Zalamegyei Ujság, 1937. január-március (20. évfolyam, 1-71. szám)

1937-03-07 / 54. szám

XX. évfolyam 54. izám 1937. március 7. Vasárnap, Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. —.............: Telefonszála 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban VI I ...—wwa—ama— Elő fizetési árak; egy hónapra T50 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Halié» magyar ifjúság! Halló, ott a magyar ifjúság ? Köszönöm. Itt az aggódó, a nem­zet jövőjéért remegő szív és lélek beszél. Hogy megérthessük egy­mást és panaszkodásom ne sza­kadékokat vájjon, hanem inkább a jobb belátást tudja kiváltani, hadd mutassam be jobban ma­gamat ! A csodálatos magyar lé­leknek egy rezdülése vagyok. . Annak a magyar léleknek, ame­lyik messze veti tekintetét és gyötrődve nézi nemzetünk jövő­jét. Sokat vár a mától is, de mindent a jövőtől. Az utolsó két évtizedben a ke­serűség kelyhét keli szürcsölnünk. Sőt fenékig üritenünk. Olyan ár­vák, kifosztottak vagyunk. Nem egyszer szinte úgy érezzük, hogy a szegény magyar szív utolsót dobban, hiszen minden a teme­tésünkre esküdött. De nem tu­dunk, nem akarunk meghalni. Az élet szerelmesei vagyunk. És, ha még olyan fekete felhők go­molyognak is, ha még annyira eltakarják is a nemzet feltámadá­sát hirdető napot, mi meg akar­juk látni és fürdözni, sütkérezni akarunk arany sugaraiban. Lel­künk mélyén dédelgetjük ezt a nemzeti aspirációt. És hirtelen egy démoni arc torzítja előttünk vonásait. Rámutat ördögi kajánsággal a magyar ifjúságra. Elvonultatja a zokogó magyar lélek előtt azt az ifjúságot, amelyre minden re­ménységünket alapítani akarjuk. De milyen ifjúságot ? Az állás­talan, a kenyér nélkül szűköl­ködő tízezreket. Ruhájuk elnyűtt. Arcuk petyhüdt. Sokak szemében a minden mindegy átkos letar­gia. Mozdulataik fáradtak. Nincs bennük semmi rugalmasság. Má­sok szemében pedig mintha gyű­lölet izzanék. Vad lángok lobog­nak fel. Hangjuk rekedt. Szivük harangjának a keserűség a ha- rangozója. Mozdulataikban van valami forradalmi. A magyar kínnal játszó démon gonoszul suttogja : no te magyar lélek, hagyj fel minden remény­nyel. Látod, ez az ifjúság nem életképes. Nem képes ez arra a harcra, amelynek gyümölcse a magyar álGm megvalósulása le­helne. Egyik része már remény- vesztett, a másik része kezd ide­gen eszmékkel megbarátkozni.. . Feljajdul a megkínzott lélek: „Hess innen kisértő“ ! „A magyar nemzetet örökre eltiporni, a nem­zet lelkét megölni nem lehet.“ Igenis hirdetjük, hogy a szenve­désekben, nélkülözésben, önmeg­tagadásban jellemmé acélosodó ifjúságunk kényszeríti majd térdre a nemzeti gondolatnak, magyar­ságunknak alattomos és dühös ellenségeit és megalapozza a gondtalanabb, könnytelenebb jövő j sorsunkat ! A szabadságra vágyó ; oroszlánnak kitörnek ketrecükből és mostani rabtartójuk kezéből kihull a korbács. Ész nélkül me­nekülnek majd élniakarásunk elől. Széles e hazában magyar lesz minden talpalatnyi föld és boldogul mind, aki csak akar. Halló magyar ifjúság! Ez a szív, ez a lélek beszél hozzád. Ettől nem veheted rossz néven, ha felemeli figyelmeztető szavát. Valaki megbotránkozva beszélt bizonyos tünetről. Valaki, aki nem ájtatos szemforgató, nem könnyen botránkozó, aki nem pirul el egy egy drasztikus tréfa- kétértelműség hallatára, aki in­kább a szabadosabb életfelfogás emlőin nevelkedett. Az botrán- kozotr meg azon, hogy ho­gyan társalognak a mai fiatalok egymás között ? ! Tiszteletreméltó főtisztviselő nagyleányára tekintettel házi ün­nepséget rendezett, amelyen ter­mészetesen megjelent az arany­ifjúság is. Jókedvűek voltak. Vi­dámak voltak. Ugyan, ki tudná ezt irigyelni ? Bárcsak sohase ismernék meg a szomorúságot! De valósággal megdöbbentett, amit az én ismerősöm elmondott a lefolyt társalgásról. A házikis­asszonynak tette a szépet az egyik lovag, az egyik „úri fiú“. Mit mondott, mit kérdezett a le­ánytól, nem írhatom meg. A nyomdafesték is elszégyelné ma­gát. A papír nem bírná el. Azt nem tudom, mit válaszolt a leány. Szeretném azt hinni, hogy jól megfelelt neki. A fiú tónusát beteg lélek szólaltathatta meg. Hiányzik abból minden szelle­messég. A romantikához semmi köze. Kérdezze meg csak e szel­lemes lovag úr, hogyan beszélt annak idején apukája az édes anyukával ? ! ismerősöm azt a helytelen kö­vetkeztetést vonta le: lám, és ezeket vallásos embereknek tart­ják, nem is más ez, mint máz! Nos, elhiszem, akadnak, akik csak a ruhát öltik fel. De hamar észrevenni, hogy nem rájuk szab­ták. Csak alkalomra, kölcsönvet­ték. Tiltakoznom kell az ellen, hogy az egész ifjúságot ilyen példák után Ítéljék meg. Édes szülők ! Házikisasszonyok! Hugocskáim! Vigyázzatok, mert a lovagok között rablólovagok is akadnak. De vigyázzon az ifjúság is! A bacillus fertőz, mé- telyez. Közösítsétek ki, aki nem közibétek való ! Akinek nem ér­ték az erények gyöngye, annak ványadt lelkében a nemzeti eszme is elposhad. Nem lesz jó harcos. Csak teher. Csak kölönc. De ta­lán áruió is. Ha pedig árulók akadnak köztünk, hiába nézünk könnyes szemmel a csupasz or­mokra, akkor állandósulhat szo­morú jelenünk, könny az italunk, I száraz a darabka kenyerünk, re­ménytelen a jövőnk. Akkor so­kára lenghet az elrablóit várakon, hegyormokon a mi feltámadásunkat hirdető nemzeti lobogó. Akkor szemünkbe vigyorog a fölénk ke­rekedett erőszak és temethetjük legszebb álmainkat. Nem. Ez nem következhetik be A magyar lélek reménysége, a mi drága ifjúságunk mindenkor tudni fogja és teljesíteni fogja legszentebb kötelességeit. F .... S. Rendőri készültség a „Lovagias ügy“ zala­egerszegi előadásán. Az utóbbi hetekben ország­szerte tüntetések voltak a „Lo- vagias ügy“ cimü film előadása miatt. Fő‘eg Budapesten, Debre­cenben, Pécseit és Sopronban tüntetett a fiataiság a film ellen, amit zsidójellegünek minősite t. A tüntetés íratása alatt és a fő­iskolai hallgatók kérésére Sop ronban le is vették műsorról a filmet. Ma és holnapra a zalaeger­szegi Edison mozi is műsorra ‘űzte a filmet. Ezzel kapcsolat­ban ma hire terjedt a városban, hogy jobboldali elemek füntetésre készülnek a film bemutatása miatt a moziban, A rendőrség is értesült a hírekről, ezért a mai és holnapi előadások idején na­gyobb készültség szállja meg a mozi épületét és előterét, hogy az esetleges tüntetéseket meg- akrdályozza. Az ügyhöz az a hozzátenni- valónk, hogy elitélünk minden erőszakos megmozdulást, tehát az állítólagos tüntetést is. Viszont a mozi igazgatóságában lehetett volna annyi tapintat, hogy a „Lo- vagias ügy“ műsorra tűzését el­hagyhatta volna még akkor is, ha korábbi kötése volt, tekintettel az országszerte megnyilvánult zavarokra. A közönség egy ré­szének érzékenységére figyelem­mel lehetett volna a mozi. Nem érte volna üzleti károsodás, ha más filmet mutat be és művészi kár sem történt volna, mert a „Lovagias ügy“ tudomásunk sze­rint nem jelent fümértékeí. Kinek a kezébe kerül a Schwarz-örőkösők zebeckei birtoka ? A közelmúltban a novai járás­ban egy védett középbirtok került eladásra. Az 546 holdas birtok a novai járásban, túlnyomórészt Zebecke község, kisebb részben pedig Kissziget község határában fekszik. A birtokot 1906-ban szerezte meg Schwarz Arnold alsólendvai lakos, s most ennek örökösei adták tovább Baría őri- szentpéteri fakereskedőnek. Mivel 200 holdon felüli birtokról van szó, az állam jogosul elővásár­lási jogot gyakorolni. Ennek meg­felelően az adásváteli szerződést bemutatták a vármegyei közigaz­gatási albizottságnak, amely a gazdasági felügyelőség utján ér­demleges állásfoglalás nélkül fel­terjesztette a vételi ügyletet dön­tés céljából a földművelésügyi minisztériumhoz. Az állam ezideig tudomásunk szerint még nem nyilatkozott, hogy kivánja-e az elővásárlási jogot gyakorolni. Mi kívánatosnak tartanék, ha az állam gyakorolná elővásárlási jogát, mert ez volna a közérdek. Az eladót nem érné sérelem, mert ugyanazt a vétel­árat valószínűen az államtól is megkapná, de nem hivatkozhat­nék sérelemre a vevő sem. A birtok vevője, mint jeleztük, öri- szempéteri fakereskedő és szerin­tünk semmi közérdek nem fűző­dik ahoz, hogy a középbirtokot földműveléssel hivaiászerüen nem foglalkozó személy szerezze meg. Á közérdek az volna, ha a birtokot most a telepítési akció idején a földigénylö kisemberek­nek juttatnák. Nem tudjuk, hogy van-e Zebecke és Kissziget hatá­rában megszervezett földigénylésí mozgalom, de bizonyosra vesszük, hogy akadnának kisgazdák, akik szívesen vásárolnának az eladásra került birtokból Ezt az egyénen­kénti földigényí keilene megszer­vezni akár hatóságilag, akár a gazdaérdekeltségek utján. A ka­marának vagy a gazdasági egye- süietnek nem lehetne szebb hi­vatása, mintha kezébe venné a kisemberek megszervezését és el­járna az államnál, hogy a kis­emberek érdekében gyakorolja elővásárlási jogát a Schwarz- örökösök birtokára, azután a Földhitelintézetek Szövetsége ut­ján gondoskodjék a birtok fel- parcellázásáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom