. Szólt a dicsőséges hadjáratról, majd arról az aknamunkáról, amely megbontotta a frontokat, itthon megfélemlítette a polgárokat s biztosan vezeííe a nemzetet Trianon felé. S hogy beteljesedjék a trianoni átok — folytatta — a szörnyen csonkított ország Budaörsnél harcot vívott szent és sérthetetlen királyával, elfeledve Imre királynak ismeretes mondását: „Jaj annak, aki felemelni merészeli kezét felkent ura és királya ellen“. S hogy teljesebb legyen a mű, fogságba engedték ejteni s száműzetésbe hurcolni az utolsó megkoronázott magyar királyt, — Az emberiség történetében élet ás hálái, feimagasztalás és orgyilkosság, önfeláldozás és árulás, koronázás és trónfosztás, hősi korszakok és véres forradalmak törvényszerűség szerint követik egymást s a nagy történelmi események meg is Lmétiőd nek. Ha összehasonlítjuk a Mo hács és a világháború utáni közállapotokat, a hasonlóság elvitatha tatlan. Ez idő szerint hála a Gond viselésnek, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr öföméltósága bölcs országlása alatt biztosan haladunk már, mint Kisfaludy Károly Írja Mohács elégiájában : „A béke magasztos ölében“. — Vannak, akik idegen nemzetek utánzásaival becsületes magyar viseletűket elvetve, akik elődeink bevált szokásaitól és megszentelt hagyományaitól eltérve a köszöntésben a „dicsértessékvagy „adjon Isten“ helyett „bátorság“-gát vagy más szavakkal és kézfelemeléssel köszöntik egymást. — Vannak sokan, akik feles legesnek tartják a vallási szükségtelennek a papságot és elkerülik a templomot, annak a leghatalmasabb lénynek udvarlására és irnádására emelt építményeket, akikről tudják, hogy létezik, mert porig alázkodva rimán- kodnak Hozzá, vagy esztelenül káromolják, ha felelősségre nem vonható türelmes kezeinek súlyos öklével keményen vág az arcukba, akik letérnek arról az útról, a me lyen bölcs államiéi fsak vegeinek bennünket, amely ut az igazi krisztusi kereszténység útja. — Ez az emlékoszlop pedig, amely a harcból vissza nem téri nagylengyeíi hősök emlékét hirdeti, azoknak emlékét hirdeti, akik „hittek Istenben, mert imád ták Ő’, akik hűek voltak királyukhoz, mert harcba mentek hivó szavára s önzetlenül szerepék Fényképezőgépekben nagy választék. Fényképek gyors és szakszerű kidolgozása ♦ Bánfai lálszerész és fényképész szakUzletében Zalaegerszeg, Arany Bárány épület Telefon a 178. Hazájukat, mert életüket adták Érte. — És ez az emlék csak azoknak a nagylengyeleknek fejezi ki és fejezze ki hálás kegyeletét, akik hisznek Istenben, hűek a kormányzóhoz és ha eljön az ideje, a királyhoz. Hirdesse tehát ez az oszlop a nagylengyeíi hősi halottak emlékét az idők végtelenségéig, legyen intő útmutató, hogy az utókor hálás kegyelettel és büszke hálával bec-ülje meg hősi elődeinket s figyelmeztesse a nagy- lengyeíi asszonyokat, férfiakat s ifjakat komolyan, mindig és mindig ernyedettenüí és kivétel nélkül a Haza iránti szent kötelességekre. Nagyhatású bestédéi ezekkel végezte: — HőJ halottak, őrködjetek falutok és hozzá'artozóitok felett. renc „Hősök emlékoszlopánál* című költeményét. Ezután következett Az emlékmű megkoszorúzása. Vitéz Németh Béla ezredes a vegyesdandár, vitéz Farkas Sándor ezredes a vitézek, vitéz Ta- másy Is.ván dr. polgármeeter a Honsz, Jakabffy Antal a frontharcosok, a csendőrőrsparancsnok a csendőrség koszorúját helyezte a szobor talapzaára, majd a körjegyzőség községei, a leventék, a tűzoltók, az iskolásgyermekek és a nemzeti szocialislapárt koszorúit helyezték el s az ünnepély záradékaképen a leventezenekar a Szózatot játszotta. Ünnepély után a csapatok a leventezenekar hangjai mellett díszmenetben vonu.tak el az emlékmű előtt. Déli 1 órakor 100 terítékes Majd csak annak az örömnek zivataros zaja zavarja meg álmotokat, amikor ha zatér a király s fején Szent István koronájának elfogy- hatatlan és eltékozolhatatlan varázsa és soha el nem halványuló fényének ereje újra beragyogja s besugározza Nagymagyarországot. Szűnni nem akaró taps és él- jenezés kisérte Udvardy Jenő dr. hatalmas beszédét, amely után Vuísküs Viktor „Hol aiszol pajtás ? c. verséi szavalta el szépen Kisza Jenő, vitéz Farkas Jenő körjegyző pedig lelkes buzdító beszed kíséretében átvette az emlékművet, majd Ki:8 Teréz nagy hatással szavalta el Szigeti Fediszebéd volt a róm. kát. iskola udvarán. Felköszöniőket mondtak: vitéz Teleki Béla gróf főispán a kormányzóra, Strau3z Flórián prelátus a főispánra, Udvardy Jenő dr.-ra és a vendégekre, Udvardy Jenő dr. a történelem nagyasz- szonyairól szólva a főispán édesanyjára, gróf Teleki Tibornéra, Farkas Tibor dr. a férfiakra, Kő- szeghy Ferenc igazgató Strausz prépostra, Léránth Árpád tanítóra és vi áz Farkas Jenő körjegyzőre, akik az emlékmű létesítésén legtöbbet fáradoztak, Herboly Ferenc szerkesztő a leányokra, vitéz Hunyadi László dr. tb. főszolgabíró az Ismeretlen Magyar Katonára. Német zarándokok nőm mehetnek többet Hóméba. Mint a strassburgi „Der Elt äs ser“ jelenti, a németországi egyházellenes harc legújabb állomása, hogy megtiltották a római zaréhdokutakat is. A Freiburg im Breisgau i német karitás szövetség az idén is, mint minden évben kiiría római zarándokuta zását, amelyre igen nagy szám ban érkeztek jelentkezések. Jú ius elején azuián váratlanul megjelent a titkosrendőrség a karitász szövetség zarándokosztályán és közölje, fogy a római utat betiltották. Woppemer, az iroda igazgatója és Bernauer titkár írásbeliig kellett, hogy elismerjék, hogy a tilalomról tudomást vettek. A német sajtóban természetesen egy Siót sem lehet erről a tilalomról Írni. Ezzel szemben a Gestapo nem közölte a tilalom okát, csupán annyit mondott, hogy az a bit odaírni vallásügyi miniszterrel egyetértésben történt és hogy egyidejűleg a többi kül- fö'dre irányuló zarándokúikat is beid ották. A tilalomnak hosszas előzményei voltak, már régóta megvolt az a hivatalos tendencia, amely az utlevéikiadás megnth:zilé=é- ve), az áthághatatlan devizakorlátozásokkal és a lapoknak kiadott u asitásokka», amelyek a zarándok utaknak hiidetését megtil- tot k, egyszersmindenkoria lehetetlenné akarta tenni a német katolikusok római utazását. Csak m kor azt kellett tapasztalni a hatóságoknak, hogy a római zarándokoknak száma nemcsak c:ökken, hanem inkább szaporodott, akkor nyúltak a tilalom eszközéhez, amely eddig valóban példátlanul álló eset. Hiszen tudvalevő, hogy a hivatalos kapcsolt még mindig fennáll Berlin és a Vatikán között.
