Zalamegyei Ujság, 1937. július-szeptember (20. évfolyam, 145-221. szám)

1937-08-18 / 186. szám

2. Zalamegyei Újság 1937. agusztus 18. A keszthelyi nyári egyetemen Belitzky János dr. a dunántúli kö­zépkori népiség problémáiról be­szélt. Wladislaw Pietrzykowski len­gyel pénzügyi miniszteri titkár és egyetemi asszisztens „Lengyel- ország szerepe és jelentősége a világgazdaságban“ címen tartott előadást. Az előadó kijelentette, hogy mig Magyarország gazda­sági helyzete és annak minden mozzanata iránt igen nagy ér­deklődés mutatkozik Lengyelor­szágban, addig Lengyelország gazdasági helyzetét Magyarorszá­gon kevésbé ismerik, dacára az évezredes magyar-lengyel törté­nelmi és gazdasági kapcsoknak. Majd Lengyelország gazdasági és közlekedési földrajzának rövid ismertetése után rátért Lengyel- ország gazdasági erejének ismer­tetésére. A lengyel gazdasági politikának sikerült az utóbbi 10 esztendőben nemcsak közös ne­vezőre hozni az egyes országré­szek gazdasági érdekeit, hanem új piacok kutatása által új ten­gerészeti hajójáratok létesítésével egész kereskedelmi politikáját új utakra képes terelni. Az ország gazdasági vezetői rájöttek arra, hogy gazdasági önállóság nélkül szó sem lehet politikai önálló­ságról. Rájöttek arra, hogy egy katonai nagyhatalom expanzív gazdasági politika nélkül érdekeit sehol sem érvényesítheti. Lukács Károly dr. a Balaton haltenyésztéséről adott elő francia nyelven. Bevezetőül ismertette a Bala­ton hidro-biológiai viszonyait, majd áttért az első halasitási kí­sérletek vázolására, amelyek exo- tikus eredetű halaknak a Bala­tonban való meghonosítását cé­lozták. Az első volt Migazzy Vilmos grófnak, a halászat nagy mecé­násának, a pisztrángtenyésziés magyar úttörőjének törekvése, hogy a kaliforniai lazacot áttele­pítse a mi nagy tavunkba; 1880-ban és 1881-ben halasitot- ták be a keszthelyi öbölbe a gróf aranyosmaróti kelieíőtelepéről ho­zott ivadékokat és noha a szál­lítás és érkezés kifogástalanul si­került, a lazacokból egyet sem láttak viszont. Hermann Ottó ezt a balsikert egyébként előre meg­jósolta, mert ő ismerte eléggé a Balatonviz magas hőfokát, amely nem lehetett alkalmas a hideg vízhez szokott amerikai iazac felnevelésére. Ezenkívül a Balaton fogasai, harcsái és csukái is ha­talmas versenytársai lettek volna a tengerentúli ragadozóknak. Valószínű, hogy ezek az ős­honos halpusztitók hiusiíotiák meg a második tenyésztési ki sérletet az amerikai törpeharcsá­val. Landgraf halászati országos felügyelő javaslatára Hirsch Al­frédtől szerzett be a halászatot bérlő társaság 1904 és 1907 között három Ízben összesen 32.000 darab ilyen ivadékot, amelyet szintén a keszthelyi öbölbe eresztettek be, de hiába­való költséggel és fáradtsággal, mert ezeket az exotikus halakat is örökre elnyelte a Balaton, alig néhány darab került belőlük há­lóba, ezeket sem lehetett nemes­halak módjára értékesíteni. Véletlenül származtak át a Ba­latonba az amerikai pisztráng, sügér, szintén Hirsch Alfréd tó­gazdaságaiból, az onnan hozott egyéb ivadékok között és az an­golna a Duna mellékvizeiből. Az utóbbi, egyébütt nagyon értékes halfajból a nyolcvanas években több mint egymillió ivadékot ön­töttek a Dunába Budapest, Bel- grád és Gaiatz