Zalamegyei Ujság, 1937. július-szeptember (20. évfolyam, 145-221. szám)

1937-07-11 / 154. szám

1937. július 11 Zalamegyei Újság 3. pet Theba isteni uraként dicsőíti, azonkívül arany, ezüst és elefánt­csontlemezekből készült és drága­kövekkel meg zománcmunkákkal gazdagon díszített finom nyak láncok, karperecek és egyéb ék­szerek s végül egy torzkép, mely Akhenatont és Neferliti királynőt ölelkező majmoknak ábrázolja. és egyéb gyógynövényekért mindig a teg- magasabb árakat fizet és előnyős készpénz lebonyolítást biztosit a Pántod fog Magyar Gyógj növény R-T, Budapest, IX., Ferenc-körut 35 Mintázott árajánlatot kérünk ! a Részleges összeomlás fenyegetia\bécsi Szent István templomot Bécsből jelentik : A bécsi Szent István templom, Bécsnek ez a jellegzetes épületbüszkesége, ismét a legalaposabb tatarozás alá ke­rül úgy, hogy a belső és külső állványozás megint eltakarja vagy egy esztendőre ezt a monumentális gyönyörű templo­mot az idegenek elől. Ugyanis részleges beomlások, veszélyes faltörések és repedések keletkez­tek, amik a legsürgősebb alátá­masztást követelik. A legjobban veszélyeztetett rész az az oldal­oltár, amelyet Mátyás királyról neveztek el és amelyben ma is ott őrzik Mátyás király bécsi hadjáratakor Bécsnek ajándékozott aranyedényeket és ékszereket. — Elítéltek egy megrögzött tolvajt. Kámán Károly 32 éves geííénházai napszámos, akit lo­pásért már nyolc Ízben büntettek meg, junius végén a tófeji szőlő­hegyen Léránih Istvántól egy hosszú láncot ellopott. A kit. törvényszék egyesbirája ma jog­erősen 7 hónapi börtönre és 5 évi jogvesztésre ítélte. Tinódi temet A Tinódi Társaság Pályázatán dijat nyert munka. Irta : Gyutay István. A szolnoki utón ketten ballag­nak. Az egyik idősebb férfi, a másik még gyermek. Szótlanul, csakúgy befelé, magukban szám­olgatják lépéseiket. Útjuk sietős­nek látszik. Talán nem is dolgaik miatt szaporázzák lábaikat, hanem a minduntalan felbukkanó ször­nyűségeket akarják mielőbb hátuk megett hagyni . . . Itt. derékban- tört fa, amott égett házfalak me­rednek panaszosan az ég felé. Pusztulás, rombolás mindenütt... Ezért sietnek . . . Az idősebb meg-megáll, int a gyermeknek. — Ide betérünk: Az udvaron nyoma nincs az életnek. Az emberek elmenekül­tek .. . Nem, odább holtan fek­szik egy. Két karja a földet öleli s a holt száj mintha susogná: — Az enyém, nem engedem ... A gyermek könnyet morzsol szét. Torkán ijedt haag buggyan elő: — Sebők bácsi, ismerte . . . — Igen, gyermekem, párszor jártam itt. . . Akkor vigság, ma halotti tor . . . Korábban dal, zene, most gyászzsolozsma . . . Megjövendölték ... EZ A VÉDJEGY jó minőséget j Z a Ia e g ersz egyedárusitő s fi r égi cég. Fő-utca HÍREK Róm. kát. és új görög I. Pius p. Prot. Lili Izr. Ab. R. Kh. 3. Napkelte 4 óra 13 perc. Nyug­szik 19 óra 56 perckor Idő: Délnyugati-nyugati lég­áramlás, változó felhőzet, több helyen futó záporeső, zivatar. A hőmérséklet kissé emelkedik. — Egyházi hír. A nagysitkei plébánia vezetője, Pintér Imre megbetegedett. Betegsége alatt Takács Sándor újmisés helyette­síti. — A veszprémi egyházme­gyéből. Szabó Domonkos, Jásd, veszprémmegyei község plébánosa mostmutatta be ezüstmiséjét. Ku- rali György a kegyúr bemutató­levele alapján elnyerte a somogy- hárságyi plébániát. — A vármegye nyugdijbi- zottsága a szerdai kisgyülésen tárgyalás alá kerülő nyugdíjügyek előkészítése céljából kedden dél­előtt 10 órakor az alispán hiva­tali helyiségében ülést tart. — A dunántúli ipariskolák új felügyelője. AT iparügyi mi­niszter juüus 1 tői számítandó öt esztendőre a dunántúli ipari ta­nonciskolák és tanfolyamok ipari gzakszemponíbói való felügyele­tének ellátásával Aknaszlatinai György Elek oki. gépészmérnök, tanügyi főtanácsost bízta meg. Az új felügyelő székhelye Győr. — Orvosi hir. Andor Dezső dr. fogorvos