Zalamegyei Ujság, 1937. április-június (20. évfolyam, 72-144. szám)
1937-06-20 / 137. szám
t937. június 20 Zalamegyei Újság 3. Mindent a gyermekért Sok szó esik az utóbbi időben a gyermekről, mint a magyar jövő reménységéről és a gyakori emlegetésnek mindenesetre megvan az az eredménye, hogy a gyermeket számbaveszik, a gyermekre nem le, hanem felnéznek és komolyan várják a ma magyar gyermekétől a magyar holnapot. Öreg, reszketős ember ülte végig az egyik falusi iskolában az évvégi vizsgát. Az unokái is már régen kikerültek a kopott iskolapadokból, de botjára támaszkodva, lassan mégis elhúzta magát a vizsgára, hogy meghallgassa az apró emberkéket. Hogy fáradtan dobogó szivének utolsó meleg sugarait küldje könnyes ; és színtelenné váló szemeiből a bársonyos gyermekarcokra és a múlt bágyadt csillogása az üde ragyogásba kapcsolódjék és a jövőbe vetett bizalom, reménység igy felduzzadhasson. Csak 20 fillérje volt az édes öreg embernek. Cukrot vett rajta. És a vizsga után drága mosollyal osztotta szét a kis iskolások között. Eljött a jó öreg és utolsó filléreit ajándékba hozta, mert, amint mondotta — a gyermek a legdrágább kincs és törődni kell vele. — Ez nekem is mindig visszatérő gondolatom. Igen, drága, legdrágább kincsünk a magyar gyermek és ép ezért mindig törődni kell vele. Itt az év vége. Az iskolák kapui bezárulnak. Elül a vidám zaj az iskolák táján. Üresek lesznek nyárra az iskola-fészkek. Kirepülnek a fiókák. A szegény kis ember- verébfiókák, a dalos pacsirták, a magyar holnapért harcoló sasfiókák. Az Alma Materek megkönnyezik őket. Az iskola szeme nem őrködhet felettük, csak ag- godalmaskodhatik és remegő szívvel várja vissza, akiket még nem készített elő teljesen az élet- frontra. Az aggodalom nagyon is helyénvaló, mert ezer vészé delem, kísértés fenyegeti a nyárra kirepült fiókákat. Sok szülő köny- nye, nevelő panaszkodása, az iskola lelkének zokogása pusztuló drága értékeink miatt rámutatnak a veszedelmek, kisértések súlyosságára. Hány szülő zokoghatja el könnyek között: hiába volt minden áldozat, könny és féltés, az élet országút tele van lerongyolódott, eiveszelődött életekkel, letört reményekkel, a magyar jövő fáradt, korai rok- kantjaival. — Mi az oka ennek ? Miért van az, hogy annyi szülői könny, az iskola küzdelmes munkája oly sokszor eredménytelen ? Miért kell reménységeinkben oly sokszor megcsalódnunk ? Feleletet várunk erre a kérdésre ? Hát igen,egyrészt sok veszedelem veszi körül a gyermeket, az ifjúságot, másrészt pedig, mint az említett kedves öreg bácsi mondotta : a gyermekre mindig vigyázni kell. Nos a vakációban Butopwásarlok figyelmébe! Ötven év óta fogalommá vált az egész országban bútoraink jósága, szép kivitele és olcsósága. Vásároljon tehát Ön is nálunkI 6 nagy üzlet az ország különböző városaiban. Hálók, ebédlők, kombinált berendezések, konyha huto-§ rok, és mindennemű kárpitos áraik, nagy választékban és legmodernebb kivitelben. KOPSTEIN BÚTORCSARNOK NAGYKANIZSA. Kedvező fizetési feltételek! Kérjen árajánlatot! Fényképezőgépekben nagy választék. Fényképek gyors és szakszerű kidolgozása Bánfai látszeréez és fényképész szakOzletében Zalaegerszeg, Arany Bárány épület Telefon : 178. ép ezen őrködés körül van sú 1 lyos hiba. Ezt mulasztják el általában a szülők. Persze az is- 1 kólái munkában a hosszú hóna- I pókban megsápadt, talán lefo- I gyott és elfáradt kicsi és nagy i diákra, különösen, ha a szülői j háztól, az otthontól távol is volt a gyermek, érthetően pazarolják a jó édesanyák, de az apák is a szeretetet. Jól esik a gyermeknek az a simogatás, a dédelgetés, a kedvenc étel, mindaz, amit csak az anyai szeretettől buzgó szív kigondolhat és megvalósíthat gyermekeiért. Ez ellen senki sem szólhat. Kifogásolni valót senki sem találhat. Mégis el kell hangzania a figyelmeztető szónak a szülőkhöz. Okosan, helyesen szeressék pihenő gyermekeiket I Az iskolai év munkája okozta fáradtságot a fiatalság hamar kipiheni1 Egy-kettőre fellép azután az unalom, a tétlenkedés veszedelme. A szülők általában elfoglaltak. Munkájuk, a kenyérkeresés nem sok időt enged általában nekik, hogy gyermekeikkel legyenek. Meg úgy gondolkoznak: hogyni kell csak szegényt, nem kell zavarni, hadd pihenje ki az egész évi fáradtságot. És egészen magára marad a gyermek, aki unalmában, meg azután, mert megszokta a betűt, könyvek után kutat. Talál is. Sajnos azonban, sok lélekölő könyv kerül a gyermekkezekbe. Édesanyák ! Édesapák ! Akármennyi a munkátok, bármilyen súlyos kenyérgondok is foglalnak le benneteket, ne feledjétek, hogy nektek is, a magyar közösségnek is legféltettebb, legdrágább kincse a gyermek és erre a kincsre mindig vigyázni kell, a vakációban különösen, hogy el ne kallódjék. Most őrködjetek, hogy valaha ne fájjon a szivetek és ne kelljen súlyos könnyeket ontanotok a tékozló fiúk miatti bánatotokban. Lepjétek csak meg a selymes pázsiton valamelyik vén fa árnyékában megbúvó, könyvébe temetkező gyermeketeket. Nézzetek csak utána, mit dugdos előletek. Mi csigázza annyira fel. Ugyan mit olvas. Nem mérgezi e meg lelkét a ti drága kincsetek. Viseljetek gondot arra is, hogy az annyira szükséges fürdőzésnél valahogy le ne vetkőzzék a gyermek lelke is. Csak szórják ránk a maradiság vádját. Sok boldogtalan szülő keserű könnye szomorúan bizonyítja, hogy a mai idők modern jelszavainak való szolgai meghódolás a legdrágábbtól, a gyermek leikétől, annak értékeitől fosztotta meg őket. Csak az álszégyen miatt. Csak azért, mert gyávák voltak. Csak azért, mert féltek, hogy ósdiaknak, maradiaknak csúfolják őket. Ne felejtsétek szülők a közmondást sem: madarat tolláról... Igen, a vakáció napjaiban különösen ügyelni kell arra, hogy a romlott pajtások ne tehessenek kár gyermekeinkben. Tartsuk csak távoi gyermekeinktől őket, mint az apró jószágtól, a pusztító, károgó varjakat. Ha az aggódó szülők, nevelők szeme gyermekeiket mindenüvé elkíséri a pihenés hosszú heteiben, persze anélkül, hogy azok szabadságukban korlátozva éreznék magukat, fiákkor nyugodtan elmondhatják, hogy megőrizték a legnagyobb kincset. Reményeikben nem csalódnak. De a magyar reménységet sem tépi meg az erőt lankasztó kételkedés. F .... 5. A magyar nóta és népzene védelme. Ne mételyezze a néger jazz a magjai' ifjúság lelkét. Teljesen érthető, jogos és indokolt a községi népművelési bizottságoknak aggodalma azokkal a jelenségekkel szemben, amelyek a rádió által leadott néger jazz zene nyomán a falusi társadalomban, különösen az ifjúság körében észlelhetők. Ez az idegen zene hatástalanítja és meddővé teszi a fáradtságos munkát, amelyet a népművelés a községekben végez és veszélyezteti azokat a nagy nemzeti célokat, amelyeket a keresztény erkölcs és nemzeti gondolat szellemében megvalósítani kíván. Tudjuk, hogy a jazz zenének nagy számmal vannak rajongói, ezek ne vegyék rossznéven az ellenvélemény megjelenését, mert vannak sokan, akik nem bírják a jazzt s különösen azt a fajtáját, amely aríikulálatlan s értelmetlen rikoltozásokban, hörgésekben akarja kifejezni a modem zenekultúra remekeit. Bizonyos, hogy a néger jazz zenének ez a leértékelése gúnyolódást és lekicsinylést vált ki rájongói táborából és zenei analfabetizmusnak minősiti, de hiába: állandóan szaporodik azoknak a száma, akik a jazz muzsika túl-