alatt, de ez ugyan­csak meddő igyekezet maradt, mert később rájöttek, hogy az angolna nem élhet sokáig a Duna vízrendszeréhez tartozó vizekben, mert mind a Fekete-tenger felé keres kiutat, ha ivarérettsége kö zeledik, ennek a tengernek pedig alsó vizrétegei (ahol az angolna A nemzeti szocialisták (nyi­lasok) „Bátorság* cimü lapjának augusztus 15-iki számában M. K. aláírással cikk jelent meg „Szá- lasi hecc“ címmel. A lapot a bu­dapesti ügyészség indítványára a vizsgálóbíró elkobozíalta épen a fenti cikk mialt, mert abban hit- felekezet elleni izgatás bűntetté­nek, valamint az állam és társa­dalom törvényes rendjének erő­szakos feiforgatására irányuló bűntett és egyéb bűncselekmé­nyek feldicsérésének vétségét lát­ta fennforogni. Ebben, a vizsgálóbíró által már megbélyegzett cikkben külö­nös kijelentések olvashatók leg­nagyobb királyainkról is. A náci légkörben élő cikkíró Ízléstelen párhuzamot von szabadsághőse­ink és Szálasi között, mint aki nem vaskezü cézár akar lenni, lenni, hanem felszabadító, s igy folytatja: „Mi magyarok szám­űzetésbe küldtük vagy engedtük küldeni szabadsághőseinket, Thö- kölit, Rákóczit, Kossuthot, enged­tük kivégezni Wesselényii és Martinovicsot, éhezni hagytuk Pe­tőfit, de tisztelettel és hódolattal, rettegve hajtottunk fejet a vaske­zü cézárok, Szent István, Szent László, Nagy Lajo?, Mátyás és Zsigmond elölt.“ Ez a bántó párhuzam fényt vet a nyilas mozgalom „nemzeti és keresztény“ gondolkodására, s ezt nem enyhítik az idézet után kö­vetkező mondatok sem. A hiva­talos nyilas lapban sokszor olvas­tuk a iegmsgasztalóbb jelzőket külföldi diktátorokról, de a leg­nagyobb magyar királyok számá­ra nem jut más, mint a bántó mó­don alkalmazott „vaskezü cézá­rok“ jelző Ez a jelző kell, hogy 1 tartózkodni szeret) kénhidrogénnel fertőzöttek. A Balatonba is el­vándorolt talán egy bizonyos mennyiség, de mindössze 25.000 darabról van tudomásunk, ami itt került hálóba félszázad aUtt. Ezután az előadó a második bér­leti periódus kezdete óta rend­szeresen és nagy arányokban folytatott pontyhalasitásról beszélt, amelynek a fogási eredményekre való hatása elvitathatatlan ugyan, de üzleti szempontból a ponty­fogási többlet nagyon nyeresé­gesnek nem mondható. Végül a Balaton legfőbb és reprezentatív halának, a fogasnak tenyésztését ismertette a Purgly Pál által kezdeményezett eljárás­sal. felnyissa a szemét a megtévesz­ted falusiaknak. Ne beszéljen ke­reszténységről és nemzeti érzésről az a mozgalom, amelynek hiva­talos lapja a Szent Is ván jubi­leumi esztendő küszöbén nem átaiíaja igy jellemezni az állam­alapító nagy királyt és bölcs ural­kodó társait. Mivel pedig a „Bátorság“ egyik zalai nyilasvezér, Helmeczi István dr. felelős szerkesztésében és ki­adásában jelenik meg, magyará­zatot is kérünk : hogyan jelenhe tett meg ez a cikk zalai nyilas fémjelzés alatt. Annál inkább kí­vánjuk ezt a magyarázatot, mert emlékezünk arra, hogy a nyila­soknak 1933 december 10-én tartott zalaegerszegi zászlóbontó gyűlésén Helmeczi István dr. igy emlékezett meg egyik, most „vas kezű cézárnak“ minősített nagy ki­rályunkról : — Ideálunk Szent László : a bá­tor férfi, a bölcs ás szociális ki­rály. Mintha ellentét volna e kije­lentés és a szerkesztésében meg­jelenő lap álláspontja között. Vagy azóta változtak az álláspontok? — A kettős szentév érmei 30 filléres árban kaphatók ki­sebb és nagyobb alakban a Zrínyi könyvkereskedésben. Szentévi képes levelezőlap darabja 8 fillér. Modern lakberendezést bi­zalommal vásárolhatunk a Dunántúl legnagyobbf 50 éves cégénél ; Kopstein bútorcsar­nok, Nagykanizsa. Olcsó árak. Kedvező fizetési feltételek. Kérjen árajánlatot i Hogyan történt a tihanyi incidens? Közlésre kaptuk a következő levelet: Tekintetes Szerkesztő úr! Becses lapjának f. hó 10-ibi számában „ízléstelen tüntetés Jó­zsef főherceg tihanyi, kastélya előtt“ cim alatt közölt híradás ebben a formában nem felel meg a megtörtént sajnálatos esetnek. Egy délután 3 őrá tájban Ti- hanyrév felől két csónak haladt Baiatonfüred irányában. Az egyik­ben 4, a másikban 3 férfi ült. Amikor a főhercegi kastély elé értek, - az egyik csónakról har­sány hangon szólt a jeladás „No rajta, a főhercegnő épen ott áll az erkélyen“. Erre kórusban, üte­mesen rákezdték : „Hor-thy Mik­lós, Ma- gyár- ország kor- mány- zó- ja, le en dő ko- ro- náa ki- rá- lya! Le Ottóval, le a Habs- bur- gok- kai, le az e gész hit­vány famíliával, fajzattal“ sib. A főhercegék intézője hallván ezt a durva inzultust, telefonált a tihanyi és a füredi csendőrötök­nek, ezektől jött járőrök kisérték a parton a két csónakot s mikor Füred község a att kikötöttek, le- igazoliaiták a hét férfit 4 ev. ref. lelkész, 3 ev. ref. theologus sze­mélyében. Az ügy azu án a győri k r. főügyészséghez került további eljárás végett. Tihany, 1937. augusztus 14 én. Kiváló tisztelettel Hevesi József m. kir. kereskedelmi főtanácsos. Vendégek fölényes kezelése. Kaptuk a következő levelet: Amennyire örömmel beli fo­gadnunk azt, hogy végre a kül­föld megismert minket és szíve­sen keresik fel fürdőhelyeinket, annyira szomorú, hogy idehaza olyan dolgokat csinálnak, ami alkalmas úgy a hazai, mint a külföldi közönség elriasztására, rossz hírünk költésére. Egy ilyen nagyon sajnálatos dolog játszódott le most Keszthelyen a lengyel esttel kapcsolatosan. Mikor a rendezőség mindenkit szívesen meghívott, meg külön meghívók u ján is és igazán művészi dolgot nyújtott, akkor a Hmlám szálló­ban csak kevés kivá tságos jutott abba a helyzetbe, hogy ezt a fe­lejthetetlen estét végigélvezhesse zúgolódás, panasz nélkül. Ugyanis minden asztalra ki volt Írva: foglalt; hogy ki foglalta le, az nem volt odaírva. Bárhová leült az ember, a főpincér elküldte az embereket, hogy foglalt. E sorok írója az ünnepélyt megelőzően künn a terraszon előbb megva­csorázott és csak később, az ün­nepség elölt ment a terembe, amikor a főpincér elküldte az asztaltól. Tehát nem elég, ha valaki egy vacsorát fogyaszt, ha­nem valami más is kell hozzá. Később azután nagyon sokan nem kaptak helyet, nem volt asztal, nem volt szék, úgyhogy két kül­földinek egy mannheimi orvos- professzorral mi ketten, akik egy Fényképezőgépekben nagy választék. Fényképek gyors és szakszerű kidolgozása ♦ Bánfai látszerész£és fényképész szakUzlotében Zalaegerszégf Arany Bárány épület ^Telefon i 178.' . i vö Legnagyobb királyaink csak „vaskezü cézárok“ a nyilasok lapja szerint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom