Zalamegyei Ujság, 1937. január-március (20. évfolyam, 1-71. szám)
1937-03-06 / 53. szám
1937. március 6. Szambái XX. évfolyam 53. szám. Ara 8 fillér Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkc ó és Kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchen>. ier 4. - Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1‘50 pengő, negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint A Szentatya pápai prelátussá nevezte ki Pehm József apátplébánost, Wallner József nagyprépostot és Császár József szemináriumi rektort. A szombathelyi egyházmegyében három magas kitüntetés történt. XI. Pius pápa Grősz József püspök előterjesztésére az egyházmegyének három érdemes papját pápai belső prelátussá nevezte ki: Wallner József nagyprépostot, Császár József hittudományi főiskolai rektort és Pehm József zalaegerszegi apátplébánosi, az egyházmegye zalai részének püspöki biztosát. A kinevezési okiratok csütörtökön délelőtt érkeztek Szombathelyre s azokat Grősz püspök még aznap személyesen adta át az új méltóságos uraknak. A püspök előbb Wallner József nagyprépostot, majd Császár József rektort kereste fel. Császár rektor tudvalévőén zalai származású, 1869-ben született Zalaszenfgyörgyön. Délután érkezeit Zalaegerszegre Grősz püspök, akit Géfin Gyula dr. pápsi kamarás, szemináriumi vicerekior, Galambos Miklós dr. püspöki titkár és Huber Antal dr. püspöki szertartó kísérték el. Grősz püspök meleg szavakkal köszöntötte Pehm József pápai preláiust, aki legfhtalabb (45 éves) az új mél óságos urak között. • Kérte, hogy föpásziori munkájában, mini eddig, legyen továbbra is odaadó segítője. Az üdvözlés után Grősz József püspök a miseiéi hallgatta meg, majd este Pehm József prelátug vendége volt vacsorán. Az új pre- látust ma tömegesen halmozták el tisztelői jókívánságokkal. Az állam parcellázási célokra megveszi a gesztenyés! 372 holdas Dombrádi-birtokot? Hir szerint 200 ezer pengőre becsülték. Néhány hónap óta Zalaegerszegen és környékén sokat beszélnek róla, s különösen a szakköröket foglalkoztatja az a hir, hogy a földművelésügyi minisztérium a telepítési akció során parcellázási célokra megveszi Dombrádi Ferenc gesztenyésmajori földbirtokos 370 holdas birtokát. Sőt egyes hirek arról szólnak, hogy a váíel már meg is történt, mégpedig mintegy 200 ezer pengős vételáron. A vételügy igen nagy feltűnést keltett gazdasági körökben, különösen az állítólag 200 ezer pengős vételár. Az ügynek az általános érdeklődésre és a közérdekre is tekintetfel utánajárlunk. Teljesen részletes adatokat nem sikerült megtudnunk, mivel a telepítési akció a földművelésügyi minisztérium kezében van, s a döntés is természetszerűen a minisztérium joga. Mégis sikerült megtudnunk a következőket : A szóbanforgó birtok Zalacséb és Zalaháshágy határában fekszik, 8 azt Dombrádi Ferenc még 1915-ben szerezte meg egy régi nemesi családtél. A birtok összes területe 372 held 370 négyszögöl. A birtok központja a gesztenyééi major, itt van a tulajdonos lakása, a cseládiakások és a gazdasági épületek. A zalacsébi fe- íekkönyvben 323 hold 1347 négyszögölet tartanak nyilván. Ebből a kataszter Bzerint 212 hold ás 921 négyszögöt száníőr 1134 négyszögöl kert, 29 hold 1442 négyszögöl rét, 1558 négyszögöl szőlő, 7 hold 18 négyszögöl legelő ás 62 hold 1300 négyszögöl erdő. Az 1927-es felmérés ófa azonban az erdőt jórészt kitermelték. A zalaháshágyi telekkönyv- be:n 48 hold 623 négyszögöl szerepel. Belőle 39 hold 49 négyszögöl szántó, 9 hold 408 négyszögöl legeié, 166 négyszögöl adó alá nem eső terület, Á zata- csébi 323 hold évi kataszteri tisztajövedelmét az 1927. évi felméréskor 1.779 aranykoronában, a zalacsébi 48 hold évi kataszteri lisztajövedelmét aa 1926. évi felméréskor 303.34 aranykoronában állapították meg. Azóta lényeges eltolódás sem felfelé, sem lefelé nem történhetett. Dombrádi Ferenc, aki a háború után ismert név volt a budapesti ügetőversenypályán és ott önálló istátéja is volt, a birtokot jó ideig tehermentesen őrizte meg, de már a koronás világban megindult a birtok eladósodása. Ebből a világból származik egy eredetileg 600 millió koronás teher, amely később 250 millió koronára csökkent. Majd növekedtek a terhek a pengővilágban és jelenleg a telekkönyv szerint mintegy 140 ezer pengő adósság terheli a birtokot. Dombrádi Ferenc nem igen gazdálkodott maga. A legutóbbi időkig egymásután három bérlője volt, de mindannyian kivonultak a bérletből, elég rossz anyagi helyzetben, mert nem tudták számításaikat megtalálni. De nyilván nem tudta megtalálni számításait a tulajdonos sem, mert mikor a védettséget törvénybe iktatták, Dombrádi Ferenc kérte a bíróságtól a védettség elrendelését és a birtok ma is védettként szerepel a te'ekkönyvbcn. Nyilván a birtok nehéz helyzete késztette arra, hogy a telepítési akció megindítása után 372 holdját felajánlja az államnak telepítési, illetően parcellázási célokra. A földművelésügyi minisztérium a Földhitelintézetek Országos Szövetsége utján tárgyalásokba is bocsátkozott Dombrádi Ferenccel és komoly vevőként jelemke- zett arra az esetre, ha a környéken megfele'ő számú kisgazda jelent kezik, hogy parcellánként megvegye a jelenlegi középbirtokokat, megfelelő áron. Az igénylési eljárás meg is indult Zalacséb, Zalaháshágy, Vaspör, Hagyáros vidékén, ahol régebben Dombrádi Ferenc már magánparcellázással is kísérletezett, de akkor ez nem vezetett kielégítő eredményre, mert a vételárban nem tudtak megegyezni. A most folyó eljárás során jeíenkeztck már igénylők kisebb-nagyobb számban. A beajánlott vételár négyszögölenként 15—20 fillértől égy pengőig mozog, de az egypengős vételárat a birtoknak aránylag kisebb részéért hajlandók megadni, amely jebb- minőségü és belsőség. Az állam részéről a becslési eljárás is megindult. Az állami becslőbiztos már künt járt a helyszínén és hír szerint 208 ezer pengőre becsülte a birtokot az épületek nélkül. Miniszteri döntés a véteikérdés- ben értesülésünk szerint még nem történt. A becslési összeg az, ami a gazdasági szakköröket és a birtokárakban jártas jogászokat, de a nagyközönséget is élénken feg- lalkoztaíja. A birtok ismeretében nem hajlandók elhinni azt, hogy a 372 holdat ennyire becsülték volna hivatalosan és még kevésbé hajlandók hitelt adni annak, hogy az állam ezen az áron meg is venné a birtokot, hiszen a 204 ezer peagős vételár a birtok kataszteri tiszta- jövedelmének mintegy százszoros szorzata volna. Már pedig a • jobb időkben az OFB eljárás során sem állapították meg magasabb megváltási árakat a hatvanszoros szorzatnál. A 204 ezer pengős vételár holdanként 550 pengős átlagárat jelentene, már pedig a szakkörök véleménye szerint legfeljebb 250 —350 pengő között mozoghat az a holdanként vélelár, amit a vasúitól és .jó utakló! messze eső birtok átlagosan és maximálisan megér. A geszfenyési birtoknak körülbelül kétharmad része felső- zalavölgyi viszonylatban ugyan elég jó terület, de mintegy száz holdra ez nem mondható el. Ez a száz hold részben kavicsos, részben pedig mély árokkal szaggatott vízmosásos terület, i mely haszonhajtó gazdálkodásra sokkal kevésbé alkalmas, mint a másik kétharmad. Mutatja ezt, hogy az igénylő gazdák is túlnyomóan a jobb birtokrészekre jelentették he igényeiket. Az épületek és a felszerelések sem emelhetik oly magasra a birtok értékét, mert hozzáértők szerint a közepes karban levő épületek értéke 5—6 ezer pengő körül mozoghat s az élő és holt felszerelési sem lehet magasra értékelni. ■ Az egész ügyet szükségesnek tartottuk a nyilvánosság elé hezni, mert a városban és környékén már a legképtelenebb hirek keringenek közszájon s ezeket a híreket csak akkor lehet megszületni, ha a legilleié- kesebb hely határozott hangú nyilatkozattal vágja elejét annak, hogy a csak most kezdődött és nagyon kívánatos telepítési akció ferde beállításban kerüljön a közvélemény elé. Erre annáf inkább szükség van, mert —- nem tudni milyen forrásból — határozott formában terjesztik azt a hírt, hogy az állam 204 ezer pengőért már meg is vette a birtokot. Ezt az állítást a szakkö- iökkel együtt mi is képtelenségnek farijuk, de azért nem ári, na a közvéleményt felvilágosítják az ügyről. Hasznos volna, ha a hétfői közigazgatási bizottsági ülésen vagy a szerdai kisgyülésen történnék hivatalos felvilágosítás ebben a kérdésben. Nagyon jól tudjuk, hogy a geszfenyési birtok környékén a kisgazdák és nincstelenek körében nagy a földéhség, azt ki kell elégíteni ás ez a körülmény a parcellavevők részéről esetleg olyan árajánlatokat is eredményezhet, amelyek összsségükben meghaladhatják a hivatalos becslési árat is. Véleményünk szerint azonban az esetleges adott kényszerhelyzet nem lehet oka annak, hogy az állam a középbirtokok általános forgalmi árán felül vegyen meg valamely középbirtokot. N?m is olyan régen Zalában lé-
