Zalamegyei Ujság, 1937. április-június (20. évfolyam, 72-144. szám)
1937-06-27 / 143. szám
XX. évfolyam 143. azám. Ára 8 fillér 1937. június 27. Vasárnap« 7JMJ ÜGYEI DjSÁG Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*50 pengd, negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Jelenségek. Nagy baj az, amikor a nép lelke nyugtalan. A máskor józanul ítélő nép elveszti tisztán látását ; fiit a hang után és nem lát. Az utolsó választás erre bő tanulságokat nyújtott. így került Czettler Jenő helyébe Jenes András ; kicsibe múlt, hogy Tapolcán el nem ejtették gróf Esterházy Móricot valakiért, akit a nép alig ismer. Különös ez azért, mert Esterházy a megelőző cikluson alapos és szorgalmas törvényhozónak bizonyult. Külpolitikai, költség- vetési beszédei eseményszámba mentek. Emellett élénken kivette részét Esztergom vármegye életében a törvényhatóság munkájából. Kerülete minden komoly ügyét magáévá tette, legyen az általános Ínség, út, újabb épit kezés. A szegényeket ő és családja segíti. Mintaszerű gazda; komoly szellemben öt gyermeket nevel a hazának. Szinte megijed az ember, mekkora kiválóság lehet az ő ellenfele. És álljon itt egy komoly harctéri leírás: „Lembergben a parancsnokságoknál sokat hallottam emlegetni Esterházy Móric gróf nevét, aki miután saját autójával az autó- caderba bevonult és Sábáénál valami fontos iratokkal átúszta a Szávát a háború elején, mint Nádasdy huszár. Az Esterházy név nagy tiszteletben állott odakünn, hiszen már hárman estek el a világháborúban. Móric fivére, Alajos az ojtozi szorosban, Gyula Bukovinában és Pál Galíciában.“ Béke-világban, amikor még nem szenvedett annyit a mi népünk, ha valaki ilyen emberrel szemben kísérletezik, a fehér zászlók nyelével hajiják faiuről- faiura a kerület szélére. Ma az »elvek“ föléje kerültek a mérlegnek. És akikről azt sem tudjuk, vájj kik ők és merre van hazájuk, föléjük kerülnek komoly értékeknek. Folyt, folyik és folyni fog, amig tudatlan emerek lesznek a világon. Néha derűs is a népbolondi»ás. Egyik dunántúli városkában poliiikai népgyülés volt. Szavat- lottak bőven. A végén a záróbeszéd sem maradt el. Ez tette fal a koronát az egészre. A záróbeszédet a pártelnök tartotta. A legnagyobb kijelentése az, hogy népi politikát kell folytatnunk. Népi politika... mit jelent ez ? Hát becsületes fogalmazásban bizonyára annyit, hogy a népért, a nép boldogulásáért, ne kiváltságos osztályok érdekeiért buzogjunk, dolgozzunk. A magyar népet becsüljük meg, ne az üres címek hordóit ; a nép java legyen a cél, ne a kar'ellbőség további gyarapodása. Legyen szociális igazság, ne elnyomás és bélebüz- hődt gőg. Vájjon ilyen népi egyénisége van e a szónoknak? Ha ugyan ez ma fontos. Az illető tehetős ember. Amikor a középiskola felsőbb osztályában megjelent, 28—30 osztálytársát az utcán nem méltatta volna kitüntető megszólítására. Az osztályban nem tegezett Tapo’cs, junius 25. (Kiküldött munkatársunktól) A közelmúltban elismeréssel állapítottuk meg, hogy az állam az elárverezett gazdák érdekében Zala megyében sorozatosan gyakorolta elővásárlási jogát és ezzel a földet kivette a spekulációs kezekből és azoknak juttatta, akiknek sorsa valóban a földdel függ össze, akik azt művelik. Most a tapoícavidéki gazdaérdekeltségeket olyan eset foglalkoztatja, amelynél az állam ugyan gyakorolta elővásárlási jogát, de a jelek arra mutatnak, hogy a lebonyolítás során esetleg mégsem a gazdaérdekeb nyernek védelmet. Nem kívánunk senkit támadni, de az ügyben érdektelen | személyek tájékoztatása alapján foglalkozni akarunk a kérdéssel, mert úgy érezzük, hogy több jóindulatú hatóság közbelépésén kívül a nyilvánosság is biztosíthatja azt, hogy az elővásárlási jog gyakorlásának lebonyolítása valóban közérdekű legyen. Eladják az edericsi gyárat. Az előményekhez tartozik, hogy az állam és a péti nitrogéngyár érdekeltségébe tartozó balaton- edericsi szénkéneggyár üzemét, amely évek során át jól kielégítette a balatoni szőlősgazdák szükségleteit, a múlt évben megszüntették, s attól kezdve a péti gyár rendezkedett be szénkénegés nem tegeztetett senkivel és senkitől. Amikor az Olimpusról szó esett, Zeus helyett az osztálytársai őt gondolták ott tartózkodónak. Viszont Hcralius fordításakor az ő ajkáról hallották tár* sai a legstilszerübben sziszegni: Odi vulgus profanum. Amikor készült az összejöveteli szerződés, ő elnézett a gondo'at felett. És amazok a »Ballag már..." után abiaka alatt elénekelték: Magas a házatok, kunyhóban lakom én ... Akik énekelték, voltak jónéhányan jeles diákok, ősi gyártásra. Az edericsi gyár 1! ezer négyszögöles telkét, a gyárépületet, a két munkásházat, az értékes gépeket és berendezéseket eladják mintegy 38 ezer pengőért Horváth Boldizsár pincehelyi (tolnamegyei) ócskavaskereskedőnek, aki mögött tulajdon- képeni vevőként, mint csendes társ, Wolff Henrik ugyancsak pincehelyi szabómester állott. A hírek szerint Wolff mögött pedig pénzes társként névtelenül egy kanizsai kereskedő áll. Tapolcán azt beszélik, hogy azért kellett Horváthnak vevőként fellépni, mert a zsidó Woiff Henrik nem tudta volna az üzletet megkötni. Az eddigiekben végeredményben nincs különösebb kifogásolni j való, hi3z az üzleti életben gyakran tapasztalható ilyen eljárás. Azt sem bíráljuk, hogy a vétel jó üzletnek bizonyult, elvégre mindenki azért vesz, hogy keressen rajta. Azt mondják, a vevők szépen kerestek is. Már a gépekből és berendezésekből többet kiäruliak, mint a vételár volt, annál inkább, meit közben a vasárak erősen emelkedtek. A megmaradt földei, épületeket és berendezéseket Tapolca vidékén még most is mintegy 20 ezer pengő értékűnek becsülik. Újabb eladás. A közt erősebben érdeklő ügy, amit szóvá akarunk tenni, ezután kezdődött, Wolff Henrik és fele családok sarjai, előkelő és egyszerű emberek fiai. Aki fönn hallhatta, nem a legelső diák volt. E1 képzelt szuverén előkelőségében észre se vette, hogy a vagyon, amely rá maradt, mint szamárra a füle, egy sikerült végrendelet eredménye és még Szekfü Három nemzedését sem ütötte meg korban. Az osztálytársakból egy se lett politikus, egy se vette ajkára ezt a bűvös szót: népi politika. Az az egy azonban meghirdette a népi politikát. sége adásvételi szerződést kötöttek Horváth Boldizsárral, s ennek értelmében 6.700 pengőért megveíiék tőle az edericsi gyár 11 ezer négyszögöles terűidét, az épületeket és a megmaradt berendezéseket. A vételi szerződést a vármegye közigazgatási bizottsága jóvá is hagyta. Ekkor megmozdultak a Tapolca- vidéki gazdaérdekeltségek. Úgy látták, hogy a határozottan kedvező 6.700 pengő vételárat a terüíet a gazdáknak is megéri, annál is inkább, mert Baíatonederics halárában nagy a földéhség. A gazdák szívesen igényelnék házhelynek, művelés alá kerülő területnek a gyártelepet. Akadt egy áldozatkész ur, aki azt kívánta, hogy az állam földbirtokpoSitikaí célokból gyakorolja elővásárlási jogát, azután vagy ossza ki a földeket a gazdáknak vagy pedig létesítsenek a volt gyártelepen a mezőgazdaság érdekeit szolgáló intézményt. A szóbanforgó ur * le is tette a 6 700 pengő vételárat azzal, hogy nem a maga részére kívánja a területet, hanem célja az, hogy a gazdák kapják meg. Az ügy jó utón haladt. A vár- megyei gazdasági felügyelőség az elővásárlási jog gyakorlása érdekében megfelebbezte a jóváhagyott vételi szerződést a földművelésügyi miniszterhez, aki 1937 április 30-án nagyon helyesen megállapította a közérdeket és 17,677/937 szám alatt élt az előA tapoícavidéki szőlősgazdák harca Wolff szabómesterrel a balatonedericsi gyártelepért. Az állam az ingatlant elvásárolta a szabómester elől. de Wolff Henrik a KFT-vel mé£is me^ akarja szerezni.
