Zalamegyei Ujság, 1937. január-március (20. évfolyam, 1-71. szám)

1937-03-11 / 57. szám

xx. iafoinm 57. Mám. Ara 8 fillér I9S7. március II. Csütörtök. Felelős szerkesztő: Hcrboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal Széchenyi-tér 4. ' ­: Zalaegerszeg, Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1'50 pengő, negyed- évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint A szakszervezetek. A keresztény és nemzeti alapon álló tábornak eszeágáb.s sem jut az, hogy elvitassa a munkások­nak és áiíatában az alkalmazottak­nak azt a jogát, hogy jogos érdé keiknek védelmére szakmájuk sze­rint egyesületekbe, szakszerveze­tekbe tömörüljenek. Ezek a szer­vezetek azután mindent ei is kö­vethetnek a munkásság szellemi és anyagi érdekeinek előmozdítá­sára, helyzetük javítására. Csak­hogy ezeknek a szakszervezetek­nek múltja és jelene mást mutat­nak ! A kereszíény és nemzeti ala­pon álló szakegyesüietek kivételé­vel melegágyai voltak a nemzet­köziségnek és ístentelenségnek: ezek termelték ki magukból a kommunizmus vezéreit, ezek zú­dították az országra az 1918. évi összeomlást, nyomában a kommu­nizmus veszedelmét és Trianon­nak minden átkát, fájdalmát. Ezekből a maixista szakszerveze­tekből kerültek ki a vörös nép­biztosok százai és a politikai meg­bízottak ezrei és ezek a szakszer­vezetek ülnek ma is a szegény munkásság nyakán, hogy könyör­telenül behajtsák keserves kerese­tükből, — ami kényéire is kevés! — a heti szakszervezeti járulékot, nyakukba varrják a Népszavát! A halálos áldozatokat követeit pécsi sztrájkkal kapcsolatosan fel­figyelt az ország keresztény tár­sadalma és megállapitotta, hogy a sztrájk nem csupán a súlyos viszonyok között élő szegény bá­nyászok bérharca volt a nagyobb darab kenyérért, hanem a szoci­áldemokraták hatalmi manővere, utolsó erőfeszítése, hogy a sze­gény munkásság bőrének árán ország- yilágnak megmutassák : ki a legény a gáton! Hát ez a kí­sérlet nagyon szomorúan végző­dött úgy a szociáldemokratákra, mint a szegény bányászok részére. Szomorúan a felbujtott munkás­tömegekre, mert soraikból több halálos áldozatot követelt; de szo­morúan végződött a szociáldemo­kratákra nézve is, mert végered­ményben kudarcba fúiadi minden erőlködésük. Ennek a sztrájknak tanulságait épen eléggé megvitatták a parla­mentben. Azt hisszük, minden jó­zan gondolkodó és a munkásság sorsát igazán szivén viselő magyar ember érzi és belátja, hogy elér­kezett végre az ideje annak, hogy • kormány egyszer és minden­korra véget vessen a szakszerve­zeti terrornak és biztosítsa végre a munka szabadságát is. Mert erről az utóbbiról is kell beszélni! Sajnos, nem egy helyen kellett és kell tapasztalnia a ke- resztényszociálista, vagy más, nem vörös szakszemzetbeli munkás­nak, ha nagynehezen bejutott va­lamelyik nagyobb munkahelyre, hegy állandóan üldözésnek voltak és vannak kitéve a szociáldemo­krata bizalmiak részéről. É-, ha valamelyik kenyerét, munkáját fiiive meghunyászkodott éa nem mert bátran szembeszállni velők, hamarosan ki is marták munka­helyéről. Leheletlen állapot az is, hogy a keresztény és nemzeti ala­pon álló Magyarországon akadja­nak ma is gyárak, vágy más mun­kaalkalmak, ahol kereszíény szer­vezett munkást nem vesznek föl, mert az — megbontja a békét! Elvárja a keresztény közvéle­mény a kormányzattól, hogy erős kézzel megrendszabátyozza a szak- szervezetek életét. Kitiltani onnan minden napi politikát, társadalom- éa osztáiyellenes izgatást 1 És el­sősorban tiltsa ki onnan a sokszor idegen fajú, nem magyar és nem keresztény munkásvezéreket, akik­nek csupán annyi közük van a • munkássághoz, hogy behajtsák a különböző tagsági és egyéb heti dijakat. Hasonlóképen ki kell venni a szakszervezetek kezéből minden munkaközvetité8Í, mert általuk csak az ő szempontjukból „meg­bízható“ elvtársak jutnak munká­hoz,. a többiek nem. A munka­közvetítést utalják a városi és ál­lami hatóságok hatáskörébe. A kereszténység alapvető parancsa és a nemzeti gondolat sürgetően követeli ezeket a reformokat. hogy a Magyar Távirati Iroda utján adja közre, hogy a fúrások Szentadorján községben történtek. A községegyesités szükséges, s a név legyen Szentadorján. Kovács Sebestény Miklós a Szenthad- rián nevet ajánlotta. A kisgyülés Pehm József preláíus javaslata alapján a Szentadorján név mel­lett foglalt állást. Ugyancsak hosszan vitáztak Petőhenye és Ördöghenye egye­sítése kérdésénél a név körül. Többek hozzászólása u án Pető­henye elnevezést mondták ki. Újabb vita kerekedett a felsőőrsi körjegyzőség székhelyének Alsó­örsre helyezése ügyénél. Pehm József preláíus nem tartja helyes­nek, hogy visszafejlesszük a?okaí, a községeket, amelyeknek múltjuk van. Hozzászólott a kérdéshez Szeliánszky Nándor árvaszéki el­nök és még többen. Végre ki­mondták, hogy érdemben nem határoznak, hanem majd a Bala­tonpart közigazgatási rendezése során tesz javaslatot az alispán. A továbbiak során elutasították Singer Zoltán dr. zalaegerszegi lakos felebbezését a viriliß név­jegyzék ellen. Szabó Károly fel­szólalása alapján Borbéiy Károly és Borbély Antal teskándi (űzfcá- rosultaknab 100—100 pengő se­gélyt szavaztak meg, tekintettel sok gyermekükre és nehéz hely­zetükre. Pölöskefő, Börzönce és Kacorlak községek határozatát Hangya üzletrészek jegyzése tár­gyában elutasították a községek magas pótadőja miatt. Takács Jenő felszólalására jóváhagyták Sümeg határozatát, amellyel a főjegyzőnek 275 pengő jutalmat szavaztak meg. Díszei község Kovács Vilmos monostorapáti szatócs és borter­melő 1927—28. évi borfogyasz­tási adóját 71 pengőben állapítot­ta meg. Felebbezés folytán a közigazgatási bizottság adóügyi albizottsága megvonta a termelői kedvezményt Kovácstól, mivel termését nem jelentette be és az adót 1500 pengőben állapította meg. Ezt a Közigazgatási Bíróság is jóváhagyta. A községi képvi­selőtestület most a 71 pengőn felüli részt elengedte, mivel az 1.500 pengő megfizetése Kovács anyagi romlását okozná. A kis­gyülés a község határozatát jó­váhagyta. Salomvár község 66 hold erdő megvételét határozta el a Dukász- féle parcellázásból, s már meg­levő erdejére rendkívüli kiterme­lési engedélyt kért, hogy a vétel­árat fedezhesse. A kisgyülés jó­váhagyta a vételt abban az eset­ben, ha a kitermelési engedélyt a község megkapja és abból fe­dezni tudja a vásárlási. Az útjelző táblák és a pángermán törekvések. Hévizszentadrás község elha­Érdekes kfizsógi Ggyek a kisgyülés előtt. Pehm József preláius üdvözlése. Fel­szólalások az új községnsvekrőlf a pángermán agifáoiéról, a szspetneki választásról. A törvényhatósági kisgyülés ma délelőtt tartotta havi rendes ülé­sét vitéz Teleki Béla gróf főispán elnöklete mellett. Pehm József prelátus üdvözlése. A Hiszekegy elmondása után a főispán a következőket mondotta : — Azt hiszem, hogy a kisgyü­lés minden tagji egyetért velem akkor, amikor mély tisztelettel üd­vözlöm kisgyűlésünk illusztris tagját, Pehm József zalaegerszegi apátplébános urat, abból az alka­lomból, hogy a pápa Őszentsége prelátussá nevezte ki. Pehm Jó­zsef preláíus úr két évtizede fejt ki Zalaegerszegen leikészi tevé­kenységet s mindenki előtt isme­retes, hogy vallás és erkölcsi téren milyen eredményeket ért el s ismeretesek azok az alkotások is, amelyek nevéhez fűződnek. Tudja azt is mindenki, hogy a katolikus hitélet fejlesztése melleit serényen munkálkodik társadalmi téren is és erirányú munkája elsősorban is szociális, emberbaráti célokat szolgál. Hivatkozott ezután arra, hogy Pehm József prelátus a legnehe­zebb időkben, 1918 ban és 1919- ben, milyen bátran szállott szem­be az istentelen, nemzetellenes törekvésekkel, mennyit küzdött a a hit és erkölcs uralmának biz­tosítása érdekében s bátor maga­tartásáért börtönbe is került. Az ő működésének leghivatottabb bí­rálója egyházi felsőbbsége, ahon­nan most magas kitüntetést nyert. Bizonyos, hogy kitüntetése új erőt ad neki további munkájában, amelyhez Isten áldását kéri. A kisgyülés egyhangú helyes­léssel fogadta a főispán üdvözlő szavait, amelyekre Pehm József preláíus vála­szolt. Hálás köszönetét mondott a főispán és kisgyülés szives üdvözletéért. A főispán ur — mondotta, — felsorolt bizonyos | munkákat, amiket ő végzést; meg t kell azonban jegyeznie korrekció- | képen, hogy ő ezeket a amunká- j kát csak úgy tudta elvégezni, hogy megér'ő támogatói akadtak, elsősorban az alispán, akiknek köszönheti, hogy eredményeket ért el. Ezután rátértek a napirend tárgyaira. Zalaegerszeg városnak a városi ügyviteli szabályrendelet és a polgármester helyettesítése tár­gyában hozott határozatát jóvá hagyták. Zalaegerszeg képviselő­testülete a városi nyugdíjasok vasúti arcképes igazolványainak megújításával kapcsolatos dijakat nem vállalta. Ez a nyugdíjasok megfölebbezték, de fölebbezésöket a kisgyülés elutasította. Nagyka­nizsának határozatai jóváhagyást nyertek. Nagyobb vitát váltott ki Szent­adorján és Lispe községek egye­sítésének és az új helységnév megállapításának kérdőre. A vár­megyei főlevéltáros javaslata az, hogy, tekintettel a hires gázórá­tokra, maradjon meg a Lispe név is, azonban, eredete szerint „Lipcse“ formában és igy az új helységnév Lipcseszentadorján le­gyen. Ezzel szemben Pehm József prelátus azt mondta, nagy kár, hogy ez a kérdés még a gázfúrás előtt nem került szóba. Hivatkozott Szentadorján ösere- detiségére s azért magyar nem­zeti szempontból a Szentadorján nevet találja legalkalmasabbnak. 1 Kérni kellene a belügyminisztert,

Next

/
Oldalképek
Tartalom