Zalamegyei Ujság, 1937. április-június (20. évfolyam, 72-144. szám)
1937-04-21 / 88. szám
2. 1937. április 21. Zalamegyei Újság Uraim I Budapest sem nyújt többet az úri ruházkodásban, mint TÓTH SZABÓ ZAL4EGERSZEG. A szepetneki evangélikus lelkész ellen pert indítottak a nagykanizsai szolgabirák. A szepetneki heiyettesbiróvá- lasztás hullámai még mindig nem simultak el. A választás! élőké szitő ülésén erős szóváltás történt Seregély István evangélikus lelkész és Bognár Isiván közölt, ami bírói utón nyert elintézést. Seregély István azonban nem elégedett meg ennyivel, hanem Loniay Alán dr. nagykanizsai járási főszolgabíróhoz intézett le* veiében megvádolta a szepeineki ülésen elnöklő vitéz Csele Antal dr. szolgabirói és az ugyancsak jelenlevő Zarubay Lóránt dr. szol- gabiróí. De megvádolta magát a főszolgabírót is azzal, hogy olyan utasításokat adott, amelyek ellenkeznek a miniszteri rendelettel. A levél ugyancsak Seregély feljelentésére tudomására jutott az alispánnak és igy a főszolgabíró is, a két szolgabirö is felhataíma zásra üldözendő rágalmazás és becsületsértés miatt megindították az eljárást Seregély elien. Az ügy szombaton került tárgyalásra a nagykanizsai törvényszéken. Seregély ügyvédje közűbe, hogy bocsánatkérésse! el lehetne intézni az ügyet, Seregély azonban közbekiáitott, hogy nem hajlandó bocsánatot kérni, mert úgy érzi, hogy jogosan járt el. A fő szolgabiró és szolgabirók kijelentették, hogy hozzájárulnak ahoz, hogy hírlapi bocsánatkéréssel visz- szavonják a feljelentést, bár ehez az alispán engedélye szükséges. Mivel azonban Seregély bocsánatkérésre nem volt hajlandó, a bíróság megkezdte au érdemben való tárgyalási. A tárgyalás során Seregély a vádirat egyes kitételeit is tévesnek mondotta és ezzel állandóan ellenkezésbe került önmagával is. Á;landóan a tárgyhoz nem tartozó tényekre tért ki, rendeleteket olvasott fői, míg végre az elnöknek figyelmeztetnie keilest. Hosszú előterjesztésének alapja az volt, hogy állításait bizonyítani akarja. A szoigabirák ehez nem csak hozzájárultak, de kérték is az’, mert, amint a tárgyaláson kiderült, Seregély nem csak a főszolgabírónál, hanem az alispánnál, belügyminiszternél és mínisz terelnöknéi is följelentette a kél szolgabirói. A törvényszék a bizonyítást elrendelte. Hogyan fest az állástalan ifjúság elhelyezése a gyakorlatban ? Az országban nagyarányú akciót indítottak az állástalan ifjúság elhelyezésére. Több gazdasági érdekképviselet arra nézve vállalt kötelezettséget, hogy többszáz diplomást megfelelő kenyérhez juttatnak. Nem érdektelen, hogy ez a nagy szabásúnak ígérkező kormány- gesztus, hogy fest a valóságban? Egy állástalan diplomást arról értesítettek, hogy keresse fel egy i s gyárnak az igazgatóját, mert az a vállalat résztvesz az állástalanokat elhelyező akcióban és ott majd kenyeret adnak a számára. Az illető a kapott levéllel boldogan jelentkezett a gyárban, ahol elsősorban azt kérdeztek tőié, hogy vájjon tud e németül, ismeri-e a német és magyar gyorsírást, mert annak a íisdviseiőnek, akit keresnek, ebekre a tudományokra van szüksége. A fiatalember véletlenül nemcsak beszélni tudott németül h nem gyorsírni is, ami azért nem egészen természetes, mert hiszen jogi pályára készült. Bo'dogan mondta tehát, hogy mindezeknek a íudományoknak a birtokában van. ÜZLETÜNKET májusi hé í-ént a Koseufth Lajos utcából a Bárány Szállá épületébe helyezzük át. c dánfai op és fotó szaküzlete Az igazgató, amikor ezt hallotta, kic.ít elborult arccal felelte, hogy legyünk próbát. Szinte látni lehetett rajta : csak a felülről való erőszak késztette öt arra, hogy állást ajánljon fel egy kenyértelen diplomásnak. A próba azonban a legteljesebb mér ékben sikerült, meri az illető fiatalember ördögi ügyességgel irta le úgy a német, mint a ma gyár szöveget. — Hát ez megy, — mondotta bizonyos sötét árnyalattal a direktor, Most még csak egy baj van. Nálunk igen hosszú a munkaidő, reggel 7-kor már kezdünk és bizony esie 6—7 óra előtt aligha lehet elszabadulni a gyárból. — Kérem, — felelte az állástalan dipiomás, — nekem a kenyér a fontos. Ha kell, reggeltől estig dolgozom. Az igazgató arca még boru- sabbá vált. — De csak 80 pengőt fizetünk. Hiába, az állástalan diplomást nem sikerült lebeszélni. Azt mondta, hogy vállalja az állást. Az igazgdó már valósággal verejtékezett a kíntól, illetve a dühtől. Majd feltalálta magát: — De az állás csak jövő évi január 1-én lesz betöltendő. A címét majd felírjuk és tessék addig előlegül 50 pengő. A diplomás mit tehetett mást, elfogadta a pézí, majd szomorú szívvel távozott. Ebben az ügyben a gyár voít az, amelyik nem érezve meg a kor intő szavát, nem akart a diplomás állástalan embéren segíteni. De vannak olyan esetek is, amidőn a fiatalságban van a hiba. Az egyik pénzintézet alkalmazott egy közgazdasági egyetemet végzett fiatalembert, akit azután beosztottak valamelyik fiókjukba. Az illető, akit még csak nem i* vizsgáztattak, elfoglalta az állást és csak ott a közvetlen főnöke kérdezte meg tőle, mit ért a bankszakmához. Kiderült, hogy semmit, de ez nem gátolta abDan, hogy az első adandó alkalommal ilyenformán forduljon a fiókfőnökhöz: — Kérem ezt, meg ezt nem jól csinálja a bank, okosabb volna más rendszert bevezetni. Nem feleltek semmit a fiatalembernek, de az öreg tisztviselők furcsállották, hogy egy gyakornok akarja megreformálni a vállalat üzletmenetét. Azután délután 2 órára került a sor. A fiatalember elköszönt, hogy ebédelni menjen, mire a fiókfőnök figyelmeztette, délutánra visszajövünk. — Hogy tetszik képzelni, hogy én délután is dolgozom azért a nyavalyás 120 pengőért, — vágta oda az állástalan diplomás és még aznap elhagyta a bankot. Két, egymással ellentétes esetet ismertettün«,. de ez a két eset ékesen bizonyítja, hogy a kormányzat nem jót fogta meg az állástalan diplomások ügyét. Nincs annak értelme, hogy alkalmazottakat munkaadókra kényszerítsenek és viszont. A megoldás egészen másuü van. Olyan gazdaságpolitikát kell csinálni, amely az általános föllendülést hozza. Akkor majd maguktól jelentkeznek a bankok, a gyárak és álláshoz juttatják az arra rátermett fiatalságot. Tízezer1 magyar nótát gyűjtött össze egy nyugalmazott igazgató. Sopronban az Erzsébet-u’ca 10. számú ház emeletén lakik egy kedves arcú öreg ur, Leitner Ferenc ny. polgári iskolai igazgató, aki megérdemli, hogy minden igaz magyar tiszteiettel és szeretettel tekintsen rá. Mert Leitner Ferenc a magyar nóta szenvedélyes szerelmese, aki félszáz- eszíendő óta lankadatlan lelkesedéssel gyüj'i a dalokat és most az ő tulajdonában van az ország legnagyobb magyar magán nóta- gyűjteménye. A szép, öreg bútorokkal be rendezett lakás könyves polcain a nyomtatott kiadványokon kívül 30 írott füzet őrzi a S'ebbnél- szebb magyar nótákat, összesen 10.120 darabot. Ennél nagyobb nótagyüjteménye csak a Nemzeti Múzeumnak van, 15 — 16 000 darabbal. Leitner igazgató első nó- táskönyve már 50 éves, amit Budapesten főiskolai hallgató korában irt. A legtöbb dalt még mint kismartoni tanár gyűjtötte össze. Midőn 1925 ben nyugdíjba ment, a gyűjtés mellett hozzáfogott a gyüjiemény szakszerű rendeléséhez és a dalok zongora kísérettel való ellátásához. A hosszas és lelkes munkát teljes siker koronázta és a tizezernél több más és más magyar nóta saját rendszerű elrendezésben so- r kozik, melyből csak alig 800 nak nincs zongorakisérete. Ötven esztendő óta Leitner Ferenc barátait, családtagjait, később gyermekeit és unokáit is bevonta a gyűjtés munkájába. Nincs zuga az országnak, ahonnan ne szerzett volna egy egy ismeretlen nótát. A magyar nóía- gyűjtőkkel állandóan levelezésben állott és all ma is. így Bárczy István volt budapesti polgármester" rel és Ghiczy Zoltán debreceni ny. tábornok hatezres gyűjteményéből cserélt sok dali, akik többször meg is látogatták a soproni gyűjtőt. Természetesen Sopronban minden lehetősé et letarolt Leitner igazgató. Pedig Sopronban számos kiváló nűtagyüjtő van még! így Győrffy János főiskolai tanársegédnek 6000; Hantos Ernő ny. főerdőtanácíosnak, a főiskolás nóták megmagyarositójának 4000 magyar nótája van. A most elhunyt Berecz Ábelnek 3000 bői álló szép magyar nótagyüjteménye volt. _ _________ Rö vid táviratok. Romániában egyre feszültebb a helyzet. Félnek attól, hogy Mik- lés herceg a vasgárda élére áll. — A vizsgálóbíró szabadlábra helyezte Szálasy Ferencet, mert nem lát izgatást és lázadást. — A sopronmegyei Vitnyéden 40 ház és 40 pajia égett íe, a kár 160 ezer pengő. — A képviselőház a jövő Síélen kezdi a köil- ségvetés tárgyalását.