f. hó 10-től 20-ig szabadságra ment. — Gazdasági szakkönyvso­rozatot adományozott a földmű­velési miniszter Komái város, Cseszíreg, Gyűrűs, Molnári, Mi- bályfa és Baíaíonederics közsé­geknek. — Egyházközségi képviselő­testületi megalakulás. A pa- csai róm. kát, egyházközség ala­kuló gyűlésén Horváth Vilmos dr. főszolgabírót világi elnökké, Papp Istvánt gondnokká, Póvics Istvánt pénzíárnokká egyhangúan meg­választották. — Old boy futballmérkőzés lesz juiius 15-én, csütörtökön délután 5 órakor a Move pá­lyán. A jogászok csapata (bíró­ságok, ügyvédek) mérkőzik a közigazgatással. A küzdelem iz­galmasnak Ígérkezik és jó szó­rakozást ígér az a sok humoros jelenet, amely ilyen mérkőzéseken mindig bőzen adódik. — Mit, Sebők bácsi ? — 1552 ... A rombolás esz­tendeje . . . Temesvár, Drégely, Szolnok romokban hevernek . . . Mikor a csillag csillagot szül, egy-egy hős védő költözik az égbe ... De ki tudja, hány és hány . . . Kár volt hinni a török­nek . . . A gyermek szipog. Kis agya nem emészti meg teljesen a hal­lottakat, de érzi, hogy halál ólál­kodik mindenütt, o is azért rójja ezzel a szelíd arcú férfiúval az országutat, mert az ő apja is „csillag“ lett . . . Elgondolkozik. Talán a kis pajtásokra, a virágos- pázsitos udvarra gondolt. . . Ahol most állanak, ott is dalolt az élet... És most. . . Pernyét és füstillatot kerget az égett falak körül a szél ... A letört kút- ágason varjak lógatják elbusultan fejüket. Időközönkint egy-egy fel­sóhajt közülük : kár, ... kár . . . — Bizony kár, — bólint az idősebbik. Kár a magyarért, vesz, pusztul ... A német Is, a török is . .. Csend. Mindkettőnek csak lé­legzete hallik. A fájdalom tompán kopog szivük mélyén. Hosszasan, némán szemlélődnek. Azután megint az idősebbik szól: — Gyere fiam, temessünk I A jó barátnak adjuk meg a vég­tisztességet ... Temessünk ! Körülnéz. Vájjon találna-e vala­hol egy ásót vagy kapát. Tekin­tete itt is, ott is kutat, de hiába. — Talán bent, a falak közt, gyere, fiam ! . . . Pár lépést tesznek. A gyermek füle érzékenyebb, megtorpan. — Sebők bácsi hallotta ? — Mit, kicsi fiam ? — Mintha valaki sima . . . A házhoz értek. Ajtaján nem kellett kocogni, csak belépni. Égetten, tárva-nyitva állt. És mégis... Az egyik sarokban mozdul valami. Lompos, lesová­nyodott kutya bujt elő. Bizalmat­lanul morgott, majd megbékélt. A gyermek megsimogatta. — Sebők bácsi, ez panasz­kodott .. . — Minden bizonnyal, fiam ! — Szegény! Most már a kutya vezette őket szobáról szobára. Nem találtak semmit. — Sebők bácsi! — Mi az, fiam ? — Talán csak „halmot“ csinál­nánk !-- Igazad van, gyere! Temettek. Hordták a földet. Mindig több és több gyűlt a holton. Valóságos kis „hegyet“ hordtak össze. Azután az időseb­bik fejtől lebökte a botját. — Legyen ez a fejfa ... Majd lekanyaritotta nyakából huros-pen- getős hangszerét és búcsúzott: — Tinódi, a „lantos“, mond Istenhozzádot. Neked jóbarát, kinek lelke el- szállott. . . És szállt a dal, a megszentelt imádság. Szállt fel a magasba, kért, könyörgött. Engesztelt a múltért, szólt a szebb jövőért, korholta a vétket, irgalmat esde- kelt a népnek, a szegény elárvult magyar népnek . . . A kutya elhúzódott tőlük. Valahol hátrább nyaldosta magát, fésülgette csapzott szőrét. A gyer­mek hátra- hátratekintgetett, figyelte a kutyát, amint elhallgatott az ének, megszólalt: — Sebők bácsi, mondanék valamit! — Kivele, fiam ! — Ez a kutya nem ide tarto­zik, mert akkor sajnálná a gazdá­ját . . . — Meglehet, fiam ! Tinódi keze mégegyszer végig­futott a húrokon. Még nem fejezte be bucsuzóját. Szája már énekre görbült, de fele utón megállt. — Hé diák, — csattan fel közelében. Ne a holtnak, nekünk zengj dicséretet! Rajta, hé ! Tinódi megdermedt. Kisebb török csapat állta körül s veze-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom