Zalamegyei Ujság, 1937. április-június (20. évfolyam, 72-144. szám)
1937-06-26 / 142. szám
2. Zalamegyei Újság 1937. június 26. ó hangoztatta, hogy abban az éles versenyben, amelyet a nemzetek a kulturfölényért folytatnak, Magyarországnak lemaradnia nem szabad; a fölényt, amelyet kivívtunk, meg keli tartani. A Kle- belsberg Kunó által hirdetett célt szolgálja ez a tanfolyam is, s épen ezért nagy örömmel nyitja meg. Melegen üdvözölte végül a főjegyző a főispánt, a hatóságok képviselőit, az előadókat és a hallgatókat. Az előadások. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után Szerecz Imre dr. premontrei kanonok, gimnáziumi igazgató tartotta meg az első előadást a családvédelem irányelveiről. A család az emberiséget fentartó és tovább épitó isteni eszme megtestesül lése, azért a benne rejlő erkölcsi erő szükségképen szemben áll a családot destruálni akaró áramlatokkal. Lehetnek egyes családok erkölcstelenek, de a családok tömegei együttesen mégis csak küzdenek minden ellen, ami létüket veszélyezteti. A magyar család erkölcsi erejének külső formája a konzervativizmus, az újításokkal szemben a szokásokhoz való ragaszkodás; az erkölcsi erő tartalma pedig a hazaszeretetül ölelkező vallásosság. A tanítóság családvédelmi hivatása, hogy ezt a külső és belső tartalmat öntudatossá tegye. Bele kell vinni a magyar családokba azt a meggyőződést, hogy Istennek terve van a magyar nemzettel, 8 ez: kelet és nyugat határán hid lenni és átalakító erő. Ha ezt az isteni tervet a magyar családon át megvalósítjuk, akkor elérkezik a nemzet, az ország megújhodása. Érdekes előadást tartott ezután Kontra László dr. m. kir. tiszti- főorvos a népművelő hivatásáról a közegészségügy terén. Foglal* kozott az ókori nemzeteknek sokszor mélyreható egészségügyi intézkedéseivel, s hangsúlyozta, hogy akkor a mai kulturnemze leknek még inkább kötelességük az egészségügyre fokozott figyelz met fordítani. Ez a munka a népművelők feladata is, mert a mo dern közegészségügy nem a kórházügyet jelenti, hanem a megelőző egészségvédelmet. A népművelésnek a közegészségügyi törekvésére, megértetésére kel! törekednie. Természetesen a népművelési előadásnak nem szabad részletekbe mennie, mert a tömeg csak általános dolgokat ért meg, s azonkívül az előadásban olyan tárggyal kelt foglalkoznia, ami a népet érdekli. A tömegelőadáson túl is van feladat, még pedig az egyéni foglalkozás a néppel, s ekkor van helye a részletiBtneieteknek. Hangsúlyozta a főorvos, hogy a népművelőnek egész lé lekkel kell dolgoznia és fontos, hogy minden intelligens ember bekapcsolódjék a népművelési munkába. Vitéz Teleki Béla gróf főispán szólalt fel ezután. Örömének adott kifejezést a tanfolyam megrendezése felett. Tudatában van az iskolánkivüli népUraim I Budapest sem nyújt többet az úri ruházkodásban, mint TÓTH SZABÓ ZALAEGERSZEG. művelési jelentőségének, mert ez kultúrpolitikánk alapvető eszköze és szorosan összefügg a szociálpolitikával. A népművelés középpontjában a magyar család, a magyar gyermek, a magyar faj áll. A tanfolyamnak is ezt kell szolgálnia. — Önök — folytatta a főispán —, akik a népművelés hivatott müve Ö», akkor érnek el legeredményesebb munkát, ha nemcsak felvilágosítják a népe», de egyénileg is példaadó családi élettel állanak a nép előtt, hogy mindenki úgy tekinthess n Önökre, mint akik nemcsak tanítják, de életükkel bizonyítják a család, a kultúra szolgálatát. A háború és a forradalmak okozta elesettségből a magyar népet ezzel a tanító és példaadó munkával keil kiemelni. Nagy helyeslés fogadta a főispán beszédét, majd Koháry Andor őrnagy tartott érdekes előadás; a nemzetvédelmi munkáról. Kaffka Károly ny. őrnagy az idegenforgalomról szólt. Kérte, hogy a tanítóság a zalai üdüiő helyeken törekedjék a drágaság megakadályozására felvilágosító munkára, mert egy indokolatlan drágaság szépen indult idegen- forgalmunkat tönkre teheti. Náray Andor akadémiai tanár a tejkérdésről beszélt. Délután a hailgaíóság az aka- kadémia kísérleti telepét tekintette meg, élénk érdeklődést mutatva minden kérdés iráni. A kópviselőház és felsőház ülése. Budapest, jun. 25. A kápvise- löház ma folytatta a magánalkal- mazotlakról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A javaslathoz Csoór Lajos és Drobny Lajos szólották. Lázár igazságügyminiszier be- nyuj otta a kormányzói jogkörről szóló javaslatát. A felsőház a költségvetést tárgyalta. Szőke Gyula nem fogadja el a költségvetést. A kormány külpolitikáját helyesli ugyan, de kifogásolja, hogy a restauráció tekintetében ma is negativ álláspontot foglal el. „Ifjúság“ cimű diáklap u*olsó számában tanár búcsúzik diákjaitól. Nem ismerem a tanár urat, az eger- szegi diákoktól is távol állok, tehát érdek nélkül eimélkedhetem az eseten. Kedves volt ez a búcsú De nem csak a meleg szív szólalt meg írásában, hanem a megsebzett tanár-lélek is ott kesergett soraiban. Derűsen, jósággal, szinte hálásan és szeretettel gondol azokra a diákokra, akik megértették szándékát és becsületes munkával, a szerzett tudással örömöt okoztak oktatójuknak. De, amikor a fájdalom csordul sza vaiból, a rossz, neveletlen, hanyag, sőt szemtelenkedő diákjaira gondolva, elszorul az ember szive, Mindig is voltak jó és rossz diákok. Régen is beírták a sze- kundát a jeles mellett. Magaviselet : 3 as is éktelenkedett az értesítőkben majdnem minden évben. Ma azonban úgy érezzük, hogy rossz diáknak nem volna szabad lenni. Nem is annyira a rossz érdemjegyre gondolok itt, az előmenetelben gyenge teljesítményre, hanem inkább a rossz viselkedésre, amely a felelősségérzet hiányában, a komolytalanságban, a tanárral való szembeszállásban, abban a törekvésben nyilvánul meg, hogy valahogy átuszkálja a diák as egyes éveket. Igen, a jellembeli fogyatékosságra gondolok. Ez, ami megdöbbeni és a magyar sorson, jövendőn aggodalmaskodókat súlyos gondokkal terheli meg. Ma lépten nyomon hallhatjuk, hogy az ifjúság súlyos problémái megoldásra várnak. De, amikor ott probléma felvetődik, akkor csak az elhelyezkedést, a kenyeret emlegetik. Annyi bizonyos, hogy ezen a téren nagyon megnehezedett a helyzet. Azelőtt, ha valaki a kenyeret jelentő diplomát megszerezte, nyugodtan várhalta a holnapot. Ha terveket szőtt, nem voltak azok szükségkép üres ábrándok. Ha bele akart ülni a meleg, puha családi fészekbe és ki akarta gyújtani a tűzhely lángját, nem kellett megvárnia, mig deres lesz a feje és nem kellett éveken keresztül az állás utáni futkosásba beleöregedni. Ma a diploma sokszor keserves megszerzése nem jelenti a küzdelmek végét és a nyu- godtabb élet kezdetét, ha mindjárt kemény munkás életét is. Ma a Csonkahazában az ifjú diplomával csak az iskola porát rázhatja le, de az Élet kapujában gyenge vállaira bizony a keresztet kell felvenni és megjárni a magyar sors kálváriás útját. És ezen az utón milyen sokan elvétenek idő előtt, a cél megvalósulása nélkül megfeszülnek, elvásnak. A keserű csalódottság odakővül ajkukra, megbarázdálja homlokukat és fáradt mozdulataik beszédes hirdetői a mai gyötrelméé nenéz, bo'dogtalan magyar sorsnak. Meseországban járnik, kiknek jut egy falat kenyér, akiknek szájában nem teszi keserűvé a falatot a holnapi darab kenyérke bizonytalansága. Hiába, az ősz- szenyomoritotí, kirabolt, természeti kincseitől, az életlehetőségektől megfosztott szegény csonka Hazánk nem tehet arról, hogy nem tud többet és jobbat adn fiainak. Az ifjúság boldogulásának és a jövő magyar családi élet megalapozásának súlyos problémája tehát nem jelentéktelen magyar kérdés Bizony sokszor könnyes szemmel és tehetetlenségünkben összeszoritott ajakkal és ököllel latjuk ifjúságunk szomorú vergődését, fájó kínlódását és c*ak abban bizakodunk, hogy nem tarthat a végtelenségig. A politikai életviszonyok alakulása, egészségesebb szociális gondolkozás és berendezkedés hoznak, megérteinek olyan körülményeket, amelyek a magyar életnek ezt az üs.kös sebét a gyógyulás stádiumába segítik. Amikor tehát a legnagyobb részvéttel látjuk ifjúságunk küzdelmét az Étet küszöbén és viszont érezzük, hogy csak egy jeilemsz.iíárd, vasakaratu, minden küzdelemre érett, a legmostohább körülmények között is kivárni tudó, az élethez görcsösen ragaszkodó, lelkileg is izmos fiatalságunk nem roskad csak össze a magyar sors káiváriás keresztje alait, akkora fájdalmat szánt a lelkűnkbe az olyan bucsuzás, amely a mai diákság jó lészéről azt állapiba meg, hogy nem csak diákos pajkosságbói, hanem egyenesen rossz akaratból akadályozza meg a tanár taniiói és neveíői munkáját. Leheí, hogy a tanár ur túl sötéten látott es azért ítélt ilyen súlyosan (bár inkább így lenne). De igaza is lehet. Es akkor egészen jogos a mi megdftbbené- sünk. A jellemfogyatékos, erkölcsi életében, érzületében súlyosan beteg ifjúságunk nem vív diadalmas eiet harcot. Ez bizonyos. A megáliapitások azonban még nem a betegségek orvoslása. Már pedig mi gyógyítani szeretnők. Mert hiszen mégis csak az ifjúságé a magyar jövő. Az uj nemzedék kemény feladata, hogy javára alakítsa a magyar sorsot. Hát mit tegyünk?! Korbácsot suhogtassunk?! Átkot dörögjünk?! Kifakadásokkal remegtessünk?! Ezeknek sok értelmét nem látom. Talán a mai kegyetlenül mostoha viszonyok is belejátszanak, hogy el elsikiik a lélek és ferde irányt vesz kialakulásában, kifejlődésé- benl Ezzel a megértéssel fordulunk az ifjúsághoz. Állj meg csak öcsém, amikor elragadna a fiatalFényképezőgépekben nagy választék. Fényképek gyors és szakszerű kidolgozása Bánfai látszerész és fényképész szakQzIstébsn Zalaegerszeg, Arany Bárány épület Telefon a 178.
